Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-14 / 62. szám

10 A SZELLEM VILÁGA : Hitélet 1995. Március 14-, Kedd ILKA Hatvanéves a Vigília Horpácsi Sándor Volt idő, amikor Mihelics Vid, majd Rónay György írásait kerestem a lapban. A „marxiz­mus hegemóniája” idején ez volt az a fórum, amelyben irodalomról, művészetekről tárgyi­lagos ítéletet kaphattunk, s ez még annak is élmény volt, aki nem katolikus. Rónay György írásainak imponálóan nagy tudásanyag volt a fedezete - egyetemi katedrát érdemelt volna! —, s az irodalmat nem az osztályharc eszközé­nek, terepének tekintette. Azt sugallta és de­monstrálta, hogy vannak értékek, amelyek időtállóbbak, mint az ideológiák, az ilyen­olyan irodalomelméleti iskolák. Maga a mű a fontos, s azt kell valahogyan elhelyezni egy ér­tékrendben mindig méltányolva a teljesít­ményt és tisztelve az olvasót. A 60. éves Vigília mindenkor az értelmiség, az igényes olvasó lapja volt. Feltételezett, de igényelt is egyfajta műveltséget, de soha nem volt arisztokratikus. Mindig is szélárnyékban, sőt sokszor ellenszélben működött. A háború és a fasizmus éveiben be is tiltották, később az uralomra került bolsevik diktatúra is csak el­tűrte, állandó ellenőrzés alatt tartotta. Nem volt mindig harmonikus a viszonya a klérussal sem, mert a lap elkötelezetten modern törek­vései szembe találták magukat a konzervati­vizmussal. Ezért a lap sokszor őrlődött két kő között. Egyik oldalon a materialista, marxista hatalom, a másikon az elnyomottsága, visszaszorítottsága miatt (is) megmerevedett, konzervatív egyház szorította. A vatikáni zsi­nat gondolatait elkötelezetten vállalták a szer­kesztők. Azt jelentette ez, hogy az Újszövetség tanításait az élethez közelítették, illetve azzal szembesítették. Példa a megújuló francia ka­tolicizmus volt - igen sokat foglalkozott a lap például Teilhard de Chardin életművével - il­letve a német teológia (például Karl Rahner stb), amely a modern, az elidegenedett világ­ban élő ember intellektuális, lelki problémáira keresi a megoldást. A Vigília című folyóirat februári számában több visszaemlékező, elemző írást olvasha­tunk. Lukács László (főszerkesztő), Szabó Fe­renc és Rónai László tollából. Eltorzult, egyol­dalú irodalomképünket korrigálja Stahl Fe­renc (Mécs László, a szociális költő), Németh G. Béla (Akit veszteség volna feledni: Harsá­ny! Lajos), Poszler György (A magyar Fa Sor­sa). Különösen ez utóbbit ajánlom a Révai Jó­zsefen, Király Istvánon felnőtt irodalomked­velő olvasók figyelmébe. — A nagy költő - noha sok értelmezése lehet­séges - kisajátíthatatlan. Ám a magyar Fa Sorsa, azaz Ady víziói ma is megszívlelendők, mert századunk történelme, jelenünk nem haladták meg, nem tették tegnapivá intelme­it. Sajátos módon igazolja ezt Nyíri Tamás utolsó, posztumusz tanulmánya a Magyaror­szág - állam és nemzet. Fél évszázad szolgálat Sárospatak (ÉM) - Lakó Jánost sok ember ismeri szülőhelyén, Olaszliszkán és iskolavá­rosában, Sárospatakon. Számosán személyes ismerősként gondolnak rá, némelyek azonban csak a közelmúltban megjelent Mártinké Ká­roly „Ti vagytok az én tanúim” című dokumen­tumkötetéből ismerik. Amikor a sárospataki teológia ablakából 1942. október 12-én kitekintve a csendőrszu­ronyok között kísért Jehova tanúit nézte, csak azt tudta róluk, hogy a ’20-as évek óta élnek a Hegyalja és Bodrogköz községeiben, és hogy a Biblia mögé búvó kommunista agitátorokként vádolják őket. 1944-ben, amikor a tábori lelké- szi tanfolyamon maga is szembekerült a kér­déssel, hogyan tudja összeegyeztetni a hábo­rús tevékenységet a lélkiismeretével, nem so­káig tartott, hogy magáévá tegye a hitüket csendőrszuronyok között is megvalló Jehova tanúi nézeteit. A háború szerencsére véget ért, így már nem a saját bőrén, hanem csak elmon­dásból ismerte meg a bori rézbányából haza­tért Koskóczki János vámosújfalui, Rakovszi István olaszliszkai, Papp Ferenc kenézlői, Sar- kadi József sárospataki testvéreitől, milyen is volt az el nem számolandó elítéltek sorsa a bo­ri haláltáDorban, illetve az egyéb internálóhe­lyeken. Az akkori Magyarország területéről Borba hurcolt 160 Jehova tanúja közül több mint 50 Sárospatak környékéről került oda, ami jól mutatja, mennyire elterjedt vallás volt már akkor is ezen a vidéken. Lakó János öt boldog és tevékeny év után maga is megismerkedett a gumibotozás, a ha­jon fogva pörgetés, a bőrcsizmás vese és állka­pocstaposás „élményeivel” az akkori ÁVH jó­voltából. Ez természetesen még nem a bünte­tés volt, a „hivatalos” eljárás még csak ezután kezdődött. 1950-től sorsa a váci fegyházban 8 évre összefonódott a sárospataki Hubicsák Zoltánéval, a tolcsvai Podlovics Györgyével. Akkor viszont már nem kommunista agitáto­rokként, hanem fasiszta kémtevékenységet gyakorló, a demokratikus államrend megdön­tésére irányuló szervezőkként lettek elítélve. Ötven év szolgálattal a háta mögött öröm­mel látogat haza a jelenleg Budapesten élő La­kó János. Szívesen szolgál alkalmanként nyil­vános előadással szülőföldjén - most már szabadon. „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak (Máté: 6-7.) Rita minorita nővérnek készül „A jó szerzetes három dologról ismerszik meg: jó az étvágya, jól alszik és jó a ked­ve" Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - LGY) - Szép kis barna lány. Nagy, ko­moly szemében váratlanul gyúlnak fel a vidámság szik­rái, amikor arcán is szétte­rül a mosoly. Tavaly érettsé­gizett a Herman Ottó Gim­náziumban, 19 éves. Elmesé­li, 5 éves volt, amikor édes­anyja meghalt. Anyai nagy­anyja vette át a szerepét, de sajnos, kilenc év múlva ő is... Azóta hármasban élnek: a nővére Gertrúd, aki már óvónő, apa, aki műszerész és ő - Szűcs Rita. • Édesapánk református, ben­nünket görög katolikusnak ke­reszteltek. Keresztények va­gyunk. Anya és nagyanya val­lásos volt, apa nem gyakorolja a vallását, de megértő és na­gyon jó. A mindszenti temp­lomban voltam elsőáldozó. Ö, az gyönyörű volt. Ma is jól emlék­szem minden pillanatára. Oda jár­tam hittanra is elsős koromtól, a nő­vérem kísért el szombatonként, ami­kor még kicsi voltam. Kisebb korom­ban boldog családról álmodoztam, majd lesznek gyermekeim, akiket nagyon szeretek, és a hitre nevelek. Aztán egyszer csak elfelejtettem a jö­vendő gyermekeimet, és úgy döntöt­tem, apáca leszek. Ez addig tartott, amíg serdülőkoromban nem kezdtek el érdekeim a fiúk. Többször is vol­tam szerelmes, ha szerelemnek lehet nevezni azt, amit én akkor éreztem. Az a korszak is elmúlt, lezárult. Érettségi után Rita az egri Hittu­dományi Főiskolára jelentkezett, fel­vételije azonban sajnos nem sikerült. Édesapja szakmát ajánlott neki, az nem tetszett. Most pályakezdő mun­kanélküli. Már nem sokáig. Augusz­tustól a balatonkenesei Minorita-ko­lostor szerzetesjelöltje lesz. □ Hogyan érlelődött meg a döntése? ® Csak azt tudom, hogy másfél év­vel ezelőtt döntöttem. Ä főiskola is ide vezetett volna. Most fordítva lesz, először a kolostor, aztán a főis­kola. Megismerkedtem Bükkszent- kereszten Szent Ferenc Kis Nővére­ivel, eltöltöttem náluk pár napot, és boldog voltam ott. Szent Ferencért rajongok, mindent elolvastam róla, amit csak tudtam. Tavalytól azon­ban a minoritákhoz járok az ifjúsá­gi hittancsoportba. Csodálatos kis társaság gyűlt ott össze. Úgy fogad­tak, mintha régről ismernének. Szó­val, így döntöttem el, hogy minorita nővér leszek. Ők is a ferencesek sza­bályai szerint élnek, csak egy kis különbség van köztük, mondjuk az, hogy nem barna, hanem fekete ru­hában járnak. Tavaly volt százéves a rend, a szerzetesnők ápolással, ta­nítással foglalkoznak. □ Milyenek lesznek a következő évek? • Egy évig jelölt leszek, a saját ru­háimban, de ott élek a kolostorban, ami egy vadonatúj, nagyon szép ház a Balaton partján. A következő au­gusztusban menyasszonyi ruhát ve­szek fel egy szertartás idejére, az­tán beöltözöm. Fekete ruha, fehér gallérral és fehér fátyollal. Ekkor kezdődnek a noviciátus évei. Az első év szigorú, az alatt az idő alatt nem mehetek sehová. A második év már nyitottabb, an­nak a végén leteszem az ideigle­nes fogadalmam, és fekete fáty­lat kapok. Hat év múlva, 25 éves koromban teszek örök fogadal­mat, és megkapom az arany jegygyűrűt, hiszen Jézus Krisz­tus menyasszonya leszek. Idő­közben elvégzem Veszprémban a Hittudományi Főiskolát. A ké­sőbbiekben majd hittant taní­tok, jegyespárokat készítek fel a házasság szentségére..., sok lel­ki gyermekem lesz. Úgy gondo­lom, kellemes, tartalmas, szép, vidám élet vár rám. □ Vidám!? • Persze. Tévednek, akik úgy gondolják, hogy az apácák ko­morak, savanyúak. Valaki azt mondta, a jó szerzetes három dologról ismerszik meg: jó az ét­vágyából alszik és jó a kedve. □ Mit. szól a. döntéséhez a családja, a környezete? • Édesapám nem érti, de megpró­bálja elfogadni a döntésemet. Na­gyon szeretem ezért. Gertrúd, a nő­vérem örül, és ölűinek a barátaim is. A lazább ismerőseim csodálkoz­nak még egy kicsit. Anya és nagy­anya biztosan boldogok lennének. □ Hogyan készül az útra, amelyet megkezd a nyár végén? • Izgalmakkal. Sokat gondolok li- sieux-i Ids szent Terézre, a karmelita nővérre, akinek a nevét szeretném viselni, ha lehet. Szentlélek szeminá­riumra járok a vasgyári Szent Ferenc Kis Testvéreihez, hittanórákra... Ott­hon gondoskodom édesapámról, nő­véremről. És, majd’ elfeledem, tanu­lom a süketnémák jelbeszédet. Sze­retnék kommunikálni azokkal az embertársaimmal, akik nem halla­nak és szavakkal nem beszélnek. A testi és szellemi fogyatékosokat na­gyon szeretem, mert bennük van Is­ten, fogékonyak és nagyon ragasz­kodónk. A világ reformátusai és a hatalom A 120 éves szövetség első nagygyűlése Ke let-Közép-Eu répában Nagy Tünde A Reformátusok Világszövetsé­gének nyolcévenként esedékes nagygyűlését tartják 1997 au­gusztusában Debrecenben. Mi-- ről tanácskoznak majd a kül­döttek, hogyan működik a szer­vezet, milyen eredményeket tudhat maga mögött? - ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Református Kollégiumban a vi­lágszövetség tisztségviselőivel. Nemrégiben a Debreceni Református Kollégiumban gyűlt össze néhány lel­kész a világ különböző tájairól, hogy megkezdjék a nagy horderejű ese­mény előkészítését. Tamás Bertalan, a Magyar Református Egyház külü­gyi osztályának vezetője, a szövetség végrehajtó bizottságának tagja, Nyambura J. Njoroge kenyai lelkész, a szövetség női munkaágának veze­tője, Paraic Reamonn ír lelkipásztor, a szövetség kommunikációs bizottsá­gának titkára, valamint Robert Lod- wick amerikai lelkész, a nagygyűlést előkészítő bizottság összekötője talál­kozott jövendő vendéglátóikkal. Kér­désünkre elmondták: a Református Világszövetség idén ünnepli fennál­lásának 120. évfordulóját. Jelenleg 99 ország 193 protestáns egyházá­nak 70 millió hívét fogja össze a szervezet. • Miért éppen Debrecen elkövetkező konferenciájuk színhelye? • Közép-Kelet-Európában az utób­bi évtizedekben nem rendezhettünk ilyen nagy konferenciát. Most élünk az alkalommal: elfogadtuk a 3 mil­lió magyar református meghívását, akiknek szellemi központja ez a vá­ros - válaszolt az ír titkár. - A kollé­gium rendezvényeinek sikerei jó ajánlást jelentenek. Reméljük, hogy az ősi falakból áradó méltóság, a történelmi hagyományok légköre bátorítólag hat majd fiatal tagegy­házainkra. A szervezetet ugyanis 22 egyház alapította, tagjaink szá­ma a II. világháború után többszö­röződött meg, elsősorban a déli fél­tekén működő szervezetekkel, ahol a protestáns szellemiség még csak most bontogatja szárnyait. Bilincsek nélkül • Milyen témaköröket kívánnak megvitatni? • Ézsaiás próféta könyvének 58. fe­jezetéből jelöltük ki a szövetség 23. nagygyűlésének mottóját: „Leoldod a bűnösön felrakott bilincseket... szabadon bocsátód az elnyomotta­kat.” Ezzel szeretnénk ráirányítani a figyelmet a hatalom problemati­kájára, amely napjaink talán leg- szerteágazóbb, legkényesebb társa­dalmi és politikai kérdésköre - je­lentette ki Tamás Bertalan. - Az idézet szellemisége az országok és az egyházak vezetőit is figyelmezte­ti, hogy a demokrácia semmibe vé­tele, a gazdasági, szociális, lelki, ne­mi diszkrimináció ellenkezik Isten akaratával. Hogy érdemben tud­junk munkálkodni a két hét során, a bizottságok máris megkezdték az előkészítést, továbbgondolásra szánt anyagokat küldenek majd el a genfi központból az ötszáz delegá­tusnak és az őket kísérő félezer szakértőnek, újságírónak, a testvér ke­resztény egyházak megfigyelőinek. • Ennyi ember hogyan tud majd ér­demben együttműködni? • Három nagy szekció tevékenyke­dik majd. Az elsőben a református hit és a misszió, az evangélium és a kultúra kapcsolatáról, önmagunk megértéséről beszélgetünk. A máso­dik az Igazság minden teremtmény­nek! címet viseli, itt a gazdasági igazságosság, a nemzeti és etnikai önmeghatározás kerül terítékre. Az együttműködés Isten missziójában elnevezésű szekció pedig a férfiak és a nők társadalmi és egyházi sze­repkörét próbálja körülhatárolni. Az elmélet elmélyítését segíti a gya­korlati tapasztalat, ezért a küldöt­tek egy hétvégén ellátogatnak ma­gyarországi, kárpátaljai, erdélyi, felvidéki és talán vajdasági gyüleke­zetekhez is. Az utolsó két napon ple­náris üléseken összegezzük az el­hangzottakat, és alkotjuk meg az el­következő 7-8 évre programunkat. Szlogenek helyett • El tudják-e érni, hogy a megfogal­mazódó irányelvek ne csupán papí­ron létezzenek, hanem tényleg befo­lyásolják a világ történelmét? O Az emberek szemléletének meg­változtatása nehéz feladat — sóhaj­tott Njoroge asszony. - Például ha­zámban nehezen fogadják el a női lelkészeket, de Magyarországon is csak 1983-tól szentelik fel őket. Vi­szont a világszervezet elnöke, Jane Dempsey Douglass nő, és az asszo­nyok már nem csak egymással, de a férfiakkal is beszélnek az egyenjo­gúság kérdéséről - amin a feladatok ésszerű megosztását értjük. • A nagygyűléseken nem elvont te­ológiai vita folyik, hanem az aktuá­lis problémákról beszélünk - vette vissza a szót Tamás Bertalan. - Legutóbb 1989 augusztusában Szö­ulban többek között a két Korea egyesüléséről, a dél-afrikai helyzet­ről is tárgyaltunk, és sok szó esett Kelet-Közép-Európáról, ahol akko­riban állt feje tetejére a világ. Ma feltehetően központi szerepet kap­na tanácskozásunkon Jugoszlávia utódállamainak sorsa. Mivel egyhá­zaink tagjai a világ vezető országai­ban, így az Egyesült Államokban, Németországban, Angliában, Svájc­ban, Hollandiában vezető szerepet töltenek be a gazdasági és politikai életben, ezért kormányaikra is befo­lyással bírnak. El tudják érni, hogy a nagygyűlésen megfogalmazott eszmék ne szlogenek maradjanak, hanem a társadalom anyagi és lelki jobbítását elősegítő konkrét intéz­kedésekké váljanak. A templomért Martfű (ÉM) - Befejezéséhez köze­ledik a martfűi római katolikus templom építése. Eddig nem volt, nem lehetett temploma a 10 ezer la­kosú ipari városnak. A hitélet irá­nyítását az 1982-ben Tiszafóldvár- ra került Tamási József végzi, ő kezdeményezte a martfűi templom építését is. Az ünnepélyes alapkőle­tétel 1991. október 26-án volt. Az építkezés folyamatossága érdeké­ben a plébános úr jelentős anyagi támogatást kapott hazai és külföldi pártokiktól. Ennek köszönhető hogy a templomot 1995. július 2-án fól- szentelhetik. Viszont még mindig szükség van anyagi segítségre. Serfőző János, aki Martfűről költö­zött feleségével Miskolcra, továbbra is tartja a kapcsolatot az ottani egy­házközséggel, és a maga módján - alapítványi tagként - támogatja a templom építését. Az ő nem közvetí­tésével érkezett 40 darab Ave Má­ria és 14 darab Tu es Petrus című, a pápa magyarországi látogatását megörökítő kazetta Miskolcra. Az árusítást az Erzsébet téri Szent An­na kegytárgybolt vállalta. Kérik az érdeklődő híveket, vásárolják meg a kazettákat, hogy ezzel is segítsék a martfűi templom építésének befeje­zését. Szent Tamás életének két jelentős helyszínét, Jeruzsálemet és Indiát idézi az épülő templom Ünnep az iskolákban Miskolc (ÉM) - A Miskolci Katoli­kus Gimnáziumban ma, kedden emlékeznek az 1848/49-es forrada­lom és szabadságharc eseményeire. Holnap az iskola 40 diákja a szlová­kiai Királyhelmecre és Nagykapos- ra utazik, hogy az ottani magyar is­kolák tanulóival együtt ünnepeljék március 15-ét. A miskolci Lévay József Reformá­tus Gimnázium tanári kara és ta­nulói ma, kedden délelőtt 10 órától tartják ünnepségüket a Központi Leánykollégium nagytermében. Biblia számítógépen Párizs (MTI) - A világon immár 2092 nyelvre fordították le a Bibliát vagy egyes részeit - hozta nyilvá­nosságra Párizsban az Egyetemes Bibliaszövetség nemzetközi szerve­zete. A szervezet szerint a teljes Biblia 341 nyelven hozzáférhető, a többi fordítás pedig a mű egyes feje­zeteire, részeire vonatkozik. 1994 vége óta jelent meg például a Biblia az Ecuadorban használatos kecsua- imbabura nyelven, illetve baszkul; az Újtestamentumot pedig 18 új for­dításban, például afar nyelven (Eti­ópia) vagy kisagalla nyelven (Ke­nya) lehet olvasni. Szintén újdon­ság, hogy a Bibliát nemrégiben Franciaországban megjelentették az új számítógépes adathordozón, CD-ROM-lemezen. A kiadvány a francia fordítás mellett héberül és görögül is szerepelteti az egyes ré­szeket: ez a kutatóknak jelenthet majd nagy segítséget. Zsidó remekek Moszkva (MTI) - A moszkvai Imidsz Kiadó sorozatot jelentet meg a FÁK országai zsidóságának vallási és használati tárgyairól. Az első mű, A zsidó művészet remekei című, 68 ol­dalas tanulmánnyal és 287 illuszt­rációval már elhagyta a nyomdát. Eddig egyetlen album sem készült e tárgykörben, s bár egyik-másik mú­zeumban, könyvtárban fellelhetők voltak, de a raktárakban porosodtak a tárgyak. Az album galíciai, orosz, ukrán, moldvai, litván, fehérorosz, grúziai, üzbég családok bronzból ké­szült kancsóit, tálait és hanukáit mutatja be. Megfigyelhető ezeken a tárgyakon a különböző népek művé­szetének hatása.

Next

/
Thumbnails
Contents