Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-01 / 78. szám
li ÉM-liétwég© ÉM-inttergy Április 1., Szombat Új ruhát akkor kaptam, mikor megszülettem Átányi László Egy téli napon érkeztem a beregszászi internátusba. Este hat óra lehetett. A gyerekek megvacsoráztak, és egy gyertya halvány világánál indultak fél a lépcsőn a hálószobákba lefeküdni. Egy kis gregorián aláfestés hiányzott csak ehhez a közép- korias képhez, ahogy az imbolygó fényben kísértetiesen libegtek a halvány árnyak. Mindössze annyi történt, hogy a városban szünetelt az áramszolgáltatás, ezért le kellett állítani a kazánokat. S mit tehettek a gyerekek a jéghideg szobákban, bebújtak az ágyba, hogy kevésbé fázzanak. Kárpátaljai gyerekek vallanak leveleikben az életükről. B. Viktória ipa Beregszászról: Anyuval ketten élünk, mivel már hét éve elváltak a szüleim. Apu nem fizet tartásdíjat. Zsebpénzt nem kapok, mivel nem jut rá. De két szelet kenyérnek is örülök, amit elviszek az iskolába. Anyu sokszor ül és gondolkozik, hogy honnan teremtsen elő pénzt. A. Tamás Beregszászról: Apukám munkanélküli, pedig két szakmája is van. Hárman vagyunk testvérek, másfél szobás lakásban vagyunk öten. Nincs fürdőszobánk, se vezetékes gázunk, nem futja rá. Ha ruhát kell venni, akkor lemondunk a rendesebb ennivalóról. Ha valaki beteg, elmegy a pénzünk gyógyszerre. T. Erika Beregsom: Néhány hónapja meghalt az édesapám. Négyen vagyunk testvérek, édesanyám is beteges. Két nagyobb testvérem munkanélküli. Összes jövedelmünk még 500 forint sincs egy hónapban. Egy pár cipőm van. Jó lenne, ha lenne télikabátom, és néha jutna édességre is. Tízóraira általában zsíroskenyeret viszek. Még nem jártam messzebb Beregszásznál. Úgy szeretném egyszer Budapestet meglátni! B. Feri Beregújfaluból: Tízéves múltam. Édesapám traktoros, novembertől márciusig nincs munkája. Édesanyám varrónő, de megszűnt a munkahelye. így mind a ketten munkanélküliek. A nagyszüleiül is velünk laknak, így egyetlen pénzforrás a nagyszüleiül nyugdíja. Ketten kapnak „1500 forintot”. Ezt kell beosztanunk hónapról hónapra. Egy évvel ezelőtt tűz ütött ki, leégtek a gazdasági épületek, de szerencsére a házunk megmaradt. Nehéz körülmények között élünk, de vannak nálunk szegényebbek is. Új ruhát csak akkor kaptam, mikor megszülettem, azóta abban járok, amit az unokatestvéreim kinőnek. Novemberben kaptam egy pár csizmát. Még egy hétig sem tartott. Azóta az anyukám gumicsizmájában járok. Tavaszra még nincs lábbelim, de majd megsegít az Isten és kialakul. L. Viktória Mezőváriból: Mi nyolcán vagyunk testvérek. Egyszer már voltam Zánkán. Nagyon megtetszett Magyarország, de leginkább Budapest éjszakai fénye ragadott meg. Szeretem Budapestet és az ott élő embereket. Szeretnék még egyszer elmenni Budapestre, és látni a Lánchíd kivilágítását. Ez a titkos vágyam. Másfél éve folyamatosan érkeznek kéthetente 45-50 fős csoportokban a szegény sorsú kárpátaljai gyerekek. Egy-egy egyházközség, iskola látja őket két hétig vendégül. A költségeket adományokból gyűjtjük össze. Aki segíteni tud, a Szent Bemát Alapítvány számlájára küldje el adományát: 546- 002449-5 OTP 1221 Budapest, Kossuth u. 32. Április 25-én már a 60. busszal érkeznek a határon túli magyar gyerekek Budapestre. Ha akadna egy-egy busznyi gyereket vendégül látó egyházközség, iskola, közösség, azt kérem, címemen jelezzék: Átányi László tanár, 1119 Budapest, Etele út 23. Isten áldjon meg minden segítő szándékot! Corpus Mezey István grafikája Stílusgyakorlat kérdése az autonómia A kétoldalú nemzetközi szerződésekhez nem lehet fenntartásokat tenni Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Ha adott a politikai akarat ahhoz, hogy egy ország kisebbségeinek legyenek saját intézményei, stílusgyakorlat kérdése azt megfogalmazni, milyen módon érhetik el az autonómiájukat. Erről Kovács Péter (36), a Miskolci Egyetemen oktató nemzetközi jogász nyilatkozott lapunknak. Az Antall-kormány idején Párizsban diplomataként tevékenykedő és a Hom- kabinet kisebbségvédelemmel kapcsolatos munkáját háttéranyagokkal segítő szakértővel a magyar-szlovák alap- szerződésről, annak vitatott pontjairól beszélgettünk. □ A nemzetközi gyakorlatban mennyire megszokott eljárás, hogy két szomszédos ország alapszerződésben szabályozza kapcsolatait? • Nem feltétlenül lenne szükség ilyenre két ország kapcsolatában. Az első a két német állam speciális helyzetével függött össze: az NSZK és az NDK kötötte egymással. Alap- szerződéshez hasonló jellegűnek lehet minősíteni az 1955-ös osztrák államszerződést is, bár azt nem a szomszéd államokkal kötötte Ausztria, hanem a korábbi megszálló hatalmakkal: az oroszokkal, angolokkal, amerikaiakkal, franciákkal. Egyébként 1990 után Európában sem feltétlenül csak szomszédos államok kötöttek alapszerződéseket, ilyen például az 1991-es magyar-francia barátsági és egyetértési, azaz antantszerződés. Gyakorlatilag az előző francia kormány működése idején született a gondolat, amelyet a Balladur-kormány hivatalba lépése után átdolgozott: egy nagyszabású politikai terv részeként létrejönne egy olyan új kapcsolatrendszer, amelyben bizonyos régi konfliktusok megoldására is lehetőség nyílna. Az európai politikában megfigyelhető törekvés az első világháború utáni kisebbségvédelmi rendszer „újragom- bolásának” szándéka. Ez persze kicsit paternalista szándék: a „távoli” Európából megpróbálnak valamivel hozzájárulni ahhoz, hogy az egymással „veszekedő” középeurópai államok viszályában alakuljanak ki a viták rendezési mechanizmusai is. Ez a gondolat különböző formákban merült fel. Mitterrand köztársasági elnök - aki kijelentette: a század összes békeszerződése igazságtalan volt, mert a győztesek hatalmi ambícióit próbálták kielégíteni, és nem vetettek számot az etnikai, földrajzi, történelmi realitásokkal - például azt mondta: nem az a teendő, hogy mindent újra rajzoljunk, hanem hogy legyenek megfelelő rendezési mechanizmusok. Ebbe a keretbe illeszkedett be az államok közötti alapszerződések létrehozását szorgalmazó politikai kampány, amelynek köszönhetően aláírták a magyar-szlovák alapszerződést. Jó pár ilyen dokumentum persze önmagától is létrejött. Az úgynevezett Balladur-terv még meg sem született, amikor például a magyar-ukrán alapszerződést már megkötötték. □A magyar-szlovák alapszerződés megkötése előtt milyen módon szabályozódtak a két ország kapcsolatai? • Ilyen általános jellegű alapszerződés eddig nem volt. Léteztek a szocialista korszakból származó barátsági és együttműködési szerződések, amelyeket nehéz lenne a mostani alapszerződéshez hasonlítani. Olyan jellegű kapcsolatok voltak ezek, amelyeket mindenek előtt a kommunista ideológiával lehetett magyarázni, és ezért ezen szerződések jelentős része alkalmazhatatlanná vált. Gondoljunk arra, hogy a keletnémet polgárok nem kaphattak például menekülti státust. A Balladur-tervtől, az ezzel kapcsolatos komoly politikai pressziótól függetlenül is, joggal gondolta azt az Antall-, a Boross- majd a Horn-kormány, hogy kössünk alap- szerződést, amelyben számos kérdésben rendezzük a szomszédos államokkal a kapcsolatainkat. □ A magyar-szlovák alapszerződés kapcsán kirobbant parlamenti vitában a dokumentum ellenzéki bírálói elmondták: azért tartják rossznak ezt a megállapodást, mert a két nép kapcsolatában komoly, fájó sebeket nem gyógyít meg. így például a szlovákiai magyarok jogfosztását eredményező benesi dekrétumokat sem tekinti semmisnek a szerződés. A dokumentum kormánypárti védelmezői viszont azt állították: a szlovákiai magyar kisebbség helyzete az alapszerződés által jobb lesz. Melyik félnek adna igazat? • Ha valami nincs benne az alapszerződésben, az nem jelenti azt, hogy más keretek között ne lenne orvosolható. □ Nyilván azt kifogásolta az ellenzék, hogy ha már alapszerződést kötött a kormány, törekedni kellett volna a legfontosabb vitás ügyek rendezésére. • Ehhez mindkét fél egyetértésére szükség lett volna. A benesi dekrétumokkal kapcsolatban a szlovákok merev ellenállást tanúsítottak a magyar állásponttal szemben. Esetünkben gondot jelentett az is, hogy a Balladur-tervben megfogalmazott eredeti kezdeményezéstől - amelyben egyértelmű utalás szerepelt a kollektív kisebbségi jogokra, garanciákra - egyre távolodott a francia diplomácia, az Európai Unió diplomáciája. Ä magyarok pozíciójának messze nem használt az eredeti francia koncepció látványos felpuhulása. Ami részben amiatt következett be, hogy biztosítsák a márciusi párizsi stabilitási értekezleten való minél szélesebb állami részvételt. Mivel maga a szerződés pusztán bilaterális megállapodáson alapul, ennek megfelelően mindkét félnek vétójoga volt, hogy mit akar a dokumentumba beépítem, és mi az, amiből nem enged. Ami az előbbi kérdést illeti: ma még senki sem tudja megmondani, milyen helyzetbe kerül a kisebbség az alapszerződés aláírása után. Kovács Péter: Nem lenne szerencsés szembeállítani, hogy a magyar-szlovák, vagy a magyar-ukrán alapszerződés garantál-e több jogot a magyar kisebbségnek Fotó: Farkas Maya □ Mégis, mire lehet következtetni, ha magából az alapszerződésből indulnunk ki? • Az alapszerződésben benne van, hogy belső jog gyanánt alkalmaznak bizonyos dokumentumokat, például az EBEÉ koppenhágai dokumentumát. Az EBEÉ 1990-es koppenhágai dokumentuma - amelyik nem nemzetközi szerződés, mivel ilyen megkötésére az EBEÉ-nek nem volt felhatalmazása - tartalmaz másütt is elismert jogokat, olyan jellegű tételeket, amelyek bizonyos jogoknak kisebbségvédelmi megközelítésű levezetései, programjellegű normákat és politikai ígéreteket. Európa összes állama vitatkozhat azon, hogy kapcsolataikban e dokumentum normáiból mi a politikai és mi jogi jellegű. Mi viszont azzal, hogy ezt a koppenhágai dokumentumot, és részben az azóta elfogadott egyéb, nemzetközi szerződéssé nem vált normákat - mint az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének híres 1201- es ajánlását - bevittük a szlovák-magyar alapszerződésbe, azt is rögzítettük: kettőnk viszonylatában ezek a normák jogi jellegűek. Hogy ez az egyes jogok tekintetében konkrétan mit jelent, vagyis hogy ebből mi a közvetlenül alkalmazható jog? Itt jelennek majd meg - már meg is jelentek - az értelmezési problémák. □ Mire kötelezi az alapszerződés a két kormányt kisebbségi ügyekben? • A mi szempontunkból fontos elem az az utalás, amelyik akármilyen áttételes formában is, de arra vonatkozik, hogy a kisebbségek saját intézményekkel rendelkezhetnek. □ Elég erős dolog-e egy ilyen utalás ahhoz, hogy a szlovákiai magyarok a saját autonómiájukat szolgáló intézményeket hozzanak létre? Hiszen Kovács László nyilatkozatából tudjuk, hogy a szlovák fél az alapszerződés aláírásának pillanatában megpróbálta értelmezni a dokumentum azon részét, amelyik az ET 1201-es ajánlására vonatkozik. Szerintük ez a klauzula semmiféle autonómiára való jogot nem. fogalmaz meg. • Az igaz, hogy az alapszerződés törzse az úgynevezett kollektív jogokat nem tartalmazza. Az is igaz, hogy az ET 1201-es ajánlása megint csak nem a kollektív jogokra vonatkozik, hanem a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogaira, akik ezeket a jogokat egyénileg, vagy a közösség más tagjaival közösen gyakorolják. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a kollektív jogokat nem lehet azonosítani az autonómiával, ami többféle módon is létrejöhet. Autonómia adott esetben elképzelhető úgy is, hogy kollektív jogi alapra helyezkedik egy állam. A magyar, vagy a szlovén alkotmányos rendszer például ilyen. De az is elképzelhető, hogy egyéni jogi alapon - tehát individuális megközelítéssel - létesítenek autonómiát, vagy pedig az emberi jogi koncepcióból kiszakadva területi adminisztratív szabályokkal. Gondoljon arra, hogy Franciaország közismerten nem ismeri el a kisebbségek fogalmát, a kollektív jogoktól határozottan elzárkózik, ugyanakkor Franciaországban mégiscsak működik egy korzikai területi autonómia. Vannak személyi autonómiarendszerek, vannak olyan autonómiák - Dél-Tirol, a finnországi Aland-, a Feröer-szigetek Dániában, vagy különböző speciális nyelvi rezsi- mek Olaszországban - amelyek úgy valósultak meg, hogy ott tulajdonképpen nem kollektív jogokról rendelkeztek. Ha tehát egy országban adott a politikai döntés arra nézve, hogy a kisebbségeknek legyenek saját intézményeik, onnantól csak stílusgyakorlat kérdése megfogalmazni, hogy ezt milyen módon érhetik el. □ Az alapszerződés ellenzéki bírálói azt is mondják: a magyar kormányt behúzták a csőbe. Mivel az autonómiára vonatkozó elveket nem rögzítették egyértelműen a dokumentumban, jogértelmezés kérdése lesz, hogy mit tehetnek a szlovákiai magyarok és mit nem. A vitás ügyekben pedig koránt sem biztos, hogy az alapszerződést „kikényszerítő” európai politikai akarat éppen a magyar felet pártolja majd. Milyen jogi következményei lehetnek az eltérő jogértelmezésnek? • Az elvben minden nemzetközi-jogi szerződéssel előfordulhat, hogy a felek nem mindenben értenek egyet. Viszont aki hozzánk jár nemzetközi jogot tanulni tudja: kétoldalú nemzetközi szerződésekhez nem lehet fenntartást tenni. Tehát annak a dokumentumnak, amelyet Kovács László szlovák kollégája az aláírás pillanatában odanyomott a magyar külügyminiszter kezébe, a nemzetközi jogi relevanciája megkérdőjelezhető. Vitás ügyekben egyébként mindenkinek az az érdeke, hogy ne politikai testületek döntsenek, hanem bírói fórum döntsön, ha ez lehetséges. □ Milyen lehetőségük van a szerződés értelmezésből fakadó vitás ügyek tisztázására a szomszédos államoknak? • A stabilitási paktum lényegi eleme, hogy az EBESZ intézményeit használják erre. Részben a kisebbségi főbiztos, részben a francia kezdeményezésre Géniben létrehozandó bíróság - az Európai Békéltető Bizottság és döntőbíróság - feladata lehet ez. És természetesen működik a kisebbségi keretegyezmény kapcsán az Európa Tanács saját mechanizmusa, a miniszteri bizottság, és az alá kerül egy szakértői bizottság, amelyik arról nyilatkozik, hogy a megtett lépések összhangban állnak-e a vállalt kötelezettségekkel. □ Milyen következménye lehet, ha a két ország közül bármelyik törvényhozása nemet mond az alapszerződésre? • Ha esetleg nem sikerülne ratifikálni az alapszerződést, ezek a nemzetközi jogi kötelezettségek nem állnának be. Ettől függetlenül az ET kisebbségvédelmi keretegyezménye a saját ratifikációja után azért érvényesülni fog, de talán annak végrehajtására sem a nagyvonalúság és az empátia lesz jellemző. így jól elvitatkozgatnánk azon, hogy a koppenhágai dokumentumban benne van ugyan sok minden, de az alapvetően politikai tartalmú, az 1201-es mint ET-határozat csak ajánlás jellegű, nem pedig jogi természetű és így tovább. □ Lát. rá esélyt, hogy ilyesmi bekövetkezhet? • Gondolom: a két miniszterelnök azzal a szándékkal egyezett meg a dokumentumról, hogy keresztül tudja vinni saját parlamentjében a ratifikációt. A ratifikáció nélküli nemzetközi szerződés az nem nemzetközi szerződés. Külön kell tehát választani a jogi kötelezettségvállalást és az alapszerződést kísérő vita politikai szlogenjeit, ez utóbbiak ugyanis csak a körítést adják, nem tartoznak a jog körébe. Látnivaló, hogy az európai hatalmak Clinton elnökkel egyetemben meglehetősen erős nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy ezek az alap- szerződések létrejöjjenek. Feltételezem, hogy ha valahol megakadna ez a folyamat, akkor a hatalmak hol diszkrét, hol kevésbé diszkrét sugallatai ismét felerősödnének. □ A szerződés magyar méltatói szerint ezzel Antall József is elégedett lehetne, hiszen az ő kormányának az ukránokkal nem sikerült olyan alapszerződést kötni, ami ennyi jogot garantált volna az ottani magyar kisebbség számára. Össze lehet-e vetni ilyen szempontból a két alapszerződést? • Abból indulnék ki, amit Antall József mondott: nem tekinti precedensnek a magyar-ukrán szerződést. Ez filozófiai megközelítés is: nem minden állam jogosult ugyanazon tartalmú nemzetközi szerződés megkövetelésére. Mit kell figyelembe venni? Azt, hogy a területen érintett magyar kisebbségnek melyek a problémái és melyek az igényei. A mindenkori magyar kormánynak az a dolga, hogy a lehetőségekhez képest minél jobban beépítse a saját érvelésébe azokat az igényeket, amelyeket euro- komform módon az adott kisebbségek legitim szervezetei fogalmaztak meg. Ennek megfelelően nem lenne szerencsés szembeállítani, melyik a jobb vagy rosszabb szerződés. Az más kérdés, hogy van egy olyan szelete is a dolognak, ami már az adott kisebbségnek és az adott kormányzatnak a tárgyalásaira van bízva: miben lesznek kompetensek a kisebbségek, milyen autonómiát, ehhez milyen támogatást kapnak. JL
