Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-29 / 75. szám

Az ÉszakAIagyarorszác; SZERDAI MELLÉKLETE 1995. Március 29. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala ÉP-slágerlisták Az Éretlen Paradicsom továbbra is váija a Top-10-eket. Tehát ne feled­jétek: mindenki slágerlistáját vár­juk! Küldhetitek egyedül, vagy töb­ben is; névvel, címmel, jeligével vagy fotóval. Címünk: 3501 Mis­kolc, Észak-Magyarország szer­kesztősége, Pf.: 351. A levelezőlapra vagy borítékra írjátok rá: Éretlen Paradicsom! Egyet azonban kér­nénk: ne küldjétek „renitens”, nem tíz, hanem több számot tartalmazó listákat! Most például kettő is húsz számból állt, de az esélyegyenlőség jegyében kénytelenek voltunk meg­állni a tizediknél! „Tünde, a rap és a technozenét, va­lamint a táncot szerető lány vagyok Edelényből. Ezzel a slágerlistával szeretném köszönteni a tavaszt kedvelő fiatalokat” 1. Scooter: Move Your Ass 2. East 17: Let It Rain 3. MN8: I've Got a Little Something 4. Deuce: Call It Love 5. Alex Party: Don't Give Me Your Life 6. Boyzone:Love Me For a Reason 7. Snap:The First, The Lost Eternity 8. Three-O-Matic: Success 9. Scooter: Hyper Hyper 10. Prodigy: Poison Miskolczi Mária (16 éves) és Emődi Ilona (15 éves) Hejőpapiról írt. Szeretik a lassú és a gyors szá­mokat is. Főként ezeket. 1. Republic: 67-es út 2. Bon Jovi: Always 3. All-4-One: I swear 4. Mo-Do: Eins, Zwei, Polizei 5. Aerosmith: Crazy 6. 2 Unlimited: No One 7. D.J. Bobo: Everylady 8. Rednex: Old Pop In an Oak 9. Sing Sing: Halál a májra 10-Carpe Diem: Élj a mának! +1 Soho Party: Gyere, táncolj „E. Csaba vagyok. Sok kedvenc együttesem van. Ezt a listát kül­döm Heninek, Imolának, Gabinak a névnapjára és a saját születésna­pomra.” A Gábor nap épp’ hogy el­múlt, a szülinapodat nem tudom, de remélem, arról sem mai-adtunk le, úgy hogy: boldog szülinapot! A szerk. 1. Scooter: Move Your Ass 2. Ini Kamoze: Here Comes The Hotstepper 3. 20 Fingers: Short Dick Man 4. Cramberies: Ode To My Family 5. Mar'oh: Tears Don't Lie 6. Madonna: Take a Bowe 7. MN8: I've Got a Little Something 8. StarWash: Disco Fans 9. Captain Hollywood Project: Flying High 10. Moby: Feeling So Real Játék angol nyelven A legutóbbi forduló mondatainak fordítása: (Természetesen több jó megoldás is elfogadható.) Az új évet törölték, megtalálták a régit. Soha, soha, soha, soha ne add fel. A mai első mondatot egy angol drá­maíró mondta: Television is for ap­pearing on, not looking at. A második mondatot Kiplingnek, a világhírű írónak mondták fiatal ko­fában: 7 am sorry Mr. Kipling, but you just do not know how to use English langauge. Ennek a két mon­datnak a magyar nyelvű fordítását kell eljuttatni a játék megjelenése utáni 8 napon belül a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár első emeletén az idegen nyelvi rész­legben Némethné Orbán Máriának. Csak 15 éven aluliaktól várunk megoldásokat. A miskolci Angol Nyelvi Klub, a játék meghirdetője, a legjobb és legszorgalmasabb megol­dók között négyhetenként egy angol nyelvű könyvet sorsol ki. Ezért kér­jük, hogy a megoldás után a leadott lapra ríjátok rá a neveteket, koroto­kat, lakcímeteket vagy a telefonszá­mot, amelyen keresztül elérhetünk benneteket, valamint iskolátokat is, mert az esztendő végén külön jutal­mat kapnak a legügyesebb gyere­kek és iskolák. Egy estényi nihil az „E”-Wubban & Előbb be kell jutni az épületbe. Megmászni a főbejárathoz vezető nagy­lépcsőt, leszurkolni a belépőt, ami koncertnapokon akár négyszáz forint is lehet Fotó: Nagy Gábor (ISB) Váradi Ferenc Egyszer én is a metró alá kerülök, úgy mint ez a sörösüveg. A húsz év körüli fiú a nyomaték kedvéért a sí­nek közé ejti a kiürült spatenes üve­get. Na milyen laza vagyok? - néz rám elégedetten. Mindenki jó have­rom az „E”-ben - vagánykodik -, be­viszlek téged is. Ötperces ismeretségünk alatt kiderült (mert elmondta), ő Buda­pest „legismertebb arca” a „leg­nagyobb vagány” akit valaha is is­merhettem. Az „E”-be mégsem engedték be. Kicserélték a rendezőket, ezek az újak meg bunkók - mentegetőzik. - Gyere el a Tilos az Á-ba - invitál -, ott aztán valóban haverom minden­ki. Ez egy gizda hely, ide sznobok járnak, beszari úri gyerekek a papa összeharácsolt Mercijével... Harmadik éve, hogy a Jurta színház épületébe költözött az „E”- klub, a főváros legnépszerűbb, közel harmincéves múltra visszatekintő szórakozóhelye. Nem ritka a telt­ház, ami 1400-1500 embert jelent. Ha beindul a nagyüzem (este 10 után), a büfék és a WC-k előtt csak a rámenősebbek érik el a céljukat. Aki nem az: szomjan halhat vagy összepisilheti magát. Persze ehhez előbb be kell jutni az épületbe. Meg­mászni a főbejárathoz vezető nagy­lépcsőt, leszurkolni a belépőt, ami koncertnapokon akár 400 forint is lehet. Sumákolás nincs, a beengedő, kidobó fiúk nem ismernek irgalmat. Nem jöhetnek be a részegek sem. Ez már üzletpolitika, végül is azért van saját büfé, hogy ott igyon a szó­rakozni vágyó. Azok meg isznak. Folyamatosan. Beszélgetni úgysem lehet, akkora a zaj. Meg hát miről is váltsanak szót? A nagyon laza em­berek összefüggéstelen szövegét nem lehet, meg nem is érdemes kö­vetni. Ha történetesen két nagyon laza „ismert arc” találkozik, akkor mehet a mások gizdázása, mert ők mindenkinél okosabbak. Romantika egy szál se. Hülye va­gyok én? 2000 előtt pár évvel, ez a kifejezés már több mint ciki. Azért a büfé környékén, belemerülve a whiskys kólába lehet beszédfoszlá­nyokat elcsípni. Fiúknál többnyire az alábbi témákról esik szó: nők, ezen belül orális szex, ital, fű, have- romlopottegynyugatikocsitbazd- meg, nem azért jöttem ide, hogy ezt az amatőr vidéki zenekart hallgas­sam, meg hogy minek negyven évig élni, mikor huszonöt év alatt is ki tudja magát pörögni az ember. A lányok csendesebbek, de a szemük vadul jár. A mutatósabbja zenészekre vadászgat. Mert hát azok csak valakik. Sok zenész jár az „E”-be. Kilenc-tíz óra táján, bemelegítés­képpen a kisszínpadon egy kiszene- kar játszik. Nem sikk végignézni. Még akkor sem, ha jók. Unottan kell állni, egy-két percet szánva a produkciójukra, majd úgy, hogy mindenki lássa, hanyagul köpni egyet (ha már sokan vannak a te­remben nem illik, nincs is hova, csak kire), vagy (és ez mégiscsak „szimpatikusabb”) gúnyosan moso­lyogva továbbsodródni a tömeggel. Végül is mennyivel könnyebb és egyszerűbb felháborodni, mint gon­dolkodni. Ez itt most aranyszabály. Hogy mi lehetett régen a módi, azt talán a nagyszínpadon álló ko­paszodó rocksztár sem tudja már. (Lassan éjfél, ez már a főzenekar ideje.) Pedig ő még ismerhette a ré­gi „E”-klubot, játszhatott a színpa­dán, mikor az még a műszaki egye­temistáké volt. Na jó. Volt fehér ing meg nyakkendő. Tudjuk mi azt a Fonográftól. De mi volt akkor a kül­sőségek mögött? Most itt csak any- nyit látok, hogy néhány száz négy­zetméteren összegyűlt vagy másfél ezer egészséges fiatal, és úgy tesz, mintha jól érezné magát. Mert jaj annak, aki magányosnak látszik ebben a tömegben. Régen jobb bulik voltak? - kér­deztem koncert után a kopaszodó rocksztárt, aki rutinosan úgy tett, mintha a nézősereg miatta jött vol­na el. (Ez sajnos már nem így van. A főprodukció is keveseket érdekel.) Tudod, akkortájt - mondja - nem volt ilyen szakadék a közönség és a művészek között. Vége volt a kon­certnek és együtt maradtunk. Nem volt ilyen hajtás, nyugi volt, szeret­tünk együtt lenni... mondta mind­ezt úgy, hogy idegbeteg módon rá­gógumi zott, sört ivott és dohány­zott. Hihetetlen, de szinte egyszere. Ahogy később belemerült a nosz­talgiázásba (melyik zenész melyik nőt hányszor...) az arca megszelí­dült, magabiztosnak tűnő lendülete is megtört. A tetőfokán álló zaj és az idegesítő vibráló fények közepette már-már kezdett olyannak látszani, mint egy védtelen kis állat az őser­dőben. Csak arra tudtam gondolni, ilyen hatvanas évekig visszalassult tempóban biztosan nem lesz ereje sörért könyökölni a büfénél, s talán a toalettbe sem jut el idejében. Mutatós és drága vadvirágok Fülep Dániel Az embert kezdetektől fogva vonz­zák a természet szépségei. Pázsitos hegyoldalak, havas csúcsok, mada­rak, cseppkövek, kristályok, virá­gok - mind-mind megannyi apró­ság, melyek mindig is megmozgat­ták a képzeletet és a szépérzéket. Napjainkban is egyre több ember vágyik arra, hogy a betondzsungel­tól távol éljen. De hát ez csak keve­seknek adatik meg, ezért próbáljuk meg otthonainkba vinni az élővilá­got, ezért szeretünk kirándulni, s hazavinni valamit a látottakból - mondjuk egy csokor virágot. A virággyűjtésben nincs sok ki­vetnivaló (bár ezen is lehetne vitat­kozni). Az jelent problémát, hogy egyre több védett virág kerül a fi­gyelmetlen és/vagy rosszul tájéko­zott gyűjtők vázáiba. A bajt csak te­tézi, hogy sokat szednek kereske­delmi célokra, hogy eladhassák a pi­acokon, forgalmas utcákon, vagy ex­portálják őket más országokba (pél­dául Hollandiába) az értékesebbnél értékesebb természeti kincseket. Sajnos egyre többször lehet talál­kozni tavaszi csillagvirággal (esz­Kockásliliom - tagadhatatlanul szép és 10 000 fórint az értéke mei értéke 2000 Ft), tavaszi kanka­linnal (e. é. 2000 Ét), leánykökör­csinnel (e. é. 10 000 Ft), fekete kö­körcsinnel (e. é. 10 000 Ft), tavaszi tózikével (e. é. 2000 Ft), kockáslili­ommal és kakasmandikóval (e. ér­tékük 10-10 000 Ft), tavaszi hé­riccsel (e. é. 2000 Ft) stb. az eladók kosaraiban. Éviói évre egyre mér­téktelenebb a pusztítás mindössze azért, hogy az eszmei és pénzben ki- fejezhetetlen értékükhöz mérten fil­lérekéit eladott (vagy szedett) csok­rok 1-2 napig virítsanak egy aszta­lon egy pohár vízben. De honnan tudhatja a kiránduló vagy piaci vásárló, hogy melyik nö­vény védett? Ilyen jellegű informá­cióhoz bárki hozzájuthat szakköny- vekból és természetvédelmi intéz­ményektől. Az iskolák, oktatási in­tézmények kérhetnek tablót a Bük­ki Nemzeti Park igazgatóságától, mely a Bükk „védenceit” tartalmaz­za. Ézek közül persze egyik sem iga­zán használható a piaci vásárlás­nál. Ha valóban szeretjük a virágo­kat, ilyen esetben az a legjobb, ha meg sem vesszük a számunkra is­meretlen vadvirágokat, bármeny­nyire is mutatósak. A virághagy­mákkal is vigyáznunk kell, ezek kö­zül is sok erdőkből származhat. „Aki a virágot szereti, rossz em­ber nem lehet” - tartja a közmon­dás. Kissé elvonatkoztatva ebből az is kiderül, hogy az embert tökélete­sen minősíti az élővilággal tartott kapcsolata. Aki valóban szereti a vi­rágot - az inkább a természetben hagyja. Ha szól a sóul... A blues műfajának újgenerációs képviselői már toporognak az ajtó előtt bebocsátásukat várva a honi zenei közéletbe. Jelenlegi státu­suk ugyan még bizonytalan - profi amató- rök(?), amatőr profik(?) -, de mái- „menthetetle­nül” benne élnek a zenét szerető közönség tu­datában. Ezek közé tartozik a Ferenczi György vezette Herfli Davidson is, akik nemrégiben léptek föl Miskolcon, hogy zenéjükben nénú műfaji keveredéssel zavarba ejtsék hallgatósá­gukat. Saját meghatározásuk szerint soult és íunkyt játszanak, és „kevésbé vagyaink bluesos csávók”, mondja Ferenczi, de karácsonytájt a pesti Vigadóban a Dohnányi Szimfonikusokkal is volt már közös fellépésük.- Életem eddigi legnagyobb fellépése volt - emlékszik vissza a koncertre Ferenczi György, a zenekar szájharmonikás-gitáros „karmeste­re”. - Fél évet készültünk rá, fél évet vett el az életemből, de ilyen élményem még soha nem volt. Bluesharmonikával klasszikus szólót ját­szani... A szimfonikusokat Fekete Mária hangszerelte, és élőben az egész egy atombom­ba hatásával ért fel. Kilencszázan hallották. Egyébként ebből a közös munkából készül a Herfli Davidson harmadik lemeze a ’92-es Li­ve, illetve a ’94-es I feel good című után. És Ferenczi csak mesél, csak mesél... Arról, hogy hétéves korában eldöntötte: ha felnő, ze­nész lesz belőle. Évekig hegedült, majd ráta­lált az „önmegvalósító” szájharmonikára. Köz­ben pedig pakolta a P. Box koncertfelszerelé­sét, roadolt, játszott az S-Modellel, a Rodeóval, az Udvari Bolondokkal, az Eddával, a Hobó- val, Takács Tamással és az egykori LGT-vel. Eddig mintegy 40 lemezen működött közre. És végül: a németországi Harmonikás Világbaj­nokságon a legjobb minősítést kapta Szabó Tamással egyetemben, aki a Palermo Boogie Gangban játszik...- Amíg a nagy öregekkel zenéltem együtt, sokat elleshettem tőlük. Az LGT-ben például megtanultam, hogyan kell felkészülni egy koncertre. Két hónapon keresztül intenzíven napi 8-10-12 órát is próbáltunk. De roadként megtanultam azt is, hogyan kell egy zenekar­nak megszólalnia. És a Herfli Davidson meg is szólalt a Vian- ban. Perceken belül olyan hangulatot terem­tettek, amelyre legutóbb talán csak a Paler­mo Boogie Gang volt képes - ugyanitt. Ebbe pedig a James Brown átiraton túl belefért egy kis „böbebabázás” és némi cigány-show is. A hangsúly azon a felszabadult, profi mu­zsikáláson volt, amely ötletes, amely hangu­lati elemként játszik a hangerővel, bebizo­nyítva azt, hogy a könnyebb műfaj zenéje is képes érzelmek kifejezésére. S hogy a dalok egy része angolul íródott, a magyarul elő­adottak szövege pedig nem éppen az intel­lektuális magasságokban szárnyal? Mond­hatnánk: a műfaj ezt kívánja meg...- Én imádom ezt a zenekart, és tudom, ho­gyan kell kihozni egyes emberekből azt, amit tudnak - folytatja Ferenczi. - Mostani felállá­sunk tagjai, akik eddig tingli-tangli zeneka­rokban játszottak, Vincze Tamás dob, Zsemlye Zsömi Sándor szaxofon, Patyi Sándor basszus, Vadász Krisztián billentyű, nagyon jó zené­szek. A zenekarosdi iskoláján már átestünk, ezentúl csak dolgoznunk kell. Bluest azonban nem akarom hogy játsszunk. Stílusom sem olyan, mert én megölöm a hangszert. Képtelen vagyok arra, hogy hosszan, érzelmesen kitart­sak egyetlen hangot. (ml) Mondj egy jó viccet! A nüskolci angol nyelvi klub április 22-én, nyelvi játékot rendez. A játék 9 órakor kezdő­dik Miskolcon, a Városháza dísztermében. A 15 és a 13 év alattiak kategóriájában lehet ver­senyezni. A szóbeli részben angol nyelvű viccet vagy szellemes történetet kell elmondani, majd ismeretlen szöveg olvasása következik. Az írásbeli forduló egy feladatlap kitöltéséből áll. A 7. és 8 osztályosok csoportjába még lehet jelentkezni Némethné Orbán Máriánál, a me­gyei könyvtár idegen nyelvi részlegében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents