Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
4 B Itt-Hon 1995. Március 7., Kedd „MOZIMŰSOROK Március 7-től 14-ig Kazincbarcika 7-én: Megint tanú. Színes magyar film. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 9- én: Junior. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 18.00 óra). 10- 11-én: Junior. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 12- én: Veszélyes vizeken. Színes amerikai film. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). 13- án: Forrest Gump. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 18.00 és 20.00 óra) Mezőkövesd 10- én: Megint tanú. Színes magyar film. (Kezdés: 19.00 óra) 11- 12-én: Az éj színe. Színes amerikai film. (Kezdés: 19.00 óra) Nyékládháza 10- én: Specialista. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 17.00 óra) Ózd 7-én: The shadow - Az árnyék. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra) 9-én: Született gyilkosok. Színes amerikai film. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). 11- én: Született gyilkosok. Színes ame-. rikai film. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). 12- 14-én: Junior. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra) Tiszaújváros 9-10-én: Négy esküvő és egy temetés. Színes szinkronizált angol komédia. (Kezdés: 17.30 óra) 12-13-án: Megint tanú. Színes magyar film. (Kezdés: 17.30 óra) Szubjektív női önéletrajz Kocsis Lajos A XX. század elején született, de XIX. századi nevelésben részesült. Fiatalon megviselte az első világháború. Küzdött, hogy tanár, orvos, vagy filmrendező lehessen, ám részesévé vált a munka- nélküliségnek. Harcolt a spanyol barikádokon. Auswitzi-gulági táborok lakója volt. Küzdött és izgult szeretteiért és magáért, a második világégésben. Reszketett az önkény alatt. Harcolt az 56-os felkelésben és ellen. Raboskodott a megtorlások idején. Emancipált nőként kijutott a világűrbe. Elesetten, öregen a XXI. század küszöbéhez érkezett és reménykedik. Anno: 1995. március 8. Japán nyelvet tanul a vidéki lány Kazincbarcika (ÉM-S.L.) - íróink, képzőművészeink különös vonzalmat éreztek egzotikus országok, szokások iránt, s ezt műveikben kifejezésre juttatták. De vajon mi késztet egy mai fiatalt arra, hogy vonzódjon egyik távol-keleti ország nyelve, kultúrája iránt? Erre kerestünk választ. Az 1969-es születésű Kazincbarcikán lakó Benedek Andrea, jelenleg japán nyelv- és művelődéstörténetet hallgat a Miskolci Bölcsész Egyesület kurzusain. Megvallja, hogy azért választotta éppen a japán nyelvet, mert a keleti művelődéstörténet, elsősorban az irodalom és filmművészet érdekli. Általános iskolás korában olvasott először japán novellát. Annyira megtetszett, hogy azóta is szeretné eredetiben is elolvasni. Ez a vágy sarkalta arra, hogy beiratkozzon a Miskolci Egyetem megfelelő szakára. Mivel még nem volt Japánban, életmódjukat csak hallomásból és olvasmányélményei alapján ismeri. Szerinte nagyon érdekes, ahogyan különféle vallások egymás mellett élnek. A két keleti vallás, a sinto és buddhizmnus jól megfér a kereszténységgel, s így a japánok az események alkalmával különféle vallás szertartásait veszik igénybe. Az esküvő sinto vágj' keresztény, a temetés viszont kifejezetten buddhista szertartás szerint történik. A japán illemszabályoknál érdekes, hogy társaságban neveletlenségnek számít orrot fújni. Ajólnevelt inkább szipog, és csak akkor használja zsebkendőjét, ha egyedül marad. Ami magát a nyelvet illeti, elmondható, hogy a japán nyelvtan nagyon egj'szerű, viszont a háromféle írásmódot elég nehéz megtanulni, legalábbis egy európainak. A két szótagírás neve: Hirgama és Katana. A Kan- ji-k fogalmakat jelölnek. Hira- ganával az eredeti japán szavakat írják, a katakanával pedig az idegen eredetű szavakat jelölik. Andrea véleménye szerint a japán beszéd első hallásra nemigen ragadja meg az embereket, nem olyan dallamos, mint például az olasz nyelv. De aki többször hallja, hamar megbarátkozik a kemény hangzással. A hallgatók helyzetét segíti, hogj' lehetőségük van anyanyelvi tanárokkal is gyakorolni. Két évig tanította őket Wakai Seiji és Bando Natsumi, a múlt év óta pedig Tomoto Ákiko tanárnő. Wakai tanár úr tudott magj'arul, Tomoto tanárnő pedig beszéli egy keveset nyelvünket, de ó a nyelvtani magyarázatokat angolul adja elő. Bando tanárnő viszont a japánon kívül nem beszél semmilyen nyelvet, japán társalgást tanított. Sok titka van e kedves virágnak (ÉM - RZ) - A piacokon megjelent a tavasz hírnöke. Még a tél az úr, de a hóvirág már sejteti a tavasz közeledtét. Sok titkot el tud árulni a hóvirág. Szembetűnő a lepellevél csillogó hófehér színe. Mi ennek az oka? A levelek sejtközötti járataiban, sejtjeiben sok a levegő, ez teljesen visszaveri a napsugarat, aminek a fehér szín az eredménye. Ez pompás csalogató és jó reklám a rovarok számára. Ez a fehér szín jól elüt a környezetének barna (avar) színétől, így a rovarok számára messziről észrevehetővé válnak. A melegedő idő sok rovar számára a felébredést is jelenti. Egjniásra találnak. A rovarok a virág mélyén lévő virágmézért minden akadályt képesek legyőzni. Az aranysárga porzók csillogása nem zavarja őket, céljuk a virágméz elérése. Bejutás közben pedig szépen magukra veszik az aranyszínű virágporszemeket. Átmenve aztán egy másik virágra azt szépen „tudtukon kívül” be is porozzák. Amikor a virág porzójához hozzáér a rovar, annak tokja szétpattan, és valóságos virágporfelhő éri a kis rovart. Megporzás után aztán megérik a toktermés. Ebből szóródnak szét a fajfenntartását bizA hóvirág Kiss Tamás grafikája tosító magvak. A vándorlegények egykor hamuban sült pogácsát kaptak az útra. Ilj'en gondos szülő a hóvirág is. A magvait ellátja kipúposodó résszel, mely igen húsos, amit a hangyák igen szeretnek. Be is viszik menten a földbe, ezzel mintegy „elültetik” a növényt. Ezekből fejlődnek ki, az újabb egyedek. De a sok titok tovább folytatódik. Hisz a korai virításnak is az oka, hogy előző évben igen sok tápanyagot felhalmozott hagj'májában, amiből tavasszal kihajt az új hóvirág. Meg kell küzdenie a fagyos talaj áttörésében is. Erre szolgál a leveleinek végén lévő kemény szövet, mely kis vésőként segíti a talajban való növekedését. A hóvirágot tömegesen látjuk többnyire az erdőben. Miért? Mert hagymája kis fiókákat fejleszt ki, ezek aztán önállósítják magukat. A növény szempontjából e tömeges együttlét igen fontos tényező. Közismert életjelenség a növény légzése. Légzés közben kicsiny meleg következik. E piciny meleg a tömegesen együttélő hóvirágnál összeadódik és e meleggel felolvasztják maguk mellett a hótakarót, így aztán a virág előbújhat, és tárt kaitokkal várja vendégeit, a megporzást elvégző rovarokat. Hogyan védekezik a növény a változékony idő ellen? Hisz ez igen nagy próbára teszi a kora tavaszi növények ellenállóképességét. Ezt a hóvirág igen egyszerűen oldja meg. Melegebb időben kinyílik lepellevele, zordabbá váláskor aztán becsukja azt. Nem ok nélkül, mivel így védi a szaporodás igen fontos ivari szerveit. Jól megfigyelhető ez a mozgás a később nyíló tulipánnál is a kertben. Ennek okát a lepellevél külső és belső felületén lévő sejtek eltérő növekedésében kell keresnünk. Mindezen túlmenően a hóvirág titkai egyben igen szép példái az élőlények létéért való küzdelmének és környezethez való alkalmazkodásának. Az egyesület a közművelődés műhelye Aggtelek (ÉM) - Népdalkörként 1981-ben alakultak, majd ezt követően 1984-ben vették fel a hagyományőrző jelzőt, s végül egyesületL995. Március 7., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Saját haladási irányát tekintve az út bal oldalán kutyagol, nekünk, kik a kocsival szembe megyünk vele, jobbon. Helyesen, hiszen ily módon már messziről észleljük egymást, ha úgy szükséges, ő lehúzódik ki- csinyég, mi valamelyest behúzódunk, ütközés elkerülve, még köszönésfélét is inthetnénk egymásnak, ha ez ki nem ment volna a divatból, és mindenki folytathatja az útját derűsen. Derűsen... Hát annyira azért mégsem derűsen, mivel kicsit zavar az úton szemközt baktató, tovább kutyagoló lény tekintete... Mely már messziről szinte belefúródott a szemembe, nagyon is érződött belőle az érdeklődés, a bizakodás, majd később valamiféle döbbenet, szomorúság. Elhaladtunk- ban visszafordulva az ülésen még egy ideig láttam könnyed, rugalmas lépteit, mely lépteket amolyan ügetésfélére állított be, mellyel hosszan lehet bírni a gyaloglást, néztem tiszta, fényes bundáját, lépteinek ütemére himbálózó füleit, de azt már persze csak képzeltem, hogy hallom lihegését is, a kutyákra jellemzően a szájából oldalt kilógatott nyelve mellől. Tacskó. Igazi, szép tacskó - bár lehetséges, van benne más vonulat is - bandukol most éppen az országúton, nyelvét lógatva, hosszú távra beosztva erejét, és előbb bizakodva, majd meghökkenve, értetlenül nézve az autókra. Melyeknek egyikéből valahogy kiesett. Kiejtették. És hiába jelzett, szólt érthetően, a gazdi nem hallotta. Csakis így lehetett, kiejtette, és nem hallotta a jelzést. A gazdi kocsija tovább ment, őt itt feledve, pedig most nyilván keresi, várja, hívja, másként hogyan is lehetne? Már azóta észrevette és vissza is fordult érte. Talán éppen ő jön ott... Vagy mögötte. Kutyagol hát a tacsi még bizakodva az országúton, bele-be- lenézve minden szemközt jövő autós szemébe, meg-megeme- lintve hatalmas füleit, hátha hallja már a minden mástól megkülönböztethető motorzúgást, beleszimatolva a levegőbe, hátha megérzi már a vártf ismert illatokat. Még bízik, még nem hiszi el, hogy kidobták. Hogy tudatosan hozták ide, ahol közel s távol nincs falu, tanya, csak a hosszú, szürke országút, mellette fák, szántások, valahol odább egy csali- tos, egy felcsillanó pocsolya... Még nem tudja, hogy megmentője lehet mindez. A csalitos, hol meghúzódhat, esetleg valami ennivalót találhat, elkaphat magának, a pocsolya, hol ihat. Nem tudja, de észleli, elrakja magában. Ha elrakja. Ha nem... Tehát ismét egy kidobott kutya. Divatos ez mostanában, szó szerint útón-útfélen tapasztalhatjuk. A „gazdi”, ki amolyan státusszimbólumként beszerez magának egy ebet, akár a panel hatodik emeletére is, egy ideig reggelente korán kel, lemegy vele a satnya területre, sétáltatja, dolgát végezteti, a szomszédoknak beszél okosságáról, megvásárolja az állandóan hirdetett marhaságokat, majd mindebbe beleunva valakinek felkínálja a kutyát, később pedig... Hát igen. Ä bevált mód. Kocsiba rakja, elviszi minél messzebbre, majd valahol kiteszi. Isten áldjon! Vagy tudsz magadra vigyázni és megmaradsz, vagy véged van! Az utat járók gyakorta láthatnak kidobott, magukra hagyott kutyát. Szépeket, okosakat, barátságot, szeretetet keresőket, érdemlőket. Egy ideig bizakodva, könnyed léptekkel mennek, mint az iménti tacskó, majd fáradnak, éheznek, koszossá, beteggé válnak. És elpusztulnak. Éhen vesznek, vagy a kocsik elől sem tudnak elvánszorogni. Még mindig bíznak, a „gazdi” kocsiját várva. Aprócska esély: valaki mégis megsajnálja, magához veszi, védelméről gondoskodik. Védelem. Honnan is való a kutya megszeretése, megvédése? Nehéz lenne megmondani, hiszen úgy tudjuk, hogy éppen ez a lény volt az ember első barátja. Úgj'annyira, hogy védelmét, óvását az ember a legmesszibb időktől kezdve kötelességének tartja. Kellene, hogy tartsa. Oldódásképpen hadd álljon itt egy aprócska részlet a Parasztbiblia címet viselő, csu- dás, olvasmányos könj'vből, Lammel Annamária és Nagy Ilona gyűjtéséből. íme: „Jézus meg Szent Péter együtt vádú- tak. Péterrel vele ment a kutyája is. Ahogy mentek, egy dü- ledező falhó értek. A kutya a fal mellett elkezdött pisáim. A fal rádűt. Agyonütötte. Jézus akkor meghagyta, hogy minden kutya támassza meg a falat, ha pisái. Azúta mög is támasztik.” így történt ez bizony az an- tivilágban, a kutyák a rendelet szerint azóta is megtámasztják a falat. Ha van. Ha jut nekik fal. De mostanában sokuknak nem jut, sokukra nagyon is kutyavilág jár, éppen az embernek, legrégibb barátjának hív- sága, divathóbortja miatt. Élet- re-halálra verekedteti a pitbul- lokat, hogy pénzt hozzanak konyhájára, vérebeknek titulálja a legártalmatlanabb nyomkereső apróságokat, csibésze- zésre tanítja az egyébként paj- táskodó, emberszerető dogokat, acsarkodásra, széttépésre a játékos kedvű dobermanokat, papucsot kerestet a pulival, „aki” sokezres juhnyájat képes rendben tartani, megóvni, és akiről egyébként is tudjuk, hogy nem kutya, hanem puli, két lábon ugráló, pitiző bohóccá süllyeszti a sokmázsás vadkant megállítani képes aprócska foxit, meg... Meg igen, képes könnyedén kidobni kocsijából a barátját, mert megunta. Lassít, kidobja, gázt ad és elsiet. A legtöbbet és oktalanul szidott kutya, a véreb. Méghozzá: bajor véreb látható a képen. Gazdája leginkább hátizsákban szokta vinni oda, ahonnan a nyomokat követheti. Fotó: PT Az Itt-Hon konyhája Az alábbiakban az ismert ózdi Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház konyhájának specialitásai közül adunk közre néhányat azzal a szándékkal, hogy azokat otthon bárki elkészíthesse. íme a receptek: Bükk-erdei vadászpecsenye A sertéskarajszeleteket zsiradékban hirtelen kisütjük. Ragu: a vöröshagymát kockára vágva üvegesre sütjük, beleteszünk kevés sárgarépát, lecsót, fokhagymát, gombát, és pároljuk, amíg a gomba megpuhul. Sóval, borssal ízesítjük, és a végén zöldborsót tesszünk bele, majd készre pároljuk. Ezt a ragut a sertéskaraj szeletekre szedve tálaljuk pirított burgonyával. Nyitrai sertésborda A sertéskarajt felszeleteljük, kiveijük és besózzuk. Lisztből, tojásból, reszelt burgonyából panírmasszát készítünk, ezt sóval, borssal, csipetnyi paprikával és fokhagymával ízesítjük. Ebbe a masszába beforgatjuk az elkészített hússzeleteket, ezután zsemlemorzsába tesszük, és bő forró zsiradékban kisütjük. Pirított burgonyával vagy burgonyapürével tálaljuk. Vörösboros gombás sertésszelet A sertésszeleteket kevés zsiradékban hirtelen átsütjük núndkét oldalán, és fedő alatt puhára pároljuk. Ragu: bőséges mennyiségű vöröshagymát zsírban megdinsztelünk, és az apróra vágott gombát hozzáadjuk, sóval, borssal, paprikával, vegetával ízesítjük, és készre pároljuk, majd hozzáadjuk a vörösbort. Aperitifként a konyakot ajánljuk. Kísérőitalként pedig tegyünk az asztalra száraz vörösbort, amit aztán alkalmasint szódával szelídíthetünk ízlés szerint. Amatőr poéták Nyújtsd a kezed Ne hidd, hogy magányos vagy, mert mi veled vagyunk, nyújtsd a drága két kezed és mi felkarolunk. Ha elfogadsz barátodnak meglátod, érezni fogod, szebb lesz így a világ ha szívedet kitárod. Mi magányosak vagyunk, de nekünk egy a célunk hogy amíg mi élünk csak szeretetet osztunk! Tomorszky Istvánná tiszaújvárosi nyugdíjas té váltak. Legfontosabb céljuk, a régi népdalok éneklése mellett a saját maguk által írt és rendezett, a már nem élő hagyományok felelevenítése, népijátékként, színjátszó stílusban. Ez az egyetlen közművelődési egyesület, amely a kultúra műhelyévé vált
