Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-15 / 139. szám

8 ESZAK'Magyarország

Kultúra

1995- Június 15-, Csütörtök

TELEVÍZIÓ

Vannak tartozások

Hokpácsi Sándor

Ha az ember elveszíti a létbiztonságát, köny- nyen lumpenizálódik. József Attila szebben fejezte ki ezt: aki szegény, az a legszegényebb.

Ha nincs munkád, nem tudod kifizetni a lakbért, a víz-, gáz-, villanyszámlát, akkor megszüntetik a szolgáltatásokat, s végül kilakoltatnak. Fölöslegessé válsz, frusztrálttá, s ebből az állapotból nagyon nehéz visszajönni. Mert önbecsülés nélkül nem lehet, nem érdemes élni. Ezt bizonyította a televízió egyik műsora is. A Tatabányáról szóló - hétfőn este sugárzott - riport olyan volt, mint egy neorealis- ta olasz film a negyvenes évekből. A hajdani szocialista város (és még hány!) most a megaláztatás, az ellehetetlenülés éveit éli. A vadkapitalizmusét. Ami azért keserves, mert ezeket az embereket munkástoborzók csábították a bányákba az ötvenes években, s a hatalom elhitette velük, hogy pk az „uralkodó osztály”, a rendszer bázisa. Panelt épített nekik, ahol ugyan nem találták a helyüket, nem érezték jól magukat, de elfogadták, beletörődtek. Mit tehettek volna... Az ügyesebbje szerzett egy kertet, ahová időnként ki tudott menekülni. A rendszerváltás vesztesei ők, kétszeresen is. A bányák (kohók) bezárásával elveszítették munkájukat, létalapjukat, ugyanakkor átké- pezhetetlenek, a lakás miatt pedig röghöz- kötöttek.

S ekkor jön a Liga, a szélhámos, aki visszaél a tudatlansággal, a jóhiszeműséggel. A történet kriminalizálódik: Egerben egy orosz állampolgár 300 milliót szedett össze jóhiszemű emberektől. Ebben az országban ma minden megtörténhet, mint Szicíliában...

TÉKA

Szerencse föl és le

Zodi Imre

A Selmecen megkezdett bányamérnöki képzés 225 éves évfordulója alkalmából látott napvilágot a Miskolci Egyetem Központi Könyvtárának gondozásában Zsámboki László „Sezrencse föl! Szerencse le!” című könyve. A különleges aktualitású kiadványban - az előszóból idézve - „gyorsan apadó bányásztársa- dalmunk” múltjáról, kevésbé biztató jelenének előzményeiről van szó, nem a szokványos módon és nézőpontból. A cím és az alcím (Kunoss Endre (1811-1844) bányászdalai és a bányász himnusz eredete) nem sokat árul el, de az olvasó különös örömmel teszi asztalára a közel százoldalas könyvet: alapos, szép munkát, számtalan gazdaság-, irodalom- és művelődés- történeti adalékot tartalmazó izgalmas olvasmányt kapott.

Az első fejezet - Kunoss Endre alkotó élete - jóval több a cimbeníóglaltnal. Egyrészt megalapozott és higgadt forráskritika „nagyvonalú” lexikonirodalmunkkal és történeti irodalmunkkal - a tárgyhoz szűkebben vagy tá- gabban kapcsolódó monográfiákkal - szemben. Másrészt reformkori kör- és korkép a cselekedni, alkotni vágyó reformkori értelmiség lehetőségeiről és lehetetlenségéről.

Kunoss Endre szabadelvű volt, s jóllehet támaszt, tartást keresett az alakuló polgári miliőben, de felfogásától teljesen idegen volt a nemesi-nemzeti romantika, a maga kacagányos, lobogó-kopjás, héttornyú város ábrándképeivel - mégis a némzeti, és egyáltalán nem mellékesen a polgári haladás elkötelezettje, cselekvő személyisége volt. Az életmű elemzésével, a szakmai érdemek feltárásával Zsámboki László az eddigiektől eltérő - előkelőbb - mű- .velődéstörténeti helyet és megítélést kíván Kunossnak. A művet végigolvasva megalapozottan és jogosan.

Az a szemlélet és módszer, társadalmi környezetrajz, pontos és adatolt biográfia, amely megjelenik a könyv lapjain, hitelesítik a lényegi mondanivalót: a magyar bányászati és kohászati szaknyelv kutatása közben fény derült arra, hogy a ma már bányászhimnusszá nemesedett dal gyökerei a magyar irodalomban is megtalálhatók Kunoss Endre művei között. Vélhetően a bányászat, a_ bányászélet magyar nyelvű irodalmi megjelenítésének legkorábbi eddig ismert emlékével találta szembe magát a könyv szerzője, és munkájának köszönhetően az olvasó.

Mindezek alapján mondhatom, politikai aktualitása is van Zsámboki László könyvének. Nem oly direkt és belemagyarázott, mint hittük a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig. Nem a „munkásművelődés” sokszor ábrándosán körvonalazott birodalmáról van szó, mikor is a politika oltárán akár a tudományos (máskor az esztétikai) igényesség áldozatul esett. Szó nincs erről. Arról viszont igen, hogy valóban gyorsan apad a bányásztársadalom. Érdemes talán ismét vizsgálni, vajon szükségszerűen-e. A válasz akár igen, akár nem, az értékeit át kell örökítenünk, mert tudjuk az érték elérése mindig abszolút, elvesztése átmeneti és viszonylagos.

A végére idekívánkozik: a kötet szerves része néhány Kunoss-mü, a bányászdalra írt dallamok közlése. További kutatásokra biztatójegyzet-apparátus és névmutató teszi teljessé a könyvet.

Elnyalták a szekszárdi díjat

Szombaton Szarvason szerepelnek a szinvavölgyi szólisták

Miskolc, Szekszárd (ÉM - DK) - Hogy jól szerepeltek a Szinvavölgyi Táncegyüttes stúdiósai az Örökség Egyesület által szervezett szekszárdi gyermektánc- találkozón, azt már nem bizonyíthatják be. Elnyalták a díjat...- Az Örökség Egyesület évekkel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy összefogja a gyermektáncot - meséli Jóna István, a Szinvavölgyi Tánc- együttes művészeti vezetője. - Nagyon jól működő szövetséggé.váltak. Egyrész - Foltin Jolán elnökletével- tényleg fórumot jelentenek, bármiben fordulhatunk hozzájuk, másrészt táborokat szerveznek a táncos gyerekeknek Csillebércen, és minden évben megrendezik a gyermek- tánc-találkozót Szegeden, Debrecenben és Szekszárdon. Mindegyiken átlagban 28 csoport vesz részt, ami azt bizonyítja, hogy sok ezer gyerek táncol az országban.- Mi negyedik alkalommal neveztünk az általuk szervezett fesztiválra - folytatja Maródi Attila, a stúdiósok vezetője. - Eddig Debrecenben „versenyeztünk”, most úgy gondoltuk, Szekszárdra megyünk. Két koreográfiát mutattunk be, a kalocsai táncokat és a keménytelki táncokat. Utóbbi komoly, felnőtt anyagnak számít, de ezek a gyerekek elég régóta táncolnak ahhoz, hogy ezt szépen meg tudják oldani. Csodálkozott is a zsűri, elmondták,

A szólótáncok fesztiválján már korábban is nyeri díjat szinvavölgyi táncos Fotó: Dobos Klára

nem láttak még 12-14 éves gyerekeket ilyen technikásán, felnőtt szintű tudással táncolni.

Régebben ezeken a fesztiválokon nem adtak ki jutalmakat, ám ezt sok csoportvezető helytelenítette. Hiszen itt is a megmérettetés lenne a lényeg. Igazi díjakat most sem vehettek kézhez a csoportok, ám a legjobb hat együttest a zsűri jelképes díjakkal jutalmazta. A Fagylalt-díjat a miskolci csoport kapta.- Amennyire elvárták tőlünk, a2t hiszem, sikerült a koreográfia - meséli Körösi Katalin hatodikos tanuló. És kis partnerével, Kuruczi Gáborral egymás szavába vágva mesélik, hogy néha bizony unták a többiek műsorát, és hogy ha ők nem ilyen komolyan csinálnák a dolgukat, annak nem lenne sok értelme. Nekik egyébként ez is játék, és ha nem lenne az, Attila meglátná rajtuk.- A szereplés előtt a pióbák során sokat idegeskedtünk - veszi vissza a szót Maródi Attila -, hiszen akik itt táncolnak, elég jó tanulók az iskolában, őket viszik mindenféle versenyekre. Az egyik srác meg egy héttel a fesztivál előtt eltörte a kezét, úgyhogy gipszelt kézzel táncolta végig a műsort... Most talán már nyugodtabban készülhetünk a hét végére a szarvasi IV. országos szólótáncfesztiválra, ennek a hétnek az elején a bükkszentkereszti edzőtáborba vonultunk.. Ez a szarvasi találkozó egyébként nagyon izgalmas verseny lesz, hiszen a táncosok csoportonként mutatkoznak be, de egyenként méretnek meg. Vagyis itt egymás ellen is versenyeznek a gyerekek. Mi vagyunk az egyetlen olyan együttes, ahol az egész csoport bejutott a döntőbe. Jó reményeink vannak, hogy elhozzunk néhány szólódíjat...

mutatóval, majorette-ek felvonulásával kezdődik a programsor. Ezt követően helyi amatőr együttesek szórakoztatják a közönséget. Június 23-án találkozóra várják a helyi dalosok az encsi, edelényi, tiszaúj- városi kórusokat, valamint a diósgyőri Vasas énekkart. Június 30-án a helyi néptánccsoport, a citeraze- nekar és Kále Lulugya együttes szerepel. Július 9-én este orgonahangversenyt rendeznek a református templomban. Július utolsó és augusztus első napjaiban a környező települések csapataival labdarugótorna lesz. Augusztus közepén rendezik meg a vásártéren a korábbi években már nagy sikert aratott lovasnapokat. Mindezeken kívül gyermekrajz-kiállítás és könyvvásár - a könyvtár régebbi könyveit árulják olcsón - színesíti még a Csáti nyarat.

Tehát pénteken délután 5 órakor megnyitó az orvosi rendelő melletti parkolóban. Először a Gyöngyvirág együttes tagjai citeráznak, a majorettek felvonulása után bemutatkoznak az általános iskola tanulói és a Kále Lulugya együttes.

Keleti napok

Miskolc (ÉM) - A hét végén keleti kultúra és filozófiai napokat rendeznek a Diósgyőri várban. A ritkaságszámba menő eseménysorozatot június 16-án, pénteken este 5 órakor Farkas Pál, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektora nyitja meg, majd előadást hallhatnak az érdeklődők a buddhizmus alaptanításairól. Láthatjuk a Honshin Aiki- dokai egyesület bemutatóját, a Pi- caro Művészeti Produkciós Műhely színházi előadását, dél-indiai templomi táncokat, az est pedig a Calcutta trio koncertjével zárul. Másnap délután 5 órától Agócs Tamás tart előadást a Mahajána filozófiájáról, ezt követően a francia Yvon Bee tart Zen-szertartást és meditációt. Kínai mester vezeti a Táj csi-csüan bemutatót, majd az Utolsó Vonal Színházi Érdektömörülés lép a színpadra. Este 9 órától a Makám, valamint a Madame és Yvon Bee zenéjét hallhatjuk. A háromnapos rendezvény- sorozat záróeseményeit vasárnap a tibeti buddhizmusnak és az idegen hatalom által évtizedek óta megszállt országnak szentelik a rendezők. A programot Chope Paljor Tsc- ring, a dalai láma magyarországi képviselője nyitja meg délután 5 órakor, amit a Tibetről szóló előadások, tibeti zene, film és fotókiállítás színesít. A keleti kultúra és filozófiai napok népzenei műsorral (Ökrös Csaba és Pajzs Miklós), blues muzsikával (Dr. Walter) és Laár András koncertjével érnek véget.

írótábori felhívás

Tokaj (ÉM) - A Tokaji írótábor az egyetemes magyar irodalom nyílt fóruma, ezért a részvétel jelentkezéses jellegű, a megadott határidőig. A kuratórium az írótábor alapcéljának megfelelően, nyilvánosan hívja írótársait és az irodalombarát érdeklődőket a kellemes, nyárias környezetben megrendezendő 1995. évi Tokaji írótáb'orba.

Az elmúlt évek barátságos, jó légkörű tanácskozásainak folytatásában bízva a szervezők ezúttal a magyar irodalomtörténet-írás helyzetét és új szerepének keresését választották beszélgetéseik témájának. Idei összejövetelüket Az irodalmi köztudat dilemmái - irodalomértelmezés, értékelés, közvetítés címmel rendezik meg Tokajban augusztus 17-én, 18-án és 19-én. A tanácskozást szabad fórummal, irodalmi és zenei programmal egészítik ki.

Részvételi díj Í500 forint, hozzátartozóknak és érdeklődőknek 2500 forint. Ezért biztosítják a teljes programban (előadások, vita, pincelátogatás, fogadás) való részvételt, napi háromszori étkezést és 3-4 ágyas, hideg-meleg vizes mosdós (új) kollégiumi szobákban a szállást. Külön igényre, saját költségen 2 ágyas, fürdőszobás szállodai elhelyezést is- Az írásos jelentkezéseket, a beérkezés sorrendjében július 31-ig fogadják el (Tokaji írótábor 3501 Miskolc, Pf. 375).

Csáti nyár - lóval, dallal, derűvel és borúval

A béren kívül jobbára csak a fenntartási költségekre futja

Mezőcsát (ÉM - N.Z.) - Nyári rendezvénysorozatra készül a Kiss József Művelődési és Közösségi Ház. Mint a legtöbb köz- művelődési intézmény, a csáti is meglehetősen mostoha körülmények között működik.- Éppen csak létezünk - mondja Kiss László igazgató. - A béren kívül jobbára csak a fűtésre, világításra, azaz a fenntartásra futja a pénzből. A könyvtárunkba például alig tudunk könyvet vásárolni, olyan száz-kétszázat évente. A könyvek ára ugyanis ’90 óta átlagosan 400- ról 700 forintra emelkedett. Létszámunk tizenkettőről hétre csökkent ez idő alatt. Ebből adódik, hogy mind kevesebb a rendezvény. Megmaradtak bizonyos hagyományos formák, így a különböző művészeti csoportok, a néptáncosok, a citerá- sok, az énekkar, a Kále Lulugya cigány folklór együttes. Kevesebb az úgynevezett nagy rendezvény, mivel ezek igencsak költségesek és ráfizetésesek. Érdektelenség miatt elmaradtak a régi ismeretté ijesztő előadások. Megmaradtak a gver-..

ELLENPONT: Dolgoznak a semmiből

Az Észak-Magyarország 1995. június 6-án megjelent számában fejtegetést olvashattunk a „miniszteri biztos ittléte és a féltve őrzött üres laborok” kapcsolatáról. „Az egyik ősi kar- hűvös rejtőkében” található a tanszékem, mely a cikkben általánosan taglalt vegykonyhák egyikével, „egy nagyobbacska laboratóriummal” is rendelkezik.

Az elvárással szemben itt sem lehet látni nagy nyüzsgést és fortyogó kotyvalékot. Ennek több oka van. Az egyik talán az, hogy vizsgaidőszak van, oktató munkánk eredményeként - és a hallgatók szorgalmából eredően - hallgatóink többsége megszerezte gyakorlati jegyét, és nem most kell ezt pótolni a laboratóriumban. A kívánt nyüzsgést talán a íélév közben kellene keresni, amikor a helyhiány miatt egyes heteken az I. évfolyamos gépészhallgatók 18 csoportban reggeltől estig betöltik a labort, miközben a kohász- és bányászhallgatók velük párhuzamosan kénytelenek más méréseket végezni. Esetenként 40 hallgató végez különféle méréseket egyidejűleg. Tanszékem heti 2100 hallgatóóra terhelése talán meggyőző szám a nyüzsgés érzékeltetésére.

A fortyogó kotyvalékok hiánya pedig arra vezethető vissza, hogy nem az alkímia korát éljük. Vizsgálati módszereink korszerűbbek, eszközeink fejlettebbek, szemléletünk a mai kornak megfelelő. Nemcsak mi látjuk a különbséget a negyedszázaddal ezelőtti közepesen felszerelt általános iskolai íaboratórium és saját laboratóriumunk között, hanem azok az általános iskolai tanárkollégáink is, akik segítségünket elfogadva nálunk vettek részt környezetvizsgálati mérési gyakorlaton a Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében.

Hogy mitől korszerű a laboratóriumunk? Nem a mértéktelen költségvetési támogatástól. Az alaptámogatás összege évek óta a „hallgatóóránkénti” háromforin- tos szint körül mozog. Ennek nevetségesen alacsony voltát a vegyszer és műszerárakat nem ismerő laikus is könnyen felismerheti. Akkor honnan a felszerelés? Megkerestük és próbáljuk megkeresni a továbbiakban is, bármennyire is nehezíti azt a miniszteri biztos által, az egyetemi gazdálkodást rendbe tenni célzott intézkedések sorozata.

A gazdálkodási racionalizálás egyik kezdő intézkedése a revizori csoport által elvégzett laborkihasznál tság-fel mérés, mely az Egyetemi Tanácson is szerepelt, és így vélhetően a szerző rendelkezésére is állt. Ez megállapította, hogy tanszékemen, a Fizikai Kémiai Tanszéken a külső megbízásos munkák értéke 1994-ben 6,5 millió, ez év első két hónapjában 1,2 millió forint volt. Ezek a munkák - melyekhez több elnyert OT- KA-megbízás és 100 000 ECU értékű PHARE-munka is kapcsolódik - tették lehetővé azt, hogy a hallgatói laboratóriumokban megfelelő munkát tudjunk végezni. A külső munkák ellenértékeként kapott, bérként kifizethető pénz egy jelentős részéért ugyanis felszereléseket, anyagokat vásároltunk a hallgatói gyakorlatokhoz. Az adott mértékű költségvetési forrásokból ugyanis a laboratóriumi gyakorlatokat nem lehet teljesen finanszírozni. Most ez a lehetőség is veszélybe került. Főigazgatói utasítás szerint minden beszerzésre a főigazgató adhat csak engedélyt, és a beszerzést is csak a központi apparátus bonyolíthatja le. Talán belátható, hogy ilyen körülmények között azon sürgős vizsgálatokat, melyeket egy-két nap alatt kell lebonyolítanunk, nem tudjuk elvégezni. Ez csak akkor következhet be, ha mi is vásároljuk meg a mérésekhez szükséges anyagokat abból a fizetésből, ami bruttóban sem éri el egy átlagos német egyetemi hallgató ösztöndíját.

Akkor mégis üresek a laboratóriumok? Nem üresek! Most is folyik kutatás és végezzük a külső

méréseket. A kihasználtságra a pénzügyi adatok mellett leginkább a „kulcsos könyv” adatai mutatnak rá. Ebből látható, hogy a tanszék dolgozói, doktoranduszai, diákkörös hallgatói rendszeresen késő estig dolgoznak, beleértve szombatot és vasárnapot is. Ezek a munkák zömében nem a nagy hallgatói laborban, hanem a tanári laboratóriumban folynak. Eredményességüket jelzik az utóbbi időben elnyert szabadalmak, azok eredményes alkalmazásai, publikációk, az oktató kollégák szakmai bizottságokban elfoglalt pozíciói, és nem utolsó sorban a szigorú zsűrizés után elnyert OTKA- megbízások. Ezek a munkák csak a szakmai személyzet hasonló megfeszített munkájával voltak elérhetők. Külön köszönet illeti őket a munkaköri leírásokban megfogalmazottakon messze túlmutató erőkifejtésért. így különösen bántó, ha egyedi tapasztalás alapján, annak megnevezése nélkül, általános megfogalmazások látnak napvilágot. Fájó egybeesés, hogy az idén ez volt az egyetlen megemlékezés „munkánkról” az évtizedek óta jólesően megszokott pedagógusnapi köszöntések sorában.

Ruisz Iván tanszékvezető egyetemi docens

mek-, a bábelőadások, és a képző- művészeti kiállításokat sem adtuk fél. Elég sok a gyermekrajz-kiállí- tás. A programba a gimnázium is bekapcsolódott: galériájuk kéthavonta neves képzőművészeket mutat be.,- Uj vállalkozásunk a havonta jelentkező Csáti Újság - folytatja az igazgató -, amit mi szerkesztünk és terjesztünk. Igyekszünk felkarolni a helytörténeti kutatást, az újságban publikáljuk az e tárgykörben született írásokat. Elkészült a város monográfiája is, várhatóan jövőre jelenik meg. Gyarapítjuk a helyi rendezvények számát, nemrég például sikeres borversenyt rendeztünk, hetvenen neveztek be. Felelevenítettük a szüreti felvonulások hagyományát, ezzel a helyi lokálpatriotizmust akarjuk erősíteni.

Ezekben a napokban lázas készülődésjellemző a művelődési házban. A hétvégén kezdődik a „Csáti nyár” című rendezvénysorozat, amit ’91-ben tartottak meg először, és immár hagyománnyá vált. Ennek szerves része lett a korábbi lovas napok. Június 16-án sportbe-