Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-11 / 161. szám

A SZELLEM V1LAGA Az EszaK'Magyarország keddi melléklete • 1995« JÚLIUS 11, : Kulturális Kitekintő Helyzetkép Budapest (MTI) - Helyzetkép cím­mel átfogó szobrászati kiállítást rendez kortárs magyar alkotók munkáiból a Műcsarnok. A tárlatot augusztus 27-éig tekinthetik meg az érdeklődők. Több mint 250 mű­vész alkotását mutatják be, köztük Pauer Gyula, Szentjóby Tamás, Jo- vánovics György, Paizs László, Kö- rösényi Tamás, El Kazovszkij, Ga- lántai György és Lugossy Mária műveit. A kiállításon szobrok, tér­plasztikák, installációk és kisplasz­tikák is láthatók. Az alkotók fontos szerepet játszottak abban, hogy a hazai szobrászat megváltozott: el­szakadtak a tradicionális eszközök­től, a megmunkálásoktól, a hagyo­mányos technikáktól. Bár a válto­zások már a hatvanas években megkezdődtek, az utolsó, 1978-as, nagyszabású magyar szobrászati kiállításon még csak hagyományos munkákat láthatott a közönség. Érmes érmek Sopron (MTI) - Megnyílt a X. or­szágos érembiennálé a soproni Lá­basházban. A jubileumi seregszem­lén nyolcvannál több művész csak­nem 330 érmét vonultatják fel. Az ünnepségen felolvasták Göncz Ár­pád üdvözlő levelét, amelyben a köztársasági elnök köszöntötte a ki­állítókat, a kortárs magyar érem­művészet legjobbjait. A tárlatot Szabó Zoltán nyitotta meg. A műve­lődési tárca politikai államtitkára köszönetét mondott Sopron városá­nak, hogy a gazdasági nehézségek közepette is ápolja az érembienná- lék hagyományát, megőrizte az or­szágos jelentőségű kulturális ese­ményt, amely a hazai éremművé­szetről ad áttekintést a műfaj ked­velőinek. A megnyitón átadták a biennálé dí­jait. A fődíjat, a Ferenczy Béni-díjat Soltra E. Tamás soproni szobrász­művész nyerte el. Sopron város dí­ját Bakos Ildikó, a rendezőbizottság díját Várnagy Ildikó, a művelődési tárca díját Budahelyi Tibor kapta. A Magyar Alkotóművészek Orszá­gos Egyesületének díjában Ligeti Erika részesült. A Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus díját Szöl- lőssy Enikő, a Nemzetközi Érem­művészeti Szövetség, a FIDEM iro­da díját Csontos László kapta. A Magyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetségének díját Kiss Nagy András nyerte el. A szegedi Szabó Géza ötvösmester által a „legjobb vert érem” tervezőjének felajánlott díjat Lebó Ferencnek ítélték oda. Kótai József soproni öt­vösművész a legfiatalabb alkotók egyikének ajánlott fel díjat, ame­lyet ezúttal Taubert László érde­melte ki. A biennálé programjához tartozik, hogy az előző seregszemle fődíjasa önálló kamarakiállításon tálja munkáit az érdeklődők elé. Ennek értelmében ezúttal Meszes Tóth Gyula mutatja be legújabb alkotá­sait. Ezen túl a rendezők a nemrégi­ben elhunyt Madarassy Walter és Renner Kálmán éremművészekről is megemlékeznek alkotásaik felvo­nultatásával. A kiállítás szeptem­ber 10-éig tekinthető meg. Erdei Színház Zalaegerszeg (MTI) - Csokonai: Karnyóné című vígjátékának elő­adásával harmadik évadját nyitotta meg a Zalaegerszegi Erdei Színház. Oélnyugat-Dunántúl egyetlen - az Alsóerdő tölgyeseinek közepén lét­rehozott - nyári színháza esténként 500-600 nézőt fogad és augusztus 12-én zárja kapuit. A produkciók so­ra Beaumarchais: Figaro házassá­ga című vígjátékával - a Kőszegi Várszínház vendégszereplésében nm.id a marosvásárhelyiekkel közös előadásban, Moliére: Szívek és szar­vak című komédiájával folytatódik. Az idei szezon egyik érdekessége az Alpok-Adria Nyári Fesztivál német, svájci és svéd gálaműsora lesz, au­gusztus 3-án. Betyárok címmel új ónálló esttel lép színpadra a Zalai 1 ancegyüttes, a pop- és rockrajon- gokat pedig a Tranzit lemezbemu­tató koncertje és Sziámi-buli várja a | zalaegerszegi Alsóerdőn. A hetedik művészet feltalálói Az amerikai filmek megszerezték az európai piac négyötödét Párizs (MTI) - Az idei év a mozi feltalálásának századik évfor­dulója. 1895. március 19-én dél- tájban a 31 éves Louis Lumiere furcsa szerkezettel jelent meg egy lyoni fényképlemezgyár előtt: a lábakon álló nagy do­bozt az üzem kijárata felé fordí­totta, s megörökítette az onnan ebédidőben kiáramló dolgozó­kat... Az ötven másodperces, teljes joggal történelmi jelentőségűnek minősít­hető filmtekercset három nappal később, március 22-én levetítették egy tudományos társaság tagjai előtt j- s ezzel az első nyilvános vetí­téssel megkezdődött a „hetedik mű­vészet”, a film története. (Egyéb­ként erre az eseményre emlékezve a századik évforduló kapcsán műem­lékké nyilvánították a még ma is ál­ló lyoni gyárépületet.) Elsők és.» Természetesen nem a Lumiere- testvérek voltak az elsők, akik a mozgóképek vetítésével próbálkoz­tak: a közönség azonban az ő színre lépésükig inkább játéknak, mint­sem egy új művészeti ág megszüle­tésének tekintette ezeket a kísérle­teket. Az áttörést az hozta, hogy a Lumiere-testvérek rádöbbentek a film kereskedelmi kiaknázásának lehetőségére: 1895. december 28-án egy párizsi kávéház alagsori szalon­jában első ízben vetítettek filmeket fizető nézők előtt. A bevétel csak 33 frank volt, de nem ez a lényeg: ki­lenc hónappal a filmezés után a mo­zi is elindult világhódító útjára. A világ filmművészetének jelen­tős része (az ötvenes évek előtt ké­szült filmek több mint háromnegye­de) időközben sajnos már megsem­misült, s a még meglévő, 2,2 milli­árd méternyi filmmennyiségből is legkevesebb 10 százalék sürgősen restaurálásra szorulna. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kul­turális Szervezete, a párizsi székhe­lyű UNESCO ennek segítésére nemrégiben létrehozott egy alapít­ványt, amelyet a világhírű színész­nő, Catherine Deneuve vezet. A filmművészet értékeit azonban nem pusztán az enyészet, hanem a mind­inkább teret hódító „egyközpon- túság”, az amerikai filmek domi­nanciája is veszélyezteti. Bár a film karrierje Európából indult el, azóta az amerikai tanít­vány - legalábbis üzleti téren - jócs­kán lehagyta mesterét: „saját fel­ségterületén”, az Egyesült Államok­ban korlátlan úrnak számít (az eu­rópai filmek az ottani piacon mind­össze egyszázalékos részesedéssel rendelkeznek), s immár Európában is megszerezte a piac négyötödét. Nem véletlen, hogy éppen a film ős­hazájának számító Franciaország folytat a kulturális értékek megőr­zése, a sokszínűség védelme címén olyan heves (bár valószínűleg hiá­bavaló) harcot az amerikai filmbe­áramlás korlátozásáért. Saját feltalálók Még mindig nem csitultak el a moz­gókép feltalálása körüli viták: az amerikaiak Edisonnak tulajdonít­ják az érdemet; több európai ország „saját feltalálót” tart számon; sőt a franciák véleménye sem egységes: sokan nem a Lumiere-fivéreket, ha­nem Étienne-Jules Marey burgun- diai orvos-természettudóst tekintik a mozi igazi atyjának. A francia Feltalálók Lapja (Jour­nal des Inventeurs) már negyven évvel ezelőtt öthasábos cikkel tette le a garast a hetedik művészet szü­letése körüli hosszan tartó viták­ban. „Nem Louis Lumiere úr fedez­te fel a mozit!” - volt a cikk címe. A burgundiai Beaune városban kiállítás nyílt „Marey, a mozgókép úttörője” címmel. A kiállítás vezető­je, Marion Leuba múzeumi szakértő véleménye szerint az 1880-as évek végén ez a találmány már „a levegő­ben volt” - vagyis a kor műszaki, kémiai, finommechanikai háttere lehetővé tette, hogy egymástól füg­getlenül többen ilyen irányú mun­kákat végezzenek. Az Egyesült Álla­mokban Edison, Németországban Skaladanowsky, Angliában Donist- horpe, Franciaországban Marey és a Lumiere-fívérek mellett Demeny és Leprince is eredményeket éllek el. A tények: Marey, a College de France természetrajz-tanára talál­ta fel a „kronofotográfiát”, vagyis az egy objektívvei egymást követő idő- intervallumokban felvett képsoro­zat készítését, és ő szerkesztette meg a világ első hordozható kame­ráját. O készítette az első filmfelvé­teleket - 1888-ban fényérzékeny papírra, majd a következő év végén celluloidszalagra. Születésnap Marey munkássága az az utolsó „lépcsőfok”, amely a Lumiere-fivé- rek első nyilvános mozgófilm-bemu­tatójához vezetett 1895. december 28-án. Ez volt a földkerekségen az első alkalom, amikor egy elsötétí­tett teremben vetített alakok eleve­nedtek meg - hagyományosan ezt tekintjük a mozi születésnapjának. Marey kronofotográfiája és ké­szülékei komoly lökést adtak Edi­son és a Lumiere-fivérek kutatásai­nak; végső soron Marey elgondolása lett a mozgókép műszaki alapelve. Virgilio Tosi professzor, a római Mozgóképkísérleti Központ szakér­tője „mosolyt keltő” legendának ne­vezi az a történetet, amely szerint Louis Lumiere egy álmatlan éjsza­kán találta volna fel a mozgófény- képsort; de elismeri, hogy Lumiere volt az, aki a mozgófényképből, mint műszaki találmányból mozi­látványosságot és filmipart csinált. A Lumiere-fivérek jól ismerték az akkor Párizs peremén lakó Marey-t, sőt mecénásként a kronofotográfai kutatásokhoz is közük volt - ami, mellesleg, érthetővé teszi, hogy a burgundiai tudós nem vitatta el tő­lük a mozgókép szerzőségét. Félé­ves közös munkájuk során a mecé­nások egyetlen műszaki változtatá­sa az átlátszó szalag perforálása volt - Marey sajnálta kilyuggatni a drága celluloidot... Édison, aki az 1989-es párizsi Világkiállításon találkozott Ma- rey-val, úton hazafelé a hajón megírta szabadalmi kérvényét a „kinetoszkóp”-ra - ami nem volt egyéb, mint Marey gépének a má­sa, mindössze a szalag perforálá­sával módosítva. Etienne-Jules Marey, igazi tudósként, nem törő­dött a mozival, mint szórakoztató látványossággal: ő a fiziológiatu­domány vizsgálati módszeréül dol­gozta ki a kronofotográfiát. 1903- ban, egy évvel halála előtt azon­ban ő is elismerte, hogy a Lumie­re-fivérek „szellemes és népszerű” alkalmazást találtak az ő laborató­riumi módszerére. 70 éves a „postakocsis” tenorista Becs (MTI) - Ma tölti be 70. élet­évét az operaszínpadok legnépsze­rűbb tenoristáinak egyike, Nicolai Gedda, de még távolról sem gondol arra, hogy nyugalomba vonuljon. Júniusban Feldkirchben vendég­szerepeit a Schubertiádén, augusz­tusban a Karintiai Nyár rendezvé­nyein lép fel Ossiachban, jövőre pe­dig jubileumi hangversenyt rendez­nek a tiszteletére a londoni Covent Garden operában. Nicolai Gedda 1925-ben szüle­tett Stockholmban. Művésznevét svéd édesanyjától kölcsönözte, apja orosz basszista volt. Ötéves korá­ban lépett fel először mint szólóéne­kes Lipcsében, ahol apja az orosz or­todox közösség kántora volt. Később Stockholmban végezte énektanul­mányait és 1952-ben debütált a stockholmi operában Adolphe Adam ,A longjumeau-i postakocsis” című operájában. Nemzetközi kar­rierje-egy évre rá kezdődött - a mi­lánói Scalában Mozart Don Giovan­Nicolai Gedda EM-reprók nijának Don Ottavio szerepét éne­kelte. 1954-ben a londoni Covent Gardenban és a párizsi operaház­ban debütált és 1957-ben lépett fel elő­ször a New York-i Metropolitanban, . Karajan szerződtette a bécsi Ál­lami Operaházhoz, ahol 1962. má­jus 30-án mutatkozott be a Theater an der Wien újra megnyitása alkal­mából Mozart Varázsfuvolájának Tamino szerepében. 1988-ban az osztrák államfő kamaraénekesi címmel tüntette ki Geddát. A fárad­hatatlan énekes nemcsak sokolda­lúságáról ismert, amelynek köszön­hetően a nemzetközi operaszínpa­dok és koncerttermek egyik legke­resettebb művésze, hanem arról is, hogy stúdiófelvételeken hat nyelven örökítették meg hangját mintegy 70 opera- és operettszerepben, továbbá húsz oratóriumban és háromszáz dalban. Kiemelkedő alakításokat nyújtott Mozart operáiban csakúgy, mint a kevésbé ismert XIX. századi francia és orosz operákban. Néptáncfesztivál Szeged (MTI) - Mintegy 600 hazai és külföldi táncost és zenészt vár Szeged a július 28-ától augusztus 5-éig tartó hagyományos nemzetkö­zi néptáncfesztiválra. Az ország egyik legna­gyobb folklór eseményéről tájékoztatta nemré­giben az újságírókat Simoncsics János feszti­váltitkár. A rendezvény 1966-os indulása óta megha­tározó eseménye a szegedi nyárnak. A helyi önkormányzat, több szegedi és országos kultu­rális intézmény anyagi támogatásával meg­rendezett fesztivált előadásaival két hétvégén várják az érdeklődőket. A látványos megnyitó július 29-én lesz a Dugonics téren. Az Újszege­di Szabadtéri Színpadon július 28-ától 30-áig mutatják be népeik táncát, zenéjét az együtte­sek. Augusztus 4-én és 5-én a hagyományok­nak megfelelően a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorában a Dóm téren Kerek egy esztendő... címmel rendeznek gálaestet, amelyen a 600 táncos a négy évszak egy-egy jellemző népi ha­gyományát mutatja be a közönségnek, Diósze­gi László rendezésében. A fesztivál ideje alatt a hazai, valamint az amerikai, a holland, a szlovák, a román, a sza­badkai, a francia és a török együttesek táncra perdülnek Szeged utcáin, továbbá a környező községekben. Simoncsics János tájékoztatott arról is, hogy a millecentenáriumra olyan fesztivált szerveznek Csongrád megyében, amely a fin­nugor kis népek folklórját mutatja be. Terve­zik néprajzi kiállítás megrendezését, valamint finnugor és magyar folklorisztikai tudomá­nyos konferencia megszervezését. Kollázsok Budapest (MTI) - Ország Lili 1953 és 1972 között készített kollázsaiból hetven látható a Kassák Lajos Múzeumban. A tárlaton az ér­deklődők először tekinthetik meg szinte teljes­ségében, illetőleg együttesen azokat a kollázso­kat, amelyeket a tizenhét esztendeje elhunyt alkotó életében „elzárt” a nyilvánosság elől. Ország Lili a kollázsok egy részét olajfest­ményeihez készítette előtanulmányként. A művésznő sem akkor, illetve a későbbiekben sem szignálta ezeket a munkáit, a képek nem kaptak címet, és a keletkezés évszámát sem tüntette fel rajtuk. Halála után a hagyatékból részesülő közgyűjtemények művészettörténé­szei az azonosítást és a nyilvántartást meg­könnyítendő adtak címet a műveknek. A szak­emberek kísérletet tettek arra is, hogy feltár­ják az egyes képek keletkezésének időpontját. Az óbudai tárlat létrehozóinak nem titkolt szándéka az is, hogy ösztönzést adjanak a to­vábbi műtörténeti kutatásoknak, amelyek többek között pontosíthatják, kiegészíthetik az Ország-kollázsok születésének körülményeit. A szeptember közepéig nyitva tartó kiállí­tás anyagát a Magyar Nemzeti Galéria, a Kis- celli Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, illetőleg Vasilescu János mű­gyűjtő kölcsönözte az óbudai bemutatóra. Térhámozás El Hassan Róza és Csörgő Attila kiállítása Bu­dapesten a Goethe Intézetben nemsokára be­zár. De mindenképpen érdekes a térhámozás mint műfaj, ami a tér ábrázolásának egy le­hetséges módszere, mely maradéktalanul és torzítás nélkül a síkba transzponálja egy tér­beli test felületét. így azok a felületek, melye­ket nem tudunk egyetlen pillantással átfogni, mert alul vagy felül, elől vagy hátul vannak, a képen mind egyszerre láthatóvá válnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents