Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-11 / 86. szám

6 M Itt-Hon 1995. Április 11., Kedd Rokonokkal, ismerősökkel és barátokkal tudatjuk, hogy POOS DAVIDKA keresztelője 1995. április 16-án, húsvét első napján 12.30-tól lesz a diósgyőri római katolikus templomban. „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól...” TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! I smerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszön­tővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örö­met okoz, mint egy ajándék, önnek 250 forint­jába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk; ITT-H&N 3501 Miskolc, Postafiók 178. ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapban (keretes, vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletben hirdetni, szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 44 6 200 Ft+áfa 1/4 44 12 400 Ft+áfa 1/ 2 44 24 300 Ft+áfa 1/ 1 44 48 600 Ft+áfa 2/ 2 44 49 250 Ft+áfa 2/ 1 44 98 500 Ft+áfa Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Április 11., Kedd Itt-Hon M 3 A kár nagy, az őrzés költséges Megrongált, elpusztított parki bútorzat Fotó: Fojtán László Nagy József Miskolc (ÉM) - Heineman Pál, a Miskolc városi önkor­mányzat tanácsosa munkatár­saival együtt keresi a megol­dást arra, hogy a megyeszék­hely közterületei a jövőben ne legyenek kitéve a rongálok ta­tár dúláshoz hasonló tetteinek. Mert a kár évente hatmilliót tesz ki, ami parkok, játszóte­rek, virágágyak megdézsmálá- sából, tönkretételéből tevődik össze, és ez hosszú távon elvi­selhetetlen teher a városnak. Ezt nem lehet folyamatos pót­lással győzni, hiszen a milliók másra is kellenek. Talán a ki­helyezett értékek őrzése ol­csóbb lenne, vetettük fel ma­gunk is az elmúlt időszakban.- Ha csupán az utóbbi évek legjelentősebb veszteségeit em­lítjük, azok sorában a Pece-pa- tak áradásával összefüggő kárt idézem fel. Ismert, hogy a sze­rény vízfolyás a városban egy egészen hosszú szakaszon a föld alatt folytatja útját, város- rendezési okok miatt. Ez így magában hibátlan is lehetne, ám a nyílt mederbe az áradást megelőző hetekben nagyobb mennyiségű hulladékot, min­denféle kacatot dobáltak, ame­lyek elálltak a víz útját, eltömí­tették a zárt szelvényt. Ez a vá­rosnak akkor három lakóépü­letébe került. Pedig pár hónap­pal azelőtt éppen alapos meder tisztítást végeztettünk az adott helyszínen - emlékezik a taná­csos, akinek tarsolyában ilyen és ehhez hasonló, esetek egész sora található. így folytatja: - A kincset érő élővizekben, az egészséges ivóvíz utánpót­lásban okozott károk pénzben kifejezhetetlenek. A város és környéke gazdag ilyen vízfor­rásokban, értékes karsztvizek­ben, ám az autómosással, a ter­mészetben végzett olajcserék­kel, a veszélyes vagy csak „egyszerű” hulladékok bárhol történő lerakásával keményen elszennyeződik a környezet. A város parkjainak többsége ku­tyaürülékkel szennyezett, ahol makulátlanul szép pázsit virul­hatna, ahol a kiültetett virágok pompázhatnának. Ez utóbbiak jó része sajnos a piacokra ke­rül, mert az éj leple alatt, de most már néha fényes nappal, leplezetlenül folyik a viráglo­pás, s olykor az kerülhet ve­szélybe, aki mindezt szóvá te­szi, mert nem tudja elnézni az ilyesmit.- Nyilván gondoltak már az őrzés megszervezésére, hiszen hatmillió forint nem kevés pénz, és akkor a parkok virá­gainak utánpótlására már lé­nyegesen kevesebb kellene.- Tárgyaltunk már különbö­ző őrzőszolgálatok vezetőivel, mert talán mondani sem kell, ilyen faladattal ma rokkant- nyugdíjasokat már nem szabad megbízni. Nos, ami a kiültetés, a virágnyílás időbeni első sza­kaszát illeti, arra talán halvány fedezetet nyújtana a károk helyreállítására fordított ösz- szeg, de többre nem. Ezek „fegyveres” őrök lennének, ga­rantálnák a parkok-terek ér­tékeinek biztonságos őrzését, ám ha azt szeretnénk, hogy ez az év nagyobb részében így le­gyen, nos az sokkal többe len­ne a kár ismert értékénél. Az öregeket köszöntötték Kistokajban Kistokaj (ÉM - NJ) - Kétszáz időskorú helyi lakoshoz juttat­ták el a március 31-i, péntek dél­utáni ünnepség meghívóját, és több mint százan el is jöttek az általános iskola tornatermében megrendezett öregek napjára. Abban, hogy az ott eltöltött órákban minden résztvevő jól érezze magát, az óvoda, az is­kola vezetői, pedagógusai, dol­gozói segítkeztek. Nem kevésbé a gyerekek, akik verssel, ének­kel, tánccal kedveskedtek a nagymama-, nagypapakorú né­niknek, bácsiknak. Ezt az alkal­mat találta a legkedvezőbbnek a kistokaji középiskolásokból alakult kórus az első nyilvános bemutatkozásra, s ez sikerült is. Az öregek ünnepén Bajor Jó- zsefné polgármester üdvözölte a jelenlévőket, és szólt a telepü­lés jelenéről, arról, hogy köszö­net illeti meg az időskorúakat azért a helytállásért, amit a község fejlesztése érdekében vállaltak és végeztek. Mindezt azért is fontosnak tartotta el­mondani a polgármester asz- szony, mert a kistokaji idős em­berek sohasem mutattak érdek­telenséget lakóhelyük sorsának alakulása iránt. A már hagyo­mányosan kitűnő vacsora után is jó hangulatban, kellemes be­szélgetéssel telt az idő. A jelen­lévők megajándékozásához a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetei is hozzájárultak, ju­tott az öregek asztalára egy-egy szál virág is. Azoknak, akik egészségi állapotuk miatt nem tudtak az ünnepségen részt ven­ni, a lakásukra vitték el az aján­dékokat. Külön köszöntötték a kilencvenéves Petri Bálintot és a 89 éves Pető Jánosnét, a hely­béli időskorúak legidősebbjeit. Övék volt ez a délután és ez az este Fotó: Szaniszló János HFTf 1FGYZET Halott c Priska Tibor Dehogyis az a baj, hogy a meredély, sziklás hegyoldalon kapaszkodó tini kislány leszed három-négy csillagvirá­got! Persze, hogy nem szabad, termé­szetvédelmi területről lévén szó, pláne nem szabad, a felügyelők rögtön tíz­ezer, a piacon látott kökörcsint illető­en százezer forintos eszmei értékről, bírságról szólnának, jómagam gyarló mód' mégis elnézem ennek a tininek, hogy megszerezzen nehány kék cso­dát, a tavasz első csillagait. Segítek is neki kezet mosni, kulacsomból öntve a vizet. A virágot meg vigye haza, tegye egy aprócska vázába, pohárba, tekint­sen rájuk minden reggel, teljen meg örömmel, hogy ilyen szépségek búj­nak elő tél után a meleg, nyirkos er­dei avarból. Tavasz bódít-csábít bennünket, ki mo­zogni tud, feledje kicsinyég vállalkozá­sát, pár napra tegye félre vérnyomás- mérőjét, ne számolgassa éjszakába nyúlóan miként is sikeredne csökken­teni adóját, hogyan, honnan szorítsa ki a jövő havi adósságának esedékes összegét, hanem úgy hétvégén indul­jon neki valamely völgynek, hegyol­dalnak. Kiváló erre például a bükki Forrás-völgy, Tapolcán a barlangfürdő fölötti rész, a zempléni Magos-hegy bármely nyiladéka, mondjuk úgy a Zó- lyomkából kiindulva, de a bátrabbak­nak a Nagymilic, Aggtelek környékén, mármint a karsztvidéken ugyancsak bármely völgy, de az alföldi síkságok, rétek is sokféle szépséget tárnak fel ilyentájt. Ha például a jó lábúak Árok­tőnél nekiindulnak, akár Kisköréig meg sem kell állniuk. Akadály miatt semmiképp. Visszatérve a csillagvirághoz, mit a ti­ni lány szed, tényleg nem ez a baj. Ez a nehány szál. A baj az, hogy az éppen említett Forrás-völgyi úton, vagy a ta- polcain a sárba beletaposva látható ez a gyönyörűséges csillagvirág egész csokorral. Elszomorító a halott csilla­gok látványa.Mellettük a bársonyos tü­dőfűnek nevezett szépséges virágé, meg a csupán ily korai tavasszal nyíló egyéb, más virágoké. Ennek ellenére a nénikét sem ítélem el, ki a Búza téren a kökörcsint csokorba kötve árulja. Bi­zonyos, hogy ily öreg létére nem a Bükk magaslatait, sziklás oldalait járta be értük, hanem... Jól sejtem, mely ré­teket, de nem árulom el, legalább má­sok hagyják békén a területet. De hát a nénike nem tudja mit szed le, azt vi­szont igen, hogy minden drágább. Bárhogyan is van, sárba taposott kék csillagvirágok, fénylő sárga héricsek, lila kökörcsinek látványa elkeserítő. Talán mégis ott lenne jobb nekik, ahol megtermettek. A tinilány egyébként azért mossa meg a kezét, mert földes, sáros lett. Az egyik virág hagymásói jött ki, és a hagymát ültette vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents