Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
Július 1Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Élni - a hit bátorságával Vámosújfalu újjászületése Zemplén vármegyében , Gyarmati Béla Természetesen szó sincs valódi bányáról, vagyis olyan lelőhelyről, ahol Vámosújfalu egykori jegyzője (a neve talán most nem is fontos) jáspis-kin- cseket vélt felfedezni, s azokat — némi ellenszolgáltatásért - Mária Teréziának ajánlotta. Mindazonáltal kincsek mégis vannak itt, a Bodrog mellékén, s nem is a tolcsvai Gyapáros kebelében, hanem Vámosújfaluban, ami - bár a század kezdete óta nagyközségként jelölik meg a lexikonok - majd csak most válik igazán nagy (vagyis jelentős) településsé. Földrajzilag? Gazdaságilag? Netán közigazgatási szempontból? Nem! Szellemileg... Hogy mindezt megértsük, ahhoz kell néhány dolgot tudnunk az időről. Bár gyengének érzem magam, hogy filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozzam, annyit mégis szeretnék elhitetni az olvasóval, hogy vannak - és nemcsak teológiai értelemben - úgynevezett „szent idők”, melyek szépen illeszkednek a kozmikus idő ritmusába. Milyen közvetlen természetességgel mondta ezt Petőfi Sándor: Itt az idő, most, vagy soha... A vámosújfalui változások annak köszönhetők, hogy akkor, és úgy mozdult a község, amikor kellett, és ahogyan kellett. Most játszhatnék a gondolattal, mondván: S elküldé az Úr az ő prófétáját Újfaluba, hogy világosítsa meg ama ezernyi ember elméjét... » Mi tagadás, Sándor Endre református lelki- pásztor prófétai szakállat visel, nyugalma és bölcsessége ugyancsak a kiválasztottak erénye, s 13 gyermek atyjaként akár patriarchal pózban is tetszeleghetne. A tiszteletes úr azonban ízig-vérig korunk gyermeke: modern ember, tele vitalitással, vállalkozó kedvvel. Hogy miben különbözik mégis évjáratának tagjaitól - az 1945-ben születettektől? Például abban, hogy ezt hirdeti: a leperzselt fű dúsabban sarjad! Vámosújfaluban - ahol a századok folyamán gyakran pusztított tűzvész - jól értették, mire gondolt Sándor Endre, mikor ezt kimondta. S akkor mondta ki, mikor a falu még valóban... Na, itt most bajban leszek a hasonlattal. Mert nem tűz perzselt, nem is víz pusztított (ami egyébként nem ritka a Bodrog mellékén), hanem a szocializmus közigazgatási bürokráciája. Húsz esztendővel ezelőtt sem voltam már fiatal hírlapíró - átéltem a különböző tanácsi átszervezéseket, a körzetesítést. Jól emlékszem, csak annyi bátorságom volt, hogy az egyik cikk végén megkérdeztem: mitől marad falu egy százados magyar település, ha nincs iskolája, közigazgata- sa, papja, könyvtára, s ahonnan mindenki máshová jár dolgozni? Fentebb persze kifejtettem, hogy Szólhatok a hét tantermessé vált iskoláról, - ami építészeti és pedagógiai csoda. Miért? Mert márciustól augusztusig hozták létre, kitűnő esztétikai, s praktikus érzékkel - s ahol most 14 tagú tantestület tanít nyolc osztályt. Az 1994-ben végzett nyolcadikosok tablóján is 14 növendéket számlálok. - Hányán tanulnak tovább? Mindannyian! - hallom a választ. A polgármester választási programjának tíz pontja között pedig ezt olvasom: A tanulás lehetősége ne függjön a család anyagi helyzetétől. (Miniszter urak, nem kellene ezen elgondolkodni?) A negyedikesektől „autogramot” kértem, Derne Richárd, Füleczki Zsolt, Kiss László, Koskócky Gábor - milyen jó nevek - szívesen írt füzetembe, sőt két versrészletet is kimásoltak nekem ebben az osztályban. Vámosújfaluban nem volt „kormányváltás”. S a második választás után sem változott az önkormányzat jelmondata: _Ne döntsenek a fejünk felett - rólunk, nélkülünk!” Nézzük a mérleget! Próbáljam talán megjeleníteni a Faluházat, ami vadonatúj épület, gazdag Bányát fedeztemfel! — s belőle legott an? Egy s más szép kincseket mutatóul hoztam... (Tompa Mihály után) programmed. Vagy említsem azt a régi paraszt- portát., ahol már formálódik a tájmúzeum? A cserkészekről, a tűzoltóságról (és Németországból kapott új autójukról), a polgárőrségről, s a zenekarról is lehetne beszélni. S, hogy mennyire szívügye a polgármesternek a foci... Mindez egy-egy szirma a virágnak. Mert - Sándor Endre szavaival - ,A virágot szirmai alkotják.” Hát virágozzanak csak a vámosújfalui virágok! S nehogy fagy érje a bontakozó szirmokat. Mert egy-egy hideg fuvallat máris érezhető. Mikor például azt mondja a minisztériumi illetékes: Az állam érdeke, hogy összekényszerítsük az önkormányzatokat.” Mert ugyebár csak másfél ezernyi tanács volt, s most ennek duplája az önkormányzatok száma. Nem biztos, hogy a „társközségi szerkezet” gazdaságosabb. De az biztos, hogy a kisközségek nem akarnak .gyarmati” sorsban élni. A vámosújfaluiak megosztották Olaszliszká- val a közös vagyont, s ezzel vége... Maradt a jó szomszédság - de közösködés nincs. Ezernyi ember (köztük 106 iskolás, 46 óvodás) félezemyi hold szántóföld, ugyanennyi rét, aztán szólók, legelők, erdők, kertek - ezek alkotnak a falut? Nem, és nem is az a kétszáz ház. A falut a hit (az Istenbe és az életbe vetett hit) ereje és bátorsága alkotja, tartotta meg és élteti. Közgazdaságilag mindez kiszámíthatatlan. Ez nem a kétszer kettő igazsága... Semmiféle tudomány nem ismer el semmiféle csodát. Csodák mégis vannak... Vámosújfalu mostani jegyzőjét Hohol Józsefnek hívják. Nem kutat jáspis-kövek után, mint egykori elődje. Igen racionális pénzügyi szakember. De mikor a megüjult iskola felszereléséről volt szó (számítógépek, fizikai, kémiai laboratóriumok stb.) azt mondta: Nem költhetünk kevesebbet a szükségesnél! Nem nagy ez a vámosújfalui birodalom, de irigylésre méltó. Mikor a polgármester oldalán járom az utcákat, az emberek így köszönnek: Áldás, békesség! Halkan puhán szirom pereg Simogatja öreg kezed Piros szegfű, halvány rózsa Téged köszönt nagyanyóka Édesanyánk dolgos, drága, világ legjobb anyukája. Abany csillag van az égen, Téged annyi öröm érjen. Ezt a verset szavalták anyák napján a vámosújfalui gyerekek milyen előnyökkel jár az iskolák körzetesítése, s a társközségi lét. De hát az vesse rám az első követ, aki... Mert - mint most Sándor Endre tiszteletes úrtól hallom - bizonyos papi gyűléseken nekik is feltették a kérdést: mit kerestek még azokban az apró falvakban, ahol legfeljebb már csak egy régi templom van, s egyre fogyatkozik a gyülekezet? Nem szívesen mondom ki, de az állam kebelére borult egyházi vezetők némelyike a főpásztori stallumot fontosabbnak tartotta, mint a nyájat... Minderről egy szót sem szól Sándor Endre. Minek is szólna? Nem elég, hogy - ugyancsak lelkész feleségével, s gyerekeivel - ott maradt a posztján! Mikor aztán - a nagy társadalmi változások következményeként - polgármesterré választották... Nem, nem akkor kezdte a munkát! A beköszöntő „szent idők” történelmi pillanatát persze ki kellett használni, de a lelkek táplálása, a belső építés - hogy az emberek őrizzék azonosságukat, öntudatukat, hitüket - az 1975-től (mióta Vámosújfaluban szolgál) folyamatos. Ám más az ige hirdetése, s más a cselekvés - a minden Demoszthenésznél szebben beszélő tett! Milyen kevés idő 4-5 év, s milyen sok minden belefér...Igen, a leperzselt fű dúsabban sarjad. i* (col cdL <Lt*~6-CCK/ 0-2/ ■ve* -i crsLx cij . ' Útxua ‘jí Ja. ^ ^ 2 U C A *1 JCríiQo«- 'TaVuú t I r r I 6U£ ßaiC'S A—— ^ * 00) ií i -J* -KdA — / „ ^2 Q la M r>Z< (pfdcu^SL ,íY'3íJ.s! SEJ? Itt. j ( tr olao-vW'». t /( W C p. t> U>-^ 9/a-/?*-* ■J v } VjiűWw . .. r-úvA^ r \ A vámosújfalui iskola újraindulásának története M ajd kilencven évvel ezelőtt is volt már iskolája Vámosújfalunak. Igaz kicsi, mindössze egytantermes, szolgálati lakással. Évtizedekig ebben tanítottak, míg 1950-ben meg nem épült a kéttantermes épület. Ázután 1962 szeptemberétől megszűnt Vámosújfaluban a felső tagozat. 1980 szeptemberétől pedig az alsó tagozat is. Több mint száz gyereket hordott a busz az olaszliszkai iskolába. Oda jártam hat éven keresztül én is. Minden reggel hatkor kellett kelnem, hogy mire a busz indul, az állomáson legyek. A hazajutás sem volt egyszerű, mert a buszok nem akkor jöttek, amikor az óráinknak vége volt. Sokszor dideregtünk, áztunk-fáztunk az ABC-bolt előtt. Ha bementünk melegedni, kikergettek. Senki nem törődött vele, mi van velünk. Ha hat óránk volt, csak fél háromkor tudtunk asztalhoz ülni. A rendszerváltás után, amikor megtörténtek az első szabad választások, Vámosújfalu új ön- kormányzata elhatározta, hogy új iskola építésével lehetővé teszi a helyi oktatást. 1991. szeptember 1-jével beindul az első Két osztály. A két tanterem a régi épületben kapott helyet, amit előzőleg új tetővel láttak el. Akkor nagyon irigyeltem a kisöcsémet, hogy ó már helybe járhat iskolába. De a falu vezetése nem érte be ennyivel. Keresték a módját, hogy még az Olasz- liszkára járó hat osztályt is hazahozzák. A napközis étkezést a polgármesteri hivatal épületének hátsó részében oldották meg. Itt egy üres szükséglakás volt, amit kis ráforCh YoKvJ . V* í-\-C cj f'alL tó* *•kit IC Uns**7h^Ail ■ j*cto**< t V V'jfvxík XcCi 4f pUACUMj 4\. leik tfetot; ’Ut ' c.) l/b-ca.'CáA’.'' vSUiT ' , SoaíCoűL Xo öSA /w u ' /1 re dítással napközivé alakítottak. Ez szeptembertől be is indult. Már 1991 júniusában tárgyal az iskola továbbfejlesztésének lehetőségéről az önkormányzat. A telek adva van a régi iskola mellett. Először a sárospataki ’Unifény Kft. áltál ajánlott új építési móddal akarjak több lépcsőben megépíteni az iskolát. Ekkor még csak két tanterem felépítését tervezik. 1992. szeptember 1-re, hogy az alsó tagozat már teljes egészében itthon tanulhasson. Az építés további ütemét a pénzügyi lehetőségektől teszik függővé. Már 1992 májusában lelmond Szakács László olaszliszkai iskolaigazgató a vámosújfalui alsó tagozat felügyeletéről. Az itt tanító két pedagógus közül Séra Ferencné az elsősök, és Romáimé Fedor Gabriella a másodikosok osztályfőnöke. Nagy lendülettel és odaadással végzik munkájukat. Iskolavezetői feladatta] a testület Varga Gyula bodrogolaszi tanárt bízza meg, aki eleinte a vezetői feladat mellett napközis tanárként is működne, 1992. július elsejétől.
