Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-08 / 159. szám
ÉM-intorjú _____ B izony nem erre a pályára készültem. Apám szavára gépipari szakmát tanultam. Csakhogy az igazi ra jongás a zene felé vitt. II. oldal ÉM-ripor»_____________ A család levelet kapott: megnyerték a fődíjat, a három és fé Imilliós BMV-t. Hamarosan kiderült, hogy a csodaautó a valóságban nem is létezik... III. oldat Műhely_______________ S zívderítőek a virágok a falusi utcák, portalanított utak. De félek, hogy bekövetkezik, mikor már a falusi gyerekek, sem ismerik föl a háziállatok lábnyomát. VII. oldal Tájház Fotó: Farkas Gyula A hét embere Kiss János kombájnos Balogh Andrea A héten megyénkben is megkezdődött a kalászos gabonák betakarítása. A Matyó Mezőgazdasági Szövetkezet térségünk egyik legjelentősebb búzatermesztő gazdasága. Kiss János mától itt ül kombájnra, s arat. Arra, hogy majd kombájnos less gyermekkorában nem gondolt gépszerelőnek tanult, szakmun kásbizonyítyány megszerzés után a MÁV járműjavítójába 1Tlajd a Kövesd közeli gépállc [násnál helyezkedett el. Eppei húsz éve, hogy az akkori Maty termelőszövetkezetbe került. „Már egy éve voltam nős, la káshoz jutni akkor is nehé v°lt. Hallottam, a szövetkeze tagjainak lakást épít, gondol tani, megpróbálok itt el helyes kedni. Kezdetben nyolc évr terveztem előre, annyi idejű hő séget vállaltam a lakásért, d az időm letelte után már ner gondoltam az elmenetelre. Meg szerettem a kollégáimat, a he Jyeniet, a rám bízott feladatok kai is elégedett voltam, miér váltottam volna? Itt ragadtam. Tizennyolc évvel ezelőtt nyá ron megkérdezték tőle, volna- kedve kombájnólni? Nem soka gondolkodott, igent mondott. „Ültem én mindenfajta ara jó-cséplő gépen. Emlékszem ; legelső SzK-kra. Orosz gépel voltak, még fülkéjük sem volt. i kombájnos felpattan a nyereg oe, tűzött a nap, és egész na] rázta az ember derekát, miköz ben prüszkölt, nyelte a port. Aztán jöttek az újabb gépek. Már fülkéjük volt, de abban meg bent rekedt a meleg, állandóan szomjaztunk, izzadtunk.” Néhány évvel ezelőtt a szövetkezet szervezésében kint járt Németországban, abban az üzemben ahol a Class Dominá- torokat gyártják. „Class Dominátorok akkor már voltak a mi gazdaságunkban is. Mégis, amit ott láttam, nagyon meglepett. Az akkor gyártott kombájnok egyzserűen csodálatosak voltak, nem győztem betelni velük. Ha volt álmom, hát az, hogy egyszer én is ilyenen dolgozhassak. Az álmom néhány hónapon belül beteljesedett. Három éve ülök ilyen gépen, s ha valamire azt mondják, öröm vele dolgozni, én ezt a saját gépemről nyugodtan állíthatom. Itt szó sincs forróságról, derékfájásról. A fülke légkondicionált, még az ablakhoz betett üveg frissítő is hideg marad egész nap.” Mint mondja, amikor megkezdődik az aratás, számára szinte vége is a nyárnak. Felgyorsul az idő, s ripsz-ropsz itt az ősz. „Ilyenkor reggel hatkor kezdünk. Kerékpárral bejövök a szövetkezet központjába, innen mikrobusz visz ki a földekre. A kombájnokat a tábla szélén hagyjuk előzőleg, hogy ezzel is időt, meg üzemanyagot takarítsunk meg. Amikor kiérünk, az első a gép lesz. Átnézzük, kisebb javításokat végzünk, bezsírozzuk, majd megreggelizünk. Aztán az agronómus szól, indulhatunk. Beszállunk a kombájnba, s ügy reggel nyolc körül megkezdjük az aratást. Délben már alig várjuk, hogy megjöjjön az ebéd. A szövetkezet gondoskodik rólunk, másfél adagnyit kap mindenki. Utána egy csöppnyi idő szusszanás, mert a java hátravan, hiszen este fél nyolcig nincs több megálló és pihenő. Monoton? A kívülállónak bizonyosan. Az úgy látja, hogy amerre a szem ellát csak búzatenger van körülötte. De én látom a társakat, barátaim szinte mind, ez itt jár már, az meg ott, közben szól a rádió, technikai szünet az ürítés, avagy a szomj- oltás egy korty vízzel, s máris halad tovább a gép. Szóval ott fenn a nyeregben gyorsan telik az idő. Amikor meg vége a műszaknak, visszajövünk a központba, megfürdiink, s irány haza. Fél tíz van akkor már. Néha arra gondolunk, jól esne egy pohár sör, de ritkán térünk be valahova, inkább sietünk, vár a vacsora, vár a vetett ágy.” A mezőkövesdi szövetkezet, amikor learatta kalászosát, szlovákiai társgazdaságba megy segíteni. Kiss János azonban már nem tart a csapattal. „Menjenek a fiatalok. Hét éven átjártam én is. Nem mondom, hogy rosszul éreztem volna magam, de most már - bár még csak negyvenöt éves vagyok - többre becsülöm az otthon melegét. Aztán meg van itthon munka elég. Ha levágtuk a búzát, jön a fénymag aratása, aztán a kukoricáé. Mindegyik betakarítása más és más élményt jelent. Amikor például a kukoricasorokat rovom a géppel, látom, az, aki vetett, milyen hibákat ejtett. Néhány éve ugyanis nemcsak kombájno- lunk, de mi vetünk is.” Üdülés? Azzal - mint mondja - egy jó kombájnos nyár közepétől már nem számolhat. Meg nem is telne rá. Igaz, ilyenkor többet keres az átlagostól, de két nagy lánya van. Az egyik most felvételizett az egri tanárképző főiskolára, a másik pedig jövőre fog érettségizni. Nekik gyűjt a család. „Ha van álmom, hát az, hogy lányaim érettségizett, sót, ha lehet diplomások legyenek. Meg legyen majd két jó vöm, és erő, egészség. Mert különben megvan mindenem. Én nem panaszkodhatok, életem alakulásával, sorsommal elégedett vagyok. Hosszú, forró nyár Bkackó István Legtöbb hazánk fia már tudja, hogy mit csinál a nyáron. Vagy nekivág egy bizonytalan kimenetelű görög túrának, vagy belevág a régen halogatott lakásfestésbe. A munkanélkülinek mindegy, hiszen a tétlenségre kárhoztatott félmillió embernek nem számítanak az évszakok, nem olvassák rongyosra az utazási prospektusokat, nem állnak sorba a pénzintézetnél, hogy számlájukról leemeljenek egy kis valutát. A munkanélküli mindig szabadságon van; illetve azért korlátlan az ideje, mert megfosztották a szabadságtól, illetve a szabadságától. A gyerek nyaral, vagy a pótvizsgára készül, vagy kulccsal a nyakában kóborol a perzselt pázsité bérházak között. /Am nemcsak a pénz, nemcsak a szándék, s nem a pillanatnyi státusz alakítja a vakációs programot. Mondok néhány közkeletű, illetve közérdekű példát, amely nemcsak érdekes, de forrósíthatja az amúgy is hosszú, forró nyarat. Az alkotmánybírák például később vonulnak jól megérdemelt pihenőjükre. (Ám a köztiszteletben álló talárosok elnöke, Sólyom László hétfőn mégis megszakítja az augusztus végéig tervezett vakációt, mert a miniszterelnökkel találkozik.) A Bokros-csomag boncolgatása adott terven felüli foglalatosságot az Alkotmánybíróságnak. Ennek okán - jelesen, hogy a kormányprogram nagyszemű megszorításai nem mentek át az alkotmányos szűrőn - Horn Gyula is elhalasztotta júliusra tervezett ejtőzését. Bár erről - ha áttételesen is - más a véleménye a kisgazdáknak. Torgyán József ugyanis fölszólította a kormányt, hogy mondjon le, mert működésének mindennapja egy koporsószeg a magyarságnak. Az FKGP elnöke tudatta továbbá, hogy - készülve a hatalom átvételére - szakmai kabinet létrehozásán fáradozik. Tehát ő sem megy vakációzni. A másik három ellenzéki párt még nem tartja időszerűnek egy árnyékkormány létrehozását, ám gyanítható, hogy a trió tagjai sem vonulnak árnyékba a nyáron. Nincs tehát uborkaszezon a politikában, s a tudósító nem panaszkodhat az eseménytelenségre. A kabinet júliusban, augusztusban is a helyén marad. Kivétel az ipari és kereskedelmi miniszter, Pál László, aki odahagyta a bársonyszéket, s vélhetően egy kényelmesebb kerti nyugágyban, bús lombú fák alatt múlatja majd az időt. S ha már a tudósító szóba került... Az újságíróból lett kormányszóvivő, Csák Elemér sem aggódhat, hogysza- badságos papírját aláírják-e a kabinetirodán. Útilapuval a talpán most már oda és akkor utazik, amikor akar. Fitty Zoltán, az APEH elnöke viszont aligha egy hirtelen jött szakszervezeti beutaló határideje kapcsán helyezte kilátásba hivatalból való távozását. Kerek perec kijelentette: ha az adócsalással vádolt Palotás János pert nyer, akkor ő visszaadja a magas méltóságot, s elmegy túrázni... Ám a honatyák megnyugodhatnak, hiszen a csütöitöki kormányülés után közhírré tétetett, hogy augusztus 20. előtt nem trombitálják össze a korábban amúgy is „túlórázó" Országgyűlést. Bizony, sok a tennivaló ezekben a meleg napokban. A földműves arat, a kocsmáros nem győzi csapolni a sört, a strandok fürdőmesterei éber szemmel lesik a fuldoklókat. Ebben a kutya melegben az egyetemista az őszi tandíjra gyűjt: alkalmi munkát vállal, szemetet lapátol, újságot árul, vagy eladja a biciklijét. Az is egy nyári program, hogy őszre az asszony hogyan ossza be a konyhapénzt. Ezt teszi egyébként, ha nagyobb léptékben Bokros Lajos is, aki gyaníthatóan '95 forró nyarán nem váltja elegáns öltönyét szellősebb bermuda- nadrágra. Dolga van. Új csomagot készít, s keresi a sró- fot, amelyen még egyet lehetne húzni. Nem sok ideje van, hiszen az alkotmányossági vétségek 30-40 milliárdos lyukat ütöttek a költségvetés imbolygó hajóján. A léket be kell foltozni, s július végére új tervet kell prezentálnia, amely - Horn szerint - a lakossági terheket nem növelheti, de javít a büdzsé állapotán. így hát a bajszos miniszternek nemcsak a kánikula miatt lesz melege. Hétágra süt a Nap, s ilyenkor az árnyékok is erősebbek, kontúrosabbak. Egy jó, megbízható, univerzális esernyő kellene; amely éppúgy megvéd a hőgutától, mint a jégveréstől akár szabadságon van az ember, akár a kényszer sarkallja arra, hogy ne hagyja el a vállát ebben a szeszélyes, veszélyes nyárban... És végül nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy ezekben a hányattatott napokban mégis jut egy csipetnyi öröm a magyar állampolgárnak. Nem kell reggeltől estig égetni a \ villanyt, nincs fűtési szezon; s a napolaj mégiscsak ol- ! esőbb, mint a háztartási tüzelőolaj... I
