Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-16 / 192. szám

8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1995- Augusztus 16., Szerda Tolerancia-pályázat Budapest (ÉM) - A „Te is más vagy - Te sem vagy más” európai ifjúsági kampány magyar- országi bizottsága két pályázatot is meghirde­tett a közelmúltban. Pénzdíjas fotópályázatuk - amelyet amatőr, illetve 35 év alatti profi fo­tósok számára írtak ki - témája a mássággal való együttélés, a tolerancia és az intolerancia hétköznapi megnyilvánulásai, a hazánkban élő bármely kisebbségi csoport élete, kultúrá­ja, kapcsolata a többséggel. A pályázatra önál­ló képekkel, fotóesszékkel, vagy képriportok­kal lehet jelentkezni. Amatőröktől minimum 18 x 24, profiktól pedig legalább 30 x 40 centi- méteres képeket kérnek. Az egyéb kiállításon még nem szerepelt pályamunkákat - név, lak­cím és a kategória megjelölésével - szeptem­ber 1-jéig lehet beküldeni. A másik pályázat - benyújtási határideje szeptember 8. - „tolerancia napok” megrende­zéséhez kíván anyagi segítséget nyújtani. Cél­juk, hogy olyan rendezvények valósulhassa­nak meg, amelyek viták és kulturális rendez­vények keretében mutatják be a Magyarorszá­gon élő etnikai, társadalmi, vallási vagy más kisebbségi csoportok kultúráját, életformáját és gondolkodásmódját, a kisebbségekkel való harmonikus együttélés lehetőségeit. Pályázati űrlapot a Művelődési és Közoktatási Miniszté­rium ügyfélszolgálati irodáján, további infor­mációt az 1/153-0600 telefon 1615 és 1655-ös mellékén lehet kérni. Mindkét pályázatra a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Eu­rópai Ifjúsági Kampányának címén - 1055 Budapest, Szalay u. 10-14.-lehet jelentkezni. _ÉM-portré Az of igamis Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Neszádeli Gyu­lát a gyerekek is tegezik. Öt év alatt sikerült társaival olyan családias légkört teremtenie szakköreivel, táboraival, hogy a kis lurkók kö­zül sokan az iskola után előbb ide jönnek „haza”. Ő a kazincbarcikai Gyermekek Házá­nak igazgatója.- A gyerekeket főleg az alkotási láz hajtja hozzánk, de gyakran megesik, hogy csak azért jönnek el, mert jól érzik itt magukat. Minden dicsekedés nélkül mondhatom, hogy a Gyer­mekek Háza egyedülálló hely a környéken. Egy épületen belül tizenhárom kézműves szakkört működtetünk, számos tanfolyamot és tábort indítunk minden évben. A gyerekek választhatnak a szövő-, a fafaragó-, a kerá­miaműhely között. Megismerkedhetnek a bő- rözéssel, a kosárfonással, a modellezéssel vagy éppen az origamival. Nyolc-tíz fős kis kuckók vannak, ahol szabadon barkácsolhatnak, al­kothatnak. Közben sütünk nekik fánkot, pogá­csát, mikor mit...- Nagy szerelmem az origami. Nem tudom mikor kezdődött nálam ez a szenvedély, de tény, hogy a kezemnek még tévénézés közben is bütykölnie kellett valamit. Aztán egyszer megláttam és megtetszett. Az eredmény azon­nal lemérhető: vagy sikerül kihajtogatni az áb­rát vagy nem. Ez nap mint nap megméretteté­sekre késztet. Az emberek leginkább erről az oldalamról ismernek. Megtörtént egyszer, hogy a telefonban Origami Gyulát keresték. Neszádeli Gyula legutóbb egy spanyolországi nemzetközi origami versenyen második helye­zést ért el. De nem csak a saját sikereit tartja fontosnak. Amit megtanul, azt igyekszik má­soknak is továbbadni. A Gyermekek Házán kí­vül a Miskolci Bölcsészegyesület japán szakos hallgatóit is tanítja hajtogatni. Szeptemberben már a negyedik tanévet kezdik. Amiről a székek beszélnek... Drozsnyik István székművészeti alkotó győri székfoglalója Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Székeket nem csak asztalosok, nem csak ipar­művészek készítenek. Ez az ülő­alkalmatosság témája lehet a képzőművészetnek is. Drozs­nyik István miskolci alkotó a győri művésztelepen is „székes” alkotásaiért kapta meg a záró­kiállítás nagydíját, és a Műcsar­nokban látható Helyzetkép a mai magyar szobrászatról című bemutatón szintén székes szo­borral szerepel. • A tavalyi kiállítás-sorozatomnak is ez volt a címe: Szék-leletek. A salgótarjáni Nögrád Történeti Mú­zeumban, a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban és a kassai Löffler Béla Múzeumban egyaránt e té­makörben született munkáimat mutattam be, de mindhárom he­lyen más-más anyaggal szerepel­tem. Az egyik városba a grafikái­mat, a másikba a festményeimet, a harmadikba a szobraimat vittem el. Most a győri művésztelepen mindenkinek volt egy estje. Én is beszélhettem arról, mivel is foglal­kozom, megmutathattam, milyen lehetőségeket jelent számomra a szék. Azt hiszem, az ottani hallga­tóságot is megleptem, mert, bár nem volt szokás, de megtapsoltak. A kiállításon pedig nagydíjat kap­tam a színes ceruzarajzaimért, és az ott felépített „székszövő” objek- temért. □ Székszövő, szövőszék, Luca-szék, trónszék.... • Gyóntatószék, szószék, törvény­szék... És még sokáig folytathat­nánk. A nyolcvanas években talál­tam rá erre a témára. Számomra a szék személyt is jelent, tulajdon­képpen az ülő ember alakját mu­tatja. Eredetileg a hatalom ősi szimbóluma, az államiság jelképe. Földrajzi neveink is mutatják, Miskolc (ÉM) - Zemplénben, a ma­gyar szabadságeszme egyik forrás­vidékén, a hazai kultúra fellegvárá­ban, a magyar irodalmi nyelv szülő­földjén immár negyedik alkalom­mal rendezik meg augusztus 18. és 26. között a Zempléni Művészeti Napokat. A gazdag koncertprogramoknak, kiállításoknak és színházi előadá­soknak az idén is több település - így Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj, Hollóháza, Füzér- radvány és Karcsa - ad otthont, sőt a rendezvény egy része Kassára is „áthúzódik”. A kilenc napon át tartó rendez­vénysorozaton - amely pénteken es­te fél 7-kor a sárospataki Rákóczi- vár Vörös tornyának ünnepélyes átadásával, a „Perényiek kora” cí­mű kiállítás megnyitójával, majd a Kassai Filmharmonikus Zenekar hangversenyével veszi kezdetét - találkozhat a közönség a MÁV Szimfonikusokkal (Izaki Masahiro vezényletével), a Danubia Ifjúsági hogy a szék mindig valamilyen központi helyet jelölt. Gondoljunk csak Székesfehérvárra. Persze nemcsak a hatalom fejezhető ki a székkel, hanem az alárendeltség is, és szinte minden helyzet, min­den emberi viszony, a legkülönfé­lébb gondolat. □ Ha bemegy valahová, nem az em­bereket, hanem a székeket figyeli? Műalkotássá tudná tenni ezt az ócs­ka fotelt is, amin éppen ül? • Azért ennyire nem veszélyes! Én Zenekarral, a Capella Savaria, az izlandi Selkorinn, a szolnoki Bartók kórusokkal, a Magyar Kamarakó­russal és a Cantemus Gyermekkar­ral. A napok alatt a Rákóczi korabe­li zenét tárogató és csembaló muzsi­ka idézi, míg a régi és a kortárs ze­nét a Mandel Quartet reneszánsz esten hozza közelebb a hallgatóság­hoz. A könnyebb műfajú muzsikát ugyan magányos alkotó vagyok, de nagyon is odafigyelek az emberek­re. Persze a székeket is megnézem. Hogy ezzel a fotellel mit csinálnék, arra most hirtelen nem tudok vála­szolni. De soha sem a szék van előbb, hanem a gondolat. Volt idő, amikor még gyűjtöttem székeket, de most már a legtöbbet én csiná­lom. Nem kész bútordarabokat épí­tek be a kompozícióba, hanem ahogy az egész megkívánja, olyan lesz szék is.. Deseő Csaba és jazz-együttese kép­viseli. Neil Simon: Furcsa pár című darabját Pécsi Ildikó rendezésében láthatjuk, a budapesti Térszínház pedig vásári komédiát ad elő. A Zempléni Művészeti Napok eseményei augusztus 26-án - a sá­rospataki várudvaron - a Liszt Fe­renc Kamarazenekar hangverse­nyével zárulnak. Ecsegi nap Sajóecseg (ÉM) - Egész napos ren­dezvény lesz augusztus 20-án Sajó- ecsegen. A sportversenyek mellett (ahol megválasztják például a falu legerősebb emberét) a Kalamajka Bábszínház műsorát, kutyabemu­tatót láthatnak az érdeklődők. Este fél 7-től a református templomban ünnepi istentiszteletet tartanak, Kurilla Attila református lelkész és Kohajda Zoltán katolikus pap köz­reműködésével, fél 8-tól az Alapkő együttes ad koncertet. Néptáncfesztivál Sátoraljaújhely (ÉM) - Amerikai, lengyel, spanyol, örmény, olasz, portugál és albán együttesek vesz­nek részt a tegnap elkezdődött és a hét végéig tartó V. Zemplén Nem­zetközi Néptáncfesztiválon. Ma a program Sátoraljaújhelyen, Alsó- regmecen és Tokajban folytatódik, sőt ezen a napon Királyhelmec is bekapcsolódik a rendezvénysorozat­ba, ott este 6 órától az olasz együt­tes lép színpadra. Csütörtökön este 6 és 7 óra között mutatkoznak be az együttesek Sátoraljaújhelyen, Mi- kóházán, Karcsán, Tiszakarádon és Tokajban. Pénteken délelőtt 11 órá­tól Sátoraljaújhelyen járják a bálba hívogatót a magyar együttesek, este 6-tól pedig a Dohánygyári Fúvósze­nekar ad koncertet a Kossuth téren. A nap a Mozi-közben nemzetközi táncházzal zárul. Augusztus 19-én Sárospatakon, Pálházán, Pácinban és Ricsén is láthatják a táncosokat az érdeklődők. A záróprogram augusztus 20-án délután 5 órakor Sátoraljaújhelyen táncos-zenés fel­vonulással kezdődik, majd este 6-tól tartják a Szent István király-napi ünnepséget a Kossuth téren. A fesz­tivál gálaműsora este fél 7-kor kez­dődik a művelődési ház színházter­mében, este 9-től pedig a búcsúbál­lal zárul a rendezvénysorozat. Macskássy-tárlat Nyékládháza (ÉM) - A marosvá­sárhelyi születésű Macskássy Izol­da grafikus-festőművész selyemre festett, úgynevezett selyemkollázs képei itthon és külföldön egyaránt elismertek a tárlatlátogatók köré­ben. A művésznő alkotásaiból most Nyékládházán nyílik kiállítás augusztus 17-én, csütörtökön dél­után 5 órakor a művelődési házban. A plébános képei Eger (MTI) - Demeter István mun­kásságát bemutató emlékkiállítás nyílt hétfőn az egri Ifjúsági Házban. A művész Jászapátiban született, Egerben szentelték pappá. Demeter István maradandót alkotott mind a költészetben, mind a festészetben. Nonfiguratív képei még életében számos hazai és külföldi kiállításon arattak sikereket. A 63 éves korá­ban elhunyt művész hagyatékának nagyobb részét a Sárospataki Ró­mai Katolikus Egyházi Gyűjtemény őrzi. Az egykori sajószentpéteri plé­bános munkásságát bemutató tár­laton a művész nagyrészt vegyes technikával, papíralapra festett ké­peit láthatja a közönség. A kiállítás szeptember 7-ig tekinthető meg. Drozsnyik István: Székkorpus. E kép alapján készült a Műcsarnokban lát­ható Nagypéntek című szobor is. Fotók: ÉM-repró Zempléni Művészeti Napok ÉSZ-LELET Színháztechnikai Fórum helyett Horpácsi Sándor A minap elegáns (és drága: 200 forint) folyó­iratot kaptam kölcsön. Mert noha valóban sok­féle folyóiratot „fogyasztok", de ez a kifejezet­ten a szakmának szóló lap csak most kerül (he­tett) a kezembe. Magánügy, de messze nem magánügy a Színháztechnikai Szakosztály ve­zetőségének nyilatkozata (Miért nem Miskol­con?), ha úgy tetszik a lapszám vezércikke. Leg­szívesebben az egész cikket idézném. Az Op­tikai, Akusztikai Film és Színháztechnikai Tu­dományos Egyesület kétévenként tartja a Ma­gyar Színháztechnikai Napot és Kiállítást. En­nek az a célja, hogy a szakma a mindenkori legmodernebb színházban megismerkedhes­sen az új berendezéssel, eszmét cseréljenek, vitatkozzanak a legjobb megoldásokról. Nos - s ezt büszkén írom le ma a legmodernebb színpadtechnikával Magyarországon az 1994- ben felújított Miskolci Nemzeti Színház rendel­kezik. Kézenfekvő lett volna tehát, hogy itt tart­sák meg a tanácskozást. De Szekszárdon tar­tották meg a Német Színházban és a Művésze­tek Házában. Miért?Szó szerint idézem „az idei Színháztechnikai Napok előkészítésének idő­szakában a Miskolci Nemzeti Színház vezető­sége részéről olyan igény merült fel, hogy az általa biztosítandó terület (a színház teljes te­rülete) ellentételezéseként egy nagy értékű - mintegy egymillió forintot érő - műszaki be­rendezést kér. A kérés alapvetően ellentétes volt az eddigi gya­korlattal, ennek ellenére a szakosztály vezető­sége hajlandó volt egy megállapodás megkö­tésére, melynek értelmében a színház teljes te­rületét a rendezvény rendelkezésére bocsátot­ta volna. A kiállítási területek végleges helyszí­ni kijelölésekor derült ki, hogy a színház rak­tározási nehézségekre hivatkozva nem bizto­sítja a szükséges teljes területet, ily módon - megszegvén a megállapodást-megakadályoz­ta a XII. Színháztechnikai Napok ottani meg­rendezését. A továbbiakban a színház igazga­tója mindenfajta egyéb javaslat megtárgyalásá­tól elzárkózott. Figyelembe véve a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket és a színház vezetőségének hoz­záállását, a szakosztály vezetősége úgy dön­tött, hogy az ez évi Színháztechnikai Napokat és Kiállítást nem Miskolcon rendezi meg. Mindannyian sajnáljuk, hogy a Miskolci Nem­zeti Színházban a felújítás során alkalmazott műszaki újdonságokkal az érdeklődő szakem­berek ezúttal nem tudtak megismerkedni és szakmai tapasztalatcserével nem tudtak a ter­vezett második ütem minél célszerűbb megva­lósításához a színház segítségére lenni." Megint egy elszalasztott lehetőség...! Ha nem lenne olyan ismerős (megszokott?) Miskolcon, szóvá se tennénk. De nem igaz, hogy Miskolc- nak csak ez, csak ilyen hagyománya van! Bi­zonyság rá éppen a Miskolci Nemzeti Színház, az első állandó magyar színház (1823), amely­nek története - a felújítás ismertetésével együtt - szintén olvasható a lapban. Köztudott, de a lokálpatriótának jól esik felidézni, hogy a Ron­della lebontása után épület nélkül maradt szín- társulatot megyénknek, városunknak mintegy átadta Pest-Pilis-Solt vármegye, s a korabeli vá­rosi és megyei vezetés vállalta, hogy kőszínhá­zat emel. A mai helyén, mert az eredeti 1843- ban leégett, de hála Szemere Bertalanéknak új­ra felépítették. Azóta persze többször felújítot­ták, átalakították, de a mostani felújítás - Bo- donyi Csaba tervei alapján - minden eddigit felülmúl koncepciójában is, méreteiben is. Igen izgalmas ennek a leírása is - a szakmai -, de a laikus magának a ténynek örül és csodál­kozik, hogy egy ilyen depressziós régió meny­nyit áldoz a színházára, amelyre méltán, jog­gal lehet büszke. Most már csak tartalommal és nézővel kell feltölteni. A MÁV Szimfonikusokat Sárospatakon Izaki Masahiro vezényli majd

Next

/
Thumbnails
Contents