Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995, Február 27., Hétfő Háziorvos-választás Nagy Györgyné miskolci olvasónk leveléből: „Visszatarthatja-e a szabad orvosválasztáskor leadott tb-igazolványt a háziorvos mindaddig, amíg a másik orvostól elfogadó nyilatkozatot nem hoz a beteg? Pláne akkor, amikor megindokolja a változtatási szándékát. Tudtommal az adott jogszabályban sehol sincs ilyen kitétel. Ezért is szeretném tudni: Milyen feltételei vannak az évközbeni háziorvos-választásnak?” Olvasónk felvetésére Juhász Barnabástól, a polgármesteri hivatal egészségügyi főtanácsosától kértünk választ.- A háziorvos választásával kapcsolatos eljárást az 55/1992.(111.21.) számú Korm. rendelet a következők szerint szabályozza: „Évente egy alkalommal indoklás nélkül, ezen túlmenően indokolt esetben lehet átjelentkezni másik háziorvoshoz. Indokolt az átjelentkezés a tartózkodási hely megváltozása esetén, illetőleg minden olyan esetben, amikor a választott orvos felkeresése akadályba ütközik. Más háziorvoshoz történő átjelentkezéskor, az átjelentkezést elfogadó háziorvos az érintett személy írásbeli hozzájárulásával átkéri az őt választó személy előző háziorvosától a biztosítási igazolvány „orvosszelvényét” és az egészség- ügyi törzskarton kivonatát.” Fentiekből következik, hogy a háziorvos nem tarthatja'vissza az orvosszelvényt, ha azt az újonnan választott orvos kikén. Hajói meggondoljuk, egyértelműen a beteg érdekét szolgálja a fenti szabályozás, mert egyrészt megkíméli őt a felesleges járkálástól, a számára valamilyen ok miatt bizalmatlanná vált orvossal való találkozástól, másrészt pedig a beteg egészségi állapotával kapcsolatos törzskarton esetleges elkallódásától. Információink szerint a mindennapi gyakorlatban az is előfordul, hogy a háziorvos a változtatási szándékát bejelentő kérésére átadja az orvosszelvényt és a szükséges egészségügyi iratokat közvetlen továbbításra. Kulcs és hátizsák Történt, hogy február 11-én, szombaton a sátoraljaújhelyi vonattal utaztam rokonlátogatóba. Miskolcon, leszállás közben valaki a zöld színű hátizsákját a polcon - közvetlenül a fejem felett - felejtette. Én olvasgattam, ügyet sem vetettem rá. Közben újabb utasokkal telt meg a kocsi. Amikor Nyékládházán leszálltam, hogy onnan tovább utazzam Tiszaújvá- rosba, a már induló vonatból egy fiatalember a lábam elé dobta a hátizsákot. - Papó, majdnem itt hagyta a cókmókját! Válaszom már nem érte utol őt. Tanácstalanul álltam ott, majd kényszeredetten felemeltem a rám ruházott pakkot. Megtapogattam, de igencsak lapos volt. Am az oldalsó zsebben megcsörrent egy kulcscsomó. Hogy keresheti ezt most a gazdája! S mert átéltem már hasonlót - zár felfeszítés, lakattörés), legszívesebben azonnal visszaadtam volna neki. De mivel nem volt mit tenni, cipeltem magammal tovább. A délutáni vonattal utaztam vissza. Egész úton studíroztam: ha ez a feledékeny atyámfia Miskolcon szállt le, és van egy kis sütni valója, hát ott is fogja keresni. Döntöttem. Amíg állt a vonat, odabillegtem a botommal a forgalmi szolgálattevőhöz. Rövid magyarázat közben a kezébe nyomtam a hátizsákot, a piros sipkás meg egész biztosan a talált tárgyak megőrzőjébe vitte. Ott lehet, ott kell hát keresnie a gazdájának! Matiszkó Károly Bodrogolaszi írül a keserű pirula Bélpoklos költségvetésünk újra beletúr - és egyre mélyebbre - üresedő zsebünkbe. Igen, mert már más bukszába nemigen nyúlkálhat, csak a „dögrováson” lévőkébe. De ki is a beteg? A stressz, a Damoklész kardjaként lebegő munkanélküliség árnyékában élő dolgozó, a rossz szociális körülmények közötti hajléktalan, a munkanélküli és a 30-40 évet ledolgozott „éh- nyögdíjas”. De beteg az egész köztársaságiasí- tott, demokráciába fojtott társadalmunk is. Idegeket borzoló a megreformált új gyógy- szertámogatási-rendszer, ami amellett, hogy 53%-os többletkiadást eredményez a betegnek, a változások megtanulásának terhét rója a gyógyítókra, a gyógyszerészekre. Kényszerítve az orvost, hogy ne csak a „kórt” ismeije fel és kezelje, de legyen tisztában páciense pénztárcájának belvilágával is. Idegnyugtatóra és fájdalomcsillapítóra 0%-os a tb-támoga- tás,-így hát nyugi, nyugi... , Magyarázat persze most is akad zsákszámra. Soraimból kiérezhető félelmek, fájdalmak után csak két észrevételem van: Ha csak az olcsóbb patikaszert (a gyengébbet) bírjuk majd megfizetni, elképzelhető, hogy abból többre lesz szükségünk, miatta elhúzódik felépülésünk és így több táppénzes napra, kórházi ápolásra szorulunk. így az olcsóbb lesz majd a drágább, és nemcsak a betegnek, hanem az egész társadalomnak. (A távlatokat „ott fenn” köd takaija?) Másodsorban: A megváltozott tb-támogatási rendszeren túl a gyógyszerek ára is emelkedik. Nem túl sok a hatóanyag a dupla adag keserűség piruláinkban, amit le kell nyelnünk? Somossy Katalin Nyugdíjbiztosítási szabályok Múlt heti rovatösszeállításunkban az állandó és az ideiglenes özvegyi nyugdíjjal foglalkoztunk. Az alábbiakban e hozzátartozói nyugellátással szorosan összefüggő végkielégítésről és árvaellátásról szólunk. Végkielégítés A végkielégítést nem hivatalból, hanem a nyugdíjfolyósító szervhez előterjesztett kérelem alapján annak az özvegynek állapítják meg, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg. A kérelem határidőhöz van kötve, így azt az újabb házasságkötéstől számított egy éven belül lehet csak tenyújtani. A végkielégítés az özvegyi nyugdíj egyévi összegével egyenlő. Ennek megállapításánál az özvegyi nyugdíj teljes összegét veszik figyelembe akkor is, ha az özvegynek a házasságkötés időpontjában özvegyi nyugdíjat egyáltalán nem, vagy csak részben folyósítottak. Ha azonban az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztották, a házasságkötés esetén járó végkielégítés összegét az özvegyi nyugdíjhányad (kire mennyi esik) figyelembevételével állapítják meg. S még egy fontos tudnivaló: Az állandó özvegyi nyugdíj továbbfolyósítása helyett végkielégítést kérhet az, aki az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése után köt házasságot. Árvaellátás Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. (A szolgálati időkről jan. 16-i és jan. 30-i összeállításunkban szóltunk.) Az örökbe fogadott gyermeknek a vér szerinti szülője nyomán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt a meghalt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. Ellátás az árva tizenhatodik életévéig jár, ha azonban a jogosult oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a tanulmányok tartamáig, de legfeljebb huszonötödik életévének a betöltéséig. Az árvaellátással kapcsolatos általános szabályokhoz tartozik az a rendelkezés, amely szerint iskolai tanulmányok címén megilleti árvaellátás azt az árvát is, aki az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi. Ha pedig az árva az árvaellátásra jogosultságának a megszűnése előtt (például a 16. életévének a betöltése előtt vagy iskolai tanulmányainak a folytatása alatt) megrokkan, e támogatás a rokkantság tartamára, életkorára tekintet nélkül megilleti. A folyósítás a nyári szünidő tartamára is jár, azonban a tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül igazolni kell. A felsőoktatási intézmény hallgatójának árvaellátásra jogosultságát nem érinti, ha a hallgatói jogviszonya szühe- tel. Nem kizáró ok továbbá az sem, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják. Az ellátás árvánként az özvegyi nyugdíj fele. A teljes összeg annak a gyermeknek jár: akinek mindkét szülője meghalt; akinek életben levő szülője rokkant; vagy akit életben levő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik. (Következik: a szülői nyugdíj) A boldog öregség egynéhány titkáról Olvasom, hogy megtalálták a boldog öregség tablettáját. E korszakalkotó felfedezéshez Emile-Étienne Baulieu francia orvosprofesszor jutott évek óta tartó kutatása során. A titok nyitja egy hormonszerű molekula, a DHEA (dehidroepiond- roszteron), amely csak 7 éves kor körül tűnik fel az emberi szervezetben, hogy aztán körülbelül 25 éves korig folyamatosan nőjön, ezt követően pedig fokozatosan csökkenjen a mennyisége, amely lassú öregedésben nyilvánul meg. Egy 70 éves ember DHEA szintje már csak tizede a 25 éves korban lévőnek. A kutatások azt bizonyítják, hogy a magasabb DHEA mennyiséggel rendelkező emberek sokkal könnyebben vészelik át az öregkort, mint a többiek. Am ha hatásossága bebizonyosodik, aminek eldöntéséhez legalább 3-4 év kell még, segíthet abban, hogy az emberek öregkorukat is jó közérzetben, kisebb, de általános gondokat - mint például a memóriavesztés, csontok szilárdságának csökkenése - elkerülve töltsék. Természetesen hatásosan alkalmazható érrendszeri panaszok és egyes, időskorban fellépő daganatok ellen is. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a boldog öregség titkához vezető út - gondolhatnánk. Gyanítom, e fontos kérdést nem szerencsés dolog csak a hormonszerű molekula szerepének fontosságára leegyszerűsítem. Hiszen orvosok állítják azt is, hogy azok az emberek, akik nyugdíjba vonulásuk után lassítják életritmusukat, fizikailag és szellemileg is hamarább leépülnek. Az ember vagy használja az agyát, vagy elveszíti intellektuális képességeit - mondotta Warner Schaie, a penn- sylvániai állami egyetem professzora. Gondolom, ezek a megállapítások, ha nem is olyan mértékben, mint az időseknél, vonatkoznak a 25 év körüli fiatalokra is, akiknél gyakorlatilag még a legmagasabb a DHEA szint. Tovább menve: a hosszabb, boldogabb, betegségmentesebb tisztes életkor elérése szinte elképzelhetetlen a munka, a pihenés, a sport megfelelően kialakított harmóniája és az egészséges táplálkozás nélkül. Ez utóbbihoz viszont sokak nyugdíja kevés. Bizonyára hosszan lehetne még sorolni a hosszú élet titkait, egészen a jó levegőn való tartózkodástól a káros szenvedélyeink elhagyásáig - de ettől még sajnos nem változik hazánk Európában is igen alacsonynak számító átlagéletkora. És gyanítom, hogy sokáig még nem is fog. Ugyanis nehéz gazdasági körülményeink miatt még inkább növekszik a hajszoltság, az ellenségeskedés, a kilátástalanság, a létbizonytalanság, ami kikezdi testi-lelki egészségünket és amit tulajdonképpen átörökítünk nyugdíjas korunkra is. Lassan-lassan állandó vendégünk lesz a stressz, amely újabb bajok forrása lehet. így könnyen beláthatjuk, hogy az amúgy igen fontos hormon szervezetünkben egymagában aligha hozhat gyógyírt. Bajainkra más terápiákra is szükség van. Pásztor György A Hősök tere is (megszépítő kezekre vár Értesüléseink szerint pályázatot írnak ki a miskolci Petőfi tér átépítésére. Minden bizonnyal komoly érvek szólnak a döntés mellett, így vitatni a kezdeményezést balgaság lenne. De hát a várost járó ember a hír hallatán kombinál: összevet hasonlatos dolgokat egymással. S már fogan is a gondolat: A Petőfi tér még kinéz valahogy, ám a belváros szívében jókora helyet elfoglaló Hősök terét igencsak kikezdte az idő (?) vasfoga. Sűrűn kattogott legutóbb fotóriporterünk fényképezőgépe, hogy megörökítse a mostani állapotokat. Higgye el a kedves olvasó, egy oldalt „megtölthetnénk" a felvételekkel. Végül is nem ez a lényeg, sokkal inkább az a többek által megfogalmazott óhaj, hogy a város e központi terére is gondoljanak a felújítási tervek készítői. Fotók: Fojtán László Pokoli jog A televízió bemutatja a kéjgyilkost. A riporter megkérdezi: mit tett volna, ha az ő gyerekét ölik meg? A gyilkos szemrebbenés nélkül válaszol: kivégeztem volna a tettest (így) és a családját is kiirtottam volna. Mindezek ellenére ő a halálbüntetést nem állítaná vissza. Egyébként - vallja - a másik énje sugallta a kéjgyilkosságokat. A biatorbágyi robbantó Matuska Szilveszter (egy gyorsvonat zuhant ott a mélybe) Leó nevű rossz szellemére hivatkozott, vallomása szerint az kényszerítette a rémtettre. A fel- feltűnő öngyilkos merénylők egyenesen „isteni sugallatának vallják szörnyűségeiket. (Érdekes, hogy a kisstílű betörök sohasem hivatkoznak a másik „én”-re, ők beérik eggyel.) A néző dermedten hallgat, még fülében cseng a jogászprofesszor szövege, melyben a halálbüntetés eltörlését indokolja. Az emberi életet tisztelni kell - magyarázza -, azt ítélettel sincs senkinek joga elvenni. Való igaz, ezzel a joggal (?) sokszor visszaéltek. Politikai, vallási, fej’’ nemzetiségi másságért iszonyatos mészárlások történtek a távoli és közelmúltban. Ez az emberiség szégyene. Épp°u szégyene, mint az az álságos, hipok' rita jogfilozófia, amely tiltja a legelvetemültebb bűnözőkre is a halálos ítéletet, de megengedi az ártatlanok tömeges irtását. Mert ezeknek az államoknak is van hadserege, gy;’r' tanak légibombákat (sőt atombombát), a háborút, az emberirtás stratégiáját tudománnyá fejlesztik Ugyanők - szemforgatva - az emberélet sérthetetlenségéről fii°z°' fáinak. Az ember joggal születik (ez helyed mert ez a jövő biztosítéka), a kisembernek kötelessége sincs. Ahogy fe' lik-múlik az idő és az ember aktivizálódik, a jogai bővülnek, de ehh®z kötelességek is járulnak. Légióba kötelesség az emberiség védelme' Elhárítani a veszélyt akár embertől, akár a természettől származik- Az Élet tiszteletét éppen az terminálja, hogy az Élet ellenségeit nem engedjük garázdálkodni. Ha pem# valaki azt állítja, hogy a gyilkosságait a másik „én” követte el, b»1 semmi akadálya a másik én megbüntetésének. És ugye milyen érdekes? Ezek a ke- jelgő rémalakok saját haláltusájukban nem szeretnének gyönyörködni. Tudják, hogy a másik „én” szökésben lenne! Csapó Andrfc Tavaszvárás A februári ködös, hideg napok lassan múlnak. Egyre türelmetlenül váijuk a tavasz érkezését. A légy szellőt, mely a telet tovaűzi, és új élet saijadását indítja el. Nem g°n' dolok most arra, hogy a mai napomnak lesz-e holnapja. A tavaszvárás örömével végzem napi sétáimat a város különböző utcáiban, bokros, zöld fenyőtől ékes par" ki sétányaiban. A márciusi tavasz elküldi hozzánk zsenge követeit, a hóvirágokat. Visszajönnek a vándormadarak is, amelyek elhagyták fészkeiket. De itt maradtak a verebek és más madarak, amelyeknek röptét gyakorta figyelem, miközben eltöprengek. Sokszor találkozom szomorú szemű, fásult arcú emberekkel. Ilyenkor azt mondogatom magamban: komor tekintetű, pesszimista felebarátaim, legyünk mindnyájan egzotikus csodamadarak, akik hazánk második vagy talán harmadik legnagyobb városában, szép természeti környezetben élhetünk. Keressük meg magunkban azt a nézőpontot, azt a látószöget, ahonnan ez a számunkra ismerős és kissé elszürkült világ izgalmas és eleven lehet. A márciusi tavaszt várva újra és újra visszatérnek a szülőföld üzenetei. Az érzelmek, a kötődések, az emlékekben mindig jelenlevő emberség... A szülőföld, a szőkébb haza sértetlen öröksége kell, hogy éljen emberi szívünkben. Serfőző János Jogsegélyszolgálat Ma, február 27-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II- emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd.
