Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-12 / 189. szám

II ÉM-hétvége ÉM-interjú Augusztus 12., Szombat Ahol még nem a pénz az úr Méró Éva A nem nyereségérdekeit szervezeteket, az alapítvá­nyokat szokás harmadik szektornak is nevezni. Hazai és nemzetközi szervezeteik találkozási pontja kíván lenni a Nonprofit Információs Központ. A NIOK infor­mációszolgáltatással és oktatással foglalkozik. Felada­ta, hogy összegyűjtse a nonprofit szektort érintő nem­zetközi és hazai kiadványokat, kutatásokat. Az ily mó­don létrehozott könyvtár bármely civil szervezet szá­mára hozzáférhető. A NIOK adatbázisának kiépítése 1992-ben kezdődött meg. A folyamatos bővítésben ma már segít a központ vidéki hálóza­ta. Nagy segítséget jelentettek a központnak a Nonprofit Ala­pítvány által felajánlott, a civil szférára vonatkozó adatok. □ Hány nonprofit szervezet szerepel adatbázisukban? - kér­deztük Gyergyói Ildikót, a NIOK igazgatóját. • Magyarországon jelenleg 12 ezer alapítvány, illetve 24 ezer egyesület működését tartják nyilván. Ebből adatbázisunk 7 ezer alapítványról és 6 ezer egyesületről tartalmaz alapinfor­mációkat. Hasznos lenne, ha a civil szervezetek alapadatain kívül szerepelnének a sajátosságok (pl. a tevékenység mire ter­jed ki, milyen rendszerességgel végzik a szolgáltatást, hogyan lehet azt igénybe venni?) és a változások. Ehhez azonban szük­ség volna a szervezetek együttműködésére, adatközlésére. □ A központ milyen szolgáltatásokat nyújt? • Jelenleg különleges szerep jut a jogi és a pénzügyi tanács­adásnak. Ezt a kört tovább kívánjuk bővíteni - a többi között pályázatkészítési tudnivalók megismertetésével vagy pályá­zati lehetőségek közzétételével - mindig az aktualitásnak megfelelően. Az érdeklődőnek eljuttatjuk a NIOK-fuzeteket, amelyek egyszerű kivitelben és olcsó áron bárki számára elérhetők. Az egyik éppen az amerikai pályázati lehetősége­ket tartalmazza. □ További terveik? • Az alapítványi gondolkodás jogi kereteiről, az adózás kér­déseiről és a tb-járulék fizetésének kötelezettségéről is ter­vezzük füzet megjelentetését. □ A készülő nonprofittörvény vitaanyagát a NIOK készítette el. Hol tart a társadalmi vita? • Több városban már lezajlott. A konferenciáknak eddig Sal­gótarján, Pécs, Szombathely, Orosháza, Debrecen, Szolnok, Miskolc, Zalaegerszeg, Nyíregyháza adott otthont. Az érdek­lődők a NIOK szakértői segítségével megismerkedhettek a nonprofittörvény tervezetének szövegével, majd véleménye­ikkel, netán ellenérveikkel is gazdagították a törvényelőké­szítés munkálatait. Miről szóltak a Kahler-jelentések? Horváth Magdolna Budapest (ISB) - Az 1956-os sortüzek hátterében álló döntéshozói mechanizmus történészi feltárására, a kor­szak jobb megismerésére 1993-ban, még az Antall-kor- mány létrehozott egy levél­tárosokból, jogászokból, tör­ténészekből álló bizottságot. A Tényfeltáró Bizottság munkájára az új kormány már nem tartott igényt, így három vaskos kötetbe fog­lalt jelentése után a bizott­ság feloszlott. A testület elnökének kinevezett egykori igazságügyi minisztéri­umi főosztályvezetőt sem a mi­nisztérium épületében találtuk. Kahler Frigyes, az 1994-es vá­lasztásokat követően bírói hiva­tásához tért vissza, akit a Veszprém Megyei Bíróság egy tetőtéri, saját ízlése szerint dí­szített dolgozószobájában kér­deztük a már-már elfeledett tör­ténészbizottság munkájáról, és a Veszprém megyei büntetőbíró mindennapjairól. □ Milyen céllal állították fel a Tényfeltáró Bizottságot? Annak idején olyan hangok is hallat­szottak, hogy a bizottság meg­alakulásával körülbelül egy idő­ben megkezdődő, sortüzekkel kapcsolatos rendőrségi, ügyész­ségi vizsgálódások támpontja­ként használnák ennek a testü­letnek a jelentéseit. • A kormány azzal a céllal hívta életre a bizottságot, hogy az 1945-89 közötti időben elköve­tett bűnös cselekményeket dol­gozzuk fel, azokat történészi eszközökkel táljuk fel. Tehát nem nyomozást folytattunk, ilyen hatáskörünk nem is volt, nem is lehetett. Arról én is tu­dok, hogy munkánkat igyekez­tek összemosni a később megin­duló nyomozati cselekmények­kel. A bizottsággal valóban akartak politizálni pro és kont­ra is. De most is csak azt mond­hatom: tőlünk senki nem kérte, hogy ilyen, vagy olyan ered­ményre jussunk. Voltak nehéz­ségeink, sok irathoz - titkossá­guk okán - nem férhettünk hoz­zá, a mi megállapításaink azon­ban - a felhasznált szakiroda- lommal együtt - bárki számára elérhetők, kutathatók. A Tény­feltáró Bizottság által készített jelentések nem nyomozati anya­gok, legfeljebb történeti keretet, hátteret adnak azoknak a cse­lekményeknek, amelyeknek vizsgálatára már a nyomozásra felhatalmazott szervezetek jo­gosultak. Dokumentációinkban egyetlen olyan név sem szere­pel, akikkel kapcsolatban ké­sőbb az ügyészség büntetőeljá­rást folytatott, és vádat emelt. Kivéve talán Dudás Imrét. □ Hogyan lehet ugyanazt a tör­ténelmi időszakot, ugyanazokat a cselekményeket - amelyeket a természet rendje szerint ugyan­azok az emberek követtek el - annyira más oldalról szemlélni, hogy a két vizsgálódás még csak érintőlegesen sem találkozik? Tüntetők Ózdon 1956-ban • Óriási a különbség a történe­lemkutatás és a bűnügyi nyo­mozás között. Minket, történet­kutatókat a hatalom működési folyamata érdekelt, mi a legfel­sőbb szintű államhatalom dön­téseit kutattuk. Amikor a sortü­zekkel foglalkoztunk, azt figyel­tük, hogy milyen testületek, il­letve kik adhattak ki sortűzpa- rancsot. Számunkra érdektelen volt, hogy ki volt az a karhatal- mista, aki végül meghúzta a ra­vaszt. Történészi módszerekkel vizsgáltuk a korabeli hatalmi szerkezetet. Kiderült szá­munkra, hogy 56-ban, a szovjet beavatkozás után kialakult kettős hatalom egymás elleni fellépése során a Kádár-kor­mány eljutott arra a következ­tetésre, hogy békés úton, tár­gyalásokkal nem tudja megtör­ni a munkástanácsokat. így az összehívott katonai tanács rö­vid idő alatt úgy határozott, hogy alkalomadtán lőni fognak az ellenük fellépő erőkre. És kiadták a parancsot a megyei, azok pedig a századparancsno­koknak. □ Mikor és hol dördült el az első sortűz? • 1956. október 23-án Debre­cenben. Ennek a sortűznek ha­lálos áldozatai és sebesültjei is voltak. A debreceni sortűz ki­emelkedő jelentősége éppen az, hogy világossá teszi: a központi hatalom mellett működött a he­lyi hatalom, amelynek első szá­mú gyakorlója a megyei párttit­kár (első titkár) volt, akinek önálló intézkedésként a fegyve­res erők igénybevétele, s így tűz- parancs kiadásának lehetősége is jogában állt. Korabeli iratok­ból derül ki, hogy amikor a deb­receni tömeg a vörös csillag le­vétele céljából az AVH Kossuth utcai épülettömbje felé vonult, a megyei párttitkár, Komócsin Zoltán utasítására dördültek el a fegyverek. □ A Tényfeltáró Bizottság hány sortűzre derített fényt? • 1956. október 23. és december 29. között több mint ötven sor- tűzről tudunk. Egyéb körülmé­nyek mellett vizsgáltuk például azt is, hogy a parancsot továbbí­tók és a végrehajtók a szolgálati szabályzatot betartották-e. Mindenképpen bonyolult di­lemma eldönteni azt, hogy mi várható el egy katonától. Az nyilvánvaló: egy katona a poli­tikai hatalmat a maga elhatá­rozásával nem helyettesítheti. Vizsgálódásunk során megis­merkedtünk egy olyan katonai egység történetével, amely tűz­harcban megvédte a rábízott objektumot a rá fegyveresen tá­madókkal szemben. Ugyanak­kor viszont megtagadta, hogy fegyvertelenekre tüzeljen. Ez egy jó példa a tisztességes, kor­rekt magatartásra. Vélemé­nyem szerint ez az, ami egy ka­tonától elvárható. □ Még tavasszal, két különböző székhelyű bíróság két sortűz kapcsán merőben ellentétes ítéle­tet hozott. Az egyik sortűzben résztvevőket elítélte, míg a má­sik esetben a vádlottakat felmen­tette a bíróság. Ezt ön mivel tud­ja megmagyarázni? • Nem ismerem a bizonyítás anyagát, így csak azt tudom mondani, hogy az eltérő ítélet­nek vagy az az oka, hogy a két, egymástól független esetet elté­rő módon sikerült, vagy éppen nem sikerült bizonyítania a ha­tóságoknak, vagy pedig a jogot értelmezik más-más módon a bíróságok. Miután ehhez hason­ló ügy még nem járta meg a leg­felsőbb szintet, egységes irány- mutatás sem születhetett. □ Tudomása szerint a parancsot kiadók közül él még valaki? • Nem bukkantunk nyomára, jobbára csak a feltételezett vég­rehajtók élnek még, de azt, hogy ők voltak, nagyon nehéz bizo­nyítani. Hogy mást ne mondjak: a tanúk is egyre kevesebben lesznek, és mint öreg emberek, emlékezetük is megkopott már. □ Ön nem „csak” jogász, törté­nész is. A minisztériumban töl­tött évek alatt, de azelőtt is rend­szeresen publikált, történészi munkával is foglalkozott. Most mivel tölti napjait? • A Tényfeltáró Bizottság úgy döntött, hogy bár hivatalosan feloszlattak minket, azért mi együtt maradunk, és mintegy a magunk kedvteléséből, tovább folytatjuk a kutatást. Én, sze­mély szerint az 1945-63 közötti perekkel foglalkozom, most ép­pen a Mindszenty-pemél tar­tok. Talán legelőbb kellett vol­na említenem: mint a Veszp­rém Megyei Bíróság beosztott bírája éppen egy 98 vádlottas esettel bíbelődöm. Ez egy autó­maffiás, már a szervezett bűnö­zés kategóriájába tartozó ügy- „Dolgozik” benne egy csoport, amelyik lopja, egy másik ame­lyik tisztára mossa (átüti az al­vázszámot, hamis vámpapíro­kat nyom, hamis vizsgáztatást végez), egy harmadik pedig ér­tékesíti a lopott gépkocsikat- így mondjuk egy 3 milliós kocsi­hoz kevesebb mint fele áron hozzá lehet jutni. Persze nem érdemes. Fotó: ÉM-archív A kabát újragombolása Schöffer Jenő Annyi terület válságáról hallani manapság, hogy már-már oda se figyelünk az ilyen meg­állapításokra. Ám néhány ágazat - ezek kö­zött is elsősorban az egészségügy - súlyos gondjai mindnyájunkat személyesen is érin­tenek. Ezért is nagy jelentőségű az a kor­mányrendelet-tervezet, amely az egészség­ügy társadalombiztosítási finanszírozásá­nak új alapokra helyezésével kívánja a kor lehetőségeinek és igényeinek megfelelően megoldani a válsághelyzetet. Természetesen még ma sem csituló, olykor szen­vedélyes viták árán, különösen a kórházak és az orvosok jövőbeli sorsát illető kérdésekben. Utób­biak közül háromra a Népjóléti Minisztérium szó­vivői irodájától a következő válaszokat kaptuk. A munkaerő nem vész el, csak,.. □ Több mint 8000 kórházi ágy megszüntetéséről, illetve egyéb célú felhasználásáról született döntés. Mi lesz a hozzájuk tartozó munkaerővel? • Az egészségügy modernizációja kapcsán közép­távon mintegy 20 ezer aktív kórházi ágy megszün­tetése, illetve ápolási és szociális feladatok ellátá­sát szolgáló átalakítása látszik reálisnak. Az 1995. évi szerkezetátalakítás során a megállapodások­ban szereplő 8700 kórházi ágy csak részben kerül megszüntetésre. Közel 1000 ágy ápolási otthonná vagy osztállyá alakított egységben lesz használa­tos, és ugyancsak közel 1000 ágy kerül át országos szinten a szociális szférába. Ennek megfelelően az ápoló és egyéb munkákat végző szakszemélyzet foglalkoztatottsága érdemben nem csökken, sőt: bizonyos területeken létszámnövelésre is szükség lesz. Áz orvosok körében bizonyos szakmákban va­lóban van létszámfólösleg. A személyi problémák megoldására több út kínálkozik. Jelentős a hiány néhány orvosi szakmában (kórboncnok, anaesthe- siológus, radiológus, stb.). Egyes szakmákban e hi­ány 20-30 százalékot is elér, a valós szükségletek­hez viszonyítva. E szakágak munkája alapvető a megfelelő színvonalú gyógyításhoz. Ilyen módon a munkaerőfelesleg kezelésének egyik - és a gyógyí­tás szempontjából a legfontosabb - útja az átkép­zés. Erre egyéni és központilag szervezett megol­dások egyaránt vannak. Számos szakmában dol- ^-----­g oznak nyugdíjas kollégák, egzisztenciális okok miatt. A Magyar Orvosi Kamara kezdeményezésé­re egészségügyi nyugdíjpénztár alakult a nyugdíj­ba vonulás megkönnyítésére. Az intézmények is kezdeményezhetik a korhatárt elért orvosok nyug­díjba helyezését. Ez többletkiadással nem jár. Az intézményen belüli áthelyezést felkínálhatja a munkáltató, habár ezt a munkavállaló természe­tesen nem köteles elfogadni. Ha nem is nagy számban, de a klasszikus privátrendelés is megél­hetést jelenthet. Jövőre 300 új háziorvosi körzet A kórházi orvosok egy része az újonnan létesített háziorvosi körzetekben találhat magának mun­kát. Az első évben - 1996-ban - körülbelül 300 új körzet kialakítását tervezzük. Az új körzetek léte­sítéséhez és a szükséges átképzés megoldásához természetesen szükség van központi forrásokra. Erre többletigényünket bejelentettük az 1996. évi költségvetés tervezéséhez. Mások a járóbeteg-szak­ellátásban vagy a csoportpraxisban találhatnak munkát. Az emelt szintű járóbeteg-szakellátás a háziorvosi szolgálat által igényelt diagnosztikus és konzultatív háttér miatt is nélkülözhetetlen. A közegészségügyi és járványügyi feladatok, vala­mint az egészségügyi pénztár fejlesztés alatt álló ellenőrzési apparátusa is jelentős számú, jól kép­zett orvos munkáját igényli. Végkielégítésre csak azokban az esetekben kerül majd sor, amikor az illető orvos a fenti lehetőségek egykében sem he­lyezhető el. Az előzőekből következik, hogy az idén nem lesz jelentős a végkielégítésre szorulók száma a kórházi rendszerben. Nagyobb számban kerülhetnek ki orvosok - a finanszírozás változá­sai miatt - a szanatóriumi rendszerből, ennek ter­hei azonban mint tulajdonosra, a Népjóléti Mi­nisztériumra nehezednek. Mivel intézmények „kulcsra zárásáról” jelenleg nincs szó, a segédsze­mélyzet munkahelyét nem veszíti el. □ Készítettek költségszámításokat a fenti folyamatra? • Igen, de a változatos megoldási lehetőségek mi­att ezek csak durva becslést tesznek lehetővé. Minden intézménynek a megoldási lehetőségek alápos mérlegelése után kell elkészítenie saját számításait. Csak 3-5 százalék □ A háziorvosi körzetek szűkítéséről hallottunk. Ezenkívül mit tesznek a később is várható orvos­munkanélküliség ellen? Ebben miként lehetnek partnerek a települési önkormányzatok? • A sokat emlegetett orvos-munkanélküliség — amint az első kérdésre adott válaszból már rész­ben kiderül - korántsem olyan mérvű lesz, mint amilyennek a sajtó láttatja. A lakosság ellátása szempontjából a komoly veszélyt éppen az orvos­hiány, egyes szakmák súlyos gondjai jelentik. A következő évekre tervezett változások a jelenlep orvoslétszámnak csak 3-5 százalékát érinthetik. A változások ütemezése lehetőséget ad arra, hogy az orvoslétszámot oly módon befolyásoljuk, ami az adott körülmények között a lehető legkevesebb érdeksérelemmel jár. Az önkormányzatok első­sorban akkor segíthetnek, ha - a tulajdonukban lévő intézménnyel egyeztetve - gondoskodnak ar­ról, hogy a területi ellátatlanságok megszűnjenek- és együttműködnek az intézményeknek megfelel0 juttatási és esetleg a lakásviszonyok kialakításá­ban. Mint az alapellátásért felelős testületnek,aZ önkormányzatoknak lesznek feladataik az új, ki­sebb lélekszámú háziorvosi körzetek kialakításá­ban is. A tárca törekszik arra, hogy ehhez az ön­kormányzatok központi támogatást vehessenek igénybe. Ugyanakkor az intézményeknek gyaT ran komoly anyagi megterhelést jelent a szüksé­ges átképzések, továbbképzések finanszírozása- Az ehhez való hozzájárulás ugyancsak jelentősen javíthatja mind az orvosok helyzetét, mind ped'e az ellátás színvonalát. Mi lesz a kórházak és a felszabaduló orvosok sorsa? Fotó: Farkas May3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents