Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-16 / 192. szám

ELETMOB Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1995. Augusztus 16. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala A káprázat iskolája Folytatódik Hegyaljai Sándor bű­vésziskolája. Ma újabb kártyatrük- köket ismerhettek meg. A harmadik is odajön Rakjunk magunk elé hét csomagba három-három azonos értékű kár­tyát. Balról jobbra haladva minden háromkártyás csomagból vegyünk le egy-egy kártyát, és ezeket rakjuk egymásra. Amikor az első hetet le­raktuk, újra kezdjük az elsőtől, és harmadszor is így. Tehát minden nyolcadik kártya azonos értékű. Ha az első kártya egy hetes, akkor a nyolcadik és a tizenötödik is az. Ha a második kártya egy alsó, akkor a kilencedik és a tizenhatodik is alsó. Az így összerakott huszonegy kár­tyát, aki tudja, hamisan meg is ke­verheti. De a sorrendnek nem sza­bad megváltoznia! Most megkérdez­zük a nézőt, hogy az alsót vagy a fel­sőt tegyük-e le a csomagról. Amit vá­laszt, azt letesszük. A maradék kár­tyákból egyenként leszámolunk tíz darabot. Ezeket jobb oldalára te­sszük az asztalon lévő választott kártyáknak. A kezünkben maradt tíz kártyát úgy ahogy van, bal oldal­ra tesszük a választott lapnak. Most a két szélső csomag lapjait egyszerre párosán kezdjük felütni addig, amíg két azonos értékű nem jön. Ekkor azt mondjuk: „Ketten már itt van­nak, nézziik meg, hogy a harmadik is megérkezett-e. Ezzel a középső, egyetlen kártyát színével felfelé for­dítjuk és az olyan értékű, mint a két szélső kártya. Magyarázat: a mutat­vány teljesen automatikus, mindent úgy kell csinálni, ahogy leírtuk. Aki nem tud hamisan keverni, az többször emeltesse át a cso­magot. De mindig ügyelni kell arra, hogy a sor­rend ne változzon! A négy kártyalap sikere A megkevert kártyacsomag alsó lapját észrevétlenül megnézem, és meg is jegyzem. Ezt a lapot meg­mondom, és csak ekkor húzok egy lapot. Bármelyiket, csak a megjegy- zett, azaz a legalsó lapot nem. Mi­kor kihúztam, ezt a lapot is eszem­be vésem, majd az asztalra teszem színével lefelé. A lapot a nézők nem nézhetik meg. Mondok egy újabb ér­tékű lapot, pontosabban azt, ame­lyet az imént az asztalra tettem. Ekkor húzok egy másik lapot, ezt is megjegyzem, és lerakom az asztalra úgy, hogy a nézők ne lássák az érté­két. Az előbb húzott lap értékét megmondom, és húzok egy újabb la­pot, de nem az alsót, megjegyzem és lerakom az asztalra úgy, hogy a lap értékét csak én lássam. Végül be­mondom az imént húzott lap érté­két és csak most veszem elő az alsó laPot. A mutatvány végén a nézők Meggyőződhetnek arról, hogy iga­zam volt-e. Elhanyagolt szülők Tokió (MTI) - A szülők és gyerekek közötti kapcsolatban - „normális esetben” - a legtöbbször az szokott Problémát jelenteni, hogy az elfog­lalt, túlhajszolt szülőknek nincs ®lcg idejük a gyerekeikre. Japán­on fordított a helyzet, legalábbis amennyire általánosítani lehet a eiko vállalat által nemrég végzett e*mérés eredményeit. Ezek szerint a. Japán szülők szeretnének több Jaót tölteni a gyerekeikkel, a gyere- ek viszont, inkább alszanak, vagy •mennek valahová a barátaikkal, .bemérés szerint azok az apák, akiknek az általános iskola felső sztályaiba járó gyerekeik vannak, a^ól számoltak be, hogy a gyerekek . em szívesen beszélgetnek velük j3z anyjukkal sem), és többnyire a Pi°aÖf c.saládi programok iránt sem úekiődnek. Túlságosan lefoglalja u et az iskola, a baráti kör és általá- . a mindaz, amit a szülőktől füg­getlenül csinálnak. Ha eljön hozzánk a Rolling Stones... Ron Wood és Keith Richard cincálják a húrokat Horváth Magdolna Budapest (ISB) - Mick Jagger fi­atal, s idősebb hölgyszívek meg- dobogtatója annyit tud magya­rul: szia Budapest, és: de jó csaj vagy! Több korosztály rockbál­ványa, a Rolling Stones 33 év után jött, láttuk, s hogy győzött- e, elkábított-e minket, arról hosszasan lehet szólni. Nem mintha be kívánnék állni a fa- nyalgók hosszú sorába. Annál ke­vésbé, hiszen jómagam sosem tar­toztam a megveszekedett Rolling- rajongók táborába, nem kerített ha­talmába a Stones-legénység míto­sza, vagy Mick Jagger sokak által démoninak, szexisnek tartott figu­rája. Ezért aztán nem is volt ben­nem olyan nagyfokú feszített vára­kozás, mint azokban a 45-50 éves rajongókban, akik már réges-régen úgy gondolták: anélkül kell itthagy­niuk ezt az árnyékvilágot, hogy va­laha is élőben lássák az eléjük guru­ló köveket. Pedig eljöttek, élvezhet­tük a fantasztikus színpadképet, láthattuk Mick számtalan fellépő­ruháját, kalapjait, ázhattunk bőrig, vagy alsóneműig, és persze élőben hallhattuk legendává magasztosult dalaik némelyikét. Hát akkor mi a fene van itt? - ér­tetlenkedtem a koncertet követő napokban. Mert még talán sosem láttam annyi embert fanyalogni koncert után, ráadásul egy bőrig- ázott késő este után, amikor körül­belül nyolcvanezer ember engedte magához közel az égieket. Amikor szinte senki nem mozdult ülőhelyé­ről, pláne nem a tuti jó álló-csápoló küzdőtéri helyekről, szakadhatott több órán át a víz a nyakakba. Ki látott mái- olyat, hogy több év­tizedes bálványokról szinte mást sem írnak az újságkritikák, mint hogy: „hamisan játszanak, nem is Szia, Budapest! tudnak olyan profi módon pengetni, pláne dobolni, tulajdonképpen nem is olyan jó zenészek, s a ritmusgaz­dánál rosszabb dobost tulajdonkép­pen nagyítóval sem lehetne találni”. Engem sosem bűvölt el a Rolling harciassága, keménysége, polgár­pukkasztó viselkedése, zenéje, még­is fáj egy kicsit a szívem a jó öreg Mickért, s a többiekért. Csak Jag- gerék ne olvassanak magyar újságot! Kapkodom a fejem, és nem ér­tem. A Rolling-rajongók mit hall­gattak eddig az éteren át, vagy a ba­kelitlemezekről? Nem ugyanezt az együttest? Vagy a megszépítő messzeség tipikus esetével állunk szemben? Persze a diákköri szere­Mick Jagger lem harminc-egynéhány év utáni viszontlátása is okozhat némi meg­lepetést, elismerem. Hajdani ifjúsá­gunk, lángoló lelkünk, legideáli­sabb formánk látszik kopottnak, öregnek, idegennek. A Rolling ese­tében azért erről nem lehetett szó. Igazán látványos, fantasztikus show-t adtak augusztus 8-án a bu­dapesti Népstadionban. Fotók: Balázs Attila (ISB) Minden s mindenki ezt szolgálta ezen az estén. A 170 tonnányi fel­szerelést 56 kamion szállította, a monumentális fémdíszletekből álló óriásszínpadot 250 ember három­napi kemény munkával állította fel. Közvetlenül a színfalak mögött or­vosok, erőnléti edzők, szakácsok, s még ki tudja miféle szerzetek segí­tik, hogy a show folytatódhassák. A rockszakma nagymoguljai, akik a 26 koncertből álló európai turné vé­ge felé léptek fel Budapesten, ho­sszú kívánságlistát nyújtottak be a szervezőknek. Ezen a több száz ki­logramm jég mellett eredeti bur­gundi bor, narancslé, hidegtálak és például több ezer törülköző is szere­pelt. Mintha csak megsejtették vol­na: a budapesti koncert alatt sza­kadni fog az eső. Jagger ezzel palás­tolhatta öltözési mániáját, s így a színpad közelében sikongató fiatal lányok legalább távolról megis­merkedhettek jó néhány fellépő­ruhájával, számtalan kalapjával. Míg ő öltözött, a színpad fölött lé­vő, kiváló képet produkáló kivetí­tőn jól látható volt, hogy a közön­ség vetkőzik. Lányok hajlongtak, kiabáltak, ki-tudja kinek a nyaká­ban, s mivel úgyis bőrig áztak, hát melltartóra vetkőztek. Vizes tes­tüket csodálva hangzott el Micktől az a bizonyos jól betanult, és ért­hető kiejtéssel elmondott mondat: de jó csaj vagy! A koncert egyébként este fél tíz­kor - Hobo és a Takáts Tamás Dirty Blues Band, valamint az ír és angol muzsikusokból álló Strong után - a Szia Budapest! felkiáltás­sal kezdődött, és két óra tíz percig meg sem állt. A már jó előre beha­rangozott fantasztikus fények ki­gyulladása után és a beígért dob­hártyaszaggató hangerő megszóla­lása után rohant a színpadra a nagypapa Jagger, és énekelte el a Not Fade Away című számot. Már a második szám alatt eleredt az eső, s így volt ez a koncert végéig. Láthatóan senkit nem zavart a víz, csak Mick sajnálkozott egy sort, széttárta a karjait, de aztán folyta­tódott a begyakorolt show a maga útján. Hallhattuk a Satisfaction-t, az Angie-t, a Honky Tónk Women- t, a Sympathy For The Devil-t, a Start Me Up-ot, s ráadásként el­hangzott a Jumping Jack Flash is. A zene mellett az ezerötszáz lámpa által megvilágított színpadkép ej­tette ámulatba a nagyérdeműt. Megálmodója, tervezője szerint egyaránt idézi a következő század világát, de az ősi babonák miszti­kumát is. Szó mi szó, gigantikus méretek, stilizált kígyófej, mely nyelvet ölt, s lángot lövell, óriáski- vetítö, s többméteres felfújt bábuk, majd a legvégén hatalmas tűzijá­ték szolgálta az elmerülést, és va­rázslatot. Nyolcvanezer ember ázott, ban­dukolt haza, s közben álmodott még egy kicsit arról: ha eljön hozzánk a Rolling Stones... A babona hamis - a veszély valódi Fülep Dániel Mesterszállás - sokan nem is tudják, hogy Szolnok megyében létezik egy ilyen nevű, aprócska település. Lakóinak száma alig közelíti meg az ezret. Mégis, egyikük, Dobrosi Dénes chiropterológus (denevé­rész) révén a hazai denevérkutatás köz­pontjának számít. Dénes a közelmúltban Miskolc közelében járt a Bükkben egy ál­tala vezetett kutatótáborral, s az itteni denevérállományt tanulmányozta. Kapva ezen az alkalmon döntöttem úgy, hogy bemutatom őt és tevékenységét. Már csak azért is, mert a „denevérbarátság” nincs korhoz kötve. □ Hogyan lett belőled természetvédő, miként kerültél kapcsolatba a denevérekkel? • A természet mindig is közel állt hozzám, hi­szen édesanyám biológiatanár, és ráadásul nem nagyvárosban nevelkedtem. Gulyás Já­nossal, régi barátommal sokat jártunk a ter­mészetben, madarásztunk. Intenzív termé­szetbúvárkodásunk talán akkor kezdődött, mi­kor beléptünk a Magyar Madártani Egyesület­be (MME). 16 éves koromban részt vettem egy természetvédelmi táborban, és az ott töltött néhány nap olyan erős benyomást gyakorolt rám, hogy elhatároztam: én is ezzel szeretnék foglalkozni egész életemben. így ettől a naptól kezdve erdésznek készültem. Mikor fölvettek az egyetemre, ott megismerkedtem egy kiváló szakemberrel. Kárpáti Lászlóval. (Ma ő a Fer- tő-Hanság Nemzeti Park igazgatója.) Az ő se­gítségével kezdtem a denevérekkel foglalkozni. Eddig még alig volt denevérkutatás hazánk­ban, ezért is akartuk ezt a problémát felkarol­ni. Vizsgálatainkkal azt a kérdést akartuk megválaszolni, hogy itt is veszélyben vannak-e a bőregerek, mint külföldön. Három évig a Vi­lág Természetvédelmi Alap - a WWF - ma­gyarországi ártéri élőhelyvédelmi programjá­nak vezetője voltam. Később átkerültem a Hor­tobágyi Nemzeti Parkhoz, s ott most a Közép­tiszai Tájvédelmi Körzet erdészeti felügyelője vagyok. □ A Magyar Denevérkutatók Baráti Körét mi­ért alakítottad meg? • Mikor denevérekkel kezdtem el foglalkozni, az volt a célom, hogy egyesületet hozzunk lét­re, mely megoldja a denevérvédelmi problémá­kat. Szerte az országban előadásokat tartot­tam, így gyűjtöttem össze az érdeklődőket. Az ő oktatásukra évente három tábort szervez­tem. 1991-re már összeállt egy jó csapat, akik­kel kutató és védelmi munkát végeztünk. Vég­eredményben ők lettek a Magyar Denevérku­tatók Baráti köre alapító tagjai. A csapat lét­száma jelenleg 200 körül mozog, akik az or­szág minden táján megtalálhatók. □ Ma milyennek látod a hazai denevérvédel­met? • Sajnos még mindig sok a gond. Az élőhelyek sorban fogyatkoznak, vagy válnak veszélyezte­tetté. A barlangokat kíméletlenül háborgatják és rongálják, az idősebb, odvas erdőállomá­nyok száma csökken, az öreg és háborítatlan templom- és kastélypadlások pedig eltűnnek a renoválások következtében. Ezeket a problé­mákat igyekszünk megoldani. Egy-egy fontos élőhely megmentése gyakran százezer forintos nagyságrendet igényelne, így sajnos szűkös anyagi kereteink miatt a veszélyeztetett kolóni­áknak csak egy részét tudjuk hosszú távon biz­tonságosan megőrizni. Egyébként úgy tűnik számomra 12 évi munkám alapján, hogy legin­kább az épületlakó denevérek vannak veszély­ben (10 faj), ezért az ő védelmük megoldása len­ne fontos. □ Az emberek miként viszonyulnak a denevé­rekhez? • Nagyon változóan. Általában félnek tőlük, de ahol nagyobb kolóniák vannak, ott szeretik őket. Sajnos sokan nem tudják, hogy hazánk­ban minden denevér védett, és hogy ezek az ál­latok milyen hasznosak valójában. Nem lehet kellő mértékben hangsúlyozni azt, hogy a bőr­egerekhez fűzött temérdek babona egyszerűen nem igaz. □ Mi az, amit mindenki megtehet a denevérekért? • Akinek a padlásán, pincéjében, netán kertje öreg fájának odvábán denevérek élnek, az örüljön, hogy ezekkel a hasznos rovarpusztító állatokkal gazdagabbá vált környezete, és ne bántsa őket! Ha esetleg mégis zavarna valakit egy ilyen „emberközeli” állomány, az kérem je­lezze ezt nekünk, és mi majd megpróbálunk szakszerűen segíteni! Címünk: 5452 Mester- szállás, Szabadság út 13. - miskolci telefonszá­munk: 366-692. De könnyen készíthet bárki búvóhelyet a denevéreknek, ha kinyit egy ab­lakot padlásán. Ha pedig véletlenségből dene­vér repül a szobába, nem kell mindjárt agyon­csapni. Ha békén hagyjuk, kiröppen magától az ablakon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents