Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
II ÉM-hétvége ÉM-riport Július 1Szombat A kassai vértanúk Hajdú Imre Szlovákiai látogatása alkalmával július 2-án Kassán II. János Pál pápa a szentek sorába iktatja a Kassai vértanúkat, Boldog Márkot, Menyhértet és Istvánt. Eredeti nevük Körösi Márk, Grodecz Menyhért és Pongrácz István volt, s mint az a pápalátogatás kapcsán a magyar püspöki kar nyilatkozata hangsúlyozza: e három papot kassai vértanúként tiszteli a horvát, a lengyel, a szlovák és a magyar nép. A nyilatkozat azt az óhajt is megfogalmazza, hogy a három új szent közös tiszteltével talán e négy nemzet közelebb kerül egymáshoz. Ki is volt ez a három szent életű férfiú, és hogyan kötődnek a felsorolt négy nemzethez? Körösi Márk 1588-ban született a horvátországi Krizevac (Körös) településen. Eredeti családneve Stjepinac volt. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ott hallgatott bölcsészetet is, majd 1611-ben került Rómába, a Collegium Germanico - Hungáriáimba. Rómából felszentelt papként 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány Péter érsekprímás meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már kanonok Esztergomban, komáromi főesperes, valamint a káptalan abaúj- széplaki birtokának uradalmi igazgatója. Grodecz Menyhért (eredeti családi neve Grodziecki) Sziléziában Czeszynben született egy Galíciából származó lengyel családban. Bécsben járt gimnáziumba, majd Brünnben 1603-ban belépett a jezsuita rendbe. Teológiát Prágában tanult, s ott nevezték ki 1614- ben a Szent Vendel Kollégium igazgatójának. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és szláv nyelvű katonái mellé. Pongrácz István az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család saija. 1582-ben született Erdélyben, Alvincen. Középiskoláit Kolozsvárott végezte a jezsuitáknál. 1602-ben Brünn- be került a jezsuita noviciátusba, itt találkozott először Grodecz Menyhérttel. Onnan Klagenfurtba, Ljubljanába (akkor Laibach) és Grazba került. 1615-ben pedig Homonnán a jezsuita kollégium tanára lett. Őt is 1618- ban küldték Kassára a helyőrség magyar ajkú katonai, valamint a kisszámú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Kassa ez idő tájt a katolikus és protestáns „vallásháború” egyik fő fészke, színtere volt. Attól függően ki birtokolta a várost, a királyiak-e vagy az erdélyi fejedelmek, aszerint változtak az erőviszonyok. A bécsi béke után Kassa királyi kézre került, s királyi főkapitány Dóczy András parancsolt benne. Ö hozatta 1618-ban a kisszámú katolikusság lelkigondozására a várba Pongráczot, Grodeczet, s ide menekült Bethlen vezérének, a buzgó protestáns Rákóczi Györgynek hadai előtt Körösi is. Rákóczi György csapatai 1618. szeptember 3-án Kassa fala alá értek. Dóczi kevés katonája lévén, s mert a város vezetése protestáns volt, a harcot kilátástalannak vélte. Már másnap megszületett a város átadásáról szóló szerződés, benne, hogy a katolikusoknak, papoknak semmi bántódásuk nem eshet. Szeptember 5-én Rákóczi hajdúi bevonultak Kassára, és azon nyomban felrúgták a szerződést. Dóczit megbilincselve Erdélybe szállították, s Rákóczi jóváhagyásával a három papot elfogták, s kétnapi éheztetés után megpróbálták őket rávenni hitük megtagadására. Mivel erre nem voltak hajlandók, szeptember 7-én éjjel válogatott kínzásokkal Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig - kit már halottnak véltek - egy szennygödörbe dobták, természetesen mellé a két lefejezett társát is. A katonák elvonulása után a sekrestyés, bizonyos Epeijessy István meghallotta Pongrácz István nyöszörgését, de félelmében nem mert közelébe menni és rajta segíteni, így István atya húszórányi kínszenvedés után meghalt. Özvegy Gadóczy Bálintné volt az első, aki a három vértanút méltóbb helyre eltemette. Egy fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban az épületben folytattak béketárgyalást, ahol a kassai vértanúk kínzása történt. A tárgyalásokat befejező díszlakomán Bethlen Gábor táncra kérte Forgách Zsigmond királyi nádor feleségét, Pálffy Katalint. Ám ő csak úgy ment el táncolni, ha Bethlen kiadja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént. Pálffy Katalin piros selyembe burkoltatta a holttesteket, s előbb a birtokán lévő sebesi templomba, majd a hert- neki várba szállította, s innen 1635-ben vitték át a nagyszombati klarisszák templomába. Az ottani rendház főnöknője ugyanis Pálffy Katalin leánya Forgách Mária volt. Miután II. József feloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek át a vértanúk hamvai. Boldoggá avatásukat 1628-ban maga Pázmány Péter bíboros indította meg, de ez csak 1905. január 15-én vezetett sikerre. Akkor X. Pius pápa nagyszámú magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. Azt követően újabb 90 évnek kellett eltelnie, s holnaptól már hivatalosan is szentként tisztelhetjük a kassai vértanúkat. Kecerovce csendes, újra csendes... Kecerovce neve az idei térképen már nem szerepel... Buzafalvi Győző Miskolc, Budapest (ÉM) - A megyénk északi részén élők hangulatát az elmúlt hetekben eléggé felkavarta az a hír, hogy határainkhoz közel, a Kassa melletti Kecerovcében egy újabb atomlétesítmény tervezésébe, építésébe kezdtek bele. A lakosokat nem érte váratlanul ez az információ, hiszen már a nyolcvanas évek elején tudni vélték: Kassa közelében atomerőmű létesül. A határ menti falvakban arról is értesülhettek, hogy 1989-ben és 1990-ben tiltakozó demonstrációk voltak Kassa környékén az atomerőmű odatelepítése ellen. Az önkormányzati vezetők polgári védelmi felkészítő tanfolyamain az is elhangzott: egy időszakban, a kecerovcei atomerőművet a jóváhagyás, a beüzemelés utáni állapotként kezelték. Ennek ellenére akadt olyan országos napilap, amely „atomkacsává” degradálta a keletszlovákiai atomerőmű létét. A tények azonban nem erősítik meg e szimplicizálást. Riportunkban arra vállalkoztunk: e leegyszerűsítésnél jóval árnyaltabb kép rajzolódjon ki Kecerovcéről, s közelebb kerüljünk a valósághoz. G. Nagyné Maczó Agnes, a parlament alelnöke korábban a térség országgyűlési képviselője volt. „Abaúj élni akar” című könyvében - mely 1993-ban jelent meg - tényfeltáró elemzést készített Abaújról. Már ő is megemlítette: tudomást szerzett egy Kassa melletti atomerőmű létezéséről: „Elterjedt a híre, hogy Kassa környékén atomerőmű építését tervezik. A határ tőszomszédságában élő büttösiek is tiltakoznak ellene, és tájékoztatást várnak, hisz ez a vidék Európa egyik legérintetlenebb természeti területe.” A Kassa környéki előkészületekről már a nyolcvanas évek végén suttogtak az északi régióban. Nem ok nélkül féltek, mivel a csernobili láthatatlan halál képei még oly elevenen élnék mindannyiunkban. így érthető, ha fenntartással fogadunk minden atomerőművet. Még akkor is, ha a szakemberek mindannyiszor kijelentették: a nemzetközi normáknak megfelelő konstrukciókban gondolkoznak és építkeznek. Kétkedő polgármesterek Tavaly egyik napról a másikra kiderült: a magyar határtól harminckét kilométerre Mohiban (Mohovce) a Szlovák Köztársaság energiapróblé- máinak megoldására szovjet tervezésű - és részbeni kivitelezésű - atomerőművet építenek. A teljes befejezést pusztán a pénzhiány késlelteti. Az osztrák és a magyar polgárokat, környezetvédőket az sem nyugtatta meg, hogy Bratislava a már lényegében elkészült két blokk biztonsági rendszerét nyugati technológia felhasználásával szeretné megvalósítani. A Mohi körüli magyar és nemzetközi sajtóhírverésben azonban elsikkadt, hogy Kassa környékére is terveztek egy atomerőművet: a Kecerovce és Grelovce közötti pusztaságra. Gyurcsó András, a csereháti Büt- tös polgármestere sem most értesült a kecerovcei előkészületekről: - Tanulmányaim során Keszthelyen került a kezembe a National Geography egyik száma, amely úgy mutatta be Kecerovcét, mint a létesítendő atomerőmű színhelyét. A nyolcvanas évek végén tudomást szereztem a kassai és a Szepsi környéki környezetvédők tiltakozási akcióiról. A mostani helyzetet azonban nem ismerem. Szatmári István, Alsóvadász polgármestere, a szikszói polgárvédelmi felkészítő tanfolyamon megdöbbenéssel fogadta azt a tájékoztatást, hogy Kecerovce elsősorban a megyénk peremén élőket veszélyeztetheti: - Aggasztónak találom, hogy Kassa közvetlen közelében atomerőmű létesülhet. A polgári védelmi felkészítőn tényként beszéltek erről. Az is elhaügzott: már több éve bele- kezdtek az előkészületekbe. De mivel nincs elegendő pénzük, ezért időnként leállnak vele. Azt is elmondták nekünk, ha a szlovákok összekaparnak valami „pénzmagot”, akkor folytatni kívánják az atomlétesítményt. Az abaúji polgár- mesterek részére tartott felkészítőn nem kis nyugtalanságot és rossz érzést váltott ki, hogy a szlovák fél nem eléggé korrekt a tájékoztatásban, így a polgári védelem „saját felderítésre” is hagyatkozik. Ez történt például a Hemád áradásakor. Elmaradt az információ, így a védekezés is sokkal nehezebbé vált. Felháborító, hogy ilyen objektum egyáltalán szóba kerülhet határaink közelében. Nyugodt szakértők Gyárfás Ildikó, a megyei közgyűlés elnöke másként ítéli meg a helyzetet. Ó egyébként (a funkciójából adódóan) a területi Nukleáris Balesetelhárítási Bizottság (NBB) elnökeként fejtette ki véleményét: - Megyénk katasztrófaveszélyeztetettségét gyakorlati és tudományos alapokra helyezve felmértük a jogszabályban meghatározott szempontok szerint. Természeti és civilizációs katasztrófákkal kell számolnunk, elsődlegesen árvizekkel, illetve ipari katasztrófákkal. A felmérés alapján megelőző és elhárító feladatokra készítettünk terveket. Többek között a fenti feladat biztosítása érdekében hozták létre a Megyei Védelmi Bizottságot, melynek elnöke a mindenkori megyei közgyűlés elnöke. A bizottság által létrehozott döntések és az operatív munkavégzés, szervezés, koordinálás érdekében közvetlen alárendeltségemben működik a Megyei Védelmi Koordinációs Iroda, melynek munkatársai az ország védelmi feladataiért felelős tárcák (HM, BM) szakemberei. A bizottságon belül tevékenykedik a katasztrófaelhárítási munkacsoport, amelynek vezetője az iroda BM-re- ferense. A katasztrófa-feladatokon belül - mint minden környező országban - speciális feladatként került kiemelésre a nukleáris balesetelhárítás. E vonatkozásban is elvégeztük a nukleáris balesetelhárításért felelős kormánybizottság által megadott szempontok szerinti veszélyeztetettség felmérését, amely megyénk területét érheti. Kiemelt feladat, külön tervben rögzítettük. A nukleáris balesetelhárítási terveink alapvetően a hazai és határon túli nukleáris létesítmények üzemzavaraival, a kiégett és friss fűtőanyag szállításával kapcsolatos események kezelésére készültek. A tervegyeztetések alapján megnyugtató lehetséges védelmet biztosítanak adott esetben. A kecerovcei nukleáris fűtőmű tervezéséről, lehetséges felépítéséről pillanatnyilag konkrét, hivatalos információkkal nem rendelkezem. A hazai katasztrófaelhárítás helyzetéről megkérdeztük a legilletékesebbet, Orovecz István dandár- tábornokot, a BM TPVOP polgári védelmi főigazgatóját is, akit egyébként június elején bíztak meg a Nukleáris Balesetelhárítási Kormánybizottság (NBK) operatív törzsének vezetésével: - Többféle katasztrófaveszélynek vannak kitéve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élők. Itt elsősorban a térségben levő vegyi üzemek veszélyeire gondolok. Meggyőződésem, a mostani magyar és szlovák álláspont szerint is: Kecerovce jelen pillanatban nem jelent potenciális veszélyt. Tervek ugyan készültek, voltak szerény földmunkálatok is, ám mindezt 1992-ben leállították. A tavaszi pozsonyi kormányközi tárgyalásokon már fel sem merült a mohovcei atomerőművön kívül más szlovák atomlétesítmény neve. Mi azt a tájékoztatást kaptuk, hogy szünetel az építkezés. A polgári védelem így egy esetleges veszélyforrással sem számol ebben az ügyben. Ha Kecerovce egyszer mégis felépülne, akkor minket erről időben értesítenének, mivel ezt nemzetközi egyezmények írják elő. Azonban, hogy egy nemzet hogyan oldja meg belső energiaproblémáit, az már az illető ország belügye. A polgári védelemnek ebben az esetben az a feladata, hogy még a beüzemelés előtt kidolgozza védelmi tervét. Már csak azért is, mert a tervezett kecerovcei atomerőmű Borsod- Abaúj-Zemplén megye északi határaihoz igen közel lenne. Borsi László, az NBK titkárság- vezetője: - Magyarország nukleáris védelmi rendszere működő, épülő és tervezett atomerőművekkel számol. 150 kilométeres körzetben 13 reaktorblokkot tartunk nyilván. Ebben a kategóriában nem szerepel a kecerovcei létesítmény. Már csak azért sem, mert tudomásom szerint kiviteli tervek sem készültek rá. Soha nem jártam még szakemberként Kecerovcében. Számos más izgalmas erőmű létezik még a környezetünkben, miért foglalkoznék fóldhá- nyásokkal. Az Országos Nukleáris Balesetelhárítási Bizottság az utóbbi egy évben nagy lépést tett az elsődleges riasztás érdekében. A csernobili atomkatasztrófa után döbbent rá több ország - köztük hazánk is -, milyen nagy szüksége lenne egy korai riasztási rendszerre. így jött létre kormányhatározat alapján az Országos Sugárfigyelő Jelző és Ellenőrző Rendszer. Az OSJER egyik része - ami a korai riasztásra alkalmas - az a távmérő hálózat, amely 71 mérőegységből áll. Ezeket az ország több pontján helyezték el - Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Encsre, Szerencsre és Ózdra telepítettük. Ezek a mérőszondák naponta háromszor adnak adatot az országos központi ügyeletre. így, ha bármilyen okból megnövekedne a sugárzás, rövid időn belül készek vagyunk az elhárításra. „Stikában” nem lehet... Vajda György akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság ügyvezető elnökhelyettese: - „Stikában” nem lehet atomerőművet építeni. Az atomsorompó egyezmények és más nemzetközi előírások beszabályozzák, hogy mi módon lehet egy építkezésbe belefogni. Én Kecerovcéről úgy is mondhatnám: csupán az újsághírekből hallottam. Az április végén lezajlott szlovák-magyar egyeztető tárgyalásokon Pozsonyban a szlovák fél szóba sem hozta Kecerovce nevét. Partnereink korrekt, jól felkészült szakemberek. Biztosak lehetünk tájékoztatásukban. Ez a kecerovcei ügy véleményem szerint valami olyasmi lehet, mikor mi tervezgettünk, beszélgettünk arról: jó lenne Paksot bővíteni. Kecerovce a hajdani Csehszlovákia országos távlati tervei közé tartozott. Tudvalévő: az akkori vezetésnek az engergiaipar terén igazán nagyratörő álmai voltak. Potenciálisan nem történt ott semmi. Még kiviteli tervet sem készítettek. Kutatófúrásoknak nevezzük az ilyen jellegű építkezéseket. Az atomerőművekkel kapcsolatban azonban még el kell mondanom: túlzottan nagy az aggodalom a közvélemény részéről egy atomáramgyárral kapcsolatban. Pedig a vüágon - hazánkban is - sokkal több veszély fenyeget, mint az atomerőmű, amelytől szerintem nem kell félnünk. Ördögh József, az Országos Atomenergia Hivatal vezetője: - Hivatalunk feladatai közé tartozik, hogy nyomon kövesse a környező országok erőműveit és a nemzetközi kimutatásokat. A hivatalos kiadványokban a nyolcvanas évek közepétől 1991-ig Kecerovce neve a tervezett atomerőművek között szerepelt. Most ezzel már egyáltalán nem számolunk. Az országhatárunktól számított ötven kilométeres távolságban lévő két atomerőmű - az üzemelő apátszentmihályi (Bohuni- ce) és az épülő Mohi (Mohovce) - négy-négy reaktorblokkjával nézünk szembe. A százötven kilométerig teijedő sávban található két atomerőmű - a cseh Dukovany és a szlovéniai Krsko — négy, illetve egy reaktorblokkal rendelkezik. Biztonságunkról a többoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunkkal is gondoskodunk. így például a nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén vaíó segítségnyújtásról szóló okmányt is aláírtuk. A Magyar Köztársaság kormánya a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányával a kölcsönös tájékoztatásról és együttműködésről a nukleáris biztonság és sugárvédelem területén 1990. szeptember 20-án írta alá az egyezményt. Ebből is kitűnik: rendkívül komolyan vesszük az esetlegesen bekövetkező nukleáris balesetek elhárítását, a lakosság védelmét. A határon túl A hatóságok és a civil szféra képviselői természetesen nem egyformán látják a dolgokat. Az állami tisztviselők jobbára a műszaki paraméterekre koncentrálnak. A mikroközösségek viszont személyesen élik meg a rossz híreket. Nem az általános veszély érdekli őket. Aggodalmuk oka az: „Vajon miként érint majd ez engem?” Közvéleményünket nem lehet oly könnyen megnyugtatni az európai normákra való hivatkozással. Már csak azért sem, mert Mohiban - a beígért nyugati technológia helyett - a biztonsági rendszer csak nyomokban emlékeztet az ötven francia „áramgyárban” bevált szisztémára. A dolgok afelé haladnak, hogy orosz-cseh ihletésű biztonsági berendezést építenek rá a rendszerre. A kétely tehát joggal fogalmazódik meg bennünk. A lakosság aggodalma nem indokolatlan. „Odaát” se sokat tudnak a polgárok az atomerőműről. A pelsőci Karol Nemes, a Gemez elnöke az előkészületekről hallott, de a jövőről nincs biztos ismerete. Laura Dittel, a Kárpátok Eurorégió Fejlesztési Alapítvány szlovákiai képviselője nem tekinti magát e téma specialistájának:- Kecerovcét állítólag több okból is elvetették. Nem lett volna gazdaságos a víz odavezetése. Geológiai szempontból nem felelt meg a talaj. Ráadásul a pénz is elfogyott. István Zakariás, a Csemadok területi választmányának alelnöke - aki Szepsi polgármestere - sem ismeri Kecerovce titkát. A kassai környezetvédőkhöz küld, mondván: nekik jelentős szerepük volt abban, hogy tiltakozó akcióikkal hozzájárultak a kecerovcei előkészületek leállításához. Szepsi polgármestere zárszóként még annyit fűz a tervezett kecerovcei atomlétesítményhez: „Nincs elegendő ismeretünk, információnk a dolgokról!”
