Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-29 / 101. szám

Április 29., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Hol volt Holnap, hol nem volt... Lemondások, űjralemondások és ellentmondások irodalmi dzsungelében Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - December volt, és végre jelenthettük: megjelent a Holnap iro­dalmi folyóirat összevont - 4., 5. - nyári száma. Sőt, arról is hírt adtunk, hogy késik ugyan, de januárra a 6. is kikerül a nyomdából. Nem került ki. Azóta le­mondott tisztségéről Jenei László fő- szerkesztő. Lemondott - az ugyancsak az alapítvány égisze alatt megjelenő - Dimenziók főszerkesztője, Viga Gyula. Lemondott az alapítvány kuratóriu­mának elnöke, Mile Lajos. Bár ő egy­szer már lemondott - tavaly nyáron. Lemondott a kuratóriumi tagság. Le­mondott az alapítványt létrehozó Hol­nap Irodalmi Társaság elnöke, Csorba Piroska. Nem mondott le az alapítvány két főállású.alkalmazottja: Serfőző Simon, aki az alapítvány keretében a könyvki­adást irányítja, nem mondott le Horpá- csi Sándor sem, aki a Dimenziók fő- munkatársa. És az itt élő írók, költők, szerkesztők sem szeretnének irodalmi lap nélkül maradni. Sőt, ha megkér­deznénk az olvasót, talán ő is azt mon­daná: nem mond le a lapról. A lemondások persze nem egy időben tör­téntek, és az indokok sem azonosak. Lassan már egy éve tart a bizonytalanság. A megle­hetősen rossz anyagi helyzet miatt döntöt­tek úgy az elmúlt év tavaszán a kuratórium tagjai, hogy lemondanak, és átadják a he­lyüket olyan személyeknek, akik pénzt tud­nak hozni az alapítványba. Mile Lajos kura­tóriumi elnököt bízták meg az ügyvezetői feladatok ellátásával, és az új testület létre­hozásával. De jött a nyár, és nem jöttek az új kurá­torok. Erre aztán az alapítványt létrehozó Holnap Irodalmi, Társaság tagjai kezdtek méltatlankodni. És ők is megkezdték a szer­vezkedést. Mindjárt megindult a találgatás: mi jön ezután, kik lesznek az új tagok, ki lesz az új elnök? Mit vár el a kuratórium az alapítvány keretében működő műhelyektől? Tudnak-e majd együtt dolgozni a régi embe­rekkel? Nem akarnak-e új főszerkesztőt vá­lasztani? A kérdések egyáltalán nem voltak költőiek, hiszen a Holnap már megélt egy főszerkesztőváltást. Serfőző Simon után Je­nei László jegyezte a lapot - a helyi írók, költők egyáltalán nem nagy gyönyörűségé­re. De hiába volt minden találgatás, minden vita és szóváltás: nem alakult meg ez a ku­ratórium sem. Az eredmény: végül Mile La­jos is lemondott az ügyvezetői tisztségéről. De aztán az idén márciusra csak kiderült: mégis van kuratórium és van elnök is - a ré­gi, az egy évvel ezelőtt lemondott. Az egyszeri-kétszeri elnök No most akkor Mile Lajos vezeti-e a Felső- magyarország Irodalmi Alapítványt vagy sem? - kérdeztük az MDF megyei elnöke­ként (korábban országgyűlési képviselője­ként) tevékenykedő politikust. És íme a vá­lasz:- Főleg az anyagi kényszert tudomásul véve a régi kuratórium lemondott a tagsá­gáról. Ez a megoldás nem jelentett gyógyírt a Problémákra. Létrejött egy olyan állapot, ami kaotikusnak nevezhető. Az alapítvány valódi vezetés nélkül maradt. A Holnap Iro­dalmi Társaság - az alapítvány létrehozója ~ tett egy kísérletet arra, hogy egy új konst­rukciót hozzon létre. Ez a kísérlet embrio­nális állapotában elpusztult.- Az ügyvezető meg lemondott.- Amikor a Holnap Irodalmi Társaság tellépett, és összehívta az alapító atyákat, aldior én úgy éreztem, hogy nem vagyok va­lódi döntéshelyzetben. És én egy olyan idő­szakért nem akarok felelősséget vállalni, ‘‘mibe beleszólni nem tudok. Eldíor lemond­tam. Ezt meg is küldtem a társaság vezető- lenek, Csorba Piroskának. De ez a lemon­dás nem vált hivatalossá, a Cégbíróságon nem lett bejegyeztetve. Közben tarthatat- anná vált a helyzet. Ez a döntésképtelen ál­lapot erőteljesen veszélyeztette az alapít- vany létét, és természetszerűleg az alapít- vany égisze alatt megjelenő kiadványok sor­sat is Ekkor megkerestek, hogy próbáljuk jneg közösen rendbe tenni, tisztázni ezt a aotikus helyzetet. Ennek köszönhetően a regi kurátorok hajlandóak voltak ismét be­szállni a munkába. 7 Mint régi-új kuratóriumi elnök, nem kért?™3^ felelősnek a kaotikus állapoto­i7 , már nincs kaotikus helyzet. De ?l0szinű, hogy bizonyos mértékig felelős- i ™elhét engem is. Talán abban, hogy a uionböző egyéni ambíciókra esetleg éleseb- ?n fellett volna reagálni. Gondolok példá­ig y oszerkesztői stallumok körüli tánciká- vrlf ra -eS szőrnitgatásokra. Valamint hiba az, 1S> hogy túlzottan megbíztam olyan i.rv,er1ienyiekken ~ a leépítéssel, a kuratóri- eloszlatásával kapcsolatban -, amelyek váífSLn racl°nahsnak látszottak. Gondol­> hogy nyilván azoknak a véleményére kell hallgatnom, akik mindennap benne vannak ebben. És ha az alapító társaságnak jogi lehetősége van arra, hogy az alapítvány működésével kapcsolatban döntéseket hoz­zon, arra nekem nem volt módom, hogy az­zal szemben meneteljek. Onnantól kezdve engem nem terhelt felelősség, hiszen átvet­ték az irányítást, csak nem hoztak semmifé­le döntést. A kuratórium elnöke szerint március vé­gére tisztázódott a helyzet, az anyagi ügye­ket leszámítva minden rendeződött. Az idő­közben lemondott Jenei László főszerkesztő helyére sikerült új embert találniuk. Kabde- bó Lóránt professzor, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének igazgató­ja igent mondott a felkérésre.- Innentől kezdve az ő felelőssége és dön­tési joga, hogy hány embert alkalmaz, mi­lyen szempontok alapján működteti a lapot. A Dimenziók esetében különösebb változás nem lesz, hiszen ott semmi nem indokolná ezt. Bár arra nem nagyon van lehetőség, hogy Viga Gyula mellett - aki tiszteletdíjért szerkeszti a lapot - továbbra is alkalmaz­zunk főállású munkatársat. Tegnapi Holnapok- Mi lesz a könyvkiadással?- Annak jövőjéről egyelőre nem döntöt­tünk. Valószínű, hogy adjuk a nevet és a jogfolytonosságot, a továbbiakban is Serfőző Simon működteti tovább, de már vállalkozói alapon. így a könyvkiadás költségei nem terhelnék az alapítványt. Mondta mindezt Mile Lajos április 5-én. Majd pedig április 13-án, immáron másod­szor (talán véglegesen?) lemondott a Felső- magyarország Irodalmi Alapítvány kurató­riumának elnöki tisztségéről. Anakronizmus és pénzköltészet- Valószínű, hogy én ilyen anakronisztikus személyiség vagyok. Talán manapság már nem is szokás ilyet mondani, de tényleg a felelősségérzet miatt vállaltam el ezt a funkciót - mondja Kovács Ferencné, az új kuratórium újonnan megválasztott elnöke, a miskolci Herman Ottó Gimnázium taná­ra, az Irodalomtörténeti Társaság megyei csoportjának elnöke. Az alapítvány további terveiről egyelőre semmi biztosat nem tud mondani. Előbb át kell tekintenie a könyvelést, megvizsgálni, milyen támogatásokra számíthatnak, talál­kozni a megye és a város vezetőivel, meg­tudni, miben tudnának az önkormányzatok segíteni. És beszélni szeretne Viga Gyulával is, aki közben lemondott a Dimenziók fő­szerkesztői tisztségéről.- Nagyon sajnálnám,‘ha ez a döntés vég­leges lenne, hiszen a Dimenziók mindvégig pontosan megjelent. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Viga Gyula nagyon jó színvonalú folyóiratot szerkesztett. Úgy tűnik, az idén csak a megyétől és a várostól kap támogatást az alapítvány. A kalkulációk szerint a működéshez szükség lenne 5 millió 142 ezer forintra. Ehhez ké­pest van (lesz) 2 millió 500 ezer. Volt idő, amikor 10 millió is megfordult az alapít­vány számláján, és volt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap folyóiratkiadási kollégiu­mától is kaptak támogatást - az idén vi­szont egyetlen fillér sem jutott nekik.- Abban nem érzek semmiféle felelőssé­get, hogy a Holnap egyetlen fillér támoga­tást nem kapott - mondta erre (még lemon­dása előtt) Mile Lajos. - Ahhoz, hogy erről felelősséggel döntsenek, előbb meg kellett volna vizsgálniuk: miért nem jelenhetett meg a Holnap. Semmiféle szempontot nem mérlegeltek, csak abból a tényből indultak ki, hogy nem találkoztak a lappal. A bizott­ságban voltak, akik - szem előtt tartva a sa­ját érdekeiket - nagyon élesen kirohantak a vidéki lapok, és köztük a Holnap ellen is. Maga az elv rendkívül elkeserítő, mintha egy új központosítási kísérlet tanúi len­nénk. Mert azért az elmúlt időszakban nem fordult elő - akármilyen elmaradott térség is a miénk, akármilyen ingerszegény is a kultúrát tekintve -, hogy egyetlen vas tá­mogatás nélkül hagyták volna a megye iro­dalmi lapját. Számtalanszor halljuk, hogy milyen fontos a kultúra. De mennél zengze- tesebb a szónoklat, annál semmitmondóbb. A valós döntéseket tekintve úgy tűnik, hogy leírták ezt a térséget. Holnapi kilátások Kabdebó Lóránt professzort, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének igazgatóját először Serfőző Simon kérte, hogy segítsen a kátyúba jutott Holnapon, aztán Mile Lajos is megkereste, hogy legyen ő a főszerkesztő. Hogy jut-e még a Holnapra is ideje az igazgatói munka, a tanszékveze­tői teendők, az Irodalomtörténet című folyó­irat szerkesztése, a saját kutatómunka mel­lett? Erre a kérdésre Kabdebó Lóránt igen­nel válaszolt.- Jutna, mert van értelme, azok között a kondíciók között, amiket én akkor elmond­tam a kuratórium elnökének, Mile Lajos­nak. Természetesen igennel válaszoltam a felkérésre, hiszen a Napjaink alapítója vol­tam, és a Holnap valahol, ha nem is a kései Napjainknak, de a korainak a szellemi utódja lenne. Egy feltétellel vállaltam - ahogy annak idején Gulyás Mihály betegsé­ge miatt egy időre átvettem a Napjaink szerkesztését -, hogy Feledy Gyula is ott le­gyen mellettem. Amikor kiderült, hogy ez a felkérés nem csak segítséget jelent, de azt is, hogy vegyem át a főszerkesztést: ez már nehezebb kérdésnek bizonyult. A pénzügyi dolgokban nem vagyok hajlandó részt ven­ni. Az Irodalomtörténet című folyóiratnál megvan a kiadó, az Irodalomtörténeti Tár­saság, ők intézik a pénzügyeket. Ehhez ra­gaszkodnék a Holnapnál is. Amikor ezek a mondatok elhangoztak, Kabdebó Lóránt még nem tudhatta, hogy Mile Lajos éppen aznap délután mond le másodszor. A belső bajokról azonban érzé­kelhetően pontos információi voltak.- Azért fordultak hozzám, mert zsákut­cába jutottak, eladósodtak a kúra tóriumhoz kapcsolódó intézmények. Úgy gondolták, hogy feltehetőleg a megyének és a városnak is nagyobb bizalma lenne, ha olyan ember folytatná a munkát, aki ebben a szellemi és gazdasági eladósodásban nem vett részt. Mondtam, ha én ebben tudok segíteni, szí­vesen elmegyek az illetékesekhez, megpró­bálom meggyőzni őket, hogy erre a folyóirat­ra szükség van. Amihez én ragaszkodom, hogy Feledy Gyula ott legyen mellettem, hi­szen az ő értékítélete biztonságot jelent szá­momra, és ahhoz is ragaszkodom, hogy Ser­főző Simon számára a státusos állás meg­maradjon. A kuratórium közölje, hogy mennyi pénz áll a lap rendelkezésére, abból milyen formátumú, milyen példányszámú lap jelenjen meg. Illetőleg közöljék, hogy egyáltalán megjelenhet-e vagy szüneteltes­sük a lapot. Ha fönn lehet tartani, akkor fönntartjuk, ha nem, szüneteltetjük, amíg az adósságok a dotációból kiegyenlítődnek. Kabdebó Lóránt nem a régi Napjaink mi­att érzett nosztalgiából vállalta el a főszer­kesztést, és nem is a tiszteletdíj miatt. Az­zal, hogy a Miskolci Egyetemen megkezdő­dött a bölcsészképzés, új helyzet teremtő­dött. Az itt tanító tanárok, de a hallgatók is igénylik a publikációs lehetőséget, és képte­lenségnek tartja, hogy egy egyetemi város­ban ne legyen irodalmi folyóirat. Holnap után Hogy mikor jelenik meg az új Holnap? Ko­vács Ferencné, a kuratórium elnöke június­ra ígéri. Kabdebó Lóránt nem mond időpon­tot. Sőt, megfontolandónak tartja, hogy nem lenne-e jobb, ha a megyével, a várossal, az egyetemmel, esetleg más intézményekkel - például a TIT-tel - összefogva új lapot indí­tanának. Új névvel, új folyammal, tiszta lappal - de folytatva, kapcsolódva a Szépha­lommal, az első jelentős miskolci irodalmi lappal megkezdett helyi kiadványok sorá­hoz. A könyvkiadás jövőjéről egyelőre nem döntöttek. Viga Gyula viszont véglegesnek tekinti a lemondását, bár a Dimenziók kö­vetkező számának anyagát rendben leadta a nyomdába. Felvetődött, hogy esetleg Horpácsi Sán­dor vegye át a Dimenziók szerkesztését. Ezt ó el is vállalná, bár azt maga sem tudja, honnan lesz erre pénz. Fizetést - ahogy Ser- főzó Simon sem - már rég nem kapott az alapítványtól. Ebben már nem is bízik. És abban sem, hogy az irodalomból meg lehet élni. Talán ha kupeckedne?! Ehhez ugyan nem ért, de megpróbálja. Azt mondja, ve­gyünk tőle ózonionizátort: mindenki jól jár, neki is lesz egy kis pénze, és ez a csodamasi­na a legnagyobb füstöt is eloszlatja... A megélt történelem Hegedűs András: Remihagyó életek Eszenyi Miklós Sokszor gondolkodtam azon, vajon milyen lehet történelmi események aktív résztvevője, alakítója lenni? Talán jó, talán nem, de az utókor számára érdekesnek tűnik. Ezért is volt számomra nagy öröm, amikor két évvel ezelőtt megismerkedhettem Hegedűs Andrással, Magyarország egy­kori miniszterelnökével (miniszterelnöksége alatt tört ki az 1956-os forradalom), a nemzetközi hírű szociológussal. Élve­zetes, nagy sikerű előadásokat tartott a Miskolci Bölcsész Egyesületben, többek között az elmúlt évtizedek történelmé­ről is. Hegedűs Andrást nemcsak nagy tudású, hanem közvet­len, barátságos embernek ismertem meg, aki (hogy egy koráb­bi könyvének címét idézzem) megszabadult a „hatalom igéze­tétől”. Bizonyára közvetlenségének, vagy a fiatal kutatók szá­mára nyújtott segítókészségének is köszönhető, hogy kapcso­latunk a mai napig nem szakadt meg. Tavaly még csak kéziratban láttam készülő munkáját, most viszont itt fekszik előttem új könyve, a Rendhagyó éle­tek. Izgalmas és lebilincselő olvasmány. A szerző 22 életrajzot ír le, olyan emberekét, akik szerepet játszottak az 1950-es, 1960-as évek történelmében, nem feltétlenül a politika első vonalában, vagy ahogy úja, „többségűk a történelem névtelen hőse”. Nem szokványos könyv ez, mert Hegedűs András nem történelemkönyvet, nem életrajzgyűjteményt írt, hanem be­vezet bennünket - mintegy kézen fogva az olvasót - a ku­lisszák mögé. A szerző-szemtanúnak köszönhetően mi is átél­hetjük az eseményeket, s magunk is megérezzük a kor szelle­mét. Mert példáid tudjuk jól, hogy Nagy Imre 1956. október 23-án a Parlament erkélyén elmondta beszédét, az viszont csak most olvasható, hogy a beszéd után Nagy Imre roskad- tan ült le Gerő Ernő szobájában egy fotelbe. A száraz adatok helyett az ember elevenedik meg, akinek lelki terhei voltak. Az egyes fejezetek címét egyébként bármely krimi megiri­gyelhetné: Családirtás a Benczúr utcában; Egy élet, két teme­tés; Nyitott könyv az asztalon, véres tetem az udvaron; A kémnő, akiből asztrológus lett. Hiába, valóban nem szokvá­nyos életpályákról van szó. Vagy ahogyan Hegedűs András ír könyvének szereplőiről: „Olyan emberek élete kerül itt együ­vé, akik sorsfordulókban gazdag századunkban felelősséget érezve a társadalmi változások iránt, belevetették magukat az élet sünijébe. Nem vetettek számot tetteiknek, sem ma­gukra, sem a társadalomra háruló következményeivel, csak hittek javításra irányuló szándékuk jogosságában. Életük ad­digi menete a történelem sodrában megszakadt, válaszút elé kerültek, nem is egyszer. Döntéseiket már egyéni adottságaik - bátorság, gyávaság, hatalomvágy, rettegés stb. - határozták meg. Nem ítélni akarok róluk, hanem megértetni, miért tet­ték azt, amit tettek. Az ítélet az olvasó joga, ha érez hozzá elég erkölcsi bátorságot.” A tehetségvédelemről Harsányi István könyve Hegyi József Egyre-másra kerülnek elő mostanában olyan művészi alkotá­sok, dobozba zárt filmek, fiókokba kényszerített kéziratok, amelyek az elmúlt évtizedekben - az ismert okok miatt - nem kaphattak nyilvánosságot. Ez utóbbiak közé tartozik a Sáros­pataki Református Kollégium egykori tanárának, Harsányi Istvánnak Tehetségvedelem című műve is. Kereken tíz évvel ezelőtt fogadta el a Tankönyvkiadó, a szerződést is megkötöt­ték, s már vitték volna nyomdába a kéziratot, amikor „hiva­talos helyen” megtiltották a kinyomtatását azzal az indoklás­sal, hogy a tehetséggondozás „az elitizmus táptalaja és ellen­tétes a társadalmi egyenlőség igényével”. A rendszerváltozás után természetesen minden „torz ideo­lógiai akadály” elhárult, s így a Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadásában megjelenhetett ez az igencsak időszerű témával foglalkozó munka. Tehetségmentés egyébként - nem intézményes formában ugyan - századokon át folyt a Sáros­pataki Református Kollégiumban. Az ősi iskola falai közül ki­került lelkipásztorok és tanítók ugyanis erkölcsi kötelessé­güknek érezték, hogy ha falujuk elemi iskolájában tehetséges gyermeket fedeztek fel, aki szüleinek szegénysége miatt nem tanulhatott középiskolában, azt - ahogyan e sorok írójával is történt - bevitték Patakra, és letették a széles homlokú kollé­gium udvarában. Ott aztán különféle alapítványok, valamint a református gyülekezetek anyagi támogatását jelentő men- dikáció, legáció, szuplikáció segítségével a gimnáziumon, ta­nítóképző intézeten kívül akár a teológiát és a jogakadémiát is elvégezhették, sót, egyetemre kerülve orvos, mérnök, egye­temi tanár is lehetett belőlük. Ez volt a pataki tehetségvédelem „hagyományos” módja. A tehetségkutató, tehetségmentő munkát a kollégiumi tanárok - az igazgatótanács támogatásával - az 1930-as évektől kezd­ve szervezetten végezték Harsányi István irányításával. A tehetségmentő pataki kezdeményezés fokozatosan át- teijedt más középiskolákra is, majd 1941-ben a kormány álla­mi tehetségvédelmi alapot hozott létre, és „országos képes­ségmegállapító versenyvizsgákon” válogatták ki a falvak és a tanyavilág 10-12 éves gyermekei közül azokat a kiváló tehet­ségű tanulókat, akik aztán állami költségen középiskolába kerültek, s így magasabb iskolázottsághoz jutottak. A ver­senyvizsgák lebonyolítása a pataki tanárok által kimunkált módszer szerint történt. A tehetségvédelmi mozgalmat 1948- ban a minisztérium megszüntette azzal az indoklással, hogy „az általános iskola elvégzésének kötelezettsége megoldja a tehetségvédelem minden kérdését”. Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években hazánkban is mindinkább nő azoknak az iskoláknak, kollégiumoknak a száma, amelyek feladatuknak érzik a tehetségek felkutatását és gondozását. Ehhez a lélekemelőén szép munkához nyújt hathatós gyakorlati segítséget Harsányi István Tehetségvé­delem című műve. Ennek a legilletékesebb, legszakszerűbb közösség, a Magyar Tehetséggondozó Társaság által történt megjelentetése - amint Czeizel Endre elnök bevezetőjében ír­ja - „egyszersmind tisztelgés a napjainkban is alkotó szerző hat évtizedes tehetségvédői munkássága előtt”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents