Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-29 / 75. szám
10 ÉSZAKIM agyarország z:.::.. ~~ Vita ------ 1995. Március 29., Szerda C sőd esetén az önkormányzat fizet Nehéz helyzetbe kerülhet Miskolc, ha nem emelik a lakásfenntartási támogatásra szánt keret összegét A megyeszékhely önkormányzatának a költségvetés ma tervezett megszavazásakor komoly dilemmával kell számolnia — állítja alábbi írásában Petrasovszky István, Miskolc volt alpolgármestere. A szerző a lakásfenntartási támogatások esetén szemlélteti: milyen nehéz helyzetbe kerülhet a képviselő-testület, illetve annak határozata nyomán a város néhány szolgáltató vállalata, cége. A cikkre válaszolva a miskolci önkormányzat jelenleg is hivatalban lévő alpolgármesterei arról számolnak be: eddig is hoztak fontos döntéseket a képviselők a város és polgárai érdekében, de ezek hatása csak két-három év múlva lesz érzékelhető. Miskolc idei költségvetés-tervezetében - az elhatározott hitelfelvételi korlátok mellett - több, szinte feloldhatatlan fe- szültségi góc van. Az egyik ilyen kritikus kérdéskör a lakásfenntartási támogatások ügye. Ezen a címen fizet a város segítség- nyújtásképpen azok helyett, akik képtelenek az emelkedő közműdíjakat megtéríteni, mert az egy főre jutó nettó jövedelmük nem több 12 600 forintnál - az egyedül élők, a gyermeküket egyedül nevelők esetében ez a határ nyilván magasabb a lakásrezsijük eléri a család nettó jövedelmének 30 százalékát, lakásuk szobaszáma nem haladja meg a városi rendelet szerint jogosnak vélt mértéket, ami egy-két személynél kettő; három-négynél kettő és fél; öt-hatnál három; azon felül négy lakószoba. A támogatás mértéke négyzetméterenként összkomfortos és komfortos lakásoknál 35 forint, félkomfortosoknál 25 forint, komfort nélkülieknél 15 forint. Öthavi támogatás A támogatás a fűtési idényre, gyakorlatilag öt, öt és fél hónapra szól. Az önkormányzat az igényjogosultak tartozásainak csökkentésére megítélt összeget közvetlenül a szolgáltatóknak utalja át. Idén az e célra előirányzott összeg azonos a tavalyi 35 millió forinttal. Ez az összeg már 1994-ben sem volt igazán elegendő, s előre látni, hogy 1995- re sem lehet belőle a ténylegesen rászorulókat kellően kisegítem. A Miskolci Családsegítő Szolgálat tapasztalatokon alapuló és nyilvánosságra hozott becslései szerint a miskolci lakosság 50-60 százaléka, a családok esetében 80 százaléka is támogatást kérő lehet. Az előző évi -196 900 fős - lakosságot alapul véve, mintegy 49 ezer négytagú családdal lehet számolni. Ha ennek csak a fele igényjogosult, akkor az előirányzott összegből az ilyen családokra a fűtési idényre 1400 forint, egy fűtési hónapra 280 forint segítség jut, ami a díjemelésekhez viszonyítva eleve kevés. Az eladósodás ellen küzdő városi költségvetés valójában nem veszi figyelembe arányosan az energiaár-emelést; a rohanó szakaszba tartó inflációt, amit ma már 27 százalékosnak lehet venni, és a nyugdíjaknak a 11 százalékos kevés emeléssel szembeni 16 százalékkal való leértékelődését. Figyelemre méltó, hogy a város mintegy 33-34 ezer nyugdíjaskorú lakosa mellett még 20 ezer körüli munkanélküli népessége van. Le lehetne egyszerűsíteni a kérdést arra is, hogy ha a lakásfenntartási támogatásra csak ennyi áll rendelkezésre, a nem létező többletpénz elosztására nincs mód. Sajnos, e témának további gazdasági kihatását nem lehet megkerülni. Ez a pénzhiány legalább három városi szolgáltató vállalkozást - nevezetesen a Hőszolgáltatót, a Vízműveket, az Ingatlankezelő Rt.-t - fizetésképtelen helyzetbe sodorhatja. A városi szolgáltatók pénze Amint előbb láttuk, a városi rendelet szerint jogosultak sem kapnak elegendő támogatást a tényleges költségeikhez viszonyítva, amelynek mértéke csak a városi díjemelések ismeretében pontosítható. Egy család, várhatóan elsőnek a villany- és gázszámlát fogja kifizetni, mert ezeket a szolgáltatásokat ki lehet kapcsolni, ha valaki nem fizet. A városi szolgáltatók ezek után csak akkor kapnak pénzt, ha marad nekik a családi költségvetésből. Ok a szolgáltatásaikat szüneteltetni - részben olyan törvényi kötelezettség miatt, mint az ivóvízellátás, részben technikai okok következtében, például fűtés vagy kilakoltatás - nem tudják. Számolni kell azzal is, hogy a 12 600 forint egy főre jutónál alig magasabb jövedelműek sefti bírnak fizetni, sót a polgári engedetlenség - ez ügyben egyébként rövidlátó felfogású — hívei, tartozásaikkal a szolgáltatókhoz be nem érkező díjak összegét erőteljesen növelik. Az említett három városi szolgáltató díjkinnlevőségei ma már elérik a félmil- liárd forintot, annak ellenére, hogy a Hőszolgáltató Vállalat a díjainak mérséklése céljából önkormányzati támogatást kap több százmilliós értékben, ami a lakosság terheit csökkenti. (Ilyen támogatásban sem a vízművek, sem az ingatlankezelő jelenleg nem részesül. Őket az önkormányzat átmeneti hitelekkel segíti, de ezzel csak a fizetési gondjaikat görgetik maguk előtt.) Előfordulhat, hogy a díjkinnlevőségek elérik vagy túlhaladják a háromnegyed millió forintot is. A város szolgáltató vállalatai a fizetőképességük határán vannak. A késedelmes díjmegállapítások havi 30-50 millió forint költség fedezetlenséget okozhatnak. Felelnek a cégeikért A Polgári Törvénykönyv szerint az ön- kormányzatokat a szolgáltató vállalkozásaik tartozásaiért háttérfelelősség terheli. Mivel a lakosság által be nem fizetett díjak miatt a szolgáltatók sem tudnak szállítóiknak fizetni, fizetésképtelenségük következtében csőd, avagy felszámolási helyzetbe kerülnek, helyettük az önkormányzatnak kell majd tartozásaikat kifizetni. így tehát a kör bezárult. A meg- szüntethetetlen szolgáltatások az ön- kormányzatnak mindenképpen pénzébe kerülnek, vagy így, vagy úgy, de fizetési kényszerhelyzet lép fel. Az ön- kormányzat ebből, a hibáján kívüli nehéz helyzetből ebben a költségvetési évben kikerülni nehezen tud. A szükséges megoldási változatok közül gondolni lehet - a teljesség igénye nélkül - rövid távon arra, hogy a lakásfenntartási támogatás összegét az önkormányzat más költségvetési tételek rovására megemeli. A szolgáltatók tényleges kiadásainál kisebb mértékű díjemelésénél a város arányosan nagyobb támogatást adhat nekik, mivel ez a lakosság terheit csökkenti. Mindkét változatban többlethi- tel-felvétel is lehet fedezet, a kamat terheivel együtt. Dönteni e vonatkozásban csak gondos gazdasági számítások alapján szabad. Hosszabb távon célszerű olyan intézkedéseket tenni, amely a szolgáltatói díjemelések fékezését megalapozhatják. Ennek érdekében sikerre kell vinni a Hemádparti Vízmű visszaszerzésének ügyét, mert a saját vízmű jóval alacsonyabb rezsivel tudná működtetni, mint az Eszakmagyarországi Vízmű Rt. Ha a mai fű tőmű vet pénz befektetésére hajlandó társtulajdonos bevonásával elektromos energiát is termelő kapcsolt erőművé sikerül átalakítani, a nyári idényben és a többletkapacitással termelt villamosáram eladással a fűtési költség állandó tényezői és növekedése elosztható, mérsékelhető lenne. A díjemelések mérsékelésének alsó határát természetesen az adja, hogy a szolgáltatóknak elegendő pénzbevétele legyen a technikai eszközök jó állapotban tartására, beleértve a közüzemi hálózatot is, továbbá végre lehessen hajtani a rendszerek korszerűsítését. Szociális érzékenység kell Gyökeres megoldást egyrészről a csak a lakosság fizetőképességét javító munkahelyteremtések, másrészről a nyugdíjak reálértékét megőrző gazdasági fellendülés hozhat. Az állami költségvetést sürgősen emberközpontúvá kell tenni, az eluralkodott monetáris szemlélettel szemben. A 3 millió nyugdíjas és a több mint félmillió munka- nélküli elvárja, hogy az ő érdekeik is érvényesüljenek, hiszen máris a tűrőképességük határára szorították őket. Az állami költségvetés hiányának megszüntetése nem mehet a nyugdíjak reálértékének rovására. Ez a le nem becsülhető nagyságú társadalmi réteg a nyugdíjak reálérték-csökkenését külső vállalkozásokkal már nem képes kiegyenlíteni, szemben a fiatalabbakkal, és egy gazdasági fellendülésben sem tud majd jövedelemnövelő szerepet kapni, ugyanakkor szavazataival mindig képes lesz politikai fordulatot csinálni. Részükre is meg kell teremteni az alkotmány biztosította gazdasági egyenlőséget. Ezt bármilyen politikai összetételű kormánynak szem előtt kell tartania. Védelmet kell nyújtani - törvény- módosítással - a szolgáltató, de más vállalkozásoknak is az ellen, hogy az aránytalanul kis összeget hitelezők ne hozhassák csőd- vagy felszámolási helyzetbe őket. E sokrétű kérdéskör körültekintő, hozzáértő, szakmai, gazdasági munkát követel, és nagy szociális érzékenységet, mert - amint az előzőek mutatják - az összefüggések széles ki- hatásúak. * Petrasovszky István írására válaszolva kifejtette véleményét a témáról a megyeszékhely önkormányzatának két, jelenleg is hivatalban lévő alpolgármestere, Fejér István és Káli Sándor: „Tisztelt Petrasovszky István! Megkülönböztetett figyelemmel olvastuk írását, amelyben a lakásfenntartási támogatás kapcsán felhívja a figyelmet a miskolci családok romló gazdasági helyzetére, a nyugdíjak gyors értékcsökkenésére, és ennek a város közüzemi szolgáltató vállalatainak gazdálkodását érintő következményeire. A mozgástér korlátái Először is le kell szögeznünk, hogy Miskolc város polgárainak szociális hogyléte valamennyi felelősen gondolkodó képviselő számára egyrészt elsődleges, másrészt megkerülhetetlen kérdés. Képviselőink naponta találkoznak munkahelyükön - az egészségügy, a közigazgatás, a vállalkozások területén - és családjaikban az ön által felvetett problémákkal. A bizottsági üléseken, a szakmai vitákon kirajzolódnak a napi gondok. Ugyanakkor világosan körvonalazódnak a város mozgásterének korlátái is. Véleményünk szerint is a romló szociális helyzet legfőbb okai: az egyre szűkülő foglalkoztatási lehetőségek, s ebből adódóan a munkanélküliek magas aránya, s a munkanélküli ellátásból kikerülők növekvő száma. A foglalkoztatottság helyzetének javulása nyilvánvalóan szoros kapcsolatban áll a nemzetgazdaság tendenciáival, e területen az önkormányzatok lehetőségei sajnos nagyon korlátozottak. Erőfeszítéseink a vállalkozásfejlesztésre, a vállalkozások feltételeinek javítására irányulnak. Jelentős korlátot jelentenek számunkra ugyanakkor a költségvetés peremfeltételei is. A sarokszámok meghatározásánál ugyanis alapelvként fogadtuk el, hogy megállítjuk a város eladósodását, még akkor is, ha nagyon jól tudjuk, hogy számtalan égető gond azonnali orvoslást igényelne. (Miközben például valamivel több mint 1 milliárd forintot fordítunk a szociális funkciók ellátására, e terület beruházására és felújítására gyakorlatilag semmit nem tervezünk, mert nem jut rá pénz.) 88 százalék, működésre Nem felejthetjük el, hogy bár 12,8 milliárd forint a város költségvetése, ennek a 88 százaléka a klasszikus működési kiadásokat fedezi, mely lehetővé teszi az óvodák, iskolák, szociális intézmények stb. működésének megőrzését. A város költségvetésének nem kis terhet jelent a már megkezdett, s talán nem eléggé megfontoltan elkezdett beruházások befejezése, valamint például az évekkel ezelőtti, a felelőtlen és minősíthetetlen kivitelezésből adódó Avasi csúszásveszély elhárítása. Örökségként maradt ránk az intézmény- rendszer elmaradt reformja is, ami szintén az előttünk görgetett problémák számát szaporítja. Nem lehet megkerülni azt a kérdéskört sem, hogy további eladósodás esetén ki fogja fizetni azokat a milliárdos nagyságrendű kamatterheket, amelyek a következő generációkat terhelnék, s hoznák a várost - az ország helyzetéhez hasonlóan - még lehetetlenebb helyzetbe. Felelős önkormányzat ilyet nem tehet még akkor sem, ha ez - mint ön is írja - a választók egy részének, esetleg nagyobb részének átmeneti elfordulását vonja maga után. Nőnek a polgárok terhei Térjünk vissza azonban írásának kiinduló gondolatához. Mi is úgy ítéljük meg, hogy a város polgárainak terhei növekedni fognak, bár annak mértéke nehezen prognosztizálható. A távhőszolgáltatási díjak kényszerű emelésekor Miskolc város közgyűlése ezért is döntött úgy, hogy az év második felében megvizsgálja és szükség esetén korrigálja a szociális támogatások rendszerét. Konkrét felvetését vizsgálva a következő adatokkal szolgálhatunk: A lakásfenntartási támogatást 1994-ben 2505 esetben, 16 millió forint értékben vették igénybe városunk rászoruló polgárai. A támogatás a fűtési idény 6 hónapjára szól, az idei előirányzat 35 millió forint, melyből eddig az év első három hónapjában 9,8 millió forint került felhasználásra. A díjemelések kapcsán természetesen felmerül a kinnlevőségek kérdése, amit durvábban úgy is fogalmazhatunk, hogy 'mind kevesebben fizetnek, egyre többet'. Az ön által is rövidlátó felfogásúnak nevezett 'polgári engedetlenség' sajnos az előző időszak vezetői engedékenységével is találkozott. Későn, kapkodva és nem eléggé átgondoltan születtek döntések, a rendszeresen fizetők nem kis felháborodására. Ehhez párosultak azok a szakmailag kellően elő nem készített vállalati szétválasztások (Borsodtávhő, Mih°> Fűtőmű), melyek jelentős behajthatatlan követelésekkel terhelik a költségve- tést, illetve a hosszasan halogatott vízmű-átalakulási terv, ami szintén nem kevés forintjába került a városnak. „Elemzünk, értékelünk” A közüzemi szolgáltató vállalatok kapcsán, megítélésünk szerint, fontos szervezeti, tulajdonosi kérdésekről döntöttünk, illetve döntünk. A döntések pozitív hatásai azonban csak 2-3 év múlva, például a Fűtőmű új kombinált ciklusa erőmű belépésekor jelentkeznek, tartósan stabilizálva a távfűtés költségeit. Tulajdonosi helyzetünkből adódóan természetesen a vállalatok költséggazdálkodását folyamatosan elemezzük es értékeljük. Befejezésül megköszönve az ön .1° szándékú észrevételeit, türelmet és további áldozatvállalást kérünk, várunk a város polgáraitól. Az önkormányzat az elkövetkezendő félévben minden erejét arra összpontosítja, hogy sajat költségvetésének reformjával, intézményrendszerének átalakításával növelje megtakarításait. Egyrészt a jövő stabilizálása, másrészt a leginkább rászorultak helyzetének könnyítése érdekében.” Óraleolvasás. Évről évre nő a fogyasztók tartozása. Az áramszámlákat még kifizetik, de a városi szolgáltató vállalatokkal együtt a város is komoly bajba kerülhet - állítja a lakásfenntartási támogatással kapcsolatos írásában Petrasovszky István. Fotó: Farkas Maya
