Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-14 / 62. szám
A SZELLEM VILAGA v * 1 • 1995. Március 14. Tudomány A magyar politológia lehetőségei Beszélgetés Balogh István tanszékvezető egyetemi tanárral Új tudomány meghonosodásáról van szó - mondta Balogh István, a Miskolci Egyetem tanszékvezető tanára Fotó: Farkas Maya Víz a Marson Budapest (MTI) - Valószínűleg van víz a Marson - állítják ismételten amerikai és angol tudósok, akik az Antarktisz tanulmányozása közben olyan meteoritdarabra bukkantak, amely minden bizonnyal a Földünkhöz legközelebbi bolygóról származik. Kémiai összetételének vizsgálata során ugyanis kiderült, hogy az pontosan olyan vegyülete- ket tartalmaz, mint amilyeneket 1976-ban a Viking űrszonda a Marson mutatott ki. Valószínűleg ezek egyikének bomlásterméke a most felfedezett szén-dioxid tartalmú ásványvíz. A felfedezés nyomán minden bizonnyal még intenzívebbé válik a Mars kutatása, hiszen régóta gyanítják már a kutatók, hogy a Marson van víz. Ha pedig ez így van, akkor a Vörös bolygón az élet valamilyen formája is kialakulhatott. A tervek szerint Európából, Japánból és az Egyesült Államokból 1996 és 2003 között legalább húsz űrszondát küldenek majd a Marsra. Krétakori dinó Budapest (MTI) - Körülbelül 91 millió éves dinoszauruszleletre bukkant egy argentin kamaszfiú, Buenos Aires-től 1200 kilométerre délnyugatra. A tizenhárom éves fiatalember kedvenc filmje, a Jurassic Park hatására fogott műkedvelő őslénytani kutatásokba, és bár barátai azt tanácsolták, hogy adja el a különleges csontokat, ő azokat inkább elküldte az igazi tudósoknak. A paleontológusok megállapították, valóban egy, a felső krétakorban élt dinoszaurusz maradványáról van szó. Az ifjú a legjobb úton van afelé, hogy a szó hagyományos értelmében is igazi őslénytankutató váljék belőle. A tudósok meghívták egy expedícióra, amelynek célja, hogy tiranoszaurusz rex leletekre bukkanjanak. Fehér rinocéroszok Dél-Afrikában arra szeretnének választ kapni, hány fehér rinocérosz van az országban, nem kell-e túlnépesedéstől félni, s a hatóságok engedélyezhetik-e, hogy néhány állatot kilőjenek vagy eladjanak. A Natali Nemzeti Parkban 1991- ben végeztek egy becslést, úgynevezett transzekt módszerrel. A felmérés során mintavételi egységekre, azaz transzektekre osztották a területet, s gyalogosan járták be a kijelölt részeket. Megállapították, bogy a nemzeti park területén mintegy kétezer állat él, az országban pedig hatezer-háromszázra tehető a fehér rinocéroszok száma. Ennek alapján a hatóság engedélyezte, hogy néhány állatot befogjanak. Nemrégiben újabb felmérést készítettek. Helikopterről, közvetlenül számolták meg az állatokat, s így csak ezerkétszáztíz rinocéroszt találtak. A mintegy 40 százaléknyi különbség már elegendően nagy ahhoz, hogy a korábban kiadott engedélyeket visszavonják. A transzekt jaódszer alkalmazói szerint azonban a közvetlen számlálási módszer mindig alábecsüli az állomány létszámát. Egyébként nem az állatok Pontos száma a fontos, hanem inkább az, hogy milyenek az egyes populációk szaporodási jellemzői. A fehér rinocéroszok pedig úgy látszik szaporodnak, s ahhoz, hogy a túlnépesedést megelőzzék, szükség van frra, hogy a szaporulat egy részét befogják. A tudósok azt sürgetik, hogy készüljön pontos becslés a ri- uocéroszokról, mert vannak olyan számítások is, amelyek szerint ?z állomány nagysága a közelmúltban 10 százalékkal csökkent. (New Scientist) Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - Tudománypolitikai „pillanatokat” élünk meg Miskolcon ezekben az években. A volt Nehézipari Műszaki Egyetem előbb a jogi, majd a közgazdasági karral gazdagodott, most pedig a bölcsész van soron. A háború előtt arról cikkeztek Miskolcon, hogy a városnak, humán felsőoktatási intézmények híján, nincs lelke. A helyi közvélemény, amely együtt él a tudományosság terén bekövetkezett korszakos változásokkal, talán nem is értékeli rangján a fejleményeket. Ezért is érdemes részletesebben megismerkedni az új tudományos műhelyekben folyó munkákkal, amelyekben a jövendő Miskolc lelke, az egész régió szellemisége is formálódik. Ezúttal a Bölcsészettudományi Intézet politológiai tanszékét kerestük fel, amely az új intézeten belül is friss kezdemény. Balogh István tanszékvezető egyetemi tanár nem most ismerkedik a megyeszékhellyel. Az Észak-Magyarország szerkesztőségében kezdte az újságírópályát, de hamarosan a _ tudomány vonzáskörébe került. Évtizedek múltán visszajött a városba, másodállásban dolgozik a Bölcsészettudományi Intézetben. • ’91-92-ben alakult ki az a koncepció, hogy a Miskolci Egyetemen létrehoznak egy bölcsészkart a jogi- és a közgazdaságit követően. Ekkor formálódtak a különböző szakirányú képzési elgondolások, a szociológia, a politológia, a történelem, az irodalom és az idegennyelv-szakok indítása. Ekkoriban vállaltam a politológiai képzésben, az előkészítésében való közreműködést. Részt vettem az oktatásban, majd megbíztak a tanszék irányításával. Most már másodéves hallgatóink vannak. □ Az itt végzett hallgatók profi politikusok lesznek? • Nem erre készítjük fel őket. Szakértőket képezünk. Ez nagyon érdekes kísérlet, mert jelen esetben e képzés meghonosítása párhuzamosan halad a politikai rendszer átalakulásával, változásával. □ A politológia, lévén új tudományág, még nem nagyon ismert a széles közvéleményben. Ezért célszerű részletezni: milyen stúdiumokat tanulnak a hallgatók? • Valóban új tudomány meghonosodásáról van szó, hiszen az országban egyedül Miskolcon indult ötéves politológus kurzus. Az oktatott anyagra térve vannak alaptárgyaink: politikaelmélet, politikatörténet, politikai eszmetörténet. Viszonylag erős a jogi stúdiumokkal való kapcsolódás, mint az alkotmánytan, a jogelmélet, a közigazgatástan. A másik terület a politikatudomány tárgykörei: a politikai rendszer, összehasonlító politika, politikai szemantika, politikai pszichológia. Hozzáteszem: ezt a két tárgyat egyedül nálunk oktatjuk az országban. Még a kommunikációt ne felejtsük el. □ Mint „újszülött” tanszék, hogy érzik magukat az egyetem nagy egészében, szélesebben a felsőoktatás rendszerében? Dédelgetett gyermekként-e vagy mostohaként? • Úgy vélem itt az egyetemen a kedvenc gyerekek közé tartozunk, de a felsőoktatási rendszerben - fogalmazzam így - csupán kevésbé vagyunk mostohán kezelve, mint más szakok. Tulajdonképpen az a nagy gondunk, hogy - miután most két ériolyam fut - mi még az elkövetkező három évben újabb igényekkel jelentkezünk anélkül, hogy már végzett szakembereket adnánk a társadalomnak. Egyszerre kell az oktatási, az anyagi, technikai, a működésbeli feltételeket biztosítani, és ez a felsőoktatás jelenlegi helyzetében irgalmatlan terhet jelent bármely egyetem számára. A kérdés az: mennyire tudunk eleget tenni korábbi vállalásainknak. Most számos kérdőjel mutatkozik a szak további sorsát illetően. Sajnos a politológiai oktatás bevezetésének folyamatában az utóbbi időben sokkal élesebben mutatkoznak bizonyos ellentmondások a jelenlegi kormányzat felsőoktatással összefüggő tevékenységében. A művelődésügyi kormányzat a felsőoktatást deklaráltan kiemelt ágazatként kezeli, gyakorlatilag viszont nem. Sorra kurtítja meg az erre szánt összegeket. Nemigen kell részletezni: milyen nehézséghalmazt jelent ez egy alakulás-fejlesztés folyamatát élő tudományág esetében. Katasztrofálisnak érezzük ezt a helyzetet. Másként éli meg ezt a visszafogást olyan ország, ahol jóval előbbre vannak a felsőoktatás adottságait nézve, mint mi. Köztudott, hogy Magyarország viszont Európában az utolsó helyek egyikét foglalja el a hallgatók, az egyetemek száma, felszereltsége tekintetében. Modernizálni akarunk, Európába törekszünk, de ez mindaddig csak jelszó marad, amíg a felső- oktatás fejlesztéséhez nem biztosítunk több forrást. El is csodálkozom a mi hallgatóink magatartásán. Amikor Nyugat-Európában a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a kormányok megpróbálták a gazdasági gondokat az egyetemek kárára megoldani, az egész kontinens visszhangzott az ifjúság lázongásától. Nálunk meg az a réteg hallgat, amelyiknek a bőrére megy a dolog, amelyik Magyarország jövőjét képviseli. Nem egyszerűen az egzisztenciális veszélyérzetre gondolok, inkább az ország jövőjének féltésére. Egy jövőt károsító takarékosság mind élesebb ellentmondását vagyunk kénytelenek megélni. □ Professzor úr szerint miért van szükség nálunk politológiai oktatásra? • Nem azért, mert a világon mindenütt van, hanem mert egy modern politikai rendszer nem működtethető szakképzett politológusok nélkül. Nem elég ugyanis hirdetni a demokráciát, a gyakorlatot meg kell tervezni, szervezni. A szakszerűség és a demokrácia nem kapcsolható össze jól képzett politológusok nélkül. Mivel az országban egyedül Miskolcon van egyszakos politológusképzés, úgy kellene dédelgetni, mint egy csecsemőt, akiből még nagy ember lehet. A megkülönböztetett kormányzati figyelem helyett viszont napi gondokkal küszködünk. Nem itt van a baj a mi egyetemünkön, az egész szféra került ebbe a mostoha helyzetbe. A gond tehát nemcsak egy tanszéké, nem is csak a Miskolci Egyetemé, hanem az egész felsőoktatásé. □ Visszatérve a részbeni miskolci munkavállalásra, a tanszékvezető egyetemi tanárnak jó megoldás-e a hetenkénti utazás Budapestről és vissza? • A mai napig is azt gondolom, hogy nem tudnám ugyanolyan határozottsággal képviselni a tanszék ügyét, ha teljesen itt élnék. így nemcsak Miskolcon tudom szervezni a szakmát, hanem a fővárosban is. Ebben a konstellációban egy szélesebb kapcsolatrendszer lehetőségeit kamatoztathatom a politológia javára. □ A Politikatudományi Intézet munkatársa, igazgatója volt az 1990-es megalakulása óta. Mandátuma a közelmúltban járt le. Ennek egyik előnye, hogy több idő és energia marad a miskolci tanszékre, és természetesen a tudományos munkára. A társadalomelméletek témaköreiben írta eddig könyveit, tanulmányait. • Még a hetvenes években jelent meg ,A társadalmi információk”, ezt kiadták németül is. A Magvetőnél jelent meg az „Árutermelés, szocializmus, történetiség”. Ebben a rendszer határai, működőképességének problémái foglalkoztattak. Ézt követte a „Szubjektum nélküli történelem”, a könyv a modem társadalomelméleteknek a szubjektumot kiiktató törekvéseit bírálja. Volt egy másik könyvem ,A forradalmi ész kritikája” - ez szintén megjelent németül -, amelyben a forradalmi gondolkodás problematikáját járom körül; azt, hogy milyen lehetőségei vannak, illetve nincsenek a modern társadalomban. □ Ezenkívül sok tanulmánya jelen t meg. Témaköre igazában a modern társadalom elméleti problémái, ezen belül, hogy milyen kihívások érik a modern társadalomelméleteket a kelet- és nyugateurópai társadalmak átalakulásának folyamatában, és az elmélet hogyan reagál erre. • Mindig megkülönböztetten érdekelt, milyen elméleti magyarázata lehetséges a Közép-Kelet-Európá- ban, jelesen a hazánkban zajló átalakulásnak. Ennek számos olyan összetevője van, amelyet az elmélet se nem látott előre, se nem értelmezte igazából. □ Szétnézvén Közép-Kelet-Európábán m iként van jelen a politológia a tudományos gondolkodásban ? • Talán Lengyelországban a legerősebb, de Csehországban, Szlovákiában is jelen van. A nagy különbség abban van közöttünk, hogy a többi volt szocialista országban teljesen új alapokon indult a kutatás és az oktatás, nálunk pedig már a korábbi években megkezdődött néhány tudományos-szocializmus tanszéken, az akadémiai és más kutató intézetekben az ilyen irányú tájékozódás. Magyarországon legalább három forrása van a jelenlegi oktatásnak: a tudományo-szocialista tanításának bizonyos eredményei, az ellenzéki értelmiségi körök tevékenysége és a modern nyugat-európai, amerikai politológiának egyfajta átültetése. Az a célunk, hogy a három irányzat összekapcsolódjon, ez lehet a magyar politológiai tudományos gondolkodás és oktatás fő ho- zadéka, ígérete. Az utolsó kvark Párizs (MTI) - Szenzációs tudományos hírt hoztak nyilvánosságra Párizsban: sikerült megtalálni az anyag utolsó, hiányzó építőkövét, az úgynevezett hatodik kvarkot. Ez a valaha is felfedezett legnehezebb elemi részecske: ezért is hívják „kvark t”-nek, álról a „t” a „top” (csúcs) angol szó rövidítése. A kvarkok utáni kutatás a hatvanas években kezdődött, amikor a tudósok rájöttek, hogy' az atomokban lévő protonok és neutronok maguk is még kisebb, s immár valóban oszthatatlan elemi részecskékből állnak. Mint időközben kiderült, 12 ilyen elemi részecske, azaz hat lepton - például az elektron és a neutrino -, valamint hat kvark létezik: közülük 11-et fel is fedeztek, az utolsó, 12. részecske, a „kvark t” viszont egészen eddig rejtve maradt: a kutatók ismerték tömegét, azt, hogy miként kellene megjelennie, ám megfelelően nagy erejű részecskegyorsítók hiányában nem sikerült a gyakorlatban is megfigyelni. Az eredményt végül a chicagói Tevatronnal, a világ legnagyobb energiájú részecskegyorsítója hozta meg: egy négyszáz fős kutatócsoportnak már tavaly sikerült rábukkannia a kvarkra, de bizonyos háttérzajok miatt ezt az eredményt ők maguk is megerősítendőnek minősítették. Ez most történt meg egy szintén 400 fős csoport által. Géncsempész kutatók Budapest (MTI) - Ma már genetikailag manipulált lényekkel, főleg baktériumtenyészetekkel bővült a csempészek repertoárja. Az FBI titkos nyomozásának eredményeként nemrég lelepleztek két kutatót, akik azon ügyködtek, hogy egy külföldi gyógyszergyárnak eladjanak egy állati sejtekből álló tenyészetet, amelyet génsebészeti eljárással - a megfelelő kromoszóma beültetésével - képessé tettek arra, hogy egy emberi hormont - rövidített nevén EPO-t - termeljen. Ez a hormon egyébként jelenleg a biotechnológiai ipar legtöbb hasznot hozó terméke. • Serkenti a vörösvérsejtek termelését a szervezetben, és főleg a művesére szorulók, a rák- gyógyszerekkel kezelt páciensek és az AIDS- betegek gyógyítására használják. Tehát olyan esetekben alkalmazzák, amikor a szervezet nem termel elegendő vörösvérsejtet. Egy-egy ilyen, egy évig tartó kúra 4-5 ezer dollárba kerül, tehát nem olcsó mulatság, és hatalmas profitot ígér. Egyébként ez az első leleplezett bűneset, amely valamely biotechnológiai termékhez, eljáráshoz kapcsolódik. A leleplezéshez az FBI az Amerikában hagyományos cselt alkalmazta: csapdát állított a bűnözőknek. Egyik titkos ügynökük KGB-hírszerzőnek adta ki magát (az eset ugyanis két és fél évvel ezelőtt kezdődött), és megkömyékezte a gyanúsítottakat. Ezek végül is hajlottak az alkura és három- százezer dollárért hajlandóknak mutatkoztak eladni a sejttenyészetet, a módszer leírását, valamint a sejtek táptalaját. Ennek alapján az orvosok megkezdhették volna az EPO gyártását és forgalmazását. Ekkor azonban az FBI ügynöke felmutatta igazolványát és letartóztatta a gyanúsítottakat. A nyomozószervek hangsúlyozzák: illúzió lenne azt hinni, hogy a biotechnológiai készítmények más országokba való kicsempészésére a jövőben nem kell számítani. Ezek a sejttenyészetek és módszerek ugyanis szinte kínálják magukat a csempészeknek. Rendkívül egyszerűen, például egy kis kémcsőben szállíthatók és így elrejthetók a vámhatóságok árgus szemei elől. Proton i t Kvark
