Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-18 / 66. szám

ÉM-interjw _____ N éni táljuk az alagút végét, nincs egy olyan világos történelmi jövőképünk, ami vidámabbá tenné ezt a filmet. Ez tükrözi az én pelikáni lelki állapotomat is. II. oldal ÉM-riport_______________ A gazdaember felébredt egy reggel és kiment a tornácra. Mit tát? Csak ágy csüngnek a patkányok a szőlolugason. Fogta a seprüt és adott nekik III. oldal Kilátó___________________ R abinovics a Kremlben dolgozik, a Szpaszkij-toronyban ül és a távolt fürkészi, hogy idejében jelezhesse a kommunizmus közeledtét. VII. oldal Fátyol Fotó: Fojtán László A hét embere Kovács F. László A Borsodchem Rt. elnök-vezérigazgatója, Eötvös-díjas Illesy Sándor Részlet egy életrajzból: „Kovács Ferenc László elnök-vezérigaz­gató, Borsodchem Részvénytár­saság. 52 éves. Vegyészmérnök, mérnök-közgazdász. Mind né­metül, mind angolul tárgyaló- képes. Egyetemi tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egyete­men, illetve a Budapesti Köz­gazdaságtudományi Egyete­men, mint mérnök-közgazdász végezte. Pályáját kutató mér­nökként kezdte a Magyar Ás­vány és Földgáz Kísérleti Inté­zetnél, majd három évet töltött az egykori NDK-ban, a Leuna Műveknél, petrolkémiai terüle­ten. Etiléngyárban dolgozott üzemmérnökként. 1971-tól, ki­sebb megszakítással - a Miskol­ci Múanyagfeldolgozó Rt.-nél ügyvezető igazgató - a Borsodi Vegyi Kombinát legkülönbö­zőbb munkahelyein - fejlesztés, technológia, beruházás, keres­kedelem - tevékenykedik. 1991-ben az Állami Vagyonke­zelő Rt. vállalati biztosnak ne­vezi ki a BVK állami vállalat ölére, s még abban az évben a BVK állami vállalat és a BVK Rt. fúziójából létrehozott Borsodchem Rt. elnök-vezér- ■gazgatója lesz. Ebben a funk­cióban irányította a társaság eddigi válságkezelését. Nős, két leánya van, az egyik 1994- üen szerzett vegyészmérnö­ki diplomát a Veszprémi Egye­temen.” Ami kimaradt az életrajzból: Kovács F. Lászlót március 15-e alkalmából az ipari és kereske­delmi miniszter Eötvös Loránd- díjjal tüntette ki.- Óriási meglepetés volt szá­momra is - mondja. - Két nap­pal korábban tudtam meg. Jól titkolták. Örülök, boldog va­gyok... Ezt a díjat korábban megkapta elődöm, Körtvélyes István is, s most én is. Tulaj­donképpen neki köszönhetem, hogy idekerültem, ö csábított ide, s igaza volt. Persze ez a díj a cégnek, kollégáimnak is szó), s annak, hogy megmaradtunk. A vegyipari recesszió ellenére, a pénzügyi nehézségek közepette... Az Eötvös-djjat vagy azért adják, mert az illető kimagaslói alkotott a műszaki, gazdasági élet területén, vagy azért, mert tartósan nyújtott kimagasló jó teljesítményt. Itt és most nagy valószínűséggel ez utóbbiról van szó.- Azt hiszem azt díjazták, hogy a Borsodchem nem süly- lyedt el a vegyipar, de úgy álta­lában az ipar recessziójában, a szerkezetátalakításban, a piac- gazdasagra való áttérésben - magyarázza Kovács F. László. - Bár benne voltunk egy erős lik­viditási válságban, de kitartó, szívós munkával sikerült a víz fölé hozni a céget. A tavalyi adó­zás előtti nyereségünk 1870 millió forint. Jószerivel negyedszázad egy munkahelyen, bár több munka­területen. Az utóbbi fél évtized volt a legkeményebb, a lcgem- bertpróbálóbb. A nyolcvanas években már erős volt a cég, de igazából túlbecsülte erejét, nem fogta vissza magát, túl invesz­tált, sok esetben feleslegesen. Eladósodott. Ez (is) okozta a 90- es évek elején gyengeségét. A vállalati biztos, majd elnök-ve­zérigazgató Kovács F. László irányításával talpra álltak, s bar időközben volt egy adósság­konszolidáció is, de az elmúlt évben már önerőből bizonyítot­tak. Leválasztottak minden olyan tevékenységet, amely nem kötődik szorosan a műa- nyagalapanyag-gyártáshoz, ra­cionalizáltak. Gyárkapun belül a Borsodehemen kívül még mű­ködik 7-8 különböző cég, ame­lyeket bár köldökzsinór köt az rt.-hez, de önállóak, jól megél­nek. s több mint félezer ember­nek adnak munkát. Es jól megél a Borsodchem is. Abból, amire vállalkozott. Úgy vannak itt ve­le: ebből pedig a legjobbat, a leg­hatékonyabban kell produkálni­uk. És amióta ezt vallják, euró­pai színvonalon termelnek, a Borsodchem már Európában van.- A pénznek tisztelete van, meg kell becsülni, ez az alapve­tő filozófiánk - mondja a díja­zott. - Amit pedig én vallók: ez a cég irányításom alatt nem fog túlköltekezni, annyit vállalunk, amennyit el is tudunk bírni. Ciklikusan következik a vegy­ipar recessziója, s számításaink szerint 2000-re várható ismét a krizis. Akkorra úgy meg kell erősödnünk, hogy mindenféle segítség nélkül talpon tudjunk maradi. Azért dolgozunk most... Es persze azért is. mert az rt. privatizáció előtt all. Kovács F. László most és a közeli jövő­ben ezt tekinti talán legfonto­sabb feladatának. A társaság olyan kondícióba került, hogy most mái- bizton számíthat egy kémre. Nagy valószínűséggel nem is lesz hiány belőlük, de hogy a házasság tökéletes legyen, az el­nök-vezérigazgató szerint egy­másfél évnek el kell telnie. Ád- dig pedig továbbra is bizonyíta­nia kell a cégnek, hogy érett a frigyre. Mindenesetre a stafirun- gozás az idén tovább folytatódik. Fejlesztik, bővítik a céget... A csomag Görömbölyi László Az új pénzügyminiszter huszonöt pontjának megjelené­se óta számítani lehetett rá: itt most valami történni fog. A kormány ugyanis kényszerhelyzetbe került. Miután száz­szor is elhangzott, Békési lemondása nem azonos a gaz­daságpolitikai irányváltással, nem volt mit tenni: bizonyí­tani kellett a szigort. Arra azonban talán senki sem számí­tott: hogy ekkorára sikerül a csomag, hogy ekkora teher­rel fenyegeti az érintetteket. Tudom, hogy a várható jövőt latolgató, a háztartási kiadá­sok alakulását számolgató olvasók között alig lesz olyan, aki egyetért velem: ezekre az intézkedésekre szükség volt, szükség lett volna már réges-régen. S ezt nem én mon­dom, mondták ezt már a Grósz- és a Németh-kormány idején is, meg azóta folyamatosan - gazdaságpolitikusok, kormánytagok és közgazdászok egyaránt. Az államház­tartási reform fogalma immár hat-nyolc éve szerepel a szakmai elemzésekben és a parlamenti beszédekben. Igaz, mindeddig végrehajtani, elkezdeni, de jószerével még a kifejezés jelentését megmagyarázni sem merte senki. Fél­ve eleinte a politikai-társadalmi következményektől, ké­sőbb meg már a választók haragjától is. így volt ez egy évvel ezelőtt is, amikor ahogy mások, a később kormányra került két pád is megfogalmazta prog­ramjában: elkerülhetetlen, sürgető feladat az államháztar­tási reform megvalósítása. De egyetlen röplapon nem ol­vastam, egyetlen programbeszédben nem hallottam a lé­nyeget: emberek, értsétek meg, ez gyakorlatilag annyit je­lent, hogy fizetni kell majd az oktatásért, hogy többe ke­rül majd az egészségügyi ellátás, hogy radikálisan válto­zik (negatív irányba!) a szociális rendszer. Helyette esett szó szociális hálóról - igaz, elkerülve annak részletezését, mekkora lukak éktelenkednek majd azon a bizonyos hálón. Csodálható-e, ha ezek után a közgazdasági ismeretekkel (érthetően) kevéssé felvértezett száz- és százezrek hajla­mosak voltak azt hinni: nem jelent többet az államháztar­tás reformja, mint létszámcsökkentést néhány minisztéri­umban, kevesebb Mercedest és BMW-t a főhivatalokban, talán a képviselők fizetésének korlátozását - szóval mind­mind olyan dolgot, ami nagyon is tetszik a csillogást egy­re nehezebben viselő, a saját életét csak mind nagyobb áldozatokkal finanszírozni tudó állampolgároknak? Cso­dálható-e, ha édetlenséggel vegyes felháborodás fogadja a száraz közgazdasági érvelést? S a jelek szerint már sen­kit sem hat meg, hogy itt most éppen az ország jövője fo­roghat kockán, med ha nem csökken a költségvetés hiá­nya, akár az államcsőd réme is látótávolságba kerülhet... A koalíció kisebbik pártjának elnöke mondta a minapiba nem késlekedett volna ennyit a kormány, talán most nem kellett volna ennyire súlyos döntéseket hozni. Úgy gon­dolom, ez nagyon is fontos kijelentés. Hiszen pontosan tudjuk: a választások után az új kormány mögött álló több­ség bizalma hatalmas tőke, annak birtokában vállalni le­het súlyos döntéseket is. De nyolc hónap után már nincs győzelmi mámor, nincs eufória - csak a hétköznapok va­lósága van. Most sem élünk jobban, mint korábban, most is emelkednek az árak - mi lesz itt velünk? 3 mindehhez járul a bizonytalanságok, az ellentmondá­sosságok, a végiggondolatlanságok sorozatának tapaszta­lata. Csak egyetlen, ám a „csomag" ismeretében annál ak­tuálisabb példa: az évek óta húzódó tandíjügyben janu­árban foglalt állást a kormány - a bevezetése elkerülhe­tetlen, de csak '96-tól, a szükséges mechanizmusok kidol­gozása, előkészítése után. Most meg ugyanez a kormány azt mondja: szeptembertől lesz tandíj a felsőoktatásban. Két hónap alatt kiderült volna, hogy minden másképpen van? Ha igen - mire alapozták a januári kijelentést? Ha mégsem - akkor mire jó ez a kapkodás? Nincs jó, leg­alább elfogadható magyarázat. Lehetne persze azt is gondolni, csupán kívülről látszik ez így, belül megfelelő az információ, nem tartozik minden a közvéleményre. Lehetne, mondom, s talán nem ok nél­kül. Két miniszter állt fel a bársonyszékből nyomban - igaz, még ezt is magyarázhatjuk presztízs-okokkal, értel­mezhetjük politikai gesztusként, akár tisztáldozatként. De hogyan értelmezzük azt, hogy az MSZP egyik alelnöke, „mellesleg" a parlament szociális bizottságának elnöke, Csehák lúd it a tévéből értesült a döntésekről? Ez nem fel­tételezés - ő maga mondta csütörtökön reggel, a Napkel­tében. Mondott mást is: a még nyilvánosságra nem hozott mértékekről, konkrét elképzelésekről szóló anyagot ille­gálisan szerezte meg. Csehák ludit, akinek közéleti tény­kedéséről mindenkinek meg lehet a maga véleménye, de az nemigen vonható kétségbe, hogy van valami fogalma a szociálpolitikáról. Ppisze, az sem zárható ki, hogy a szakértő kormánynak vannak nála szakértőbb szakértői is. Amíg ez kiderül, ad­dig ki-ki tippelhet: ő maga beletartozik-e a legjobban rá­szorultak csoportjába vagy sem ? Ha kap majd családi pót­lékot - igen; ha nem kap - nem. Alighanem lesz néhány meglepetés.

Next

/
Thumbnails
Contents