Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-25 / 173. szám

6 M Itt-Hon 1995. Július 25., Kedd i íi >'4zA TOTH FERENCNE sz. Demeter Ilona Miskolc Drága édesanyám! 70. születésnapod alkalmából köszöntünk, sok boldogságot, erőt, egészséget és még számos születésnapot kívánunk! Szeretettel: Feri, Laci és a Maczkó család. Tóth Ferenc Miskolc Kedves Édesapánk! 75. születésnapja alkalmából köszöntjük. Nagyon sok boldogságot, erőt, egészséget, és még számos születésnapot tessék elérni. Szeretettel: Feri, Laci és a Maczkó család. A mellékletben megjelenő •• • a hét közepéig / /> kérjük eljuttatni címére. . 15. ' .y ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 Cl 6 200 Ft+áfa 1/ 4 U 12 400 Ft+áfa 1/ 2 Cl 24 300 Ft+áfa 1/ 1 Cl 48 600 Ft+áfa 2/ 2 u 49 250 Ft+áfa 2/ 1 u 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. ^ Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15 Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:. ................................................................................................... C íme:................................................................................................... Telefonszáma:................................................................................... H ivatalos képviselő neve:.................................................................................................... Szöveg:.............................................................................................. 1 995. Július 25., Kedd Itt-Hon M 3 Ha íesz rá bátor vállalkozó, akkor bérbe adják a miskolci fürdőket Az idei őszig eldől a miskolci fürdők sorsa Nagy József Miskolc (ÉM) - Rövidesen le­jár a pályázati határidő, és ak­kor kiderül, mennyire kapósak a miskolci fürdők. A tulajdonos, a városi önkormányzat úgy döntött, hogy lehetőségeinek megfelelően hasznosítja Mis­kolc jó nevű fürdőit. Ez már ak­kor nyilvánvaló volt, amikor a régi Miskolci Vízművekből részvénytársaság lett, s a jog­utód ettől kezdve csak üzemel­tetője a strandoknak, fürdőknek. Aki ismeri, szereti a selyem­réti, a tapolcai fürdővizeket, szívesen időz el napsütéses idő­ben az egyik, vagy a másik strandon, azt is látja, hogy az éves felújításokkal már nem le­hetet széppé varázsolni azt, aminek a felújítására, korsze­rűsítésére tíz-, vagy akár száz­milliókat is lehetne költeni ah­hoz, hogy megközelítsék az eu­rópai színvonalat, netán felzár­kózzanak a szomszédos keleti országok fürdőinek színvonalá­hoz. Ebből a helyzetből úgy sze­retne kijutni a város, hogy a pályázók elé egy kiérlelt kon­cepcióval állt ki. Arról van szó, hogy csak olyan bérlő teheti le a voksot, aki nyilatkozik és fi­zet: aki milliókat ruház be elő­re - látható, kézzelfogható mó­don - a mi megkopott fürdőink­be. Ez lenne a legjobb megoldás a város számára és a fürdőző közönségnek is. Am a város fel­készült arra is, hogy ha nem kelnek el a felkínált fürdők, ak­kor mit lépjen. Feledy Péter a Mivíz Rt. für­dőmenedzsere arról tájékoztat­ta lapunkat, ha nem sikerül bérbe adni pályázat útján a lé­tesítményeket, akkor nagy va­lószínűséggel egy kft. veszi át üzemeltetésre a város tulajdo­nát képező strandokat, fürdő­ket. Miskolc város közgyűlése előreláthatóan szeptemberben tűzi napirendre a témát, és dönt ebben a filléresnek ko­rántsem nevezhető ügyben. Hogy mit remélhetünk mi, akik az így is magas belépők el­lenében néha megmártóztunk a város jó vizű medencéiben, arra most még korai lenne vá­laszt adni. Ha az első változat jön be, akkor bizonyára továb­bi emelésekre számíthatunk, hiszen a vállalkozóknak ma­guknak is alaposan a zsebükbe kell nyúlniuk, s amit rákölte- nek a létesítményekre, azt mi­előbb szeretnék visszanyerni. Egyelőre persze nem lehet vá­laszt találni rá, mit kapunk a magas belépőkért cserébe. Ha jól fordul a fürdők sorsa, ak­kor talán nem kell ütött-kopott falu, agyonmázolt, elaggott fa­lak között öltöznünk, hanem részünk lehet némi fürdőele­ganciában is. Ráfér a felújítás a strandokra is Fotók: Farkas Maya _HETI IEGYZF.T Bodri Védelmében Priska Tibor A falusi porták gazdái közül bárki tud­na egy-egy szép történetet, néhány di­csérő szót mondani a saját kutyájáról. Ragaszkodásról, hűségről, okosságról, bátorságról. Megismeri a saját tyúko­kat, azokat nem kergeti ki az udvarról, miként tűri el a házhoz tartozó macs­kát, miként kapar magának megfelelő meleg fészkelőhelyet a téli hidegekben valamely szalmakazalban, hogyan ke­resi meg az elkódorgott jószágot, mi­ként védi meg halálra elszántan a gaz­dát, a kis barátját, ha úgy adódik akár a sárkány ellen is, miként örül egy-egy jó szónak, simogatásnak, hányféle hangon tudja közölni mondandóját, már csak éppen nem beszél, meg ilyesmi. Bobinak, Bodrinak, Bujzinak, Bundás- nak, Csöpinek nevezik ezeket a kutyá­kat, melyek még sosem hallottak törzs­könyvről, nincs nemesi előnevük, mesz- sze visszanyúló családfájuk, egyszerű keverék kutyák ezek, sokan ostobán, helytelenül korcsnak mondják. Csak­hogy: ha valahol érvényesül a termé­szetes kiválasztódás, hát köztük igen! Az okosak, a bátrak, az erősek, a ke­mény körülményekhez alkalmazkodni tudók megmaradnak, tovább szapo­rodnak, a gyengék elpusztulnak. A Bodrikat, Bundásokat nem ajnározzák, nem dédelgetik, a mínusz húsz fokban ugyanúgy kinn a helyük, mint a káni­kulában, esőben, sárban, szélben. Ta­lálja meg magának a helyet, tudja, mi­kor hová menjen, hogy kivédje mind­ezt, közben résen is legyen, lássa el tisztességgel házőrző feladatát. Mind­erre alkalmasak is. Szívósak, kemé­nyek, legtöbbjük portáját messze kerü­li a lopakodó ember, mert tudja, hogy azonnal talpra ugranak, akkora lármát csapnak, hogy a falu összeszalad, és ha elkapják a betolakodót, leszednek róla mindent, ami leszedhető, meg ami nem, azt is. Minderről azért esik most szó, mert elképesztő divat lett nyugati, eddig so­hasem látott ebek beszerzése, sétálta- tása, ajnározása. Egyik-másik persze szép is, ügyes is, de azért... Somolyog­va hallgatom az egyik történetet. Tisza menti faluban vásárolt magának öreg házat egyik városi polgár, pár napja ott is tanyázott családostul, kemény, félel­mes küllemű nyugati származású ku­tyástul, melyre ránézni is ijesztő. Éjjel ellenben a zárt udvaron álló kocsit fel­törték, a benzint leszívták, elvitték, amíg mindenki aludt. A kutya? Az is szunyókált, természetesen benn a szo­bában, nehogy kinn megfázzon, vagy netán ráhulljon az eső. Lehet, hogy hallotta az idegen érkezését, matatá­sát, de legföljebb ásított egyet és a má­sik oldalára fordult. Hej, ha Bundás ott lett volna!

Next

/
Thumbnails
Contents