Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete * 1995. Augusztus 29. : Tudomány Kutatóbázis Balassagyarmat (MTI) - Termé­szetvédelmi megfigyelőhelyet, okta­tási és kutatási bázist kíván létre­hozni az ipolyszögi égerlápon az Ipoly Unió nemzetközi környezetvé­delmi szervezet és a balassagyar­mati önkormányzat. Az Ipoly menti láperdő gazdag élőközösségének megfigyelésére nyaranta meghirde­tett táborra ugyanis oly nagy az igény, hogy sokan nem kapnak le­hetőséget a mocsári élővilág hely­színi tanulmányozására. A kutató­bázis kiváló alkalmat kínálna az is­kolai környezetvédelmi oktatás szá­mára is. A tervek szerint az oktatá­si és kutatási hely a láp egyik régi gátján kap helyet. Ez a gát egy kilo­méteren át szegélyezi a természet- védelmi területet, így róla az éger­láp minden jellegzetességét meg le­het figyelni. A kutatóhelyen felállí­tott faházban iskolai tanórákat le­het majd tartani, a tanösvény mel­letti tablókon pedig a mocsári élővi­lág madarait, növényeit tanulmá­nyozhatják alaposabban. A tervek kivitelezése aligegy-két millió forint­ba kerül, így az égerlápi kutatóbázis várhatóan már a jövő év nyarán fo­gadhatja látogatóit. Csoda-egér Budapest (MTI) - Vajon mi lehet az oka annak, hogy a megsérült kéz- és lábidegek néhány hét alatt újra összenőnek, a gerincoszlopban viszont általában nem? így az ilyen sérülés élethosszig tartó bénaságot okoz. New York-i és montreali kuta­tók most a rejtély nyomára bukkan­tak, ugyanis találtak egy fehérjemo­lekulát, amelynek az a szerepe, hogy lefékezi az idegsejtek növeke­dését, regenerálódását. A központi idegrendszer molekulái tízszer any- nyi ilyen fehéijét tartalmaznak, mint más idegek A biológusok most megpróbálják olyan anyagokkal ke­zelni a sérült gerincidegekkel rendel­kező kísérleti állatokat, amelyek ha­tástalanítják ezt a fehéijét. így ezek nem akadályozzák a gerincekben az idegsejtek növekedését. De azzal is próbálkoznak, hogy génsebészeti módszerrel kiiktassák a kísérleti egerek örökletes anyagából azt a gént, amely e gátló fehérje termelő­déséért felelős. Ilyen „csoda-egér” előállítása állítólag más sikerült. Vesekő génhibából Budapest (MTI) - A barcelonai egyetem kutatói nyomára bukkan­tak egy génnek, amely a vizelet ki­választásának protein-háztartását szabályozza. Ennek meghibásodása hólyag- és vesekőképződéshez ve­zethet. A kutatók remélik, hogy ez hatékonyabbá teheti, új lehetősé­gekkel gyarapítja a kőbetegségek gyógyítását. De mint a Bild der Wissenschaft cikkében hangsúlyoz­zák, a kőképződésben sok más té­nyező, köztük főleg a helytelen táp­lálkozás is szerepet játszik. Milliárdos tévedés Budapest (MTI) - A világegyetem korát a csillagászok 8-12 milliárd évre teszik; ugyanakkor ismernek olyan csillagokat is, amelyek korára 15 milliárd év adódott. Mivel nyil­vánvalóan képtelenség, hogy egyes csillagok idősebbek legyenek, mint az univerzum, ez a paradoxon idő­szerűvé teszi a világegyetem korá­nak újabb meghatározását. A hamburgi csillagvizsgálóban Sjur Refsdal és munkatársai talán siker­rel oldották fel ezt az ellentmon­dást. Egy olyan kvazárt vizsgáltak, amelynek egy galaxis által eltérített fénye két különböző úton jut a Föld­re. A kétféle teijedési idő különbsé­géből kiszámították a Hubble-állan- dót, ebből pedig a világegyetem ko­rára 10-12 milliárd év adódott. Mivel az ilyen csillagászati kormeg­határozások meglehetősen nagy - mintegy 2 milliárd éves - hibával terheltek, lehetséges, hogy a világ- egyetem kora ennyivel nagyobb, az említett csillagoké pedig ugyan­ennyivel kisebb. így az univerzum kora talán 14, a nehézséget okozó csillagoké pedig 13 milliárd év. Egy nagymosás eredménye: a léggömb 255 éve született Joseph Montgolfier, a léggömb egyik atyja Párizs (MTI) - A léggömböt feltalá­ló francia testvérpár, Joseph-Michel Montgolfier 1740-ben és fivére, Jacques Etienne 1745-ben született Vidalon-des-Annonay-ben, ahol kezdetben szorgalmas kispolgári életet éltek. Idejüket a szülőváro­sukban az apjuktól örökölt papír­gyár igazgatása töltötte ki. Joseph, aid 255 éve augusztus 26-án szüle­tett, már ekkor találékony újítónak bizonyult, és ennek köszönhetően a gyár felvirágzott. Az anyagi bizton­ság lehetővé tette, hogy a testvérek műkedvelő fizikusként kísérletezni kezdjenek. Főként a repülés foglalkoztatta őket: Joseph például 1777-ben egy magas épület tetejéről a maga ké­szítette ejtőernyővel ugrott le. A le­genda szerint a léggömb ötletét az adta, hogy egyszer a száradni kitett párnahuzat a tűzhelyből kicsapó meleg levegővel telt meg, és fel- emelkedett. (A repülést tehát egy nagymosásnak köszönhetjük...) A testvérpár először a Cavendish által akkor felfedezett, a levegőnél könnyebb hidrogénnel kezdett kí­sérletezni. Mivel azonban az új gáz nagyon gyúlékonynak bizonyult, és még papírgyáruk termékei között sem találtak olyat, amely megbíz­hatóan tárolta volna, a meleg levegő felé fordultak. Először papírzsáko­kat tartottak a tűz fölé, és az egész a mennyezetig szállt fel. Később vé­kony textíliából, majd taftból készí­tették a zsákokat, amelyeket szal­ma és gyapjú égetésekor keletkező füsttel töltöttek meg. Mivel már hallottak Franklin kísérleteiről, úgy gondolták, hogy a füstnek elektromos tulajdonsága van, azért száll felfelé. Az első, még papírból készült léggömbjük kigyulladt, a második, 20 köbméteres pedig töl­tés közben leszakította magát tartó­köteleiről és elszabadult. 1783. június 5-én a nyilvánosság előtt is bemutatták találmányukat. A mintegy tizenegy méter átmérőjű, vászonból és papírból készült, 245 kg súlyú, 800 köbméteres ballon ha­talmas nézősereg és számos kiváló­ság jelenlétében Annonay vásárte­rén emelkedett a magasba. A göm­böt előbb egy gödör fölé kötötték, amelyben szalma és fa égett, és nyolc embernek kellett tartama, amíg megtelt meleg levegővel. Adott jelre eleresztették, és az nyíl­sebesen kb. 1500 méter magasra emelkedett, majd amikor a benne levő levegő lehűlt, másfél kilométer­rel odébb épségben földet ért. A kísérlet sikere nagy lelkese­dést keltett, és két hónappal ké­sőbb, augusztus 27-én a Mars-me­zőn megismételték, de ekkor már hidrogénnel töltött gömbbel. Csodá­val határos módon a rendkívül tűz­veszélyes ballon, amelyet égő fák­lyák mellett vontattak helyére, nem robbant fel: simán felszállt, és há­romnegyed óra múlva 25 kilométer­rel távolabb landolt. Mivel az ottani parasztok a gonosz művének vélték, és kapával-kaszával megtámadták, országos rendeletet bocsátottak ki, amelyben ismertették a felfedezést. A Montgolfier testvérek néhány hónappal később már a király jelen­létében bocsátották fel 18 méter át­mérőjű ballonjukat, amely XVI. La­jos személyes parancsára kis ketrec­ben egy kacsát, egy tyúkot és egy birkát is vitt magával. A léggömb és az állatok épségben értek vissza az anyafóldre, s így az is kiderült: a re­pülés nem árt az élő szervezeteknek. 1783. október 10-én sor került az első emberi repülésre is, bár az igaz: a feltalálók nem igyekeztek, hogy elsőként kockáztassák életüket a tudomány szolgálatában. Hogy iga­zuk volt, egy évvel később vált nyil­vánvalóvá: ekkor Joseph beszállt az általa Lyon városának konstruált ballonba - és súlyos sérüléseket szenvedett, amikor annak szövete elszakadt. A testvérek találmányukért je­lentős elismerésben részesültek: 1783-ban a Francia Akadémia tag­jai lettek, és 1788-ban (a forradalom előtt egy évvel!) nemességet és évjá­radékot kaptak az uralkodótól. Jo­seph más téren is sikeres feltaláló­nak bizonyult: nem sokan tudják, de ő alkotta meg a hidraulikus kost (vízkalapácsot) 1791-ben. Ez egy vízemelő erőgép, amely lényegében üzemköltség nélkül működik. 1796- ban a találmányt eladták az angol Boulton-Watt gyárnak, amely fize­tett - és nem foglalkozott tovább ve­le, lévén elég más megrendelése. A tervrajz 1824-ig páncélszekrényben hevert, akkor rábukkant egy angol mérnök, sőt nem csak meg-, hanem „fel” is találta, és annak rendje- módja szerint szabadalmaztatta is. Dohányzók ötszörös infarktusveszélyben London (MTI) - Immár bizonyos: aki dohányzik, szinte tőrt döf saját szívébe. Brit orvosok és kutatók minden eddiginél átfogóbb vizsgá­lat után jutottak arra a riasztó kö­vetkeztetésre, hogy mindazok, akik életük virágjában - 30-as és 60-as éveik között - dohányzásra adják a fejüket, átlagosan ötször annyi eséllyel válnak szívinfarktus áldo­zatává, mint a nikotin csábításának ellenálló kortársaik. A British Medical Journal című brit orvostudományi lapban közzé­tett felmérés tizennégyezemél is több olyan beteg vizsgálatán alap­szik, akik az elmúlt évtizedben szív­rohamon estek át. Kemény kritiká­ja a dohányipari reklámoknak az a vezető helyen álló megállapítás, amely szerint a harsányan egész­ségvédőként hirdetett, úgynevezett alacsony kátránytartalmú - low-tar - cigaretták élvezete semmivel sem kisebb veszély, mint a hagyomá­nyos dohánytermékeké. A tanulmányt végző oxfordi egyetem szakértői szerint a kocká­zat még annál is sokkal nagyobb, mint amit az eddigi adatok sugall­tak. Ha valakit harmincas-negyve­nes éveiben dönt le a lábáról a szív­roham, nyolcvan százalék annak esélye, hogy az infarktust közvetle­nül a dohányzás okozta - így a tudó­sok véleménye. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy idősebb kor­ban kevésbé lenne káros a cigaret­tázás, mindössze arról van szó, hogy a középkorúak infarktusaiban mind több egyéb tényező is szerepet kap - olvasható a tanulmányban. Ennek megfelelően a dohányzás­nak hódoló 30-39 évesek 6,3-szere- sére növelik saját infarktusesélyei­ket, ugyanez a szorzó a következő életkor-dekádban 4,7, eggyel „fel­jebb” 3,1, míg a hatvanasok eseté­ben 2,5. Ez azt is jelenti, hogy - a szívbaj mellett egyéb betegségeket is figyelembe véve - a dohányosok fele követlenül szenvedélyébe hal bele - hangzik az oxfordi tudósok következtetése. Nagy-Britanniában évente 20 ezer olyan páciens kerül szívroham miatt az intenzív osztályra - rosz- szabb esetben a kórbonctanra -, aki még nem töltötte be 50. életévét, s e korai infarktusoknak több mint a feléért vádolható a dohányzás a brit szakértők lesújtó ítélete szerint. * Lengyelországban is nagyon sokan dohányoznak, az egy főre jutó fo­gyasztás a legmagasabbak között van a világon. Az egészségügyi mi­nisztérium szerint évente 50 ezren halnak meg a dohányzás következ­ményeként, s a lengyel férfiak élet­tartama az egyik legalacsonyabb Európában. Nemrégiben a lengyel parlament dohányzásellenes törvényt fogadott el. A dohányzásellenes intézkedés­csomag egyebek közt tiltja dohány- termékek eladását 18 évesnél fiata­labb személyeknek, tiltja cigaretta­automaták elhelyezését oktatási in­tézményekben, kórházakban és sportközpontokban, kijelölt terüle­tekre korlátozza a nyilvános helye­ken történő dohányzást, engedélye­zi az önkormányzatoknak dohány­zásellenes rendszabályok meghoza­talát, tiltja a cigarettareklámokat a televízióban, a rádióban, fiatalok­nak szóló kiadványokban, egész­ségügyi és kulturális intézmények­ben, sporteseményeken. Az eredeti tervezet teljes rek­lámtilalmat javasolt, a honatyák azonban enyhítették azt, azzal ér­velve, hogy a dohányáruk reklámjá­nak teljes betiltása fontos bevéte­lektől fosztaná meg a sajtóterméke­ket és a költségvetést. A lengyel orvosok üdvözölték az új törvényt, de felhívták a figyelmet arra, hogy jogi intézkedések nem elegendőek a dohányzás elleni harc­ra. Andrzej Kolakowski, a varsói Onkológiai Intézet professzora sze­rint a dohányzás tényleges vissza­szorításához mély változásra lenne szükség a lengyelek mentalitásá­ban, olyanra, mint amilyen az Egyesült Államokban ment végbe a 70-es években. - Az embereknek mindenekelőtt rá kellene ébredniük életük értékére és egészséges élet­módokat kellene a magukávé tenni­ük - mondta. A TermészetBúvár évfordulós éve A TermészetBúvár című folyóirat több évfordulót is ünnepel ebben az esztendőben. Hatvan évvel ez­előtt, 1935 elején jelent meg a Bú­vár című lap első száma. A kiad­vány alapító főszerkesztője, Lamb­recht Kálmán paleontológus, orni­tológus, néprajzkutató volt, aki 1936. január 7-én bekövetkezett haláláig szerkesztette is a sajtóorgá­numot. A lap fejlécén ötvenedik év­folyamát jegyzi csupán, mert 1945 és 1956 között nem jelent meg a Franklin Társulat folyóirata. A meg­újult környezetbarát ökológiai maga­zin első számát, Természet Búvár címmel pedig fél évtizede vásárolhat­ták meg először az érdeklődők az új­ságárusoknál. A kiadványban sok szép természetfotó szerepel. Geographic-fotósok A National Geographie elismerten a világ egyik legjobb természettudományi folyóirata. Különös ismertetőjele pedig az, hogy a lapban megjelent fotók - minimum - 99 százaléka csak a zseniális jelzővel illethető... A folyóirat legújabb számában éppen arról olvashatunk (és láthatunk képeket), hogyan lesz valaki a National Geographie fotósa, ho­gyan készülnek szebbnél szebb felvételek ve­szélyes állatokról, veszélyes (ám látványos) helyzetekről. Néhány képet kölcsönvettünk a lapból...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents