Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-30 / 126. szám
A SZELLEM VTLAGA Az Észak-Magyarország keddi melléklete • 1995. Május 30. Színlap Dóm téri hírek Szeged (MTI) - A szegedi Dóm téren megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjának közvetlen előkészületei. Bár a játékok nyitónapja július 19., a munkálatokat azért kellett a szokásosnál két héttel korábban elkezdeni, mert az új, mobil nézőtér először töltötte a telet raktárban, s a sok apró szerkezeti elemét alaposan át kell vizsgálni. A lelátó tavaly nyáron „debütált”, s kiállta a próbát tizenhárom estén, előadásonként 4 ezer néző súlya alatt. A tavalyi évad végeztével a nézőteret lebontották, elszállították, a Dóm teret pedig felújították, kicserélték a kockaköveket. A következő hetekben sok munka vár még az előkészítőkre: fel kell állítani a világítótornyokat, üzembe helyezni az elektromos berendezéseket. A jegyek mintegy 60 százaléka már elkelt. A szokatlanul nagy érdeklődés annak köszönhető, hogy a 16 előadásból 10 népszerű musical. A nyitóelőadás Dés László Valahol Európában című új zenés darabja. Láthatja a közönség Verdi A trubadúr című operáját, a hagyományos néptáncgálát, az Interoperett gálaestet, valamint a múlt évben nagy sikerrel bemutatott Miss Saigon című musicalt. Kisvárdai esték Kisvárda (MTI) - Négy ország: az Amerikai Egyesült Államok, Románia, Szlovákia és Ukrajna 11 társulatának részvételével, az elmúlt héten Pénteken megkezdődött (és tíz napig tart) Kisvárdán a határon túli magyar színházak VII. fesztiválja. Az Óceánon túlról, a New York-i Magyar Színház és Művészeti Egyesület színészei először vesznek részt a szabolcsi seregszemlén. Erdélyből, Marosvásárhelyről a Nemzeti Színház és a Színművészeti Akadémia, valamint a Gyergyó- szentmiklósi Figura Stúdió Színház, á Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata illetve a Temesvári Csiky Gergely Színház érkezik Kisvárdára. Felvidékről a Kassai Thália Színház és a Révkomáromi Jókai Mór Színház mutatkozik be. Kárpátalját a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. A június 4-i zárónapon - versenyen kívül - két hazai társulat, a Budapesti Nemzeti Színi Akadémia és a Nemzeti Színház tagjai is színpadra lépjek, Emmet Lavary: Az úr katonái, illetve Bródy Sándor: A tanítónő című darabjában. Színi-leg A Miskolci Nemzeti Színház idén is megkérdezi a nézőktől: melyik előadás tetszett a legjobban, kik a legjobb színészek? A szavazatokat - június 8-ig - a színházjegyirodájában jehet leadni. A legtöbb szavazatot kapott színészek, és a legjobb elő- adás létrehozói értékes ajándékot nyernek. A nyertesekre szavazók között pedig az 1995/96. évadra szóló kétszemélyes színházbérletet sorsolnak ki. Szerintem Varázsfuvola a miskolci színházban Laborfalvi Soós Béla (Sarastro) és Skoff Zsuzsa (Pamina) Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Az elhivatottságon és a szakmai felkészültségen kívül hatalmas adag bátorságra is szüksége van egy rendezőnek, ha színpadra kívánja állítani Wolfgang Amadeus Mozart több mint két évszázaddal ezelőtt született remekét, a Varázsfuvolát. Szikora János rendező a Miskolci Nemzeti Színház május 26-i bemutatóján bebizonyította, nemcsak ehhez vette a bátorságot, hanem ahhoz is, hogy a többnyire operaként ismert művet viszaalakítsa eredeti formájára, daljátékká. Bátorság szükségeltetik a Varázsfuvola bemutatásához, mert ez az opera kikerülhetetlen alapmű. Tíz emberből legalább kilencen - ha csak részleteiben is - már találkoztak vele. A bűvös csengettyű dallama, az Éj királynőjének bravúráriája, Sarastro gerincbizsergetó imája, Papageno és Papagena bájosan botladozó duettje szinte mindenkinek ismerősen „köszön”, még azoknak is, akik „elvből” nem járnak operába. A Varázsfuvola tipikus sikermű. Erre az operára a közönség azért tódul, mert felhőtlenül szórakozni kíván. Nem óhajt mást, mint belefeledkezni Mozart zsenialitásába, áld zenéjével azonosíthatóvá formálja a librettóban felében-harmadában megrajzolt jellemeket és perzsaszőnyeggé varázsolja a kissé kopottas torontálira emlékeztető laza meseszövést. Éppen ezért a közönség a biztos megszokottra vágyik, és nehezen túri, hogy a megszokott összképen bárki is önkényesen változtasson. Szikora János rendezése azonban felrúgva a hagyományokat megteremtett egy káprázatos előadást. Egy olyan előadást, ahol a díszletektől kezdve az énekeseken át egészen a kórusig minden a darabot és a közönséget hivatott szolgálni. Szikora autentizmusa már a kezdő színpadképnél jelentkezik: egy tizennyolcadik századi színházban találjuk magunkat, ahol a kórus a számukra egyetlen ésszerűnek tűnő helyen, a színpad két oldalán elhelyezett emeletes páholyokban foglal helyet, ezzel is jelezve, a színpadon olyan előadás valósul meg, amely nagyon hasonlatos az ősbemutatóhoz. Á rendező a prózai jelenetek visszacsempészésével az eredeti hűségen kívül a jobb cselekménykövethetőséggel is megajándékozza a befogadót. A visszapró- zásítással azonban nem szűnt meg Szikora ajándékozó kedve: a szerepeknek nem tökéletes „hangokat”, hanem játszani is tudó énekművészeket nyert meg. Olyanokat, akik nem elégszenek meg azzal, hogy belépnek a színpad egyik oldalán, előrejönnek, feszes rekesszel megtámasztott gyönyörű hangokat formálnak, majd távoznak, hanem olyan operistákat, akik az éneklésen kívül mernek, mert tudnak egymásra figyelni, egymással játszani, a helyzetkomikumokat a legmesszebbmenőkig kiaknázni. Szikora Varázsfuvolája lehetőséget teremt, hogy a produkcióból mindenki kihámozhassa a neki szóló üzenetet, amely nem feltétlenül a szerelem mindent legyőző erejéről szól. Talán éppen arról, hogy Tami- no egy kicsit idejétmúlt figura. Az ő életét egyetlen cél, a boldogság, jelen esetben Pamina megtalálása vezérli, kész érte még életét is habozás nélkül feláldozni. Ez így is van rendjén, ha valaki elhivatott, mint ahogy az is rendjén van, hogy az ilyen elhivatott ember eléri a célját, mert a játékszabályok így kívánják. Az azonban már kevésbé van rendjén, hogy azt mái- nem szokták velünk közölni, mi történik a nagy egymásra találás után. Szikora megmutatja: boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az elmúlásig a két szerelmessel a boldogságon kívül nem történik semmi, céltalanul lebegnek kétszemélyesre zárt világuk bűvöletében. Szelíden mosolyognak, és nem értik, másokkal miért történik folyton valami. Szólhat arról is az előadás, hogy teljesen mindegy, elszántan menetelünk-e magasztos célok felé, vagy csak hagyjuk sodortatni magunkat az árral, a végeredmény közel ugyanaz, sőt az utóbbi esetben még kedvezőbb is. Hiszen Papageno is megtalálja vágyott Papagenáját, miközben nem hajlandó lemondani sem a kolbászról, sem a borról, de legkevésbé a fecsegésről. És nemcsak megtalálják egymást, de közös erővel tovább is viszik a vérvonalat. Mert ismételten bebizonyosodik, hogy az elutasító megközelítéssel vegetatívnak tűnő, ám valójában az élet apró örömeit befogadó, és hasznosító létforma életképesebb. Talán ezt érezte meg a beavatottak bölcs főpapja, Sarastro, aki az istenek által lehetőséget adott a megpróbáltatásokon folyamatosan elbukó két, szeleburdinak tűnő figurának, hogy utódaikban is tovább folytatódhassanak. De szólhat arról is az előadás, hogy nem elég gyűlölnünk az Éj királynőjét engesztelhetetlen bosszúvágya miatt. Talán meg kellene ismernünk gyűlöletének mozgatórugóit, és ha elfogadni nem is tudjuk, de az okokat megértve megtanulunk kicsit más szemével látni, uram bocsá’ még valami kiutat is találhatunk, hogy a kettőnk közötti véleménykülönbségek éles határvonalai - ha nem is szűnnek meg véglegesen, de - legalább elhalványodjanak. És szólhat arról is, hogy a Mo- nostatos-szerű, hűségüket, meggyőződésüket és állhatatosságukat bármely oldalon áruba bocsátó figurák fontossága, jelentősége csak átmeneti. A Monostatosok a történelem számára jelentéktelen figurák voltak, ma is azok és a jövőben is azok lesznek, bármennyire szeretnék ennek ellenkezőjét elérni. A kettős szereposztást végigkövetve a játszó személyek közül Pető József Taminója tétovább, énekhangja líraibb, prózája helyenként iskolásán szövegmondó. Kovácsházi István Taminóként jóval elszán- tabb, türelmetlenebb, drámai te- noijának a helyenként megcsillanó pátoszt is meg lehet bocsátani. Pilisi Edit Paminaként sokkal életvidámabb és lelkesebb, mint a tartózkodó, és a lírai jelenetekben igazán meggyőző erejű Skoff Zsuzsa. Papageno mindkét szereposztásban telitalálat. Egri László és Vin- cze Gábor Péter lubickol a szerepben, kettejük közül Egri Lászlónak lehet jobban elhinni a borszerete- tét és a fecsegni vágyását, Vincze Gábor Péternek pedig a vagánysá- ga meggyőzőbb. Sarastróként Cser Péter és Laborfalvi Soós Béla közül előbbi tűnik érettebbnek erre a szerepre, de ez az „előny” nem a hangi, hanem kizárólag az életkorbeli különbség számlájára írandó. Kár, hogy nagyáriájuk első része elvész a zenekar hangzásában, aminek egyetlen oka, hogy túl hátulról indulnak a jelenetben. Az Éj királynőjeként Búzás Aida és Székelyhídi Hajnal színpadi jelenlétük alkalmával az első pillanattól az utolsóig uralják a játszóteret. Kettejük bravúráriája közül Búzás Aidáé a csillogóbb, Székelyhídi Hajnalé a könnyedebb. Kővári Csaba (öreg pap) lágy basszbari- tonja a prózai jelenetekben megnyugtató bölcsességet áraszt. Ez a bársonyos hang az éneklés során időnként - főleg az „a” hangoknál - túl nazálissá válik. Ami még mindenképpen említést érdemel, az Líbor Katalin díszlettervezői munkája, akinek a színpadképei nem csak látványosak és kifejező erejűek, de könnyen bejátszhatók, bámulatosan gyorsan mozgathatók és pillanatok alatt átrendezhetek. Boldog születésnapot, Gáti tanár úr! bűvész volt az 1994/95. évad legjobb színésze volt az 1994/95. évad legjobb színésznője és a előadás volt a legjobb az 1994/95-ös évadban. Szavazó neve: lakcíme: Lelefonszáma:. Budapest (MTI - Ny. M) - Igaz, már fizikailag kicsit más, mint akkor, amikor csak futva tudott közlekedni a tévében, a főiskolán a rádióban, mindenhol. Mert a lépcső csak időhúzás volt számára. Meg is sértődött néhány esztendeje, amikor valaki azt mondta neki a tévészékház lépcsöházában: - Fogsz te még itt lassabban is menni... Ma már valóban lassabban jár, sőt, olykor két kézzel kell megkapaszkodnia, hogy {'elálljon a székből, de ez nem tartja vissza attól, hogy ne zúgolódjon, mert nem hívják a rádióba dolgozni. Színészként. Mert rendezni még ma is rendez, legutóbb, május elején volt adásban az általa rendezett három részes Jeremiás-történet, Stefan Zweig drámája, amelyet Békét! címmel hallhattunk a Bartókon. Aki ismeri - nemzedékek nőttek fel a főiskolán a kezei alatt, és dolgoztak mellette negyed századon át a Nemzeti Színházban - tudja róla, hogy nyersen szókimondó. Rekedtes, agyoncigarettázott hangján azonban még ma is úgy tud verset mondani, hogy a hallgató belebor- zong a gyönyörűségbe. Ami persze nem véletlen, hiszen ebben a legnagyobb! A versmondás című könyve immáron három kiadást ért meg, hogy e műfaj hódolói titkokat és törvényeket tudjanak meg a versmondásról. Egy vallomásában azt is elmondta, hogy számára igazán fontos volt mindig a színház, de soha nem győzte le a legfontosabbat, ami számára a pedagógia. Tanított, amikor és akit csak tudott. Ma már nyugdíjas, de örömmel veszi, hogy számos tanítványa a mai napig köszönti névnapján, születésnapján a hajdani - szeretett és főleg tisztelt - tanárt. Gáti József - mert róla van szó - nyolcvan évvel ezelőtt, 1915-ben született. S bár oly sokszor elmondta, hogy nú egy „pösze nemzet” vagyunk, bizonyára többen vannak, akik most szeretettel emlékeznek meg a 80. születésnapjáról, mint akik elfordultak tőle. Á „hivatalos köszöntés” már megvolt, 1995-ben megkapta az Érdemes, a Kiváló Művész, valamint az Aase-díj mellé a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Margitai Ági díjai Miskolc (ÉM - FG) - Öt évvel ezelőtt szerződött Miskolcra Margitai Ági. Ismét. Hiszen 1965 és ’68 között is a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja volt a népszem - Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló - művész. Kitüntetéseinek listája ebben az évben két újabb díjjal gyarapodott. Januárban megkapta a Film- Színház Alapítvány Déryné-díját, Miskolc város ünnepén pedig színházi nívódíjjal jutalmazta a város, illetve a miskolci közönség. Köszöntsük most a művésznőt néhány emlékezetes miskolci szerepének felidézésével. Mint Shirley Valentine Kurázsi mama szerepében A Stuart Mária című előadásban Erzsébet királynéként Quintus Komáddal A Salome című előadásban - Szerémi Zoltán partnereként. Legközelebb május 31-én, június 1-jén majd pedig június 6-án este 7 órától láthatjuk a Csarnokban a Budapesti Színházi Fesztiválon is „bevá lógatott" előadást. Fotók: Dobos Klára, Jármay György, Kalkó Tamás, Stassburger Alexandra
