Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-30 / 126. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Kulturális Kitekintő 1995« Május 30., Kedd Márai-emlékház Kassa (MTI) - „Ebben a házban élte gyermekkorát a jeles magyar író, Márai Sándor (1900-1989)” - olvasható magyar és szlovák nyelven két kőtáblára vésve ez a felirat Kassán, a Mészáros utca 35. szám alatti szép épület homlokzatán. Ez a ház jelenleg önkormányzati tulajdonban van, de remélhetőleg már nem sokáig, mert amint azt Jáky János, Márai Sándor Budapesten élő jogi örököse, s egyben a Márai Alapítvány kuratóriumának elnöke, a kassai szlovák értelmiségek egy csoportja által rendezett „Kicsoda ön, Márai Sándor?” című rendezvényen a kassai Bocatius könyvtárban bejelentette - visszavásárolják, s emlékházzá alakítják át. Az épület egyik részében Márai Sándor teljes életművét kívánják hozzáférhetővé tenni, s az író néhány személyes használati tárgyát is szeretnék hazahozni Kassára. Mivel Kassán ez idő tájt szinte alig lehet magyarországi sajtóterméket vásárolni, Jáky János közölte, hogy a Márai-emlékházba megrendelnek több folyóiratot, heti- és napilapot, hogy legyen „szellemi tápláléka” a kassai magyarságnak. Jáky János egyúttal azt is örömmel nyugtázta, hogy a kassai szlovák értelmiség is igényli Márai Sándor életművének megismerését. Márai ,A kassai polgárok” című drámájának szlovák fordítása már elkészült, remélhetőleg a kassai Állami Színház műsorra is tűzi, s rövidesen Márai két regénye is eljut a szlovák olvasókhoz. Marlene tárgyai Berlin (MTI) - A filmgyártás 100. évfordulójával kapcsolatban kiállítás nyílt Berlinben, ahol láthatók ott Marlene Dietrich hátrahagyott tárgyai. A kiállítás középpontjában egy képzeletbeli vasúti kocsi áll, emléket állítva a „Sanghaj Express” című filmnek. A vasúti kocsiban intrikák, barátságok és szerelmek szövődtek. Számos bőrönd látható a vagonban MD-monogrammal. Egyiken ez a felirat áll: „Dietrich, 12, avenue Montaigne, Paris”. Ez volt a színésznő utolsó lakcíme, ott halt meg 1992-ben, 90 éves korában. Marlene Dietrich 1929-ben tűnt fel a Kék angyal című filmben. A rendező, Josef von Sternberg, egy berlini zenés varieté műsorban fedezte fel. Az amerikai rendezőt megragadta Marlene megjelenése - főleg legendás lábai -, és elhatározta, hogy megteremti Hollywoodban Greta Garbo vetélytársát. Marlene a Kék angyal első vetítése után elhagyta Berlint. 1933 után Hitlernek nem sikerült visszacsábítania. Ellenkezőleg: a színésznő, aki akkor már amerikai állampolgár volt, fellépett az Európába vezényelt amerikai katonáknak tartott előadásokon. A kiállításon látható amerikai uniformisa is, valamint a többi között 15 ezer fénykép, 300 ezer oldal forgatókönyv és 80 bőrönd. Döntőben a vidék Budapest (ÉM) - Megdőlni látszik az az állítás, amely egy időben Budapestet nemcsak az ország, hanem a rockzene fellegvárának is kikiáltotta. Ezt bizonyítja legalábbis az a Marlboro Music Rock-in ’95 tehetségkutató fesztivál döntőjébe jutott három - nem pestvidéki - zenekar, amely péntek este a budapesti E- klubban lépett a közönség és a zsűri elé. A végeredmény szerint - a jelentkező több mint 270 zenekar közül - a tehetségek „legje” a debreceni PG-csoport lett a berettyóújfalusi Tri- ■ dent, és a harmadik helyezett velencei Rózsaszín Kutyaharapás előtt. A Rock-in ’95 „össznépi karneváljában” a közönséget elsőként a PG-csoport kezdte élesztgetni a rock műfajának dallamosabb irányvonalába tartozó muzsikájával. Az utánuk következő Trident „anyukák és nagymamák réme” zenéjében erősen keveredtek a stílusok. Kemény alapokra olykor funky ritmusokat fűztek, Demeter Zoltán gitáijátéka pedig még egy romantikusabb irányzat felé is elhajlott. A velencei Rózsaszín Kutyaharapás életkorban talán a legfiatalabb volt a három csapat közül. Itt-ott megbicsakló hardcore muzsikájukra viszont végképp vevő volt a hallgatóság. A versengés azonban csak versengés marad. A zenekarok jövőjéről, további sorsáról - a kiadók mellett - minden bizonnyal hallgató- és rajongótáboruk dönt... A debreceni PG-csoport A Kelet-szlovákiai Múzeum kincsei A XIII. századtól egészen a XX. század elejéig találhatunk tárgyakat Kassán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban. A több mint félmillió darabos gyűjtemény különösen értékes része az egyházi anyag, ahol a legrégibb emlék az 1375-ből származó rózsahegyi Madonna. Érdekes a haranggyűjteményük, a különböző korokra jellemző enteriőrök, az üvegporcelánok, kerámiák, illetve a képzőművészeti anyaguk is. Fotó: Dobos Klára Varázslat egy varázstalan korban Csontos János: Határfolyam című kötete kapcsán Sziki Károly „Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután, amikor kimenős a lány, fekete-piros táncot jár a járda szöglete” - írta Kányádi Sándor immár több mint tíz éve a kolozsvári malomárok partján, s mintha csak erre a jégre csusszannánk magunk is Csontos János Határfolyam című kötetébe kapaszkodva. Mintha a „kifordult bokák rossz bakancsban” a Szamos partjára préselt telefonház felé igyekeznének mielőtt „minden szezon lassan lepereg”. Lehet, csak a „közhelyek szent dramaturgiája” építi bennem e „varázslatot egy varázstalan korban”, s valójában nincs másról szó, csak kölcsönkért szavakról, melyek fekete-piros füzetekké rendeződtek össze... Csontosban - aki a fiatal nemzedék igen tehetséges képviselője (immáron háromkötetes szerző) - műfajjá kristályosodott a kristálymesékkel való játszadozás; tánccá! De nem konzervatívnak tetsző össztánc az övé, mert nála az „üvegjégmezők bárpult-éjszakáiba léket ver a fény”, nem simul hát a divat-dramaturgok duruzsoló kályháihoz, nem készít enervált szinopszisokból történelmi tablót, mert tudja: ez lavinaveszély, s nyomában - a leborotvált hegyoldalon - a tavasz rügy- fákasztó napjain majd „elkószált gi- dák panaszszava borzongat vérengző vadat”, és az „elvakult vakond nem tart többre ugarnál, nyírott pázsitot”. Ezért nincs ajánló lapjain glicerines könnyfakasztás, még ha annak évét éljük is, és függönyrojtjai alól nem tör elő szárazjég-füstfel- hő sem. Tudja pontosan: „a tücsökmuzsika ismeretlen vidékre tévedt szívverés”, mégis van ereje átlapozni a divat-dramaturgok matinéízű karcolatét, és megfontolt sorok írásába kezdeni. Csupa tagadás ez a kötet, mert Csontos nem állítja meg az időt, nem ágyazza be magát öntetszelgő konstruktivisták kopott díszletébe. Ügy táncol, hogy nem áll be sokadiknak a körbe, nem lobogtat gyászfekete selymet, s a fekete-pirosból, ha már választhat, ő inkább az utóbbit rejti tenyerébe, s lépeget a megváltó jászol felé. Még emlékszem azokra a debreceni évekre, amikor az egyetemi hallgató Csontos János felnőttigénnyel jelentkezett a lapok irodalmi hasábjain. Azóta felnőtt ez a próbálkozás. Az örökölt és kitalált formák egyesülésében azt próbálja elhitetni, hogy a Határfolyam „visszalépés a hagyományos kifejezésmódhoz”. Már majdnem hiszek neki, így játszadozom én is tollának szorgos ütemére. Ma, amikor lávafolyamként ömlik a könnyű műfaj a polcokra, nemolvasással és nemhallással védekeznek mozdulataim, s jó ha fúlja átlapozásra és beleolvasásra. Most azonban örülök, hogy lapról- lapra elidőztem e 90 lapon, s Csontos János rügyfakasztó napját az álszent egekben kicsit jobban szemügyre vettem. Többélű mondatai, ezek az ügyes csapdák berántanak a játékba, humora lenyűgöz, és magam is ott reppelek a dzseszre, s 14 szonettben mozgunk-morgunk az egyik restiben vagy presszóban, plusz még ott jáija ő is, a publicista, „egyensúlyozva a szálkamentes pallón”. A forgószínpadon, mert van időnk - hisz években mérhető e fuccsszonett, hol ,jóétvággyal ront ránk a világ” - szóval van időnk, s ebben a kukucskálós rendszerben éppen a szomszéd szoba mozdul elénk, ahol illanó dalait énekli fennhangon egy pofa. Ezt csapják arcul a balkezes balladák, de amolyan finom stílben, mint mennyezetről lelógó marcipánkötelek. Csontos-Vil- lon vallomástöredékei robbannak itt még kisebb darabokra, hogy mielőtt lehull a hó és befedi a földi csillagokat is, a titkokat is, és kisöprik valami szemétre, azelőtt szép hitünkből, reményeinkből, a földi csillagokból és titkokból jusson másnak is. Talán ezért lüktetnek túlzottan, türelmetlenül ezek a balladák, hogy szinte a költő maga is fél: az idő maga alá gyűri őket. Ezért kérdez és újra kérdez: „Mondjátok hol van, hova lett parázsló szemünk tiszta fénye; merre a nyurga képzelet szívünkből saijadt dús növénye, hol van a kedves tünde lénye, a bennünk is ott lakozó; hová tűnt lelkünk szép reménye; hol van már a tavalyi hó?” A Kriterion Alapítvány (jó) esélye Baracs Denes Csíkszereda (MTI) - Ötödik születésnapját ünnepelte nemrégiben Csíkszeredán a Kriterion Alapítvány, amelyet 1990 májusában hozott létre Domokos Géza, a Kriterion kiadó korábbi igazgatója. A tavaly megnyílt Kriterion-házba az egykori alapító tagok - 252-en voltak - közül sokan elmentek, hogy meghallgassák az alapítvány számvetését, majd részt vegyenek az általa létrehozott Alutus nyomda avatóján. A megjelenteknek volt miért örülnie - de bánkódnia is. Ami az utóbbit illeti, mintha még a sors is ellene lenne a nemes célú összefogásnak: az Alutus nyomdába a magyarországi partner által biztosított nyomdagépeket szállító 20 tonnás kamion felborult a város közelében, a berendezések hásználha- tatlanná váltak. A nyomdaavatót a Székelyudvarhely felé vezető út mentén, a város határában felépített tágas épületben gépek nélkül tartották meg. A késedelem, még ha be is volt biztosítva a szállítmány, egyelőre felmérhetetlen. Pataki Imre, Hargita megye volt prefektusa, a kuratórium nevében számolt be a romániai nemzeti kisebbségek és elsősorban a romániai magyarok kulturális értékeinek ápolását és gyarapítását célul kitűző alapítvány eddigi munkájáról. Eredetileg Bukarestben jegyezték be, és első két évében elsősorban a Kriterion állami könyvkiadó tevékenységét segítette. 1992 júliusában a közgyűlés elhatározta, hogy az alapítvány saját anyagi bázist épít ki, Csíkszeredái székhellyel, és oda települ át. Az akkori viták mára sem csillapodtak teljesen, H. Szabó Gyula, aki Domokos Géza helyébe lépett az állami könyvkiadó élén, ezúttal is kifogásolta felszólalásában, hogy az anyagi alapok nem a kiadót, hanem elsősorban az alapítvány épületeinek rendbehozatalát, nyomdájának megteremtését szolgálták. Domokos Géza válaszában többek között azzal érvelt, hogy a kiadó további támogatása lényegében az állam segítése lett volna az áldozatot hozó támogatók magánpénzével, és lényegében oda vezetett volna, hogy ez az összeg elolvad. A Csíkszeredái beruházások viszont tartós saját jövedelmi forrást hivatottak biztosítani az alapszabályban megjelölt célokat szolgáló tevékenységhez. Az anyagi alapok kétharmadát bel- és külföldi adományok biztosították. A legjelentősebb hozzájárulás a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumától ered, részben 124 millió lejes pénzadománnyal, részben a „Könyvet Romániának” akció keretében, 28 millió lej értékben. Az amerikai National Endowment for Democracy 20 ezer dollárt juttatott, a Hámos László által vezetett Amerikai Magyar Embeijogi Bizottság nyomdai szövegszerkesztő és előkészítő rendszert biztosított. A romániai támogatók között szerepel több Csíkszeredái vállalat is. Az Alutus nyomda mostantól önálló vállalkozásként működik tovább, a nyomdagépek pillanatnyi elvesztését reménye szerint új külföldi partner(ek) bevonása ellensúlyozhatja - a Kriterion Alapítvány azonban megőrzi a részvénytöbbséget. Ily módon teljesítette célját: a beruházások révén megtartotta és gyarapította a rábízott vagyont, hiszen az alapítvány saját aktívumának összértéke 428 millió lej, ám az a napi értékre átszámítva mintegy 800 millió lejt, vagyis a jelenlegi árfolyamon több mint 400 ezer dollárt jelent. Azazhogy... az alapítvány tulajdonát biztosító szerződések ellen utólag törvényességi óvást emelt a román kormányt képviselő megyefőnök. Nemcsak a Kriterion Alapítvány több ingatlanát vitatja így a prefektus, hanem más tulajdonokat is. Az alapítvány védő ügyvédje rossz hírről számolt be: a megyei bíróság első fokon a prefektúrának adott igazat, ily módon visszamenőleges hatállyal érvényesítve egy későbbi törvényt. Az alapítvány a táblabírósághoz fellebbez, ha ott is eredménytelen marad lépése, akkor az alkotmánybírósághoz fordul. Mindenképpen hosszú, türelmet és ideget próbáló pereskedés elé néz az alapítvány - ez azonban nem változtat azon, hogy minél hamarabb teljes lendülettel ki akaija bontani eddig bizonyos fokig háttérbe szorult könyv- és esetleg lapkiadó, kultúraszervező, mecénási tevékenységét. Mert minden viszontagság ellenére az esélyt, a lehetőséget erre a tevékenységre megalapozták. Egyébként az „Esély” lesz a címe annak az emlékiratnak, amely az alapítvány elnökének reménye szerint az év végére kerülhet az olvasók elé, és az 1989 decembere és 1993 januárja között az RMDSZ élén kifejtett politikai munkásságára tekint vissza. A cím arra az 1989-es esélyre utal, amellyel a romániai politikai erők, véleménye szerint, nem éltek - s amelyet a kulturális szférában mégis kibontani próbál a Kriterion Alapítvány élén Domokos Géza. Közérzeti dalok Székesfehérvár (ÉM) - A Szabadművelődés Háza és a Fehérvár Rádió június 30-án és július 1-jén 23. alkalommal rendezi mega Fehérvári dalostalálkozót. A rendezvény (korábban Fiatal Dalosok Országos Találkozója) a gitáros-énekeseknek, közéleti dalosoknak, vers-zenésí- tőknek kíván találkozási lehetőséget nyújtani, egyúttal célja a műfaj népszerűsítése és helyzetének felt mérése is. Nevezni lehet saját szerzeményű közéleti, „közérzeti” dalokkal, valamint feldolgozásokkal, megzenésített versekkel, a népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményekkel. Együttesenként, szólistánként legföljebb tízperces műsorösszeállításokkal lehet nevezni. A találkozót részleges kazettapályázat vezeti be: kérik azokat, akik első ízben jelentkeznek a találkozóra, előadni kívánt produkciójukról készítsenek magnófelvételt, és csatolják a nevezéshez. Az elbíráló zsűri véleménye alapján kapnak meghívást Székes- fehérvárra. A nevezési lapok és kazetták beküldési határideje: június 10. Cím: Szabadművelődés Háza 8000 Székesfehérvár, Fürdő sor 3. A találkozóval kapcsolatos kérdésekre felvilágosítást a 22/314-456-os telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. Bartók-emlékév Budapest (MTI) - Bartók Béla halálának 50. évfordulója alkalmából rendezvénysorozatot indít a Mille- centenáriumi Kulturális Koordináció elnevezésű országos érdekképviseleti szervezet. Bartók zeneakadémiai éveiről rendeznek kiállítást a Régi Zeneakadémián. A művész utolsó magyarországi lakhelyén, a nevét viselő emlékházban is lesz kiállítás, Bartók a képzőművészetben címmel. Olyan festmények, grafikák, fa- és bronzszobrok, domborművek, plakettek és fotók láthatók, amelyek Bartókot ábrázolják, vagy kapcsolódnak műveihez. A júniusban nyíló tárlaton mutatják be a Cantata Profana új CD-lemezét is- Bartók halálának napján, szeptember 26-án az Operaházban előadják a Kékszakállú herceg várát, a Csodálatos mandarint és a Fából faragott királyfit. A művekhez kapcsolódó kiállítást a Márvány-kerengőben tekinthetik majd meg az érdeklődők. Kották, díszlet- és jelmeztervek, valamint Balázs Béla, Lengyel Menyhért és Bartók kapcsolatát bemutató dokumentumok lesznek láthatók a tárlaton. November 30;án Bartók és a dzsessz címmel nyílik tárlat a Kossuth-klubban. Hetvenéves énekes Bonn (MTI) - Dietrich Fischer- Dieskaut hetvenedik születésnapján művésztársai, barátai köszöntötték szombat este Berlinben a Művészeti Akadémián. A legendás bariton énekes, zenepe; dagógus és író 1942-ben adta első koncertjét, amelyen Schubert Téli utazás című dalciklusát énekelte, s amely azután szinte összefonódott az énekes nevével. Az operaszínpadon, oratóriumokban és dalénekesként is páratlan sikereket ért el- Szólóénekesi repertoárja mintegy háromezer dalból áll. Jelenleg mesterkurzusokat irányít, és a közelmúltban jelent meg tollából De‘ bussy életrajza. Az ünnepségen kijelentette, hogy nagyon hálás a sorsnak, amiért, nemet a nyelve, és örök házasságot köthetett a zenével. Közölte, hogy nem hagyja abba művészi pályatu- tását. Dietrich Fischer Dieskau
