Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-29 / 101. szám
II ÉM-fiéfvéege ÉM-interjú masmamaa Április 29., Szombat Isten mostohái Fecske Csaba A hemiplégia épülete szürke és kopott. Nyomorúságos. A környék viszont szép kis fenyőerdővel, sétányokkal, .fákkal, cserjékkel, lépcsősorokkal a teraszok között. A légyszaros, csupasz égők fényében tocsogó folyosón nagy az élet. A fal mellé rakott székeken arccal a falnak melegítős, pizsamás emberek ülnek, s a lambéria peremébe kapaszkodva felállnak. Aztán visszaülnek. Fehér ruhás gyógytornászlányok segítenek. Néha felborul egy szék nagy csörgés közepette. A tolószékben ülők némi irigységgel nézik őket. A lambéria peremét a folyosó mindkét oldalán kapaszkodónak alakították ki. A deszka és a fal közötti hézagot a laskákban lehámló vakolat törmeléke tölti ki. A sarkokban penészfoltok. Mintha az erőlködéstől izzadna az öreg épület, gyöngyöznek a falai. Bámulok kifelé az ablakon, az ablak előtt árválkodó, vedlő fenyőfák. A fenyőkön túl a tüdőgondozó mosodája: örökké gőzölgő, égbe nyúló kéményével krematóriumra emlékeztet. Az éjszakák kegyetlenül hosszúak. Gyula bácsi éjféltájt menetrendszerűen felkattintja a. lámpáját. Ül az ágy szélén, bámul maga elé. Becsöngeti a nővérkét, vécézni kell. Imola szinte a lányának számít. Az Erdélyből bevándorolt fekete hajú, ízesen beszélő kislány fogja őt ápolni otthon. Az öregnek nincs senkije, Imola a nővérszálláson lakik. H. Imre is egyedül élt Tiszafóldváron. Felesége meghalt, gyerekei Pestre költöztek. Jobb lábát a háborúban veszítette el. Hatvanhárom éves. Béna lábbal és egy iszonyatosan nyiszorgó műlábbal négyszer megteszi az utat a folyosón oda-vissza. Nemsokára hazaengedik. Magyarázza, hogyan fogja egy szegre felszúrva a krumplit meghámozni. Csönd van. A hold végigtapogatja a kórtermet, majd eltűnik a mosoda kéménye mögött. Józsi bácsi felül az ágyon, válla rázkódásából tudom, hogy sír. K ozma úr a Sokolját recsegteti. Tökig állítja a hangerőt, a keresőskála valahol az adók senkifóldjén, mindenféle nyelven egyszerre beszélnek, de mit zavarja ez őt: süket, akár az ágyú. Hemiplégiás, ráadásul mindkét lába érszűkületes, térdtől lefelé, mintha szurok folynék az ereiben. Kozma úr közutálatnak örvend. Egyszer volt meglátogatni a nővére, két perc alatt összerúgták a patkót, nem is jött többé. A fia se volt kíváncsi rá. Nagyvizit. A sor élén a partvislábú, keszeg főorvos asszony, nyomában az orvosok, pszichológusok, gyógytornászok, nővérek. Sipító hangján a főorvos asszony kérdéseket tesz föl a betegeknek. Józsi bácsi, a jobaházi panaszkodik, fáj a lába. Infúziót fog kapni. Tegnap epilepsziás rohama volt a kisöregnek, jót röhögtünk rajta, azt hittük marháskodik, pofákat vágott. Keményebb munkára biztatják, meg hogy reménykedjen. Gyula bácsi százast nyom Sanyi nővér markába, hozná vissza a tolószékét, valaki meglovasította. Sanyi két tolószékkel állít be, a másikra Józsi bácsi a vevő, nyomban bele is égeti a nevét cigarettacsikkel a műbőrbe. Horváth, mint kitömött harisnyát, húzza maga után a lábát. Cigizni megy. Isten a megmondhatója, hányszor fordul naponta. Nemrég lett cukorbeteg. Itt szedtem össze, mondja, hogy mégse potyán töltsem az időt az egészségügyi intézetekben. Mindig vidám, pedig két felnőtt fia egyszer sem látogatta meg. Messze laknak, mentegetőzik. Egy özvegyasszonnyal élt együtt, aki meghalt azóta. Pénz, vagyon helyett elvált lányát hagyta rá. Az asszonyka most azon alkudozik vele, hogy vegye magához. Gyula bácsi megkapja az obsitot, két markos mentősfiú jött érte. Az öreg ellágyultan integet a vadonatúj tolószékből. Tegnap kapta meg.-Aztán föl ne koppintsa Imolát! - kiált utána Horváth. A hetes ágyat Ferenc veszi birtokba. Dunaharasztiból hozta be a lánya, velük él. Özvegy, hallgatag ember. Nem úgy, mint ágyszomszédja, Péter, aki egyfolytában csak szitkozódik és káromkodik. Madár fejű, kicsi ember, csapzott haja ősz, arca, mint az aszaltszilva. Fakókék szemeivel szúrósan vizsgálgat mindenkit. Nagyokat durrogtat, eszeveszetten nyomja a csengőt. Hashajtót szedett be. Éva zabszőke hajú, mint Juhász Gyula Annája. Remegő iz- mú telivér, ránéz az ember és nyomban övön aluli gondolatai támadnak. Új hús. Bélusnak máris tervei vannak vele. Bélusnak minden fiatal nővel tervei vannak. Odavan, hogy kapott egy puszit Évától a desszertért. Az Éva igazi betege persze Urbán úr, aki. Floridából jött haza gyógyíttatni magát. A hófehér hajú amerikás úr az intézet dolláros betege. Körül is dongják. Évikét drágát máris meghívta miami otthonába. Évike ígéri, hogy elmegy hozzá. J ózsi bácsi becsöngeti Bettikét. -Kakálni kell - nyöszörög az öreg bűntudatosan. - Talán szarni! - fakad ki mérgesen Betti, ez a jó alakú, kívánatos, fekete nő, aki nap mint nap kialvatlanul jön be, és mindig szerfölött dühös. Éjszakáit egy lokálban tölti, ahol hamarosan táncosnő lesz. Egy éjszaka többet fogok keresni, mint itt egy hónap alatt. Úgy legyen, ahogy csinos kis fejecskéjével elképzeli. Jolika mama ráncai úgy csorognak alá az arcán, mint égő gyertyán a viasz. Rikító vörösre festett szájjal ül az asztalnál. - Mondja kedveském, maga hogy került ide? - szája sarka egyik oldalon fölfelé szalad, a másik oldalon kissé le- fittyen, mintha grimaszkodna.- Mentővel hoztak - mondom.-Nem úgy gondoltam. Ki segítette idei -A jó Isten.-Á, maga csak viccel! Nekem húsz rongyomba került, érti, húsz rongyba. Mifelénk nincs ilyen lehetőség, hát muszáj volt. Bélus tizenhat éves. A második koponyaműtétje után a bal oldala megbénult. Ül mellettem, az ágyon. -Maga a legjobb barátom - mondja. - Magával olyan jól el lehet beszélgetni. Pár perc múlva megkérdezi: - Hogy is hívják magát ? - És néz rám nagy gyerekszemeivel. Egyetem a térség gazdasági fellendítéséért Találkozások, beszélgetések a Felső-Bodrogközben, Királyhelmecen Mészáros István Királyhelmec (ÉM) - A Királyhelmeci Városi Egyetemet 1993. május 20-án a helyi önkormányzat hozta létre. Rövid múltja igazán kalandosnak nevezhető, hiszen a jórészt magyarok lakta településen többen nem szívesen látták ennek beindítását. Ugyannyira nem, hogy még a szlovák parlamentbe is eljutott ügye. Aztán -1994 februárjában - a főügyész kimondta: a helmeci egyetem legitim, létrehozása kapcsán nem történt törvénytelenség. Árpilis 21-ét bizonyára jelentős mérföldkőként jelzik majd az intézmény krónikásai: a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora, Andor- ka Rudolf és a Pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora, Stem György találkoztak Királyhelmecen. Az persze inkább véletlennek nevezhető, hogy ugyanezen a napon tett látogatást az egyetemen (is) az a németországbeli, máltais csoport, melynek tagjai között volt- többek közt - Maren Günther, az Európa Parlament képviselője és Christa Gebei (egyébiránt zeneesztéta), akik igazán sokat tettek azért, hogy oly sok, hazánkban és a szomszédos országokban szétosztott adomány gyűlt össze. Érdemes itt megemlíteni, hogy Christa Gebei egymaga úgy tizenhattizennyolc kamion ruházati, bútor és egyéb felszerelési tárgyak összegyűjtésében jeleskedett. E találkozások kapcsán készítettünk interjút Andorka Rudolf professzorral, Maren Günther európa parlamenti képviselőnővel illetve Christa Gebei asszonnyal. Bár a feltett kérdések más-más témát érintenek, néhány ponton azonban kapcsolódnak is egymáshoz a kapott válaszok. □ Rektor úr, milyennek ítéli meg az itteni egyetem helyzetét? • A Királyhelmeci Városi Egyetem egy kitűnő kezdeményezés. Éppen ezért vállalkoztunk arra, hogy az itteni oktatásban részt veszünk. □ Korábban felvetődött az itt kapott diploma elismertségi kérdése. Mit tud erről mondani most 1995 tavaszán? • Az itt tanulók a mi egyetemünk diplomáját kapják meg. A szlovák és a magyar állam közötti kulturális szerződés értelmében a két állam kölcsönösen elismeri a diplomákat, tehát mi a pozsonyit, ők pedig ez esetben a királyhelmecit. □ Mi volt mostani, királyhelmeci találkozójukon a fő téma? c A mai megbeszélésünkön szó volt arról, hogy a pozsonyi egyetem oktatói is tanítsanak itt a Felső-Bodrogköz központjában lévő egyetemen. Meg kell mondanom, hogy a két egyetem között - a budapestiről és a pozsonyiról van most szó - már régebben jó az együttműködés. Hármas hallgatócsere van például Bécs-Pozsony-Budapest között. A pozsonyi kollégák egyébként olyan tantárgyakat fognak oktatni Helmecen, melyek tartalma - a szlovák viszonyokat tekintve - eltér a magyarországiakétól. Például a szlovák gazdaságjog, a könyvelés. □ A királyhelmeci egyetemen ily módon aztán több nyelven tanulhatnak a diákok... • Ez nagyon fontos és előnyös azoknak, akik itt szerzik meg a diplomát, hiszen szlovákul, magyarul és angolul sajátíthatják el a tananyagot. Ez a későbbiekben jelentősen megnöveli elhelyezkedési esélyeiket. □ Mit tart kiemelkedőnek ezzel az egyetemmel kapcsolatban? • Nagyon fontos, hogy ebből a régióból származó, itt lakó, több nyelven kommunikálni képes közgazdászok legyenek e térségben. Ezért fontos ez az egyetem, ezért neveztem kitűnő kezdeményezésnek. Ugyanis, ha a külföldi, nyugati cégek ilyen kvalifikált szakembereket találnak helyben, akkor nagyobb az esélye annak, hogy befektetnek. Ez - mármint: szakemberek helyben - az alapja, alapfeltétele a térség gazdasági fellendülésének. Maren Günther □ Képviselő asszony, mikor járt először hazánkban? • Első alkalommal 1989-ben voltam itt. Az akkori időkhöz képest jelentős változásokon ment keresztül az ország. Sok helyen felfedezhető az önálló kezdeményezés, látszik, hogy felismerték: kézbe kell venni a dolgokat, önállóan kell kezdeményezni, mert ez a haladás útja. □ Hogyan látja most az Európa Parlament képviselői székéből hazánk helyzetét? • Úgy gondolom, először a gazdaságot kell helyrehozni, majd az együttműködést kell kialakítani az Európai Űnió és Magyarország között, ezáltal egy fejlődés elindulhat. A következő lépésben a magyar parlament és az Európa Parlament rendszeres, évente legalább kétszeri találkozójára lesz szükség. Ekkor meg kell beszélni a további teendőket. Szeptemberben egyébként valószínűleg lesz egy ilyen parlamenti találkozó, ahol konkretizálni lehet ezeket a kérdéseket. □ Nyilván elég sok tárgyalási pont szerepel majd ezeken a találkozókon. • Én nem leszek tagja ennek a delegációnak, ám információimmal segítem majd a munkájukat. Miről is lehet szó? A pénzváltási kérdésekről, a kereskedelmi, az exportimport lehetőségekről, az utazási körülményekről, diákok cseréjéről és így tovább. □ Képviselő asszony, eredeti szakmáját tekintve pedagógus. Hogyan került az Európa Parlamentbe képviselőnek? • Már képviselőségemet megelőzően több évvel szerepeltem jelöltként a listán. Minden alkalommal részt vettem a kampány- munkában, amikor is a legutolsó kampány kezdetén egy kollégám meghalt. Ekkor egy jó helyet kaptam a listán, s így kerültem elég könnyen 1994-ben a képviselői székbe. A mandátumom 1998-ig tart. □ Nem hiányzik a pedagóguspálya, hiszen a parlamenti tagságot megelőzően sok éven át tanított Münchenben illetve Haarban. • Ha az emberekért valamit tenni tudok, ez éppen olyan pedagógiai feladat. Ezen az új helyen, ahol helyt kell állnom, ugyanolyan szeretettel dolgozom, teszek, mint a réginél. onnan □ Gebei asszony, most egy Máltai Szeretetszolgálat által indított csoporttal érkezett nem csupán hozzánk, hanem Szlovákia keleti részébe is. • Igen, és meg kell említenem, hogy a csoportban vannak olyanok, akik még csak most jöttek el ide először. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, meit személyes benyomások alapján tudják megítélni az itteni helyzetet. Más ugyanis az, ha prospektusokból, szép fotókról ismerkednek meg egy országgal, és megint más, ha személyes tapasztalataik vannak. Nos, az utazási kiadványokból csupán a Balatont, a szép épületeket és mondjuk a Váci utcát ismerhetik meg. De nem néznek arrébb néhány utcával, hogy ott mi van, s azt sem tudják, hogy az emberek többsége nem a Váci utcában vásárol... Nekünk és mindenkinek, akik Németországban szervezzük a különféle segélyakciókat, gyűjtjük az adományokat, tudni kell, hogy mi valójában Magyarországon a helyzet. □ Ön elég jól ismeri a magyar adottságokat, helyzetet, hiszen nem ez az első látogatása nálunk. • Igen, mi már ötödik éve járunk Magyarországra. Tapasztaljuk, hogy jelenleg sok a szegény ember, ezért szeretnénk rajtuk segíteni. Régebben egyedül utaztam ide, aztán olyan barátokat szereztem, akik szintén segíteni akarnak a rászorulókon. Szívesen, örömmel vállalták. Kezdetben persze, sejtelmünk sem volt arról, hogyan kezdjük el a munkát. Sok embert kerestünk fel, majd lassan elkezdődött az adományozás: elsőként ruhák érkeztek, majd játékok, bútorok, különféle felszerelési tárgyak. Aztán nagyon sokat jelentett, hogy írtak rólunk a német újságok, így egyre nagyobb lett a szállítmány, amit küldhettünk. □ Mostani látogatásuk során ellátogatnak azokba az intézményekbe - iskolákba, szociális otthonokba, óvodákba -, ahol jelenleg hasznosítják a kapott tárgyakat, eszközöket. • Igen, és a csoport tagjainak nagy élmény a valóságban látni, hogy gyűjtésükkel, adományaikkal hol, kiken és mit tudtak segíteni. Mivel jelentős számú a segítségre szoruló ember, hiszen nagy a munkanélküliség, sok a nehézség, úgy gondolom, továbbra is segítenünk kell. Christa Gebei Kérelem a Benes-féle dekrétum visszavonására Szűrös Mátyás és öt képviselőtársa hatpárti országgyűlési határozati javaslata Dombrovszky Adám Budapest (ISB) - Hétfőn határozati javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé Szűrös Mátyás. Az MSZP képviselője mellett a másik öt parlamenti párt egy-egy honatyja is szerepel az előterjesztés aláírói között, amelynek lényege, hogy a Magyar Köztársaság országgyűlése kérje fel a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát az úgynevezett Benes-féle dekrétum hatályon kívül helyezésére. □ Mikor foglalkozik a témával az Országgyűlés - kérdeztük Püspökladány körzetének országgyűlési képviselőjét. • Az első lépést megtettük, most a házelnök feladata, hogy kiadja azt tárgyalásra az illetékes (ez esetben a külügyi) bizottságnak. Ezt követően az előterjesztést harminc napon belül tárgysorozatba kell venni. Ha a külügyi bizottság támogatja, akkor ennek nem lesz akadálya. Az előzetes ismereteim szerint . valamennyi frakció mellette van, hiszen egy olyan ügyről van szó, amivel szembe nem is illene ellenszegülni. Arról nem is beszélve, hogy már maga a javaslat is hat pártból származó képviselők előterjesztése, akik egyben az Interparlamentáris Unió vezetőségének a tagjai. □ Mi a véleménye arról, hogy a benesi dekrétum hatályon kívül helyezése nem szerepel a magyar-szlovák alapszerződésben? • Véleményem szerint, ez nem is nagyon illik bele egy alapszerződésbe. Tudomásom szerint, volt erre magyar elképzelés, de a feltételek olyanok, hogy nem volt megvalósítható. □ Mit tartalmaz az 1945-ben született dekrétum? • Kollektív jogfosztással sújtotta a magyarságot, s a csehszlovákiai németséget is, de ez utóbbiba most itt ne menjünk bele. Ennek alapján történhetett meg a magyarok kitelepítése, állam- polgárságától, vagyonától való megfosztása. Eredetileg egy elnöki dekrétum volt, s ez is mutatja, hogy mire képes egy nagy hatalmú elnök. A dekrétumot ugyanis törvényerőre emelték, becikkelyezték. □ S miközben az egykori törvényekből az ő rendszerváltozásuk után Szlovákiában is igen sokat érvénytelenítettek, ehhez tehát nem nyúltak. • Valóban így van, s a helyzet további furcsasága, hogy miközben ők nem ismerik el a kollektív jogok létezését, a kollektív jogfosztást érvényben hagyták. Mi - a határozat előterjesztői - pedig úgy gondoljuk, hogy ez a dekrétum az alapszerződés szellemével sincs összhangban. Ha a határozatunkat elfogadná a Szlovák Nemzeti Tanács, akkor ez egy erkölcsi-politikai gesztus lenne a magyarság iránt. DDe lehetnének anyagi követelések is. • Azzal az igénnyel - az én személyes véleményem szerint - már nem léphetnénk fel, hogy ebből kártérítés is legyen, hiszen azóta eltelt ötven esztendő. □ A rendszerváltozás előtti magyar külpolitika próbált-e a Be- nes-dekrétum ügyében bármilyen lépést tenni? • Nem tartom kizártnak, de valószínűleg tudnék róla, ha lett volna erre bármilyen kísérlet. Akkor úgynevezett barátsági szerződés volt érvényben a két állam között, és nem foglalkoztak ezzel a problémával. Én 1990 tavaszán, mint ideiglenes köztársasági elnök felvetettem ezt a kérdést Pozsonyban. Akkor Havel csehszlovák elnökkel közös sajtóközleményben foglaltunk ez ügyben állást. Azóta azonban - ahogy én tudom - Havel cseh elnök álláspontja megváltozott ebben a kérdésben. De az időközben külön vált Cseh Köztársaság helyzete más, ne keverjük ösz- sze Szlovákiával. □ Frakciótársa, Kovács külügyminiszter hogyan fogadta a határozati javaslatot? • Természetesnek tartotta, hogy egy ilyen közös előteijesz- tés született. Semmiféle aggályról nem tudok. Mellesleg az indítványban szerepel az a mondat, mely szerint annak elfogadása „nem előfeltétele sem az alapszerződés megerősítésének, sem a kapcsolatok fejlesztése egészének, hanem ezzel is az országaink közötti nyílt bizalmi légkör megteremtéséhez kívánunk hozzájárulni.” Ha tényleg új fejezetet akarunk nyitni a két szomszédos nép történelmében, akkor elvárhatjuk a Szlovák Nemzeti Tanácstól azt a gesztust, hogy hatályon kívül helyezi a dekrétumot. □ S vajon van-e erre reményünk? • Madridban az Interparlamentáris Unió tavaszi közgyűlésén Gasparovics elnök úr beszélgetést kezdeményezett velem. Ott én szóba hoztam ezt a kérdést a Szlovák, Nemzeti Tanács elnökének. 0 ugyan érzékeltette velem, hogy bonyolult ügyről van szó, de nem tartott kizártnak egy esetleges megoldást. AAndorka Rudolf
