Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-25 / 173. szám

1995. Július 25., Kedd 6 B Itt-Hon ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGANSZEMELYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros, Bártók Béla út 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 1/8 1/4 1/2 1/1 2/2 2/1 ff ff ff tt ff ff 3 050 6 100 12 100 23 950 47 900 48 600 97 200 Ft+áfa Ft+áfa Ft+áfa Ft+áfa Ft+áfa Ft+áfa Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/49/343-316 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! Az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG LAPKIADÓ KFT. tiszaújvárosi szerkesztősége sürgősen- teljes komfortfokozatú ­helyiségeket bérelne a város központjában. Ajánlatokat a helyi 343-316-os illetve a 46/341-817-es telefon/fax számon várunk. A mellékletben megjelenő , hirdetéseket ■ bét közepéig kérjük eljuttatni >ís yí ffi ' \-V "í f /'V - - -V szerkesztőségünk címére. Bartók Béla út 7. 1995. Július 25., Kedd Itt-Hon B 3 Az integrációnak köszönheti fennmaradását A bánya a tervek szerint 2012-ig biztosít tüzelőanyagot Lyukóbányából évente közel 1 millió tonna barnaszén kerül a felszínre Lyukóbánya (ÉM) - Harminc évvel ezelőtt negyvenhárom mélyművelésű bányája volt a borsodi szénmedencének. Ez a szám az elmúlt években jelen­tős mértékben csökkent. Jelen­leg már csak négy bányát mű­velnek a területen. Egyelőre. 1998 végén ugyanis - a kor­mány és a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének megál­lapodása értelmében - a feke­te völgyi, az edelényi, a putno- ki szénbányákat is - gazdaság- talanságra hivatkozva, bezár­ják. Lyukóbánya a Tiszai Erő­mű Rt.-vel történt integráció­nak köszönheti fennmaradását. Megfelelő körülmények- Az integráció a továbbélés le­hetőségét jelentette Lyukóbá- nyának - mondja Kovács Ló- ránd bányaigazgató. A kilenc­venes évek elején ugyanis min­den magyar bányavállalat, így a borsodi is, felszámolás alá ke­rült. Az volt a cél, hogy azokat a bányákat, amelyek nem mű­ködhetnek gazdaságosan a jö­vőben, meg kell szüntetni. Lyu­kóbánya szénvagyonát tekint­ve, a többi telephelynél hosz- szabb életű, ezért a Tiszai Erő­mű Rt.-vel integrálni kell. A Kovács Lóránd: Szükség lehet a fellelhető szénkészletre többit viszont be kell zárni. Ez volt a kormány állásfoglalása. Lyukóbányán a három évig tar­tó felszámolás alatt, nyilvánva­lóan nem volt lehetőség fejlesz­tésre, az erősen eladósodott Borsodi Szénbányák Vállalat­nak nem volt módja arra, hogy ilyen célokra költsön. így, egy folyamatosan romló gépparkkal a hátunk mögött értük meg az integrációt. A többségi tulajdo­nosnak, a Tiszai Erőmű Rt.-nek az első lépése az volt, hogy el­fogadható körülményeket biz­tosítson számunkra. Mindenek­előtt berendezéseink felújításá­ra kaptunk lehetőséget. A bánya jövőképe- A korábban veszteségesen működő egységek helyzete - Lyukóbánya mellett a Borsodi Hőerőműre gondolok - egyelő­re nem változik lényegesen. Két veszteséges cég integráci­ójából nem lesz ugyanis egy nyereséges harmadik, leg­alábbis a jelenlegi helyzetben nem. Ezt úgy is lehet fogalmaz­ni, hogy egy olyan házasságból, ahol az egyik félnek az inge, a másiknak a nadrágja szakadt, nem keletkezik szmoking. Az együttműködéstől tulajdonkép­pen azt várjuk, hogy mérsék­lődjenek veszteségeink. A szá­mok tanúsága szerint ezen a téren már most pozitív irányú elmozdulás tapasztalható. Lyu- kóbányát Magyarország legna­gyobb mélyművelésű bányái között tartják számon jelenleg is. Évente 900 ezer — 1 millió tonna barnaszenet hoznak a felszínre. Ebből a mennyiség­ből mintegy 700 ezer tonnát a Borsodi Hőerőmű hasznosít, a többit a lakosság körében ér­tékesítik. (A Tiszai Erőmű Rt.- nek a szénelőkészítő-mű szál­lítja a szenet. A szükséges mennyiséget a medence négy bányájából szerzik be.) Mi várható 2012 után- Mivel a térségben működő erőművek esetében (a Tiszai­nál, a Borsodinál is) fejleszté­sek, bővítések várhatók, úgy tűnik, szükség lehet a borsodi medencében fellelhető szén­készletre. Lyukóbánya szénva- gyona körülbelül 2012-ig tart elképzelésünk szerint. A hoz­zánk tartozó Dubicsányban vi­szont nyitható lenne egy új bá­nya, ami megközelítőleg 60 mii­hó tonnás készlettel rendelke­zik. Ebből 800 ezer tonnás évi termeléssel 26-27 millió tonnát lehetne lefejteni. A bányanyi­táshoz persze lassan hozzá kell kezdeni, hiszen az előkészítő munka a mi esetünkben hosszú időt vesz igénybe. 2005-től ki­sebb intenzitással már a terme­lésnek is meg kellene indulnia Dubicsányban. Már csak azért is, mert Lyukóbánya bezárásá­val, vagyis 2012-től ott folyta­tódhatna a kitermelés. Ez a terv, hangsúlyozom, csak a mi elképzelésünk, sajnos problé­mát jelent az, hogy a kormány­nak nincs kidolgozott energe­tikai koncepciója. Nincs pontos elképzelés arról, hogy Ma­gyarországon szükség van-e egyáltalán szénbányászatra. Ha igen, mely telephelyekre, ha nem, mivel lesz helyettesíthető ez az energiaforrás. Energeti­kai koncepció nélkül a privati­záció sem jelent gyógyírt a gon­dokra. HETI IEGYZET Bodri Védelmében Priska Tibor A falusi porták gazdái közül bárki tud­na egy-egy szép történetet, néhány di­csérő szót mondani a saját kutyájáról. Ragaszkodásról, hűségről, okosságról, bátorságról. Megismeri a saját tyúko­kat, azokat nem kergeti ki az udvarról, miként tűri el a házhoz tartozó macs­kát, miként kapar magának megfelelő meleg fészkelőhelyet a téli hidegekben valamely szalmakazalban, hogyan ke­reste meg az elkódorgott jószágot, mi­ként védi meg halálra elszántan a gaz­dát, a kisbarátját, ha úgy adódik akár a sárkány ellen is, miként örül egy-egy jó szónak, simogatásnak, hányféle han­gon tudja közölni mondandóját, már csak éppen nem beszél, meg ilyesmi. Bobinak, Bodrinak, Bujzinak, Bundás- nak, Csöpinek nevezik ezeket a kutyá­kat, melyek még sosem hallottak törzs­könyvről, nincs nemesi előnevük, mesz- sze visszanyúló családfájuk, egyszerű keverék kutyák ezek, sokan ostobán, helytelenül korcsnak mondják. Csak­hogy: ha valahol érvényesül a termé­szetes kiválasztódás, hát köztük igen! Az okosak, a bátrak, az erősek, a ke­mény körülményekhez alkalmazkodni tudók megmaradnak, tovább szapo­rodnak, a gyengék elpusztulnak. A Bodrikat, Bundásokat nem ajnározzák, nem dédelgetik, a mínusz húsz fokban ugyanúgy kinn a helyük, mint a káni­kulában, esőben, sárban, szélben. Ta­lálja meg magának a helyet, tudja, mikor hová menjen, hogy kivédje mindezt, közben résen is legyen, lássa el tisztességgel házőrző feladatát. Mind erre alkalmasak is. Szívósak, ke­mények, legtöbbjük portáját messze kerüli a lopakodó ember, mert tudja, hogy azonnal talpra ugranak, akkora lármát csapnak, hogy a falu összeszal­ad, és ha elkapják a betolakodót, le­szednek róla mindent, ami leszedhető, meg ami nem, azt is. Minderről azért esik most szó, mert elképesztő divat lett nyugati, eddig so­hasem látott ebek beszerzése, sétálta- tása, ajnározása. Egyik-másik persze szép is, ügyes is, de azért... Somolyog­va hallgatom az egyik történetet. Tisza menti faluban vásárolt magának öreg házat egyik városi polgár, pár napja ott is tanyázott családostul, kemény, félel­mes küllemű nyugati származású ku­tyástul, melyre ránézni is ijesztő. Éjjel ellenben a zárt udvaron álló kocsit fel­törték, a benzint leszívták, elvitték, amíg mindenki aludt. A kutya? Az is szunyókált, természetesen benn a szo­bában, nehogy kinn megfázzon, vagy netán ráhulljon az eső. Lehet, hogy hallotta az idegen érkezését, matatá- I sát, de legföljebb ásított egyet és a má- I sik oldalára fordult. / Hej, ha Bundás ott lett volna!

Next

/
Thumbnails
Contents