Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-25 / 173. szám
1995. Július 25., Kedd 4 M ItT'Hon Erdei aratás Miskolc (ÉM - KL) - Ingyen kínálja pénzzé tehető értékeit az erdő, s akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel, csak némi fáradságot kell, hogy „áldozzanak” érte cserébe. S hogy vannak, akik élnek is ezzel a lehetőséggel, akár „saját hasznukra”, akár pénzszerzésként, azt az erdészek tanúsíthatják. Noha napok óta „hétágra süt a nap”, a korábbi időszak csapadékos időjárása valósággal kihúzta az erdei tele- vényből a gombaféléket. Hogy mennyien gyűjtik - arról az önkéntes gombaszakértők tudnak számot adni, akik a hétvégeken a Majálisparkban valamint a Miskolctapolcán lévő gombavizsgáló helyeken teljesítenek szolgálatot. Nem unatkoznak - hiszen több tucat önkéntes gombagyűjtő veszi igénybe szakértelmüket. Ez szükséges is. Az erdészek megállapítása szerint ugyanis - ez is az időjárás ,furcsasága” - szinte egymásra értek a nyári és a más években csak ősszel fellelhető gombák. Nemcsak az a több tucatnyi emberi fogyasztásra alkalmas, hanem nagy tömegben a „bolond” azaz mérges gombák is. Egyes fogyasztható és arra nem alkalmas fajták között olyan a hasonlóság, hogy csak a szakértő tud különbséget tenni közöttük. Nemcsak a Miskolchoz közeli bükki „gombázó helyeken”, hanem a zempléni, illetve az aggtelek-tornai vidéken is ez a helyzet. A városi piacokra jelentős mennyiségben hoznak gombát Bükkszentkeresztről, Répáshutáról, Aggtelek, Tornanádaska környékéről csakúgy, mint a Hegyközi részekről, László tanya, Telkibánya, Kéked környékéről. Bőséges hát a gombatermés - s nemcsak a közismert szagos- vagy szegfűgombából, de a vargányából, közismert nevén a tinóruk különböző fajtáiból. Igaz, hogy ugyancsak borsos áron - de a „csemegét” kedvelők vásárolhatnak a csirkegombából is. „Piacra kerültek” a máskor csak ősszel beérő kesemgombák, s „kibújtak” az ugyancsak őszi „kelésű” őzlábgombák is. Ám akár vesszük, akár pedig gyűjtjük, soha ne felejtsük el: a mérgezés elkerülésére csak ellenőrzött gombákat fogyasszunk! A szivattyúházban A forró nyári napokban sokkal több víz fogy. Ilyenkor teljes kapacitással dolgoznak a vízművek szivattyúi. Vízi veszélyek tavakon, folyókon Július vége felé járunk, és már eddig is nagyon sok vízbe fulladásos balesetről érkezett hír a megyéből. A Bodrog, a Tisza vize két iskoláskorú gyermeket sodort el. A forró nyári napokban jólesik megmártózni a hűs tavak, folyók vizében, kellemes csónakban ülve napozni a tó vizén, az óvatosság azonban nélkülözhetetlen. Gyermekeket pedig sohase engedjünk felügyelet nélkül fürödni a vadvizekben. Fotó: Laczó József <« Borospincéket ásnak, bővítenék Miskolc (ÉM - KL) A szőlőtermelő borosgazdák most sem repesnek az örömtől, mikor az értékesítésről van szó - azonban a korábbi évek pangása után azért valami „megmozdult”. Részint a privatizáció, részint pedig a kárpótlás következtében az ismét magántulajdonba került, illetve külföldi, mondhatni, hogy a nemzetközi borpiacon ismert cégek vállalkozása, illetve vásárlása következtében elsősorban Tokaj-Hegyalján, de a dél-borsodi borvidéken is kezdi visszanyerni „becsületét” a szőlő, illetve a bor. Példa erre a közelmúltban lebonyolított bogácsi borverseny is - amely erre az évre már elérte a „nemzetközi” szintet. Ahol szőlő terem, s azt borrá dolgozzák fel, ott piacra is szükség van. Mert tárolni a mustot, azt borrá kiforralni sokféleképpen lehet - de az az igazi, amikor pincében érlelődik a bor nemes nedűvé. Erre pedig a borospince való, ahol mást nem is szabad tartani. Zöldségnek, burgonyának nem a borospince, hanem a verem való. Készülnek is új pincék - a megyeszékhelyen például az Avas oldalában, ahol a legtöbben most még csak a bővítésen törik a fejüket, meglévő pincéjük üregeit nagyobbítják. Még inkább más a helyzet TokajKell a hely az új bornak ban, ahol az állomással szemben lévő hegyoldalban tucatnyi új pincét ásnak, eléje borházat építenek. A mésztufába vágott pincében elsősorban kistermelők, „hobbi" szőlészek-borászok tartják majd termésüket. De vájnak pincét állékony kőzetben a dél-borsodi községek határában is, Bogácson, Kácson s egyéb községekben. Aprólékos munka a borospince készítése. Szakértelmet is kíván. A föld alatti munkában jártas bányászok, a falun jól ismert ezerFotók: Fojtán László mesterek vállalják fel ezt. Ahol pedig nem elég állékony a kőzet, ott falazással, boltozással erősítik meg a pincegádort. A pincekészítés nem új mesterség. A 15. és a 16. századból írott emlékek maradtak fenn a magyar pincékről, amelyek már akkor is magában álló épületek voltak. A Nádas- dyak tokaji és tarcali udvarházában volt kőboltos korcsmár- ló, a pince mellett borházas lyukpince is, míg a regéd vár pincéit török rabokkal ásatták. 1995. Július 25., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Szendrő főterén Fotó: PT Priska Tibor A tojásleves még csak hagyján! De rántott leves is szerepel itt az étlapon, márpedig rántott levest ugye... Hát a fiatalabbak közül kevesen ismerhetik. A szülék, de leginkább a nagyszülék annak idején csak-csak elkészítették hirtelenjében, ha nem jutott idejük, esetleg lehetősségük másra, valami komolyabbra, de mikor volt az már! Most meg Szendrő kellős közepén magánvendéglő kínálja ezt, sok igencsak rangos-flancos étek között. És? Megy! Viszik bizony! Nem az ára miatt - megvan egyébként ennek is az ára -, hanem talán a nosztalgia, a régi ízek felelevenítésének kedvéért. Akár így, akár úgy: föl van fedezve ismét a rántott leves! Miként lassan Szendrőt is újfent fölfedezhetjük. Évtizedekkel korábban az erre utazóknak központul, pihenőhelyül szolgált, sokáig szó volt róla, hogy éppen ezt kellene várossá fejleszteni, ez lenne földrajzilag is a tájegység központja, de Edelényben ügyesebb, gyorsabban döntő emberek éltek, mozgatták az eseményeket, hát Édelény lett a város. Szendrő hosszú ideig csendessé vált, szinte mozdulatlanná, ahol már nem volt miért megállni, nézelődni. Mostanában viszont mintha egyre inkább megállásra kényszerítené az erre haladót. Tisztaságával, gondozottsá- gával, szépen kialakuló főterével, vagy ki tudja mivel. Üzletek nyílnak, fák növekednek, virágok díszlenek, a vendéglátás is formálódik. Híre ment már annak is, hogy a környéken ismert, kedvelt hurkát, miegymást éppen innen viszik, ráadásul, ugyancsak a hírek szerint egy fiatal, keménykötésű nő a hentes, ő tudja a hurka, kolbász és minden egyéb fortélyát, márpedig ebben a szakmában főnökként nőt, hentes asszonyt ugyan hol lehetne még találni széles-e hazában? Mindenesetre nagy a forgalom ezen az úton, sokan megállhatnak, ismerkedhetnek Szendrő- vel, azok is, akik különösen így a nyári napokon a Rakaca-ta- vat célozzák meg. Érdemes is, hiszen most víz is van a tóban, nem úgy, miként tavaly, amikor száz métereket lehetett begyalogolni a betonná száradt iszapon, amíg vízhez ért a horgász. Fürdésről akkor nem is igen lehetett szó. Sajna, a fürdésre kijelölt részen, a Karola-dűlőnél, annál a bizonyos felső büfénél ma sem lehet szó erről. A büfé átalakult, gazdát cserélt, ami persze nem baj, hiszen többet tud, többet adhat a korábbinál, csak hát... Csak hát nem lehet véletlen, hogy ottjártunkkor egyetlen ember sem lézengett ezen a részen. Fűzfákat vágtak itt ki, ennek meglehet a maga oka, de annak már nemigen, hogy a fahasábok szinte elzárják az utat a tóhoz, némely fa egyenesen a tóban ázik, a víz felszíne pedig elborítva, sűrűn befedve fűrészporral, egyéb hulladékkal. Ezen nehéz lenne átvergődni a tiszta vízig, meg gusztustalan is. Megy is hát mindenki odább a honvédséginek vagy határőrséginek nevezett üdülő környékére, ahol a tó partján tisztes nagyságú sima terület ad helyet sátraknak, kocsiknak, bográcsoknak, napozóknak. Mostanra már büfék is települtek ide, itt a mozgás, a forgalom, pedig évekkel előbb ama bizonyos felső büfé volt a központ. Sokan járnak ide, a terület olyan is. Igaz, erről már nem a terület tehet. Arról például, hogy zacskót, konzervdobozt, flakont kényszerülünk kerülgetni, pedig ugye, aki itt letanyázik, a saját papírját, zacskóit akár össze is gyűjthetné egy nagyobbacska szatyorba. Összegyűjt- hetné, a környezetét tisztán tarthatná, lehetne benne eny- nyi igény maga iránt, de miként tudjuk, nincs ilyen igény, nem gyűjti biz ezt össze egyik folyónknál, tavunknál sem, de leginkább - nemrég éppen lapunk is hírül adta - még a szemétgyűjtéshez kirakott hordókat is ellopja, pedig ezeket már direkt kilukasztva teszik a partra. A Mályi-tónál is ott a tábla sok fán, miszerint kutyát fürdetni tilos, de a kutyák nem tudnak olvasni, a gazdikat meg nem érdekli a tábla, mivel demokrácia van. A Csorba-telepi tavak, a Tisza-parti strandok, horgászhelyek környéke csakúgy szemetes, akár a Bükk fennsíkja, ahol a kirándulók megjelennek, hogy élvezzék a természet lágy ölét. Ez már csak így marad, hozzá kell szoknunk. Amúgy a Rakaca-tavat körítő erdők szépen zöldellnek, a víz tükre csillámolva fodrozódik, a horgászok sátrai igen hangulatossá teszik a partot, a bográcsok alatt barátságosan pattog a tűz, a szalonnacsur- dítás sercegése, illata messze eljut. Mi kell még? Fatia Negra üzenete Miskolc (ÉM - EGY) - Előrebocsátom, hogy a történet nem új, nem is tegnapi, inkább olyan jó nyolc-tíz éves, ám azért adom közre, hátha van mondanivalója napjainkra is. Hegyi vadászházban tartotta munkaértekezletét Borsodban a területileg illetékes politikai-irányító apparátus. A többórás és kissé fárasztó, de összességében hasznosnak mondható tanácskozás után asztalhoz ültek vacsorázni. Vadászételeket tálaltak fel, melyek Benkö Gyula ismert színművész által lőtt vadból készültek. A kiváló színész ez idő tájban ugyanis a térségben vadászott, s ő maga is részt vett a vacsorán. Az asztalra pálinkát és bort is tettek, amit mértéktartóan fogyasztottak. A társalgás során a művész szívesen beszélt pályafutásáról, élményeiről. Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének arról a filmváltozatáról is, amelyikben ő játszotta a kettős szerepet. Egy magyar báró szerepét és a fekete álarcos Fatia Negráét. A magát tisztességesnek valló báró - maszkjában és anélkül - egymás után követte el súlyos vétkeit. Végül elfogták, levette álarcát és főbe lőtte magát. Benkő Gyula a hozzá intézett kérdésekre szívesen válaszolt. Az egyik így hangzott:- A művész úr szerint a báró illetve Fatia Negra történetének lehet-e az utókornak szóló üzenete?- Úgy gondolom, igen. Becstelen az az emberi magatartás, amit a báró tanúsított. Az ilyen nem engedhető meg, sőt harcolni kell ellene. A választ egyetértéssel fogadták. Az egyik társalgó partner azonban hozzáfűzte:- Véleményem szerint transzformáit értelemben ma is vannak, ha nem is jellemzően, „fatianegrák”. Olyan hatalommal rendelkezők, akik kettős életet élnek; vizet prédikálnak és bort isznak. Áthágják az erkölcsi és jogi normákat. Erre az asztalnál a vélemények hullámverése csak nehezen ült el. A hejőkeresztúri tavon A mályi, a nyéki tavakon kívül egyre inkább keresetté vált a szörfözők szemében a Miskolchoz közeli hejőkeresztúri bányató, ahol szeles időben kitűnően lehet lovagolni a hullámok tetején Fotó: Molnár Adorján
