Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-29 / 203. szám
4 Z Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd Egy hét tánc Az idei augusztusi forró napokban ismét sokszínű ruhákkal, változatos beszéddel, sokféle tájegység, néptánckultúrájával telítődött Sátoraljaújhely, illetve számos, közeli település. Utcára, szabad téri színpadok elé, vagy művelődési otthonokba invitálva az érdeklődők sokaságát, akik immár sokadik éve megszokják, hogy nyaranta rangos együttesek, hazaiak és külországbéliek érkeznek Zemplénbe, jókedvet, vidámságot, sok szépséget hozva magukkal. Idén hát ismét megrendezték a Zemplén elnevezésű, nemzetközi szövetkezeti néptáncfesztivált. Augusztus 15. és 20. között Sátoraljaújhelyen és több, környékbéli településen léptek föl az együttesek, mindenütt nagy sikert aratva. Programjukkal sok helyütt a Szent István-napi ünnepségeket gazdagították, ily módon is emlékezetessé téve fellépésüket. Az egyhetes tánc bizonyára most is kellemes élményként marad meg a közönség emlékezetében. A Zemplén tv műsora Augusztus 30. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 18.00 ZTV Magazin 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 Üzlet az üzlet - vállalk. sorozat 20.10 HTV-30 filmek - Felvágós nyuszi (rajzfilm) - Eszkimó asszony fázik (magyar film) 31.45 Hír7 - aktuális hírműsor ism. 22.00 Éjszakai film Augusztus 31. (csütörtök) 9.00 A ZTV szerdai adásának ism. 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Éjszakai film (A hónapváltás miatt a további napok műsorait a helyi tv-től nem kaptuk meg.) „Fiam, ne add fel soha!” Horváth Dezső Szerencs (ÉM) - A helyi Szociális Otthonban Gulyás Károly, majd jelenlegi vezetője, Kovács Istvánná igazgatónő, valamint Akácosiné Ágika főnővér és - hogy úgy mondjam - az otthon egész „vezérkara”, a nővérek, a korszerű foglalkoztatók, valamint az étkezést és a ragyogó tisztaságot biztosító dolgozók, kezdettől fogva azon fáradoznak, hogy az otthon igazi otthon legyen, ahol hasznos, kulturált időtöltésre, szórakozásra találnak a gondozottak. Itt ismerkedtem meg a mozgásban nagymértékben korlátozott B. L. úrral, akit beszélgetésünk előtt, hol sakkozni, hol - a nem kis kombinációs készséget igénylő - römiző társaságban láttam. Az „A” épület liftese. Ahogy láttam és tapasztaltam, közkedvelt a bentlakók körében. Mikor szolgálatban van, ott ül a liftben, de akkor sem tétlen. Vagy keresztrejtvény fejt, vagy könyvet olvas.-B. L. úr! Ha megbízik bennem mondjon el mindent magáról...- A borsodi matyó vidéken születtem. Bár 37 éves vagyok, már itt-ott őszülő hajam miatt jóval idősebbnek látszom, mert sok szomorú dolog történt velem.- Ha megtisztel bizalmával, mondjon el annyit az életéről, amit a nyilvánosság elől nem kíván eltitkolni.- Édesanyám súlyos cukorbeteg volt. Nagyon akart engem, és - bár orvosai figyelmeztették a csaknem biztos szövődményre - vállalta a szülést. O életet adott nekem az élete árán. Mint árva - úgynevezett - mozgáskorlátozott gyermek, kilencéves koromban a mozgás- javító általános iskola és nevelőotthon intézményébe kerültem Budapestre. Rengeteget szenvedtem, de amikor végső elkeseredésemben a legsötétebb elhatározás közelébe kerültem, mindig megszólalt a szívem mélyén egy hang, mintha édesanyám szólt volna hozzám: „Ne add fel soha! Én az életemet adtam, hogy élj! Ha nagyon elkeseredsz, emeld fel a fejed, és kiálts a világba: Emberek legyetek a segítségemre, mert nekem élnem kell!” Ezt a hangot hallottam akkor is, amikor nem vettek fel a szakmunkás képzőbe, mert remegett a kezem. Akkor is, amikor a köz- gazdasági szakközépiskola második osztályának elvégzése után az ifjúsági nevelőtanár azt ajánlotta, hogy továbbtanulás helyett - mint'mozgássérült - végezzem el az alközpont kezelői tanfolyamot. Innen kerültem egyetlen, első és utolsó munkahelyemre, a budapesti Margit Kórházba, ahol 13 évig dolgoztam mint alközpontkezelő. Sajnos 1982-ben egy fontos, de nagyon veszélyes műtét következtében gerincoszlop-ferdülést kaptam, és a Margit Kórház elfekvő osztályára kerültem mint állandó ápolásra szoruló beteg.- Hogyan került a szerencsi szociális otthonba?- Még a Margit Kórházban akadt pártfogóm, Vera nővér személyében, akire míg csak élek végtelen hálával és szeretettel gondolok. 0 intézte el ugyanis, hogy mint rokkantat leszázalékoljanak, és az ő jóvoltából kerültem a Szerencsi Szociális Otthonba.- A sok megpróbáltatás mellett biztosan voltak sikerélményei is...- Igen voltak. De nem vagyok dicsekvő természetű. Itt az otthonban a foglalkoztató nővér szervezésében, házi sakkversenyen második helyezést értem, 1990 táján pedig a Budapesti Rokkantak Otthonában első helyezett lettem. Erről megvan az oklevelem is.- Ha egy jótündér három kívánságát teljesítené, mit kérne tőlel- Mivel már vezérszavammá vált életvitelemben az anyai intő szó: „Élni akarok!”, kérnék ehhez további sok-sok erőt és lemondáskészséggel párosult életkedvet. Szeretnék egy hozzám méltó élettársat, aki a külső adottságaimat, rokkant mivoltomat tudomásul véve, olyan odaadással tudna szeretni, mint ahogy én őt, azaz Őt, szívem minden melegével és gyengédséggel venném körül. Harmadikként pedig - ebben a nehéz, pénzszűke világban - azt kívánnám, hogy ne legyenek anyagi gondjaim. Ihos József hegyaljai kiruccanása Tokaj (ÉM - SL) - A tokaji szüreti napok egyik vendége volt Ihos József humorista, a népszerű Kató néni. • Ez egy csodálatos vidék - kezdte a művész -, ahová minden magyar embernek el kellene jönnie. Ugyanígy a külföldieknek is, hogy megtudják, mi az a tokaji. Nemrég Amerikában jártam, és egy neves vendéglőben a pincér - megtudván, hogy magyar vagyok - hozott egy palack aszút. Nagyon jóleső érzés volt, hogy kicsiny hazánktól tizenkétezer kilométerre ezzel a borral kedveskedtek nekem. □ Az országot járva bizonyára vannak tapasztalatai arról az életszínvonalbeli különbségekről, amelyek úgymond a Duna vonalától kettészelik az országot. így van ez a kulturális élet, a rendezvények esetében is? • Való igaz, vannak különbségek, de nem csak az anyagi, haIhos József és a háziasszony Csatlósné Végvári Katalin nem a hozzáállás dolgaiban is. Valahogy hiányzik ma a gazdaszerep a kultúrából. Nem veszem észre, hogy valaki azt mondaná egy eseményre, rendezvényre: ez az enyém. Van egyfajta hajkurászás a szponzorok után, majd abból lesz valami. A dolog nem igazán így működik. Ha bemegyünk egy kultúrházba, ahol tisztaság és rend van, kedvesen fogadják a művészt, elmondható: itt gazdája van a kultúrának. □ Nem régen kiderült, hogy a régió Európa mértani középpontját fedi. Tudott ön erről? •Az a véleményem, hogy a gazdag országok mindig tartoznak egy olyan földrajzi ponthoz, ami gazdaggá tette őket. Ez a térség földrajzi fekvése miatt a világ egyik legkedveltebb turistaparadicsoma lehetne. A mértani középpontot nézve, most az kellene kitalálni, hogyan lehetne ezen tényt összekapcsolni az itt fellelhető kincsekkel, emberekkel. 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon Z 5 Mi is műveljük a kertjeinket A s megct&l*ér «kiy$l iK-a* áít rtfweiktiéfte űíysni gvógy-;?ef. amdy tót 3 t : megszüntet«**. ___ te tttát&i 5 év tetegfev n öveled*a !X>U AMffáStftií Saafcri W9.tv \nzi6 t99Ö. év 24141<5 mh óv 3500 íó *993. <S-5072 íö JrJr wttn&áitlÍH több bvtegttó? az n*htó}<?ga& is. tfed Vgy Ók'fctt kwszhji A Ezek 3 igen U-íkvm.'tkrtt'fc. 3 égx&aKft zavarják a betegeket. ets6sc?> ataiühú» mttrtkakcjx's korcasíályt crmtifc. A parlagfű növekedése. A debreceni polgármesteri hivatal kiadványából. Priska Tibor Miskolc (ÉM) - Nemrég a határban, csupán gyaloglásra alkalmatos úton megálltam, hosszan elgyönyörködtem egy magasra nőtt, szabályos növényben. Mint egy kisebbfajta, különös karácsonyfa! Erőteljes, egyenes törzséből ará- nyosan-szabályosan nőttek ki ágacskái, rajtuk szépen erezett, fölfelé csökkenő nagyságú levelei, azok tövében pedig itt-ott aprócska sárgás virágok. Senki nem gondozza, a talaj a legtrehányabb, mégis ember- nyi nagyságúra emelkedik. Minő életerő, minő élni akarás van ebben az úton-útfélen bárhol látható akármiben! Nem először, bámultam már meg társait, ez viszont annyi szépséget, életrevalóságot mutatott, hogy bicskát véve kinyestem, hazavittem, padlóvázába tettem, míg teljesen el nem száradt gyönyörködtem benne. A kórónak - mert ez a szépség amúgy egy kóró kemény, délceg, persze leveleitől lecsupaszított szárát ma is használom cserepes virág kikötéséhez, támaszául. Nem tudva akkor, hogy ez a szépséges kóró a vadkendernek is nevezett parlagfű, miről a mi lapunkban is mint az első számú közellenségről szóltunk. Mert: az is! Minden szépsége, arányossága, életrevalósága ellenére. így mostanában, különösen augusztusban ez okozza a legtöbb könnyezést, orrviszketést, náthát, elsősorban a gyerekeknél, de úgyannyira, hogy ebből a nyári náthából - szénanáthának nevezett valamiből - sajnos tüdőasztma is kialakulhat, mely a most még apró gyereket végig kiséri egész életén, mivel tudományunk ez ellen is kevés. Dehogyis nem ismeri! Maga is rengetegszer látta, útszéleken, parlagokon (parlagfű!), építkezési területeken, árokpartokon, elhanyagolt földeken mindenütt ott van. Csak éppen nem tudja, hogy melyik az. Ha mutatják: Jé! Hát ez?! Igen, ez az. A mindenütt látható szépséges kóró, mely a nyugati országokban már ismeretlen, mivel ott minden gyomot irtanak. Köztük ezt is. Debrecenben már alapítványt teremtettek ellene, megismertetésére, kiirtására. Mi itt még várunk, tüsszögünk, oiTot fújunk, gyarapítjuk asztmánkat. Tűzzel, vassal. Mármint kapával, ásóval, kaszával és persze vegyszerrel lehet tenni ellene. De: ha nincs parlag, nincs gondozatlan útpadka, műveletlen földterület, akkor nincs ez a kóró. Legalábbis: kevesebb. Műveljük kertjeinket! Intett bennünket egy Voltaire nevű író a Candidban. Műveljük kertjeinket, mondotta legfőbb tennivalóként összegezve valamelyest egész életünket. A tanács nyilvánvalóan átvitt, mélyebb értelemben értelmezendő, de azért ez esetben, konkrétan a gyomirtás esetében akár szó szerint is megfogadható lehetne., Ha megfogadnánk. És akkor idő teltével lelkiismeret-furda- lás nélkül válaszolhatnánk a mi költőnk, Petőfi egyik versbéli kérdésére is, mely így hangzik: Hát a kert hogy van? És ez a kert ugye elképzelhető valamelyest tágabban is, a köröttünk lévő földekre, útpadkákra, hogy ne mondjuk: Kert- Magyarországra, mely igencsak hangzatos. De ne szaladjunk ily messzire. A parlagfű éppen augusztusban fejti ki legerőteljesebben káros hatását. A télre most mégsem számíthatunk. rrwirfi TTf\~\T Mi otthonában is 1JL A "11 l/iV Az Itt-Hon konyhája Töltött tojás batyuban Hozzávalók 4 személy részére: 8 tojás, 5 dkg tehéntúró, 1 csomag újhagyma, 2 evőkanál reszelt sajt, 25 dkg mirelit levestészta, 5 dkg füstölt sonka, 2 teáskanál mustár, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyem, só, bors. A tojásokat keményre főzzük, megtisztítjuk és félbe vágjuk. A sárgáját áttörjük a túróval együtt, majd sóval, borssal és mustárral kikeveijük. A vékonyra karikára vágott újhagymát (szárával együtt) olajon üvegesre pároljuk, a füstölt sonkát apró kockákra szeleteljük. Az elkészített tojáskrémet kétfelé osztjuk, az egyiket a sonkával, míg a másik felét a hagymával keverjük össze. A nyolc tojáscsónakot megtöltjük púposra hol a hagymás, hol pedig a sonkás töltelékkel, legvégül az üres tojásfelekkel beborítjuk. A felengedett, vékonyra nyújtott tésztából 15 centis négyzeteket vágunk és mindegyik közepére rátesszünk egy-egy töltött tojást. Reszelt sajttal és apróra vágott petrezselyemmel megszóljuk és batyuszerűen, fogójával összetűzzük. Olajjal kikent tepsibe rakjuk, a tetejét tojássárgával megkenjük, és forró sütőben 10-15 percig sütjük. Göngyölt hús Hozzávalók 4 személy részére: 4 nagy szelet hátszín, 15 dkg sertéstarja, 15 dkg nyers füstölt sonka, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, fél kávéskanál őrölt bors, 1 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 2 kávéskanál pirospaprika, olaj, só. Az egyik hagymát lereszeljük és hozzáadjuk a darált sertéshúst és a füstölt sonkát. Borssal, pirospaprikával, zúzott fokhagymával és majoránnával ízesítjük. A hátszíneket alaposan kiveregetjük, besózzuk, és az egyik oldalára kenjük a tölteléket. Összegöngyöljük. Forró olajba rakjuk, és minden oldalon hirtelen megpirítjuk, majd kivesszük és félretesszük. A visszamaradt zsiradékon üvegesre pároljuk a másik, kockára vágott hagymát, meghintjük pirospaprikával és yisszahe- lyezzük a tekercseket. Kevés vízzel felöntjük, és lefedve kb. fél óra alatt puhára pároljuk. Az elfőtt nedvességet időközben pótolni kell. A lisztet csomómentesre keveijük a tejfölben, majd behabarjuk vele a paprikás szaftot. Burgonyafánkot és ecetes uborkát kínálunk mellé.