Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-29 / 203. szám
6 B Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd Barcikai kórus angliai katedrálisban A fogadáson a polgármester tiszteletére is énekeltek Kazincbarcika (ÉM - SZK) - Egyik korábbi számunkban közöltük: az év elején egy angol gyermekkórus volt a város vendége, s a vezetők már akkor átadták az Ádám Jenő Általános Iskola részére a viszontmeghívást. A további fejleményekről Bánhegyi Ferenc- né igazgatót kérdeztük. A meghívást követően alig három hónap múltán autóbusszal elindult a szigetországi Dudleyba - Kazincbarcika testvérvárosába amely Londontól 300 kilométerre Birmingham mellett található. A gyermekeket vendéglátó családoknál, míg a felnőtteket szállodában helyezték el. Az első napi program a Fekete Ország Múzeum látogatásával kezdődött. Ez egy „élő” bányászati múzeum, ami a környéket, annak XIX. századi formájában mutatta be. Voltak itt régi villamosok, egy falu valóságos boltokkal, kisvendéglővel, vásártérrel, valamint egy szénbánya rész a fold alatt, a nagyobb látványosság érdekében, s e helyen egyes szakmák képviselői korabeli öltözéket viseltek. Délután kóruspróbával, este „Pajta táncmu- latság”-gal, közös tánccal folytatódott a program. Másnap a kazincbarcikai küldöttséget a polgármesteri szalonban, a polgármester díszes öltözékben - feleségével együtt - fogadta. A kórus a város első emberét énekkel köszöntötte, s a helyi újság erről az eseményről cikket és fotót is közölt. Az igazi bemutatkozás, a „megmérettetés” a harmadik napon volt. Este a helyi katedrálisban, közösen a városi ifjúsági és egy férfi kórussal, valamint az ottani pedagógus vokálegyüttessel óriási sikert aratva adott koncertet. Vasárnap a TONY templomban a magyarok misén vettek rész, ahol a kórusműveket latin nyelven adták elő. A következő napon a kazincbarcikaiak a város környéki Worchester Székesegyházban - Anglia egyik legrégebbi és legszebb székesegyháza - adtak déli koncertet. A próbák mellett, a vendéglátók gazdag programokról is gondoskodtak. Látogatást szerveztek a helyi Stuart Kristály üveg-, és a csokoládégyárba, majd egész napos londoni látogatás következett. A csoport megtekintette a Parlamentet, a Trafalgár teret, a Westminster katedrálist, a Buckingham Palotát, a Towert, a Tower hidat, és több híres üzletet. Este pedig a Dudley-i Kristály Szabadidő Központban ízelítőt kaptak a jellegzetes angol diszkóból. A szakmai és a közönségi megítélésről Selényi Gyuláné karnagy - ének-zene tanár - a következőket mondta. Önerőből adták ki Debrecenben az antológiát Kazincbarcika (ÉM - SL) - A közelmúltban megjelent Debrecenben „A magunk keservén” című irodalmi antológia. S amiért említésre méltó: mert a kötet mintegy 120 írója között tizenhárom (!) kazincbarcikai alkotó is szerepel. Hat évvel ezelőtt jött létre az AKISZ, amely az ország eltérő tájain élő írókat, költőket számítja tagjainak sorába, találkozókat szervez számukra, irodalmi összejöveteleket rendez, istápolja folyóiratok és gyűjteményes kötetek megjelenését. Nos, az AKISZ tette lehetővé ennek az antológiának a kiadását is. A válogatás Halmos Sándor főszerkesztő munkáját dicséri, aki ezt írja bevezető soraiban: „Ebben az összeállításban... nagy világ rejtőzködik. Százhúsz szerző műve sokirányú, sokoldalú világot mutat be úgy, hogy az irodalmat szerető ember megtalálja itt a neki kedves, s talán elgondolkodtató sorokat...”. Sokarcú létfelfogás, sokszínű életérzés, vélemény tárul az olvasó elé ezekben az írásokban. Szű- kebb pátriájukról vallanak a szerzők, gondolataikat, fájdalmaikat, örömüket tárják a nyilvánosság elé, soraikból a tudatos felelősség érzete árad. Másrészt nagyot akarásuk azért is méltánylandó, mert ezt az antológiát önerejükből jelentették meg.- Több hónapos kemény munkával huszonhat müvet tanultunk be. Repertoárunkban Bárdos, Bartók, Kodály, Mozart, Palestrina művei szerepeltek. A Magyar Nép- dalcsokomak a fogadtatása lélegzetelállító volt. Műsorunkra a koronát a Gyertyafény keringővel és a Hair-ből a részletek angol nyelvű előadásával tettük fel. A gyermekkórus művészi teljesítményéről nagy elismeréssel, elragadtatással szóltak a vendéglátók, a magyar ének-zene oktatás magas színvonalát őszintén dicsérték. A testvérváros közönsége vendégszerető, ragaszkodó volt. E kapcsolatot szeretnénk fenntartani, mert a gyermekek szempontjából az élő angol beszéd gyakorlása fontos feladat. Lehet, hogy jövőre újabb angol gyermek- kórust fogadunk Balatonszepezden. Névnapod és első születésnapod alkalmából szeretettel köszönt: i csáti nagyi I és Laci nr r/fi ON KORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGANSZEMELYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros, Bartók Béla út. 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 Oldal 1/8" 1/4" 1/2" 1/1" 2/2" 2/1" 3 050 Ft+áfa 6 100 Ft+áfa 12 100 Ft+áfa 23 950 Ft+áfa 47 900 Ft+áfa 48 600 Ft+áfa 97 200 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/49/343-316 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon B 3 Fél évszázada alakult a gimnázium A Révay Lexikon nem említi oktatási intézményeit Soltész József Ózd (ÉM) - A helyi gimnázium ez év őszén tart megemlékezést megalakulásának ötvenedik évfordulójá- róL Ez az ünnepség csatlakozik ahhoz a megemlékező sorozathoz, mely a magyarság ezeregyszáz éves múltjára tekint vissza, aminek csak morzsányi része az elmúlt 50 esztendő, de ebben az időszakban lett a trianoni határ melletti Ózd faluból több mint negyvenezer lakosú iparváros, ahol 50 évvel ezelőtt nem volt érettségit adó középiskola. A középiskolai oktatás előzményei A település, mint város még fél évszázadot sem ért meg, és lakóinak nagy része tanúja lehetett felfutásának, tiszavirágéletű virágkorának, s szomorú hanyatlásának. Az 1922-es kiadású Révay Nagy Lexikonban Ózdról a következők olvashatók: „Nagyközség Borsod vm. ózdi járásában. 1920-ban 6062 magyar, tót és német lakosú. A járás székhelye, járásbíróság, adóhivatal, vasúti állomás. A Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű Rt. jelentékeny ipartelepe, nagy vasgyára és vaskohója, községi és magánkórháza s több mukásjóléti intézménye van.” Oktatási intézményeiről a lexikon nem tesz említést, mert csak hatosztályos elemi iskolái voltak és húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az akkori „négy középének számító polgári iskolája megalakuljon.. Az Ózdi Kohászati Üzemek - régebbi nevén - Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű Rt. a gyáralapítástól kezdve nagy szerepet játszott a település oktatásában, mert megfelelően képzett munkásokra, szakemberekre volt szüksége. Ehhez az alapokat saját, magasabb ismereteket nyújtó, ún. „rimai- társulati” iskola elvégzése adta, amely 1926-tól az országban először itt, 8 osztályos elemi iskolaként működött. Ebben válogatott, szaktanítók, tanárok működtek, akik szakrendszerrel német nyelvet is tanítottak. Azonban ez végeredményben zsákutcás tanítási rendszer volt, mert ezzel a bizonyítványnyal csak tanonciskolában lehetett továbbtanulni, nem ismerték el az akkori 4 középiskolai osztálynak. Mindezek ellenére a két világháború közötti időszakban felmerült a középiskolai képzés gondolata, s az oktatás csíráit és igényét, a későbbi kibontakozását innen kell eredeztetni. Próbálkozások a két világháború között A trianoni békediktátummal szentesített határ Szlovákiához csatolt olyan városokat, amelyekben magyar nyelvű gimnáziumi oktatás folyt, és tanári gárdájának jelentős részét az új rezsim elbocsátotta. így kerültek Losoncról, Rimaszombatról, Rozsnyóról és más városokból felvidéki tanárok már 1919 közepén Ózdra, ahol menekültként fogadták őket. A vasgyár lakást, fűtést, világítást, az állam pedig fizetést biztosított számukra. Ennek fejében az addigi felvidéki városokban tanuló ózdi tanulókat magánvizsgára készítették fel, akik Miskolc, Eger, Mezőkövesd, Sárospatak középiskoláiban tanév végi vizsgát tehettek. Ugyanakkor megkezdték a gimnázium első osztályába jelentkezők oktatását is, akik az elemi iskola negyedik vagy ötödik osztálya után felvételi vizsgát téve előkészítő tanfolyamosként tanultak tovább. Eleinte a Gyári Kaszinó épületében folyt a tanítás, később azonban a gyári - társulati - iskola földszintjének több termét kettéosztották, és rendes órarendi beosztással végezték az oktató munkát. Ennek a tanfolyamnak nem volt nyilvános bizonyítvány kiállítási joga, ezért először (1920-24-ig) a miskolci Fráter György Főgimnáziumot, majd (1925-28-ig) az újpesti Könyves Kálmán Reál- gimnáziumot jelölték ki anyaiskolaként. Ezeknek a tanárai a tanévek végén vizsgáztatták az ózdi diákokat, a bizonyítványokat is ők állították ki. Ez a jellegű tanítás 1928- ban megszűnt, tanárai más városokban vállaltak munkát. A megszűnésének több oka volt, amelyek közül csak egyet említek. Ózd 1920-ben a Trianonban szentesített határok megvonásával határváros lett nyersanyag-utánpótlás nélkül, s az 1920-as évek végére, a nagy világválság idejére rendkívüli hanyatlást mutatott. Egyetlen év alatt 45 százalékkal esett vissza a nyersvas termelése, így érthető, hogy az oktatást is meghatározó üzemnek nem az iskolaszervezés, a fenntartás volt a legfőbb gondja. Az új eljárások bevezetése, modernebb gépek kezelése, új acélfajták előállítása csak megfelelő szakmai színvonalú munkás és irányító gárdával volt lehetséges. Ezért hoztak létre olyan középiskolai szintű szakiskolát a legjobb fiatalok részére, amelynek végbizonyítványa nem jogosított továbbtanulásra, és a „rimái” vállalatokon kívül máshol nem lehetett vele elhelyezkedni. Az oktatás egy tanéven át szeptember 1-től június végéig, tavaszi és téli szünet nélkül minden munkanapon — szombaton is! - tartott. Ez az oktatási forma volt alapja a későbbi, 1945 utáni dolgozók technikumának, amely országosan az elsők között - egyesek szerint legelsőként - oldotta meg a munkásnak középiskolai szakképzését, ezért joggal tekinthetjük a dolgozók szakközépiskolai oktatása ősének. Polgári iskolák szervezése A második világháború előtt voltak olyan foglakozási ágak, amelyek a korabeli szóhasználattal a „négy középéhez, vagyis a középfokú iskolák 4 osztályának elvégzéséhez voltak kötve. Ez lehetett a gimnáziumok alsó négy vagy a polgári iskolák négy osztálya. Özdon ilyen típusú iskola nem volt 1942-ig, ezért a szakirányú középiskolákban továbbtanulni szándékozók kénytelenek voltak Putnokra átjárni, az ottani polgáriba. A rimái vezetőségnek nem volt érdeke, hogy a fiatalok máshol is keressenek boldogulási lehetőséget, ezért csak később támogatták a római katolikus apátplébános gondolatát, hogy Ózdon is szükséges egy ilyen iskolatípus. Dr. Ru- bovszky Ferencnek sikerült nemcsak iskolát szervezni, hanem épületet is emeltetni, és szerzetes nővéreket biztosítani a tanításhoz. Zárda épült az iskolával egyidőben az apácák számára, akik tanári diplomával rendelkeztek, és 1942-ben megindult tanítás. Később, 1944-ben a református egyház vezetői is szervezetek polgári iskolát. Jellemző ennek az iskolatípusnak a népszerűségére, hogy az 1945-46-os tanévben Ózdon 550 tanuló járt polgári iskolába, pedig tandíjat is kellett fizetni. A polgári iskolai képzés az általános iskola létesítésével 1948-ban megszűnt. HETI TEGYZET Hídjaink Priska Tibor Már hogyne lenne öröm, amikor el készül egy új út, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Szentisvánbaksa és Me- gyaszó között, amely segítségével öt kilométernyire csökken ez eddigi ötven kilométer! Hírül is adtuk elkészültét többször is, mivel egyrészt jó hír, ha úgy tetszik igazi szenzáció (Bizony!), másrészt meg a gyakorlatból tudhatjuk, hogy a népek nehezen változtatnak szokásaikon, a kocsival, bringával közlekedők is ösztönösen indulnak a régi, ámbár kerülős utaknak. A Novaj- idrány, Vizsoly közötti jól megépített, ugyancsak rendkívül hasznos út talán már évtizede is ott nyújtózik, mégis, arra jártunkban alig-alig találkozunk járművel. Domaházától meg Zabárra visz az új út, mely a maga alig 5-6 kilométerével hatalmas kerülőktől kíméli meg az utast, Heves megye érintése nélkül mehetünk át Nógrádba és íme: alig- alig járjáklldőt, pénzt, fáratságot takaríthatnánk meg majd a későbbi években, ha a baksai út mondjuk úgy egy méternyivel szélesebbre sikeredett volna. Nyilván a pénz az oka, mivel ennyir- e tellett. Azért járva-kelve az új úton, próbálgatva kanyarjait, emelkedőit, mégiscsak eszébe jut a hálátlan embernek, hogy ugye csak jobb lett volna még azzal az egy méterrel! Hogy majd később ne kelljen szélesíteni ennyivel, mert ugye az újabb terv, gépek felvonulása, nekikezdés, útlezárás, miegymás... jó lenne mindezt elkerülni, ha lehetséges. Itt vannak ugye - Abaújban különösen szép számmal, de megyénk más részein is - az átereszek, hidak, hi- dacskák. Mindegyik irányból ott előttük a tábla, mely jelzi, kinek van elsőbbsége, ki várakozzék. Mivel két kocsi egyszerre nem fér el rajtuk! Annak idején, föltehetően szintén a kevés pénz okán mindegyik híd keskenyebbre épült meg, mint maga az út! Mint ilyen, mindegyik híd állandó balesetforrás, potenciális ütközések, karambolok színhelye. Egy időben meg is kezdődött szélesítésük, de erre sem sokáig futották sem az anyagiak, sem az erő. Abbamaradt. Azaz: maradtak a keskeny hidak a sokasodó kocsik arányában fokozódó balesetveszéllyel. Azt meg ugye mégsem lehet minden hidunknál megcsinálni, mint a most már bizonyára idők végezetéig elintézett, Cesztely előtti Hernád-hídnál, ahol is lámpák előtt várakozunk, fogyasztjuk a benzint, az időt, majd lassan átlébucolunk a túlsó partra, nehány év múlva a következő évezredbe. A Megyaszó-Baksa közötti út nagyon is kell, nagyon is helyénvaló, csak hát evés közben jön meg az étvágy. A könyvet lapozva örömmel fedezhetjük fel benne a kazincbarcikai írók, költők jelenlétét is, élvezettel olvashatjuk: Bagi Aranka, Éder Veronika, Farkas Eleonóra, Füredi Lilla, Kovács Gyuláné, Kőhalmi Erzsébet, Kriston Anita, Kiss Béla, Somossy Katalin, Szép Gyula, Szobonya Boglárka, Tóth Gizella, Vékony Sándor írásait. Az antológiában ismét hallatnak magukról, arról, hogy vannak és töretlenül alkotnak.
