Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-25 / 173. szám

1995. Július 25., Kedd 4 B Itt-Hon .MOZIMŰSOROK Július 25-től aug. 1-ig KAZINCBARCIKA 25-én: I.Q. - A szerelem relatív. Szí­nes amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 18.00 óra.) 27- 28-án: Star trek - Nemzedékek. Szí­nes amerikai sci-fi. (Kezdés: 18.00 óra.) 29- én: Mestercsapda. Színes kanadai akciófilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra.) 30- án: Richie Rich. Színes szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra.) Augusztus 1-jén: Bad boys. Színes ame­rikai akciófilm. (Kezdés: 18.00 óra). MEZŐKÖVESD 28- 29-én: Double dragon. Színes ame­rikai sci-fi akciófilm. (Kezdés: 19.00 óra.) 30- án: Star trek - Nemzedék. Színes amerikai sci-fi. (Kezdés: 19.00 óra.) NYÉKIÁD HÁZA 28-án: Tommy boy. Színes szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17.00 óra.) ÓZD 25-én: F.uss T. ovább W.ells! Színes amerikai krimi. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra.) 27-én: A préda. Színes amerikai akci­ófilm. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra.) PUTNOK 25-én: A holt költők társasága. Színes amerikai film. (Kezdés: 18.00 óra.) 27- én: Dzsungelháború. Színes ameri­kai akciófilm. (Kezdés: 18.00 óra.) 28- 29-én: Szenvedélyek viharában. Szí­nes amerikai film. (Kezdés: 18.00 óra.) 31- augusztus 1-jén: Streetfighter. Szí­nes amerikai sci-fi akciófilm. (Kezdés: 18.00 óra.) TISZAÚJVÁROS 27-28-án: Bad boys. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 19.00 óra.) 30-31-én: Egy igaz ügy. Színes ame­rikai film. (Kezdés: 19.00 óra.) Amatőr poéták Őserejű ösztönök Vágyunk a táplálékra vágyunk az ismeretre vágyunk az igazságra életünk értelmére. Vágyunk a jobb világra vágyunk a boldogságra vágyunk a beteljesülésre életünk értelmére. Őserejű ösztönök diktálják tetteink. A végtelen utáni vágy értelmünk maradványait. Zvadáné Farkas Erzs&ei Kaancbardka Az emberi érintkezések íratlan szabályai A „névjegykártya” 1. Nehéz megtanulni telefonál­ni! Ezért jegyezzük meg: tele­fonáláskor mindig a hívó fél mutatkozik be, és nem azzal kezdi: halló ki beszél? Ha va­lakit nem a munkahelyén, ha­nem a lakásán zavarunk, bo­csánatkéréssel kezdjük a be­szélgetést, amelyet mindig a hí­vó fél és nem a hívott fejez be. 2. Vendégségben étkezés alatt nem illik dohányozni, csak ha erre a házigazda en­gedélyt ad. Nők az utcán ne do­hányozzanak. Nőknek mindig tüzet kell adni. 3. Beszélgetés közben ne vágjunk mások szavába, ellen- véleményünkkel várjuk be partnerünk okfejtésének végét. De arra is vigyázzunk, hogy a beszélgetés ne váljék egyolda­lú kiselőadássá. Társunkat is engedjük szóhoz jutni. A nyers hangú ellenvetés, a letorkolás - még ha érdemben igazunk is van - durva hiba. Eszem-iszom 1. Ha befejeztük az evést, a kést és villát egymással párhu­zamosan a tányérra helyezzük. Ha a nyelek jobbra-balra néz­nek, szüneteltetjük az evést, ha keresztbe rakjuk, s a tányér üres, azt jelenti, kérünk még. Erre a házigazda (gazdasszony) is figyeljen. 2. Kézzel eszik a fánkot, a pogácsát, a virslit és szendvi­cset, a minyont, a legtöbb gyü­mölcsöt. Csak villával a főtt tésztaféléket, a sűrű főzeléket, a fasírozottat, a karfiolt, salá­tát, gombát, pástétomot, tor­tát. Sulthöz, sonkához, felvá­gotthoz kést-villát használunk. Tilos a kés: metélt tésztánál, nokedlinél, egyes tojásételek­nél. Az ételből (pl. hús) csak annyit vágunk le egyszerre, amennyit a szánkba teszünk. Előre feldarabolni az adagot il­letlenség. 3. A kenyeret törjük, jobb kézzel tesszük a szánkba, és nem harapjuk. Sót a sótartó­ból ujjal nem veszünk, még késheggyel sem. A háziasszony gondja a sószóró kiskanál. Ha­lat késsel nem eszünk, csak villával - ha nincs halkés -, esetleg kenyérdarabkával se­gítünk. Hogy szabad-e szár­nyast kézzel enni? - Örök vi­tatéma. Díszebéden semmi esetre sem, kivéve ha állófoga­dáson a hideg sült (comb) egy része sztaniolba van csomagol­va. Az almát, körtét késsel ne­gyedelik, az őszibarackot kéz­zel nyitják szét, villával teszik a szájba, a görögdinnyét kés- sel-villával eszik. 4. Fogpiszkálót az asztalnál nem illik használni, még akkor sem, ha van az asztalon. Erre szolgál a mosdó. 5. A szalvétát leüléskor fé­lig szétterítve ölünkbe tesszük, az étkezés során a száj peremé­re került ételdarabkát töröljük le vele, vagy felitatjuk a szánk szélére került nedvességet. Ét­kezés után lazán összegyűrve (nem összehajtva) az asztalra tesszük. 7. Étkezés után az asztalt a háziak bontják meg. Búcsúzás­kor illik köszönetét mondani a meghívásért, a házigazdának viszont nem illik a köszönet- nyilvánításkor szabadkoznia. Ez álszerénység. Családnevek-ragadványnevek Id. Dobossy László Csermely (ÉM) - A település ré­gebbi lakói Sturmán földesúr jobbágyai voltak. Nagyobb be­vándorlás csak a szénbányák környékbeli megnyitása után volt. Az Antal, Barta, Dobos, Lóczi, Szabó, Vincze és Kovács családot, mint ősi hadat tartják számon a község öregjei. Való­ban az 1700-as évekből szárma­zó dézsmajegyzékeken is ezek a családnevek szerepelnek. A bir­tokiratokban már a XVIII. szá­zadban feljegyezték a ragad­ványneveket. A plébánia anya­könyveiben ekkor nem, de a ké­sőbbi években sem írták be eze­ket a megkülönböztető neveket. Az ifjú, öreg, felső, középső, megkülönböztetéseket mindig a családnév elé írták. Az ifjú és öreg szót kisbetűvel, míg a te­lek elhelyezkedésére utalót, nagy kezdőbetűvel írták. Álta­lános gyakorlat volt, hogy a ra­gadványneveket a család és az utónév közé írták kis kezdőbe­tűvel, pld: Szabó vég Mátyás, Barta bozser József. Nagy rit­kán az utónév után került, ez azonban inkább a névíró gya­korlatának tudható be, és nem a falusiak szokását mutatja. Azonban akiknek neve előtt a telekre utaló helyjelölés volt és külön ragadványnevük is, ezt minden esetben az utónév után jegyezték fel, pld: Alsó Dobos István petrotra. A temetőben, sírfeliratoknál régebben nem je­lölték a ragadványneveket. Ilyet csak az újabbaknál találtam. Minden esetben a család és utó­név között, nagy kezdőbetűvel je­lölve, pld: Vincze B. János, Jakab K. András. Ragadványnevek. Barta csa­lád: alsó, báska, bózser, csira, de­ák, felső, fuijes, gázsi, gena, ka­nyar, kató, kosa, kondás, közép­ső, léka, nagy, pálinkafőző, pap, szőrgeci, taku, tyúkász, vámos. Kovács család: bocsi, dobos, för­telmes, kocsis, kupa, Puskás. Vincze család: felső, guba, gyur­ka, fancsó, kataonabera, kis, kis- bodnák, lőrinc, peva, piper, se­nye, sós, sudri, szarvas, rezi, al­só, bandi, boza, bulág, büdü. Bárczi család: Czecze, Lackó. Ju­hász család: bacsó. Antal család: beder, bodor, göröggeci, prémes, balog, bura, külső, szalmás, bel­ső, csipesi, ménkő, széles, bemát, eszkera, pikó, suri. Biró család: dékán, gázsi, külső, fecske. For­gács család: gazda. Seres család: vakjuhász. Dobos család: alsó, bader, botos, bába, felső, hegyi, karika, kispálya, kocsis, miklós, patika, petcsotra, senye, szalai, vájom, petrotra. Tóth család: pa- zser, pecset. Kalo család: figura, suso. Nagy család: budu. Szabó család: bagestók, bagi, bari, bar­na, bacsó, bozó, csanyi, kocsmá- ros, lipe, tina, vekemyó, vég. Ló­czi család: bekenyés, csordás, fi­les, kiskata, mező, pipás, pus­kaporos, veres. Bárdos család: makó. Fónagy család: laci. Névmagyarázat: csak na­gyon kevés szó eredetére tud­tak magyarázatot adni. Több­sége már 150 évvel ezelőtt is használatos volt, eredeti jelen­tése feledésbe ment. A belső, külső, alsó, felső - a tulajdonos telkére mutatók, a fa­lu különböző részeit jelölték. Fürjes, Léka, Vámos, Szarvas, Boza, Dobos - házasságból ere­dők. Az anya családi neve vált ragadványnévvé, a házasságon kívüli gyermekeknél. Amikor az anyag házasságot kötött, a gyer­meket törvényesítették és az apa családi nevét kapta, az anya csa­ládi neve megmaradt ragad­ványnévként. Volt olyan szokás is, hogy az anya családneve lett a ragadványnév, ha módosabb, tekintélyesebb volt a feleség, mint a férj. Pálinkafőző: Egyik ősük bé­relte a kocsmát a földesúrtól. Saját pálinkafőzője volt, ahol ti­tokban kifőzte a szilvát, s úgy adta el, mint az uraságét és az­zal nem számolt el. Kovács, Kocsis, Bacsó, Ju­hász: - a földesúr majorjában mint majorságiak dolgoztak, vagy az állatokat látták el. Bo­csi: Egerbocsból költöztek a fa­luba mint falusi csordások. Le­származottaik is a falu jobbágya­inak voltak fogadott csordásai. 1995. Július 25., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások - hazai tájakról Szendrő főterén Fotó: PT Priska Tibor A tojásleves még csak hagyján! De rántott leves is szerepel itt az étlapon, márpedig rántott levest ugye... Hát a fiatalabbak közül kevesen ismerhetik. A szülék, de leginkább a nagyszü­lék annak idején csak-csak el­készítették hirtelenjében, ha nem jutott idejük, esetleg tehe- tősségük másra, valami komo­lyabbra, de mikor volt az már! Most meg Szendrő kellős kö­zepén magánvendéglő kínálja ezt, sok igencsak rangos-flan­cos étek között. És? Megy! Vi­szik bizony! Nem az ára miatt - megvan egyébként ennek is az ára -, hanem talán a nosz­talgia, a régi ízek feleleveníté­sének kedvéért. Akár így, akár úgy: föl van fedezve ismét a rántott leves! Miként lassan Szendrőt is újfent fölfedezhetjük. Évtize­dekkel korábban az erre uta­zóknak központul, pihenőhe­lyül szolgált, sokáig szó volt ró­la, hogy éppen ezt kellene vá­rossá fejleszteni, ez lenne föld­rajzilag is a tájegység központ­ja, de Edelényben ügyesebb, gyorsabban döntő emberek él­tek, mozgatták az eseménye­ket, hát Edelény lett a város. Szendrő hosszú ideig csendes­sé vált, szinte mozdulatlanná, ahol már nem volt miért meg­állni, nézelődni. Mostanában viszont mintha egyre inkább megállásra kényszerítené az er­re haladót. Tisztaságával, gondozottsá- gával, szépen kialakuló főteré­vel, vagy ki tudja mivel. Üzle­tek nyílnak, fák növekednek, virágok díszlenek, a vendéglá­tás is formálódik. Híre ment már annak is, hogy a környé­ken ismert, kedvelt hurkát, mi­egymást éppen innen viszik, rá­adásul, ugyancsak a hírek sze­rint egy fiatal, keménykötésű nő a hentes, ő tudja a hurka, kolbász és minden egyéb for­télyát, márpedig ebben a szak­mában főnökként nőt, hentes asszonyt ugyan hol lehetne még találni széles-e hazában? Mindenesetre nagy a forgalom ezen az úton, sokan megállhat­nak, ismerkedhetnek Szendrő- vel, azok is, akik különösen így a nyári napokon a Rakaca-ta- vat célozzák meg. Érdemes is, hiszen most víz is van a tóban, nem úgy, mi­ként tavaly, amikor száz mé­tereket lehetett begyalogolni a betonná száradt iszapon, amíg vízhez ért a horgász. Fürdésről akkor nem is igen lehetett szó. Sajna, a fürdésre kijelölt ré­szen, a Karola-dűlőnél, annál a bizonyos felső büfénél ma sem lehet szó erről. A büfé átala­kult, gazdát cserélt, ami persze nem baj, hiszen többet tud, töb­bet adhat a korábbinál, csak hát... Csak hát nem lehet vé­letlen, hogy ottjártunkkor egyetlen ember sem lézengett ezen a részen. Fűzfákat vágtak itt ki, ennek meglehet a maga oka, de annak már nemigen, hogy a fahasábok szinte elzár­ják az utat a tóhoz, némely fa egyenesen a tóban ázik, a víz felszíne pedig elborítva, sűrűn befedve fűrészporral, egyéb hulladékkal. Ezen nehéz len­ne átvergődni a tiszta vízig, meg gusztustalan is. Megy is hát mindenki odább a honvéd­séginek vagy határőrséginek nevezett üdülő környékére, ahol a tó partján tisztes nagy­ságú sima terület ad helyet sát­raknak, kocsiknak, bográcsok­nak, napozóknak. Mostanra már büfék is települtek ide, itt a mozgás, a forgalom, pedig évekkel előbb ama bizonyos fel­ső büfé volt a központ. Sokan járnak ide, a terület olyan is. Igaz, erről már nem a terület tehet. Arról például, hogy zacs­kót, konzervdobozt, flakont kényszerülünk kerülgetni, pe­dig ugye, aki itt letanyázik, a saját papírját, zacskóit akár össze is gyűjthetné egy nagyob­bacska szatyorba. Összegyűjt- hetné, a környezetét tisztán tarthatná, lehetne benne eny- nyi igény maga iránt, de mi­ként tudjuk, nincs ilyen igény, nem gyűjti biz ezt össze egyik folyónknál, tavunknál sem, de leginkább - nemrég éppen la­punk is hírül adta - még a sze­métgyűjtéshez kirakott hordó­kat is ellopja, pedig ezeket már direkt kilukasztva teszik a partra. A Mályi-tónál is ott a tábla sok fán, miszerint kutyát für­detni tilos, de a kutyák nem tudnak olvasni, a gazdikat meg nem érdekli a tábla, mivel de­mokrácia van. A Csorba-telepi tavak, a Tisza-parti strandok, horgászhelyek környéke csak­úgy szemetes, akár a Bükk fennsíkja, ahol a kirándulók megjelennek, hogy élvezzék a természet lágy ölét. Ez már csak így marad, hozzá kell szoknunk. Amúgy a Rakaca-tavat körí­tő erdők szépen zöldellnek, a víz tükre csillámolva fodrozó­dik, a horgászok sátrai igen hangulatossá teszik a partot, a bográcsok alatt barátságosan pattog a tűz, a szalonnacsur- dítás sercegése, illata messze eljut. Mi kell még? Az Itt-Hon konyhája Citromszelet Hozzávalók: 48 dkg liszt, 18 dkg zsír, 10 dkg porcukor, 2 dkg kakaó, 2 db cit­rom leve, 1 db citrom héja, 1 db tojás, 1 csomag sütőpor, az összeállításhoz tejföl. A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, a cukrot hozzáadjuk. A citromot, a to­jást, a sütőport tejföllel közepes ke­ménységű tésztává gyúrjuk. Három részre osztjuk, a középső tésztába a ka­kaót belegyúrjuk. Az első lapot bele­tesszük a tepsibe, lekvárral megken­jük, majd darált dióval beszórjuk, és a kakaós tésztát erre helyezzük. Ez­után ismét lekvár, dió, és a harmadik lappal beborítjuk. Tetejére a bevonat: 3 db tojássárgá­ja, 1 tojásnak a fehéije, 1 csomag va­nília cukor, 15 dkg porcukor. Ezeket habosra keverjük és rákenjük a tész­tára. Képviselőfánk Tészta hozzávalói: 20 dkg finomliszt, 10 dkg zsír, 5 egész tojás, 2 dl forró víz, kevés só. A vizet zsírral felforraljuk, majd beleöntjük a lisztet és simára ke­verjük, amíg összeáll. Tűzről levéve egyenként hozzáadjuk az 5 tojást és a sót. Jól kikeverjük. Tepsibe dió nagy­ságú ( vagy ennél nagyobb ) halmokat rakunk 6 cm távolságban. Előmelegí­tett lassú tűzön ropogósra sütjük. Ha megsült, kettévágjuk, a közepét kiszed­jük és krémmel betöltjük. Töltelék: 5 db tojás, fél liter tej, 15 dkg simaliszt, 20 dkg porcukor, 3 cso­mag vaníliacukor. A tojásokat, a cuk­rot, a lisztet és a vaníliát habosra ke­verjük, és a felforralt tejjel összeele­gyítjük, majd lassú tűzön sűrűre főzzük. Rigó Jancsi 5 tojás súlyú porcukrot, 4 tojás súlyú lisztet, 4 tojássárgáját habosra keve­rünk. Hozzáadunk két evőkanál vizet, egy evőkanál kakaót, egy marék nagy­ra vágott diót, egy csomag sütőport és végül a négy darab tojásfehérje ke­mény habját. Lisztezett tepsibe öntve kisütjük. Krém: 2 dl tejbe 1 db tojást, 2 evő­kanál lisztet sűrűre főzünk és hagyjuk kihűlni. Később hozzáadunk, 20 dkg vajjal kikavart 20 dkg porcukrot és 2 evőkanál rumot. Mindezeket összeke­verve a kihűlt tésztára kenjük. Máz: 10 dkg margarint felolvasz­tunk, hozzáadunk 3 dkg kakaót és a meleg krémmel megkent tésztára önt­jük. Melegített késsel szeleteljük.

Next

/
Thumbnails
Contents