Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
6 B Itt-Hon 1995. Március 7., Kedd GULYAS JOZSEFNE Sajószöged Ady út. 52. Születésnapod alkalmából szívből köszöntünk, jó egészséget kívánunk: lányod Ibolya és családja. HS‘MS‘7'% ORSOJtyt “?^e^wféteK 2. &fcite£é&ít€ifao-cl at&atwKZ&ó'C &0-& ß-otctoy&acyot, j-ó ey-í&j&ey-et 6ív-<zto(t,<zií : újüteCd, teatvéied, uae^fi^üíeid él áeneA^ta-fiiíeCcC. HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Váijuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Tel.: 46/343-316 Az egyesület neve:...................................................................................................... Címe:.................................................................................................... Telefonszáma:.................................................................................... Hivatalos képviselő neve:..................................................................................................... Szöveg: ..........................................:.....................................................------------------- 1 ’ ” ---------b T ermesszen gyógynövényt! Házikertben családonként már 50 négyzetméteren termeszthet MÓRMÁLYVA virágot. Minimális befektetéssel (150 Ft) 50 négyzetméter vetőmagár (napi 1 -2 órai munkával) juthat jövedelemhez. A vállalkozókkal szerződést kötünk, mely 1995 évre biztosítja a garantált felvásárlást és az azonnali készpénzfizetést. Részletes termesztési útmutatót a szerződéskötéskor biztosítunk. Csereháti Terület- és Gazdaságfejlesztő Központ Dsupin Levente területi menedzser Gagyvendégi, Báthori út 9. Tel.: 446-144. ^_________________________________________________ Ú J INGYENES HIRDETÉSI FORMÁT SZERETNÉNK ÖNNEK BEMUTATNI Ha családjában gyermek született, névadóra vagy keresztelőre kerül sor, s erről szeretné értesíteni közeli és távolabbi rokonait, ismerőseit, írjon nekünk, küldjön egy fényképet. Az Ön lakóhelyén megjelenő ITTHON mellékletben jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Tel.: 46/343-316 1995. Március 7., Kedd Itt-Hon B 3 Munkavégzés a láthatatlan börtönben Két hétig tartott egy fiatalasszony kálváriája Akár örök figyelmeztető is lehetne a kalitkába zárt kismadár (ÉM) - Két hónap elteltével csitult az idegfeszültség. A család mindennapi élete visszatért a régi kerékvágásba, s Erzsiké teszi dolgát a friss szagú családi házban és körülötte. Még az elmúlt év decemberének elején kezdődött egy sokat ígérő külföldi munkavállalás lehetősége, ám alig húsz nap múltával szertefoszlott. Nehezen állt kötélnek, hogy e lelkében kitörölhetetlen időszak eseményeiről beszéljen, de végül is megtört a jég. Hirdetéssel kezdődött Már harmadik éve élt munka- nélküliként. A közeli gyár egyik üzeméből küldték el, tudván vegyszerérzékenységét. Nagyon rosszkor jött a munkahely elvesztése, mert a megkeresett fillérek mindegyikét a felépült családi ház törlesztésére fordította a család. Naponta érdeklődött, szorgalmasan olvasta az újságok apróhirdetését, mígnem októberben rábukkant egyre. Ebben az állt, hogy fiatal hölgyeket keresnek bútoripari munkára Ausztriába. Szállást is biztosít a munkaadó, és ott állt egy megadott postafiókszám. - A heteket izgalomban töltötte a család, mígnem egy hónap múltával megcsörrent a telefon. Egy hölgy közölte velem: amennyire továbbra is kitart szándéka mellett, megbízója jelentkezni fog. Egyik este újra telefonáltak. A német akcentussal beszélő férfi közölte „ő a főnök,” s azonnal induljon, ha jó pénzt akar keresni. A fülnek édes muzsika volt a havi 20 ezer schilling, de Erzsiké kérte, hogy 1-2 nap múltán indulhasson, mert férjét két iskoláskorú gyermekét el kell látni, élelmet, valutát(l) kell vásárolni. A telefonáló nehezen fogadta az érveket, de végül is belement. Csalódássorozat Harmadnap este útra kelt férjével és a nagyobbik gyerekkel. Az autóban tetemes helyet foglalt el az élelem, a ruhák, s vitte a kötelezően megszabott 1500 schillinget előlegként a szállásra. Reggel hat körül érkeztek Bécsbe, a megadott címre. Becsengetett, de az automata ajtó nehezen nyílt. Megjelent a főnök és közölte: korán van, várjak. Másfél óra után kinyílt a kapu, s innen kezdve megváltozott a világ: siessen, hozza a csomagját utánam - közölte a főnök. Alig volt idő elköszönni szeretteitől, máris baktatott a lépcsőn a belső udvarra nyíló egyik lakásba. Már két honfitársa lakott a szoba- konyhás, zuhanyzós helyiségben, s bár már tél volt nem fűtöttek, nem volt meleg víz. Azonmód lepakolt, átöltözött, és indultak a műhelybe. A mester - mert így kellett hívni a munkaadót - bekísérte a ház alagsorába, ahol az egyik műhely volt. Á másik kettő a lakhelytől távolabb. Ide autóval vitték reggelente és késő este vissza. A műhely tele volt antik bútorokkal. Ezeket kellett újjá varázsolni. Egy lengyel asztalos végezete a javításokat, az asszonyok magyarok, lengyelek vegyesen a polírozást végezték. A levegő tömény volt a spiritusz, a fényezőpaszta szagától. Néhány útba igazító mondat, gyakorlati bemutató után hozzákezdett a polírozáshoz. Természetesen addig nem járt munkabért amíg bele nem jött, s ennek idejét a mester állapította meg. Honfitársai suttogva közölték: ez ügyességétől függően egy hétig biztos eltart. Napi 12-14 órát dolgoztak, enni leginkább a szálláson volt lehetőségünk, munkaközben legfeljebb egy kávéivás- nyi szabadidejük volt, mert a tulaj szigorúan őrködött, a munkafegyelmet betartatta. Eltűnt életéből a hétvége, a vasárnap. Nekik dolgozni kellett. Ha elfogyott az elemózsia, a mester „átugrott” Sopronba bevásárolni, és fillérre felszámolt mindent. Mielőbb, de el innen Már az első napokban megtanulta, hogy csak munka létezik. Beszélgetni, diskurálni tilos volt. Két hét alatt a csillogó Bécsből semmit sem láthatott. Egyrészt az épület bejárati ajtaja automatával volt felszerelve, s annak kódját csak a mester ismerte - ő nyitotta, zárta mindennap. De se erejük, se kedvük nem volt a napi robot után, hogy élvezzék a Bécsi utcák színpompáját. így telt el a két hét, közeledett a karácsony. A mester soha nem beszélt előttük a mindnyájukat érintő dolgokról, külön-külön hívta fel lakásába alkalmazottait, és négyszemközt közölte észrevételeit. Erzsiké mielőbb haza akart térni. Először megpróbálta erről szándékosan lebeszélni, de látva állhatatosságát beleegyezett a hazamenetelbe, ám zordan közölte: január első napjaiban vissza kell térnie. Aztán kiszámolt ötszáz schillinget, és udvariasan kitessékelte. Egyik szobatársnője szintén haza kívánkozott, őt azonban nem engedte, mondván: sok a munka, itt nincs karácsony, ünnepnap, csak a megrendelők elvárásai. Másnap hajnalban szinte kiszöktek rács nélküli börtönükből. Szerencséjük volt, mert az egyik lakó kinyitotta a kaput, s ők rohantak a szabadság felé. Jó időbe telt míg rátaláltak az állomásra, és az első adódó vonattal visszaindultak a hőn vágyott otthon felé. Az ötszáz schillingből csak Budapestig futotta. Nehezen, de talált egy ismerőst aki kisegítette, s megvehette a vonatjegyet hazáig. Már több mint két hónap eltelt. A rémálom nehezen, de tompul. Erzsiké munkát talált idehaza, s visszaállt régi megszokott élete. A város peremén épült családi ház lakói újra boldogok, de egy valami mindenképpen tanulsággal szolgált mind a fiatalasszony, mind pedig az őt követők számára: nem minden válik arannyá amit újsághirdetések csábító ígérete takar. HETI ÍEGY7FT Vendégek Priska Tibor Előre megfontolt szándékkal provokáljuk a község polgármesterét. Nevezetesen: miért nem vágja meg úgy istenigazából az alföld kies tájairól ide- kívánkozókat, mármint azokat, akiknek van pénzük éppen ebben a faluban víkendházat, de inkább hétvégi ház ürügyén villákat felépíteni!1 Hiszen úgy tűnik, van ott pénz bőséggel, ha egy kicsit jobban megadóztatja őket, azt is kibírják, a falunak meg csak jól jön a bármily kis pluszocska is. A polgármester nem ma jött le a falvé- dőről, elnézően somolyog. Valóban megtehetné, hogy törvényesen, teljesen szabályosan fölemelné az adót, lévén, hogy a község üdülőterület, lévén, hogy ilyen község valóban nincs még egy az országban, mivel éppen fenn, a hegyek tetején épült meg, és most már itt a vezetékes ivóvíz, a jó ellátás, hamarosan kész lesz a gáz, a szennyvízelvezető - mindehhez tényleg kell is a pénz -, szóval mindez még hozzájön a tiszta, friss hegyi levegőhöz, a magaslat csábításához, van itt szánkópálya, síelni is lehetséges, nyáron meg bóklászni a különleges szépségű erdőkben, gombatudást kipróbálni, meg egyáltalán mindent, mit egy magas hegyi falu adhat. Nem véletlenül jönnek ide az alföldi síkságokról, de még a közeli városókhól, községekből is, mert, szó, ami szó, nem akárminő falu ez! Ennek ellenére... Hát igen, a polgár- mester, ki a szakmát sem most kezdte, ő volt előtte, meg azelőtt is a tanácselnök, tehát a falu elismert, megválasztott vezetője, csak legyint nem egészen tisztességes biztatásunkra. Rámutat az egyik, szép családi házra, mely mellett éppen most haladunk el. Ezt egy alföldi város lakója építette, a mellette lévő nagyot, szépet egy helybéli. A túloldalit is helybéli. Odább meg a víkendhá- zak. A polgármester eme családi háznak, valamint a többi kisebb háznak a tulajdonosát is ismeri, majd' mindegyiket név szerint és - foglalkozás, szakma szerint is! Ha bármikor odament eddig hozzájuk, hogyaszongya, nem tudnának-e segíteni a falunak ebben, vagy abban, még soha nem mondtak nemet. Tudtak. Elég sokban tudtak, hiszen közülük ki ilyen, ki olyan vállalatnál, üzemben, ki tudja hol dolgozik, tud tenni valamit ő maga is, vagy akad ismerőse, aki tehet. Fölemelhetné az adót - mondja a polgármester, a falunak tényleg hozna valamicskét az emelés, de csak éppen valamicskét. Viszont: bezáródnának az ajtók. Az ide költözött, itt hétvégi házat, családi házat építők ajtajai. Es rossz hangulat keletkezne, elkülönülés. Én helybéli vagyok, te meg vendég. Gyüttment... A nyitott ajtók viszont valóban hasznára válnak a falunak. De még mennyire!
