Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-20 / 143. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Misztika 1995. Túnius 20., Kedd „TÖPRENGÉS Mit hoz a jövendő} Brackó István Marx Károlyra manapság nem sikk hivatkozni, de a korábban sokszor és kötelezően idézett filozófus dolgozószobájában ez a felirat állt: „Mindenben kételkedni kell!" Okkal vallhatta ezt vezérelvének, hiszen víziója a kommunizmus nem valósult meg, de - s ez a szakállas próféta mellett szól - olyasmire vállalkozott, amire a jövőkutatók kevesen. A társadalmi berendezkedés, az államalakulat, az anyagi és kulturális lét majdani víziója a sci-fi írók nem kedvelt témája, mert publikációjuk főként és elsősorban a tudományos és technikai kérdésekre vonatkoztak. Politikai előrevetítéssel - tisztelet a kivételnek - a misztikusok nem foglalkoztak. Am akad néhány kivétel: jövendölések a Bibliában éppúgy olvashatóak, mintNost- radamusnál, vagy Huxley-nél, vagy Lukács Györgynél. Ám az a nagy fene igazság, hogy a tudományos haladást, az élet komfortosulását könnyebb prognosztizálni, mint a társadalompolitikai változásokat. Mit hoz a jövendői Mindig lesznek gazdagok és szegények? Mindig lesz fajgyűlölet, nemzeti ellentét, pártharc, fegyveres csetepatéi Aligha merné ma valaki kijelenteni, hogy két pusztító világháború után potenciálisan ne fenyegetne a harmadik réme. Ebben az öntörvényű földi világban valami nagy dolognak kellene történnie ahhoz, hogy generális robbanás történjen, amely lesöpri a napi politikát, a gazdasági egyenlőtlenségeket, az etnikai zavargásokat az élet nagy színpadáról, jöhet pokol és jöhet paradicsom, vagy marad minden a régiben. A túlnépesedés, az új járványok keletkezése, az üvegházhatás-effektus, egy világméretű természeti katasztrófa éppúgy átírhatja egyik percről a másikra az emberiség történetét, mint például egy nálunknál fejlettebb civilizációval való kapcsolatfelvétel, vagy néhány, csak remény zseniális ötlet: a természetes energianyerés és a vezeték nélküli energiatovábbítás, továbbá az olcsó, gyors, háztartásokban is alkalmazható anyagátalakítás, valamint a tengerfenék és a világűr benépesítése, ; stb... Ezek ugyan technikai, technológiai módosulások, de jellegük olyan horderejű, amely túllép a napi praktikákon, s elementáris erővel hathat a mostani társadal- mi-politikai-gazdasági struktúrák szétfeszítésére. Mit hoz a jövendő? Lehet, hogy a mi életünk rövid lesz a kérdés megválaszolására. De ábrándozzunk és reménykedjünk! Fűben, fában, az emberi humánumban és a csodában. Földönkívüliek barátainak randevúja Costa Ricában július elején tanácskozást tartott hétszáznái több olyan ember, akiknek - saját bevallásuk szerint - kapcsolatuk van fól- dönkívüli lényekkel. Fernando Fernandez, a találkozó szervezője San Jóséban (Costa Rica fővárosában) elmondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának, hogy a világkongresszus mottója „Szeretet, változás és a Föld védelme” volt. „A földönkívüli lények óvtak bennünket a természet, a társadalom és általában az ember megsemmisítésétől - jelentette ki Femandez. - Változást akarunk elérni az emberek magatartásában, azt akarjuk, hogy szerényebbek legyünk és reményeket tápláljunk.” A találkozón latin-amerikai, európai és egyesült államokbeli „szakértők” vettek részt. A helyszín Miramar város volt, San Jósétól 120 kilométerre nyugatra, ahol állítólag már láttak ufókat. ® Ezen az oldalon olyan írásokat közlünk, amelyek tartalma a tudomány mai állása szerint nem igazolható, más esetekben legalábbis vitatható. Miután ezek a kérdések sok embert foglalkoztatnak, igyekszünk kielégítem ezt az olvasói igényt - de szerkesztőségünk nem azonosul a konkrét, tudományos értékű bizonyítékokat nélkülöző állításokkal. Az oldalt összeállította: M. Szabó Zsuzsa Mégis a romos ház lelke volt Priska Tibor Vonzza az embert ez a látszólag csendes, nyugodt hely. Magasra nőtt fák komorulnak, sokféle fű hajlong, odább erdő zöldell, lábunk alatt alig járt út várja, hogy rálépjünk. Az erdőből tisztán hallik a kakukk évszámolgatása, a füves, bokros részen cifra stiglincek röppennek, csirregnek, az egyik magas fa oldalától valami nyekergő, bánatos, lehetetlen hang zötyög ide, de ezzel együtt is minden olyan, amilyennek lennie kell egy nem háborgatott résznek, lakóhelytől távol, Edelény- től úgy északkeletre, már benn a csereháti részen. Igen, csendes, nyugodt minden, valami apró nyugtalanító feszültség mégiscsak érződik. Valami óvatosságra, csendre int, bár ugyan mi lehet az, nyilván csak képzelődés. A rom! Sárga épület romja bukkan elő, oly hirtelenséggel, hogy visszahőkölök, pedig látni kellett volna korábban is. Hol volt eddig, hol bújt el, hogy most hirtelenjében csak előterem? Tető nincs már az épületen, ablakok, ajtók helyei még látszanak, meg az is, hogy valaha, nem is oly régen nem lehetett ez amolyan gyenge, semmi épület. Otthona valamely családnak, gondozott, takaros otthona, ehhez irányult hát a régi út is. Nyilván ez az épület sugallta azt a furcsa, nyugtalanító érzést, ami óvatosságra, csendre intett. Miért is ne sugallhatná? Emberek éltek itt, tették a dolgukat, vidámkod- tak, szomorkodtak, összezördültek, kibékültek, miért ne őrizhetne meg mindebből valamit az öreg ház romja? Falai között zajlott mindez, miért ne lebeghetné ebből valami körül most is? így távol mindentől, erdei csendben - csak ez az átkozott nyekergés megszűnne! - sok mindent másként lát, érez az ember. A magas fű élőn, sóhajtva hajlik a lépések alatt, az erdőből szél érkezik, végig simítja, megtapogatja a ház falán lévő vakolatot, matat kicsit, a nyekergés meg felerősödik. Kemény, száraz nyekergés ez, panaszos, mintha valami fájna, valamit üzenne. Mi lenne más, ha nem az öreg ház szelleme? A háznak is van bizony szelleme, nyilván ő költözött be valamelyik nagy fába, és most mondja a magáét. Valami mód’ meg kellene engesztelni, ha kívánsága van, azt teljesíteni, leginkább pedig nem kellett volna idejönni, erre a ki tudja miféle erőkkel teli helyre, már régen ott lehetnék Edelényben, keresgélhetném Lukács Árpádot, akit mindenki ismer, mindenütt mindenki lát, de sehol nincs. Hé! Ki az, mi az ott!? Valami árnyék libbent ki az öreg házból, tisztán látszott a romokon, igenis tisztán, és az is, hogy a közeli, elvadult sövény mögé sietett. Most meg egy másik! Igenis egy másik siet át a falakon! Es milyen hűvöset hozott! Borzongatón hűvöset, penész- szagút, mintha évszázados kripta ajtaja nyílott volna ki... Hát azért, ami sok, az sok! Most már biztos, hogy a ház akarta az egészet, ő térített el, ő akarta, hogy megállják itt Kereszt és kasza Fotó: a szerző és elinduljak ezen a semmirevaló ócska úton, cifra tengelicéket, szép hangú kakukkolást alkalmazva szirénként, hogy hallgassam meg az üzenetét, holott nem értek házul. Pedig egyre hangosabb a nyikorgás- nyekergés... Bicska kéne. Ezentúl tapodtat se bicska nélkül. Falábú, böhöm nagy kísértetek szúette valamije szokott ily módon nyekeregni, skóciai várkastélyok nyirkos folyosóin, amikor a hold előtt felhők tömörülnek, a lápból úgy vonít a sátán kutyája, hogy a lidércek is reszketnek. A fenének kell ilyen marhaságokra gondolni! Gázpisztoly! Az jobb lenne. Azért lassan mégis közelebb kellene menni, csak nem dek- kolok itt szégyenszemre! Kalasnyi- kov tenné meg igazán. No! Megvan! Hát... Fölösleges mindenből ekkora ügyet csinálni! Mégsem a ház szelleme szól. Nem bizony, hanem egy vékony, hosszú fa dőlt be egy álló, erős fa két ága közé, odaszorult, ott hintázik minden aprócska szél- fuvallatra és kesernyésen nyekereg. Mivel ott nem olajozza meg senki, hát éppen ezen a száraz hangon mondja a magáét. No ugye! Innen egyébként a ház is nyugodtabbnak, romjaiban is szépnek látszik. Különösen így, amint az árnyak átsuhannak rajta aszerint, ahogyan a felhők eltakarják, majd ismét világítani engedik a Napot. Mégis szép az élet, fütyörészni is lehet már, az elvadult sövény pedig vadorgona, mely szinte eláraszt, beborít tiszta, csodás illatával. A hosszú orgonasoron nyiladék, a nyiladék pedig azért van ugye, hogy belépjünk rajta...Hú! Ja! Mi a... Éppen szemközt embernél magasabb, fekete kereszt tárja szét magához ölelés szándékával a karját, idejöttek, hívtak hát mégis az árnyak, ráadásul egy éles, fényes kasza is hozzátámasztva a sötét kereszthez... Mimi ez itt, talán síremlék ka-kaszá- val, de most meg a kasza megmozdul, igenis megmozdul előre dől... És nagy pendüléssel a földre esik. Hű! Ez-ezek sze-szerint nem síremlék, de akkor... „Jó napot!” Hallik közvetlen közelről. Ki az, mi az, jó...jó napot! Fiatal ember áll itt oldalt, odább meg egy asszony, gereblyéznek, lekaszált füvet, gazt gyűjtenek, szóval rendet tesznek itt ebben a régi-régi, kicsinyke temetőben. A két ember Borsodszirákon lakik, de időnként ki-kijön ide, mert közük van ehhez a kis temetőhöz, a közeli tanyához. Rokonaik, ismerőseik is nyugszanak itt, a főhelyen, a nagy kereszt alatt pedig a terület egykori birtokosa, a gróf pihen feleségével együtt. Említem a közeli sárga romot. Igen, - bólint a fiatal ember, Soltész András - ismeri nagyon is jól a romot, mivel egyik rokona lakott a házban. Méghozzá nem is akárki, hanem erdész volt, a gazda büszkeségével járta a vidéket, végezte a munkáját. Szép ház volt, az út is gondozott, körötte sok madár, az erdőben meg nyaranta mindig szólt á kakukk. Elmúlt minden. De azért ők kijönnek ide rendszeresen elvégzik, amit kell. Kisebb fának is beillő, hatalmas orgonacsokorral indítanak útra. Elmaradnak az öreg sírok, meg a sárga rom is. Jó tempóban haladok, szaladok... és hallucinálok. Hátulról ugyanis tisztán hallom a romos ház lelkének nyöszörgését, csak sokkal halkabban, mintha nagyon mesz- sziről érkezne. Óvatos visszapillo- gás... Hát igen! Az orgona vastag ágai időnként összedörgölődnek, vagy a kocsi oldalát karistolják, ez adja azt a bizonyos nyekergést. Semmi vész! Ámbár az orgonacsokor ugye éppen a temető gádorából való. Gyökere a sírok mélységéig nyúlik, ott matat, üzeneteket gyűjt... Szanatana Dharma, az örök törvény Hajdú Gábor Bár mi, európaiak egyértelműen a szeretet vallásának tartjuk a kereszténységet, de sajnos a gyakorlatban a lassan kétezer éve meglévő vallásunk története erre a jelzőre nemigen szolgál rá. Hiszen e vallás nevében gyilkolták le az elmúlt évszázadokban a hatalmon lévők a másként gondolkodó eretnekeket akik valamilyen okból nemkívánatosak voltak a, vallási hatalmasságok számára. És ez a tény a vallási türelmetlenségnek csak egyik része volt, mert Krisztus nevében tűzzel- vassal igyekeztek kiirtani, akik más vallás nevében imádták az Istent. Az európai átlagember nyilván a földrajzilag hozzánk legközelebb lévő iszlámról sem tud sokat, így még kevesebbet tudhat a nagy ázsiai vallásokról, a buddhizmusról, a hinduizmusról, amit igen sokan hibásan brahmanizmusnak tartanak, továbbá a kínai univerzizmusról. Baktai Ervin írja a Szanátana Dharma című könyvében, hogy az ismertebb brahminizmus elnevezés azért nem állja meg a helyét, mert az a vezető papságra, a brahminok- ra utal. Helyesebb tehát, vélekedik a szerző, ha az indusok vallását hin- dizmusnak nevezzük. Bár ők maguk e vallást két szóval jelzik: Szanátana Dharma, azaz örök törvény Indiában az oksági gondolkodás számára a megközelíthetetlen lényeget szimbólumokban igyekeznek kifejezni. A titokzatos isteni hármasságot, (Atya, Fiú, Szentlélek) ők is egységesnek tekintik. Tri- umurti (három arc). Ebből az egy Isten neve, Isvara. A hármasság pedig megszemélyesítve és jelképekben kifejezve, Brahmá, Visnu és Siva. De míg a kereszténységben nincs semmi választóvonal az Atya, Fiú és a Szentlélek között, addig a hindu vallásban a Brahmá a Teremtő, teljesen önálló, a Visnu a fenntartó, valamint a Siva, a pusztító és megújító. A hindu vallásban egy másik tévedésre adó ok, hogy abban meglehetős nagy szerepet kapnak a Dévák. (Talán éppen emiatt tartják sokan a hindizmust sok- istenhívő vallásnak.) A Dévák azonban valójában megfelelnek az európai vallás szentjeinek. Míg Európában a szentek szerepe legfeljebb a segítés, közvetítés, addig Indiában, elsősorban a fejletlenebb lelkek éppen azért, mert még nem értik az Isten fogalom lényegét, egy-egy alacsonyabb szellemi lény imádatánál megrekednek. A hindu felfogás szerint az élet minden részletét a Dharma törvénye hatja át. E törvény által meghatározott utat kell a dzsivának (léleknek) több életen át végigjárnia, megvalósítania. Ez a Dharma által meghatározott út az a lelki fejlődés útja, amelyet inkamációs útnak neveznek. Ezt folyamatos újjászületések lehetőségével biztosítja a törvény, hogy a lélek egyre magasabb fejlettségi szintre jusson, és az út végén elérje a teljes megvilágosodást. A különböző tanítások ezt az utat több fokozatra osztják fel, amelyekből az első fele a földi létsíkon, míg a magasabb fokozatok a szellemi létsíkon valósulnak meg. A leírások szerint az alacsonyabb fokozatban, a magból, tojásból születettek esetében az öntudat is ezen a szinten van, míg a már magasabb fokozatú anyaméhből született élőlényeknél már magasabb fokú a létforma is. Ezt a csoportot is felosztja a rendszer, alacsonyabb fokon álló állati létformákra és a legmagasabb fokozatú emberi létformára. A felfogás szerint az emberi létforma is több lelki fejlettségi fokozatból áll. Míg a legalsó fokozatnál felismerhetőek a gondolkodásban az állati ösztönök, addig a magasabb fejlettségi fokozatoknál már a lélek az öntudat, az ítélőképesség, a szabad akarat alapján már olyan fejlődést ér el, amelynél a lútük szerint nincs, vagy kisebb az esély az alacsonyabb fokozatokba való visszazuhanásra. Az emberfejlődés, pontosabban a lélekfejlődés legmagasabb földi fokozata után a lélek kikerül a sorskerék forgásából és ezután magasabb szellemi síkokon folytatja tovább a Dharma törvénye értelmében a tanulás útját. Ugyanakkor a hindu felfogás szerint bizonyos dolgokat csak, a földi viszonyok között képes megtanulni a lélek, ezért később is, mint fejlettebb lélek, újra reinkarnálódik a földre, hogy a további fejlődését biztosítsa. A hinduk tanítása szerint valamennyi életünkben a Dharma törvénye értelmében négy életcélt valósítunk meg. Ezek az artha, a nyereség, gyarapodás, az anyagi birtokszerzés útja, a káma, a vágyi elérése, amelyek az ember jólétét, az élet kellemességét és örömeit jelentik. A Dharma, az igazság, a kötelesség, a magas rendű célok elérése és a mók- sa, a felszabadulásra, a lelki, szellemi szabadságra, az anyagi kötelékektől való függetlenségre törekvés útját jelenti. Űrlényekről Sokan vannak, akik tagadják, hogy léteznének azonosítatlan repülő objektumok, azaz: ufók. Holott úgy tűnik, a tudományos kutatások jó része is arra irányul évtizedek óta, hogy az emberiség társakra leljen a világűrben, értelmes lényekre. Nein titok, hogy sokan, az ufonauták hívei a föld megannyi gondjának megoldását reméli a földönkívüliektől. Következzék néhány ismert, földönkívüli értelemre utaló felfedezés. 1956-ban Robert Curtiss, a híres csillagász egy filmet vett fel a Holdról, amin a legnagyobb meglepetésre - egy Máltai kereszt volt látható, azaz egy kereszt, amelynek szárai egyenlő hosszúak voltak. Ez sem volt ott régebben és ez is eltűnt később. 1958-ban a Harvard Csillagvizsgáló folyóirata jelentette, hogy az utóbbi időkben a tudósok egyre növekvő íz- galommal figyelik a Holdon felfedezett kupolaszerű dombféléket, amelyeknek száma évről évre gyorsan növekszik. Nem lehetnek domboki mert a Holdon nincsen földtani változás, másrészt a dombok nem keletkeznek és tűnnek el egyik napról a másikra, vagy vándorolnak át egy másik - de mindig sík - területre. Ugyancsak 1958-ban egy KocsireV nevű szovjet csillagász azt jelentette, hogy a vulkanikus kitöréshez hasonló lángokat figyelt meg a Hold egyik kihűlt krátere, az Aristarchus környékén. Ezt ő maga 1961-ben újra jelentette és 1963-ban a Lowell Csillagvizsgáló megerősítette. A fény ezúttal a Herodotus kráter környékén látszott, majd egy hónapi'3 rá átköltözött az Aristarchus kráterhez. A Holdon azonban jelenleg nincs vulkánikus tevékenység- Honnan kerültek hát oda a vörös fények? Ennyi elég volt annak bizonyítására, hogy a Holdon van valami, anU nem tartozik a Holdhoz. Miután 3 Holdon élet nincs ezek a mozgo dombok és vándorló vulkánok csakis más idegen égitestről származó lények mesterséges alkotásai lehetnek. Más szóval: ufo-telepek. Ekkor vált a Hold-verseny katona1 kaland helyett irtózatosan nagy jelentőségű tudományos versennyé Az oroszok is, mi is, a fényképez0 műbolygók egész sorát lőttük fel> melyek közül egyesek vissza 13 küldtek képeket, de ezek egyelőre elnagyoltak voltak. Később azonban a képek minősége javult. A n11 majdnem hallhatatlannak bizonyult Szurveyor-unk, a háromlábú fénygépen több mint tízezer képpej ajándékozott meg bennünket. A baj csak az volt, hogy a Holdon állt e3 így nem tudta annak minden részét lefényképezni. A legszenzációsabb, hogy az oroszok első két fényképező műbolygóJ3 nem a Hold teleszkóppal is látható felét, hanem a másik láthatatlan felét fotografálta le, de erről egyetlen képet sem közöltek. Ezt követték a Hold körüli orbitoló fényképp ző bolygók. Az oroszok erről is melyen hallgattak, s ugyanúgy mélyen hallgattunk mi is. Mi csak amíg3 mondtunk, hogy a képek elmosódot- tak voltak. Ezért nem tettük közzé ezeket. Később már éles képeket küldött vissza az orbiter igaz, hogy csak 3 Hold látható feléről, bár ez is lehet’ hogy az űrlények nem sokat törődnek ezzel. Sőt még az is lehet, hogy a Surveyor tudományosan lehetetlennek vélt kétszeri feltámasztásában is közreműködtek. Ha békeS céljaik vannak - amit eddig meglehetősen meggyőzve bizonyítottak - ez a feltevés logikus lenne. A fen) tebb leírt észlelések két igen izgat0 nyilatkozat forrásaivá váltak. Patrick Powers őrnagy, a hadsereg ur- fejlesztési terveinek vezetője azt irta egy magazinban: „az első embernek aki majd leszáll a Holdra el kéj készülnie arra, hogy harcolnia ke* a leszállás jogáért”. (Azóta ez mar megdőlt.) 1962 decemberében pedig Carl Sagan, aki az amerikai haderők tanácsadója a földön kívüli élet kutatásában az American Rocket Society gyűlésén ezeket mondotta: emberiségnek tudomásul kell vennie, hogy intelligens űrlények látogatnak bennünket és hogy ezeknek a Holdon van, vagy volt a bázisuk- Ez a két tudós ezzel meg is határolta a feleletet arra a kérdésre, hogy miért akartunk olyan sürgősen e " jutni a Holdra? Mert tudni akartuk, hogy az űrlények mit készítenek oU elő? Talán csak békés szándékú bázist létesítettek, de azt is gondoltuk, hogy esetleg a föld inváziójára készülnék. ,
