Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-01 / 78. szám
Április 1Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Gömörben templomot renovál egy miskolci csapat A falu határában a tábla még mindig Paskov át jelez. De alatta már ott a kék színű kisebb tábla, magyar felirattal, a település történelmi nevével' Páskaháza. A felállványozott templomtorony. Társadalmi munkában újul a templom. A miskolciak csapata két hét alatt végez a vakolással A falu visszakapta történelmi nevét. Páskaháza. szerint ettől jóval korábban épülhetett, írásos emlékek hiányában persze ez csak becslés.- Nem akartunk tanya lenni - ismétli szavait a polgármester, amihez Boncsér László hozzáteszi: - Én Erdélyből jött ember vagyok, tudom milyen magyarnak lenni ott, és sejtem, hogy milyen itt, a Felvidéken. Azt is tudom, hogy a templom léte szorosabbá kovácsol egy ilyen kis falut. Nem lehetett nem segíteni. E hét elejétől dolgozik a tíz emberből álló miskolci csapat Páskaházán. Vakolják a templomot.- Az Észak Közmű nem oly nagy társaság - mondja az ügyvezető -, de az építőipar minden nehézsége ellenére is talpon tudtunk maradni, munkát adva ötven-hatvan- hetven embernek. Most, hogy még alig indultak be a kivitelezések, van szabad kapacitásunk. Elvállaltuk a munkát. Azt pedig, hogy nem kérünk érte pénzt...? Bár ez ma nem természetes, de ki segítsen az ottani magyaroknak, ha nem mi. Valahogy majd kigazdálkodjuk... Nem kevés pénzről van itt és most szó: az emberek bére erre a cirka két hétre kalkulált munkára a járulékokkal együtt mintegy félmillió forintra rúg. Ennyit takaríthat meg Páskaháza.- Eddig csak építőanyagokra költöttünk - mondja Körösi Károly. - Sokat jelent a segítség, nagyszerű emberek a miskolciak. És hírek szerint jön még onnan más segítség is: a 114-es számú Eötvös József ipari iskola végzős diákjai Raffai Kinga művésznő vezetésével a kazettás mennyezetet javítják majd ki, szintén térítésmentesen. A templomot a páskaháziak szeptemberben szeretnék újra felszenteltetni Tőkés Lászlóval. A miskolciak jelenlétében... Illésy Sándor Páskaháza (ÉM) - Kérdi a szlovák finánc a bánrévei határállomáson: hová? Mondjuk neki - bár fogalmunk sincs, hogy mi köze hozzá, ez a kérdés Hegyeshalomnál el sem hangozhatna, de mindegy - Páskaházára. - Az meg hol van? Gömörben. Pelsőctől alig féltucat, Rozsnyótól vagy tizenöt kilométerre, a hegyek ölében. Kicsiny, alig több, mint kétszáz lelket számláló, többségiben magyarok lakta falu. Igaz is, honnan tudhatná ezt a finánc? Zuhog a hó, ősszel megfáradt száraz levelet kerget az északi szél, telet hazudik a kora tavasz. Magyarázza Boncsér László: akkor is ilyen idő lehetett, amikor erre keveredett. Véletlenül, eltévedt. Az az ember, akitől útbaigazítást kért - mint később kiderült -, a falu polgármestere volt.- Szóba elegyedtünk, ritka arra a vendég. Kedves ember volt. Pár perc alatt mindent elmondott. Azt hogy szegények, de azt is: megpróbálnak talpon maradni. Korábban azt sem tudtam, hogy létezik a világon Páskaháza nevű település, vagy ahogy akkor még írva volt a falu elején: Pasková. A falu határában a tábla még mindig Paskovát jelez. De alatta már ott a kék színű kisebb tábla, magyar felirattal, a település történelmi nevével: Páskaháza.- Azt nem lehet mondani, hogy a szlovákok különösebben örültek volna, amikor ez a tábla felkerült, de a törvény az törvény - mondja a polgármester, Körösi Károly. - Mindazon településeken, ahol a lakosoknak legalább húsz százaléka nemzetiségi, ott annak nyelvén is kötelező jelezni a falu, a város nevét. így kap\uk vissza az elvett nevünket. Az akkori útbaigazításból, röpke beszédből kapcsolat lett. Élőbb csak telefonon, később egyre többször, személyesen is. A polgármester emberére talált Boncsér Lászlóban, az építőipari vállalkozóban, a miskolci Észak Közmű Kft. ügyvezetőjében.- A templom, az hozott össze bennünket — magyarázza Körösi Károly. A templombelső. Lesz még munka a szeptemberre tervezett felszentelésig. Fotók: Laczó József Az építési vállalkozó Boncsér László és Páskaháza polgármestere, Körösi Károly. Egymásra találtak. Nézzük ezt a falu központjában álló, kicsiny református templomot. Viharvert, bár a templomhajót már új tető borítja. Büszke rá a polgármester, ő csinálta kétkezileg, bár segítség azért akadt. A torony felállványozva, Boncsér László emberei a deszkákon, vakolnak. Bent, a falak között, szomorú a kép. Omladozó mennyezet,' roskadozó padok, fészket raktak valamely nyáron a fecskék. „Énekeljetek az Úrnak hálaadással!” A hímzett felirat a vörös bársonyon még jól olvasható, a táblán az utolsó ének, az utolsó vers száma: 345. Tizenöt éve nem volt itt istentisztelet.- Hát ez az - jegyzi meg kicsit rezignál- tan a polgármester. - Ha egy falunak nincs temploma, az nem is falu. Az tanya. Mi nem akartunk tanya lenni, bár az előző rendszer mindent megtett azért, hogy azzá váljunk. Kihalásra ítéltek bennünket, nem engedtek építkezni a faluban, bezárták az iskolát, a fiatalok elköltöztek. Öregedtünk, fogytunk... Változott a rendszer, változott a kép. Páskaháza legismertebb embere, az író Mács József mondja:- Néhány évvel ezelőtt, a Cse- madok nagyszabású országos rendezvényének - amelyet a rozsnyói járásban, Gombaszögön tartottunk - vendége volt Tőkés László nagyváradi püspök. Meghívtuk hozzánk, Páskaházára. Itt és ekkor általa mondatott ki először: kár elpusztulni.hagyni a templomot, meg kell próbálni újjáéleszteni, megmenteni. Hiszen ez a templom, még sebeiben is, a legszebb a környéken. Tőkés püspök saját pénzéből ötvenezer forintot utalt át a templom javára. És beindult a gépezet. A falu összeadott 34 ezer koronát, a környékbeli egyházak, a kassai egyházkerület 49 ezer koronát biztosított erre a célra, de jött külföldről is segély. Egy svájci protestáns segélyegylet összesen tízezer svájci frankot küldött Páskaházára, de olyanok is segítenek, akiknek útja innen indult el. A polgármestere szerint ez a falu több tucatnyi pedagógust, mérnököt adott az országnak, a világnak. A templom homlokzatán jól olvasható a dátum: 1802. Egyesek ACivilizációnk alkonya Fecske Csaba A z emberiség spirituális válságot él át, mondta nemrégiben Hankiss Elemér, aki erről a problémáról készül könyvet írni. Fritjof Capra tovább megy ennél, azt mondja: „Századunk utolsó két évtizedének kezdetén egy világméretű, mély válság közepén találjuk magunkat. E válság életünk valamennyi vonatkozását érinti, olyan nagyságrendű és olyan sürgető erővel jelentkezik, ami példa nélkül való az írott történelemben. Most először kell szembe néznünk a földi élet kipusztulásának reális fenyegetésével.” Hogy nem csupán egyetlen személy túlzó megfogalmazásáról, felfokozott veszélyérzetéről van szó, az is bizonyítja, hogy a Worldwach Intézet felhívással fordult a világ kormányaihoz és felhívja figyelmüket a túlnépesedés veszélyeire, megoldást sürget a születésszabályozásra. A kairói világkonferencián megfogalmazták azt a veszélyt, hogy a jelenlegi növekedés mellett 2050-ig 12 milliárddal szaporodik a Föld lakossága. A túlszaporodás megelőzése érdekében 120 millió olyan asszony számára kellene biztosítani fogamzásgátlót, akiknek erre semmi esélyük. A túlnépesedés veszélyét csak tetézi, hogy az leginkább a gazdaságilag fejletlen országokat sújtja. Növekednek a táplálkozási gondok, naponta milliók halnak éhen, nagyobb mértékben növekszik az ivóvízigény is, mint ahogy a természet pótolni tudná. A vegyszerek térhódítása, a mértéktelen vadászat, egyáltalán a Föld arculatának változása nyomán minden negyedórában eltűnik a Föld színéről valamilyen állati vagy növényi faj. B olygónkat a káros sugárzásoktól védő ózonpajzson hatalmas lyuk tátong, a világűrből óriási veszély leselkedik ránk. Az Euronature, a Weed, valamint a Sierra Club kanadai és USA-beli szervezetének képviselői levelet írtak a Hetek vezetőihez, hogy haladéktalanul lássanak hozzá a Bretton Woods-i intézmények (Világbank, Nemzetközi Valutaalap és a regionális fejlesztési bankok) rendeltetésének magas szintű felülvizsgálatához azzal a céllal, hogy biztosítsák nemzeteik és a világ számára a fenntartható fejlődés és a jólét gazdasági feltételeit a 21. században. A levélírók javasolják, hogy a nevezett intézmények összpontosítsák beruházásfejlesztéseiket olyan kölcsönökre, amelyek célja a népességnövekedés megfékezése, az energiatakarékosság, a megújuló forrásokból származó energia, a tömegközlekedés támogatása, illetve a környezet pusztulásának visszafordítása. A környezetpusztítás veszélyeit sajnos csak nagyon későn érzékeltük, a volt szocialista országok teljes mértékben elhanyagolták a környezetvédelmet, bűnös farizeus politikát folytattak, aminek most isszuk meg a levét. Talán most van az utolsó pillanat, amikor még visszafordíthatok a negatív folyamatok, elkerülhető a végpusztulás. De vajon megteszi-e az emberiség ezt az elodázhatatlan lépést? Pillanatnyilag nem egészen úgy fest a dolog! Egyes, tragikus szemléletű tudósok szerint a pusztulás folyamata megállíthatatlan, a katasztrófa már nem kerülhető el. Már az ószövetségi próféták megjövendölték az emberiség pusztulását. Éhínség, járvány, háború idején mindig elszaporodtak a biblikus j óslatok. Nostradamus 2000 tájra jövendölte meg a világvégi kataklizmát. A misztikában járatosak szerint Nostradamus jóslatai nagy százalékban be szoktak teljesedni. De nem kell a középkori asztrológus szavaira hivatkoznunk, elég, ha szétnézünk magunk körül, tapasztalhatjuk, hogy szaporodnak a baljóslatú előjelek. Sötét árnyak lopakodnak felénk az évezred' alkonyán. Mélyül a válság, amely példátlan az emberiség ismert történelmében. Szembe kell néznünk az emberiség-igen, fajunk! - kipusztulásának fenyegető rémével. Az atomfegyverek olyan garmadája van fölhalmozva a világon, amely többszörösen elegendő világunk teljes elpusztításához. Ennek veszélyét növeli a szocialista világrendszer összeomlása után keletkezett kaotikus állapot, a megnyugtató ellenőrzés hiánya a nukleáris fegyverek fölött. M ikor az emberiség az atomenergia békés felhasználása mellett döntött, megbízható, tiszta és olcsó energiának ítélve azt, még nem tudta, amiről már megbizonyosodott, Csernobil tragikus példája is ezt igazolta, hogy az atomenergia se nem biztonságos, se nem tiszta, és még csak nem is olcsó. A világszerte működő többszáz reaktor óriási fenyegetés létezésünkre nézve. De ha eltekintünk is egy nukleáris katasztrófától, a földi élet további fejlődését olyan tényezők veszélyeztetik, mint a túlnépesedés és az ipari technológia. Míg a harmadik világban az alultápláltság és a fertőző betegségek szedik áldozataikat, addig az iparilag fejlett társadalmak rémét a krónikus és degeneratív, úgynevezett „civilizációs betegségek”, a szívbaj, a rák, az agyvérzés, a depresszió és a sldzofrénia jelentik. Emelkedik a bűncselekmények, balesetek és öngyilkosságok száma, nő az alkohol- és kábítószer-fogyasztás. Arnold Toynbee civilizációnk válságának okát három alapvető változásban látja. Az első a patriarchális világ lassú, de elkerülhetetlen hanyatlása. A második ilyen változás az ásványi tüzelőanyag-korszak lezárulása, amelynek vége ugyancsak 2300-ra várható, de a hanyatlás jelei már érzékelhetők. A 21. század a szoláris korba való átmenet ideje lesz. Ez a változás nyilván gazdasági és politikai változásokkal fog járni. H armadik alapvető változás kulturális jellegű. Paradigmaváltás. Ez magába foglalja a gondolkodás, észlelés és mindazon értékek változását, amelyek alapján a valóságról képet alkotunk. Ez a paradigma olyan elveket és értékeket tartalmaz, amelyek élesen különböznek a korábbiaktól. Az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy ezek az értékek és elvek erősen korlátozottak és gyökeres felülvizsgálatra szorulnak. Az ilyen mélyreható kulturális átalakulás elég ritka, civilizációnk történetében alig néhányszor ment végbe, ilyen volt a földművelés fölfedezése a neo- litikumban, a kereszténység fölemelkedése a római birodalom bukása idején, valamint a középkorból a tudomány korába való átmenet. Lewis Mumford szerint ilyen nagyságrendű és mélységű kulturális átalakulást nem lehet megakadályozni, csak felkészülni rá. Beteljesednek-e a bibliai próféták és Nostradamus sötét jóslatai, vagy az emberiség mégis megmenekül a pusztulástól? Nagyrészt rajtunk múlik.
