Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-08 / 159. szám
II ÉM-liétvége ÉM-intergú Július 8., Szombat Az „értéktelen” föld Gulyás Mihály Az elmúlt években privatizált (magánkézbe adott) szántók alig éreztették hatásukat a földpiacon. Míg Németországban 28-30 ezer márkát kértek egy hektárért, nálunk ezret. A két háború között a föld értéke fokozottan emelkedett, ami olyannyira megnövelte a legfontosabb áru, az élelmiszerelőállítók önbecsülését, hogy ez a vélekedés kapott lábra köztük: „a legbiztosabb állás a földművelés.” A háborús időkben - a világ természetellenes állapotában - a falusi-paraszti élet igen vonzóvá vált, hiszen - úgymond - „a tanyára nem dobnak bombát”, a parasztember legfontosabb termelőeszközét, a földet nem veszélyeztetik a légitámadások. Nem kétséges, hogy éppen ezek a háborús tapasztalatok érlelték meg az immár közgazdasági fogalommá vált felismerést: az élelmiszer stratégiai cikk. A föld árának hatalmas devalválódását, elértéktelenedését okozták az 1945 utáni változások. A földosztással sok évszázados „birtokper” zárult le a tulajdonosok és a dolgozók között, a föld végre azoké lett, akik megművelik. A fordulat valóban történelmi jelentőségű volt: a földreform megmentette az országot az éhínségtől. A ,.fordulat éve”, 1948 után a sztálinista diktatúra a szovjet modellt erőltette rá mezőgazdaságunkra, a kolhoz (téeszcsé) és szovhoz (állami gazdaság) „mozgalmat”. A komisz, arcátlanul brutális beavatkozás a magyar falu, a földműves társadalom ősi elemeket is őrző rendjébe nemcsak a föld közgazdasági értékvesztését idézte elő, tehát nem volt még jelképes ára sem, hanem magát a szakmát forgatta ki önbecsüléséből. Parasztnak lenni, azaz földtulajdonnal rendelkezni felért az istencsapással. A beszolgáltatás, az erőszakos tszcs-szervezés, a parasztok elleni mindennapos akciók következménye: tömeges menekülés a földtől, a falutól. 1953-ban az ún. kulákok egymillió, a dolgozó parasztok 3 millió katasztrális holdat „ajánlottak” fel az államnak, azaz hagytak parlagon. Ennek a földnek tehát csak negatív értéke volt. Az elmúlt 50 év legnagyobb drámája - akár hisszük, akár nem - a föld értékvesztése körül zajlott. Minden rendszerváltásnak színt kellett vallania a nagy kérdésről: és mi legyen a földdel? Legyen ára - hangzott a válasz napjainkban. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, a földnek árképző piaci viszonyok közé kell kerülnie. A magyar nép a polgári demokrácia mellett döntött, tehát a termelőeszközöket, így a földet is személyes tulajdonba kell juttatni, mai divatos szóval: privatizálni kell. Ez megtörtént, de aligha mondható, hogy mesterségesen, politikai hazárdírozással elértéktelenített földnek már is ára volna. Egy aranykoronát egyezer forintra becsülnek, tehát a legkiválóbb mondjuk 30 aranykoronás földnek az ára még mindig mélyen alatta van a német árszintjének. Napjainkban az utolsó földárverések folynak vagyon- és kárpótlási jegyért. Tízmilliárd forint értékű a földre váltható jegy, és az állam csak az egyötödére tudott földet biztosítani. S ez a tény 30% alá szorította egy-egy vagyonjegy árát. Akinek sok van belőle, kedvére licitálhat. De mi van a szegényekkel? (Feltehetőleg közéjük tartoznak azok, akik meg is akarják művelni a földet, sőt megélhetésük egyetlen forrása.) Nos, ez a társadalmi kategória - már mint a szegénység - a piaci viszonyok között nem számít. Mindig voltak és lesznek vesztesek. Mindenesetre a föld ára elindult a holtpontról. Mivel a világ a túlnépesedés irányába halad, a föld ára is nőni fog, hiszen terméke, az élelmiszer stratégiai cikk. A földnek egyre több éhes szájat kell betömnie. De a növekvő kereslet emeli az árakat is - magunk is tapasztaljuk, hogy az élelmiszer egyre drágább, már ma alig megfizethető - következésképp, a földpiac ugyancsak élénkülni fog. A mi nyelvünk különösképp megtiszteli a legbecsesebbet: anyagföldnek nevezi, mely „éltetőnk?”, s ha homokóránkon az utolsó szem is leesik, „hantjával eltakar”. Fotó: Deutsche Werbefotografie Maris János Budapest (MTI) - A százhalombattai gyilkos könyvét: Gyilkosságok belső parancsra, bárki elolvashatta Magyar- országon, mert csak elkésve született meg a forgalmazását egyelőre betiltó bírósági javaslat. Ám a szülőknek máig sincs joguk elolvasni a teljes nyomozati anyagot, az eljárás végén mindegyik csak a saját gyermekére vonatkozó részt tanulmányozhatja. A józan ész logikája szerint a bíróság akkor igazságos, ha az elkövetőt a tett súlyának megfelelő büntetéssel sújtja, miközben teljes igazságot szolgáltat az áldozatnak, aki a sérelmet, az okozott kárt elszenvedte. A jog a rómaiaktól egészen a polgári társadalom kezdetéig e felfogás szellemében és ennek megfelelő gyakorlat szerint az áldozatra koncentrált. Ezért a bűnelkövető először köteles volt teljes vagyoni elégtételt szolgáltatni a sértettnek, majd a büntetés másik részeként a hatalmat megtestesítő államnak rótta le, legtöbbször pénzben megváltva a „tarozását”. A polgári társadalom a terhelt érdekeinek védelmét állította előtérbe, mint a legkiszolgáltatottabb személyét. Erre életbe vágóan szükség is volt, mivel nemritkán meg kellett védeni a hatalom önkényétől. Az áldozat érdekei, védelmének és kártalanításának jogi lehetőségei viszont háttérbe szorultak. A fejlett, demokratikus államokban felismerték ezt az igazságtalan állapotot, és jelentős lépéseket tettek az áldozatok jogainak kiszélesítésére, e jogok feltételeinek következetes garantálására. A sértett nem, a vádlott igen?- Mai jogrendszerünk hol tart e téren? - kérdeztük Láng Lászlótól, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyészétől.-A hazai jogrendszer szintén végigjárta azt az utat, aminek eredményeként a szakemberek körében már vitán felül áll, hogy az áldozatvédelem érvényesítésében elmaradtunk az európai normáktól. A jelenlegi büntetőjog és az eljárási szabályok nem nyújtják azt a biztosítékot, amire a bűncselekmény áldozatainak szükségük lenne ahhoz, hogy az elszenvedett testi vagy lelki sérelmükért, anyagi kárukért minden tekintetben maximális orvoslást kapjanak.- Úgy tűnik, sok lyuk található az áldozatvédelem hálóján. Mondana konkrét helyzeteket?- A közelmúltban, a legjobb szakemberek bevonásával a Fehérgyűrű Közhasznú Egyesület felmérést készített a mostani helyzetről, s ennek eredményeként a változtatásra vonatkozó elképzeléseket, javaslatokat egy tanulmányban összegezte, ezt az igazságügyi miniszterhez továbbította. A tudományos értékű munkát Vígh József egyetemi tanár vezetésével egy bizottság végezA felvétel csak illusztráció te, amelyet erre a célra hívtak életre. Az áldozatok jogainak csorbulásáról ez az előterjesztés sok példát említ. A jelenlegi jogszabályok például nem teszik lehetővé, hogy a sértett jelen lehessen a nyomozás során tartott házkutatásnál, vagy a nyomozás befejezte után az iratokat teljes terjedelmében megtekinthesse. Az áldozatot akkor is megillesse a hatósági védelem, ha nem tanúként vesz részt az eljárásban, ami nem kis veszélyt jelenthet a számára, ezért az egész büntetőeljárás idejére, vagy ha indokolt, még utána is megilletné a védelem. Az áldozat örököseire nem terjednek ki ma még azok a jogok, amelyek a sértett után megilletnék. Vagy például, a bírósági eljárás időszakában a sértett nem kapja meg az eljárás felfüggesztéséről szóló határozatot, viszont a vádlott és védője igen. E példák is érzékeltetik, hogy tarthatatlan állapotokról van szó, hiszen az áldozat nem élvezhet olyan mértékű jogi védelmet, mint az, aki a bűnt elkövette, aki kárt, szenvedést okozott az áldozatnak. Kártérítést -az államtól?- Hol tart ma az áldozatvédelem és az ezzel összefüggő, rehabilitációs munka?- Szükséges, hogy a készülő törvényekben, jogszabályokban helyt kapjanak az áldozatok jogai, azok érvényesüljenek is. Ilyen a kártérítésre vonatkozó, büntetőjogi, módosító indítvány, amely azt célozza, hogy a bűncselekmény által okozott kár megtérüljön. Akár úgy is, hogy erre a bíróság döntése alapján az állam vállalkoznék (részben vagy teljes egészében), mivel gyakran az áldozatnak reménye sem lehet arra, hogy az elkövető ezt megtegye. Érezze az áldozat: törvény védi Több európai országban, így például Angliában, mindennaposak a káijóvátételi határozatok a bíróságok gyakorlatában. A pénzbírságok egy részét pedig ilyen célú alapba fizettetik be. Az ottani jogszabályok pedig az elkövetőt a büntetés mérséklésével arra ösztönzik, hogy önként vállalja a kár jóvátételét. Ez a módszer, az igazságos eljárás lezárása mellett azzal az előnnyel is jár, hogy meggyorsul az ügyintézés, csökken a bíróságok terhelése, és így figyelmüket a súlyosabb esetekre összpontosíthatják.- Mikorra érvényesül a magyar igazságszolgáltatásban az, hogy az áldozat érzi: a törvény őt is olyan erővel védi, mint a bűnöst?- Az említett javaslatok, elképzelések több fázisban juthatnak el a megvalósulásig. Egy részük csupán egyszerű törvény- módosítással, rövid időn belül érvényre juttatható. Jelentős hányaduk azonban csak az új büntető törvénykönyv és az új büntető- eljárási törvény kereteibe illesztve kerülhet alkalmazásra. Ez még éveket vesz igénybe, noha már elkerülhetetlen az európai jogrendszerrel is összekapcsolva megalkotni a két törvényt. Soros, a főadakozó Brüsszel (MTI) - Soros Györgynek, a magyar származású amerikai üzletembernek szentelte legújabb lapszáma „címlapsztoriját” az amerikai Time magazin, rögtön a teijedelmes riport elején megállapítva, hogy „gyorsabban csinálja és szórja (jótékonysági célokra) a pénzt, mint ma bárki más”. A Soros-birodalom alapvetően két lábon áll: a ma már 11 milliárdos tőkével gazdálkodó Quantum Alapból - piaci spekulációival ez keresi meg a pénzt -, és a világ valószínűleg legnagyobb (ma is élő magánszemély által alapított) jótékonysági alapítványából, amely évente több mint 300 millió dollárt költ elsősorban a kelet-európai társadalmak átalakulásának segítésére. Ez utóbbi tevékenység főként annak fényében figyelemre méltó, hogy eközben a „világ mind fukarabbá válik” - jegyzi meg a teijedelmes cikk szerzője, és utal arra, hogy az amerikai Kongresszus a múlt héten szavazott meg 23 milliárd dolláros kurtítást a következő hét év amerikai segélypolitikájában. Az OECD-országok tavaly reálértékben 1,8 százalékkal kevesebb fejlesztési segélyt nyújtottak, mint 1993-ban, s a végösszeg együttes társadalmi összterméküknek (GDP) csupán 0,3 százalékát tette ki, ami húsz év óta a legalacsonyabb, és messze elmarad az ENSZ által célul kitűzött 0,7 százaléktól. Mit tehet itt Soros néhány százmillió dollárja - teszi fel a kérdést az amerikai hírmagazin? Rengeteget - adja meg rögtön a választ, és utal rá, hogy a keleti térségben embereknek, szakmáknak, néha nemzeteknek is a Soros Alapítvány jelenti az utolsó kapaszkodót. Idézi az Alapítvány macedóniai igazgatóját, aki szerint Soros „megmentette országunkat. Két 25 millió dolláros hitelhez is hozzásegített, amikor válságban voltunk, és senki más - beleértve az amerikai kormányt - nem volt hajlandó segíteni nekünk”. A cikk további példák sorát említi - köztük többször is visszatér a budapesti Közép-Európa Egyetemre -, megjegyezve egyebek között, hogy 1993-94-ben Sorosék biztosították Oroszország kutatási költségvetésének mintegy harmadát, s amikor 1992-93-ban a korábbi Szovjetunió kutatói és akadémikusai szinte minden pénzügyi támogatás nélkül maradtak, közülük több mint 30 ezernek fejenként 500 dollárt utaltak ki. Mint a cikkből kiderül, az akció mögött - csakúgy, mint a prágai és budapesti egyetem felállítása hátterében - az a megfon- tolás is meghúzódik, hogy oly módon segítsen, amely egyúttal elkerülhetővé teszi a szakemberek kivándorlását. „A színészt a színház gyúrja, faragja nemesebbé” Albert Melinda Budapest (MTI) - Új szerepek, sikeres előadások ürügyén természetes, ha a színész nem csak a színpadon tárulkozik ki a közönség előtt. Mi azonban most más okból, születésnapja alkalmából kerestük fel Szabó Gyulát, a Thália Színház művészét. Amikor meghallotta, hogy miért keressük, mintegy hangosan gondolkodva azt mondta: „Hogy elröppent az idő! Már 65 esztendős vagyok.” Egyébiránt nyugodt szívvel mondhatná magát akár ötven- nek is, mert csak a haja ezüstös, az arcán egyetlen barázda sem árulkodik az évek múlásáról. □ Milyen volt a hajdani kunszentmártoni fiúcska gyermekkora? 0 Igazán boldog. Egyszerű család volt a miénk, én voltam a kilencedik, s egyben legkisebb gyermeke szüleimnek. Édesanyám, Susányi Anna őrizte a családi fészket. Mérhetetlen sok szerete- tet kaptam a családomtól. □ Abban a nehéz világban a szülei nyilván kenyérkeresőnek, s nem színésznek szánták. 0 Bizony nem erre a pályára készültem. Apám szavára gépipari szakmát tanultam. Csakhogy az igazi rajongás a zene felé vitt. Zongorázni szerettem volna. Édesapám azt tanácsolta, hogy válasszam inkább a hegedűt, mondván, hogy e hangszernek lelke van. Azonkívül bármikor a kezembe vehetem, ha, játszani támad rajta kedvem. így aztán hegedülni tanultam. Nagyon komolyan vettem, naponta 6-8 órát gyakoroltam. □ Ezek után hogyan lett mégis színész? • Véletlenül. Két barátomat kísértem el a felvételi vizsgára. Ha már ott voltam, én is beadtam a jelentkezési lapomat, de legalulra tettem, hogy ne kerüljön rám a sor. Időközben megfordították a lapokat, s az enyém a tetejére került. Ekkor már kénytelen voltam elszavalni egy verset. Halmaijában Ady Endre Zsóka búcsúzója című költeményét mondtam, s legnagyobb meglepetésemre fölvettek. Csodálatos évek következtek a főiskolán. Olyan tanárok tanítottak bennünket, mint Pártos Géza, Rátkai Márton, Nagy Adóiján, Sulyok Mária, Gellért Endre, Dayka Margit, Olty Magda. 1954-ben tizenegyen szereztünk színészdiplomát. Együtt végeztem például Dómján Edittel, Avar Istvánnal, Káló Flóriánnal. □ Pályakezdőként kiktől tanult a legtöbbet? • Pártos Géza rendkívül nagy hatással volt rám. Csodáltam a színpadon Dayka Margitot, Básti Lajost, Apáti Imrét, Leho- tay Árpádot, hogy csak néhányat említsek. Bajor Gizivel a főszerepben tizenkétszer láttam a Kertész kutyáját. □ Melyik szerepe volt a legemlékezetesebb? * A pályám során sok jó szerepet eljátszhattam. Majd minden szerepem egy-egy kedves emlék. A főiskolától búcsúzó vizsgaelőadásunk ma is él emlékezetemben. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját játszottuk, fantasztikus sikerrel. Vagy az első szerepem az Ifjúsági Színházban, ahol a Pál utcai fiúk-ban Boka Jánost alakítottam. □ A szakma szinte minden területén kipróbálta magát. Filmekben és tv-játékokban szerepelt. Azok közé a színészek közé tartozik, akiktől öröm verset hallgatni. A szinkronban, rádiójátékokban úgyszintén állandó a jelenléte - hangját százezrek csodálják. Elsősorban film- vagy színpadi színésznek tartja magát? 0 Mint valószínűleg minden színészhez, hozzám is a színpad áll legközelebb. Hiszem, hogy a színészt a színház gyúrja, faragja nemesebbé. Nem emlékszem olyan szerepre, amit visszaadtam volna. .Mindenevő” voltam és vagyok, mert a színész minden megoldott feladattal egyre több lesz. □ Ismerve a friss diplomás fiatal színészek helyzetét: most is ezt a pályát választaná? • • Igen. Problémák, bár más természetűek, de annak idején is voltak. Nem hiszem, hogy nehezebb volna nekik most, mint nekünk volt akkoriban. □ Szabadidejében - már ha van - mit csinál szívesen? 0 Megnézem azokat a filmeket, amelyeket eddig még nem tudtam. Elolvasom azokat a könyveket, amelyeket még nem volt időm. Azonkívül olykor-olykor élvezem az édes semmittevést. □ Mit szeretne kapni leginkább születésnapfára ? 0 Egészséget. Hogy minél tovább lehessek a családommal, és nevelhessem a gyermekeimet, a 6 és fél éves Zsófit és a 4 esztendős ifjú Szabó Gyulát. Szabó Gyula A tizedes meg a többiek című filmben ÉM-archív Az áldozatot ki védi meg?
