Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
6 M Itt-Hon 1995. Február 21., Kedd mmwK n ä y névnapod alkalmából szír ülik összes melegével és szereidével köszöntünk Kívánjuk, legyen életed hosszú, boldog, egészséges és sikeres. Papó, Cmkősinamó, Cnikő. Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel. ÚJ INGYENES HIRDETÉSI FORMÁT SZERETNÉNK ÖNNEK BEMUTATNI Ha családjában gyermek született, névadóra vagy keresztelőre kerül sor, s erről szeretné értesíteni közeli és távolabbi rokonait, ismerőseit, írjon nekünk, küldjön egy fényképet. Az Ön lakóhelyén megjelenő ITT-HON mellékletben jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. út. 15. Tel.: 46/341-611. ÚRAGA Ml LÁMA! Nagyon sok szeretettel köszöntünk h születésnapod alkalmából. Mindenből a legjobbat és a legszebbet kívánjuk Neked: szüleid és az egész csatád. HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15. Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:................................................................................................. Címe:............................................................................................... Telefonszáma:................................................................................ Hivatalos képviselő neve:................................................................................................ Szöveg:............................................................................................ 1995. Február 21., Kedd Itt-Hon i M 3 Hószegény esztendők a Bükkben Akik lemondják a táborozást, elveszítik a befizetett előleget Harmadik esztendeje nélkülözik az igazi nagy havat Bánkúton Fotó: Fojtán László Nagy József Bánkút (ÉM) - Volt már rá példa, hogy a hetente megjelenő Itt-Honban a havat sirattuk, és mire azok a sorok megjelentek, kiadós havazással köszöntött ránk a február. Nos, nagyon sokan örülnének, ha ez most is így lenne. Pontosan február közepén jártunk fönn a sípályák környékén, és havat bizony csak tenyérnyi foltokban láthattunk, olvadt az is a langyos, tavaszias időben, amikor a kora délutáni órákban öt fok meleget mutatott a síház előtti kinti hőmérő. A pályákon vigasztalan sár, némelyiken kerékpáros fiatalok forgatták a kormányt, tették próbára képességeiket. A tájat a csend uralta, pedig más években ilyenkor ezrek zsivajától visszhangzott a környék, az idevezető utakon talpalatnyi hely nem sok, annyi sem volt. Az amatőr sízés igazi Mekkája ez a hely a megyéből és a megyén túlról érkezők számára, mert itt még viszonylag olcsón lakhattak, síelhettek. A jó híre nem is hagyta el Bánkutat, hiszen tudvalévő, itt marad meg hazánkban a legtovább a hó, ha persze esik egyáltalán valamennyi. Nincs is hiány ősszel-tél elején jelentkező csoportokból, alig győzik azokat lajstromba venni. Jönnek is persze nagy örömmel a Dunántúlról, az Alföldről, a fővárosból málhásan, lécekkel, botokkal felszerelkezve, diákok, felnőttek, sőt még az idősebb korosztályhoz tartozók közül is sokan, akik annak idején, életük delén felfedezték, mennyi köze van a mozgásnak az erőnlét megtartásában, és erről most már télen sem hajlandók lemondani. A sítáborokba közelről érkezők, ha nincs hó, már nem is hozzák magukkal a felszerelésüket. Illetve, ha mégis egy hirtelen havazás következne, könnyen pótolhatnák a hiányt. Erről tájékoztat a Bánkút Síklub gondnoka, Gramantik Gé- záné. Elmondja, hogy ilyenkor a sítábor túrázók körévé változik át. A klub műszaki vezetője Tavassy Viktor síoktatás helyett szépséges túrákat ajánl a csoportok tagjainak, akik készséggel részt vesznek azokon. Kora reggel indulnak, és este érkeznek meg, gyakran 13-15 kilométeres gyaloglás után. A természetbarátok békés emberek, kellemes napokat töltenek itt egymásközt. Olykor azonban olyan közösségek érkeznek, akik a természetet, a civilizált világtól távol eső menedékházat féktelen mulatozásuk színhelyének szemelik ki. Ezt előre nem lehet tudni senkiről, sajnos sokszor csak itt derül ki, hogy kizárólag dá- ridózás a céljuk. S ha ilyenkor más csoport is jelen van, nincsenek könnyű helyzetben, ugyanis ők meg éppenséggel a nyugalmukat, a zavartalan ki- kapcsolódás lehetőségét kérik számon. Három igazán hószegény tél követte egymást, és úgy látszik ilyen marad az idei is. Ottj áriunkkor éppen a görömbölyi általános iskolásokat várták, akik ugyancsak magától értetődően sífelszerelés nélkül érkeztek a sítáborba. Nem így a jászberényiek,, a bólyiak. Kártalanítást nem kér egyik csoport sem, hiszen a havat a klub az időpont lekötésekor nem tudja garantálni. Amikor megérkezik a hó, tele a ház valamennyi szobája és az úgynevezett közös tér is, amelyik arra nagyon is alkalmas, hogy a jóleső fáradságot másnapra kipihenhessék magukból a síelők. Akik lemondják a megbeszélt időpontban való érkezést, azok elveszítik a megállapodáskor kifizetett ötven százalékot, ám az utazás magas költségei miatt többen mégis ezt választják, és nem jönnek el. Februárban még nem mondhatjuk ki, hogy vége a télnek, ám azt már most látni lehet, hogy az elmaradt nagy síszezon ellenére olyan szemetes a pályák környéke, mintha igazi „nagyüzem” lett volna decembertől. Valamikor, nem túlságosan régen, a kikelettel együtt érkeztek azok a téli sportokat kedvelő társadalmi munkások, akik vállalták a terep rendezését, a szemét összegyűjtését. Most mintha az a képlet állt volna elő, hogy olcsó síelésre ezrek kaphatók, de az ilyen hálátlan - ám a hatalmas látogatottsággal együtt járó - feladatokra jóformán nincs vállalkozó. HETI TEGYZET A közösség ereje Priska Tibor De még mennyire létezett a közösség formáló ereje, elsősorban a községekben, minél kisebb volt egy falu, annál inkább élt, létezett ez az erő! Természetesen nem mindenki angyal egyik faluban sem, mindenütt megvannak a pletykálkodók, akik keresik, meg is találják kákán a csomót, márcsak unalmukban is hol ezt, hol azt terjesztenek a nekik nem tetszőkről, a hír, a pletyka pedig szárnyakon jár, mire az alvégből a felvégbe ér a bolha elefánttá válik. Ezek mellet, vagy olykor ezekkel együtt mégis, igenis élt a már említett formáló erő. Hiszen minden történés a falu láttára, szeme előtt történt, a helytelen viselkedést, a kötekedő magatartást, az ősi, íratlan erkölcsi törvényeket megsértőket - jó értelemben - megszólta a falu, kipellengérezte. Mérlegre tette a cselekvéseket, és a maga módján ítélkezett. Igenis megvolt ennek a hatása, olykor visszatartó ereje is. Jólesett bármely édesanyának, ha az utcán más asszonnyal összetalálkozva az a másik dicsérőleg szólt sihederkor- ba lépő fiáról, amiért az mindig előre köszön. Vagy ha be is megy a korcsmába, nem randalírozik, szépen beszél mindenkivel, vagy szépen mulat, ha úgy adódik. De megkapja a magáét, aki fennhordja az orrát, kényeskedik, ha találkozik valakivel, elfordítja a fejét, vagy ilyesmi. Ha meg valamely súlyos esetben a pap „kiprédikált" valakit, hát az szégyenében a föld alá bújt volna, nehány hétig elő sem mert jönni. Mindezek a jobbára már sajnos csak emlékek azért sorjáznak föl, mert mind többet hallani: elköltözik ez a család is, amaz is a faluból, melyben ő is, szülei is, ükszülei is születtek, dolgoztak, mert nem bírja elviselni az ottani bűnözést, nehány ember ocsmánykodá- sát. Mert betörnek hozzá is, kirabolják, megverik, pénzét követelik, mert... Hát igen! Nagyon sokan nem félnek már semmitől, senkitől, akár fényes nappal is leütnek bárkit, hogy elvegyék húsz forintját, ha nincs nála semmi, jól összerugdossák. Itt-ott megalakul a rendőrőrs, haszna rögtön látszik, csakhogy ehhez sok pénz, sok rendőr kellene. De hol van a közösség formáló, visszatartó, nevelő ereje? Az már bizonyos, hogy megkopott, meggyengült, ha van is valami még belőle, az igen restül működik. Az okok nyilván sokrétűek, hozzáértők, ha jónak látják, egyszer majd összegyűjtik, megmagyarázzák, elénk tárják. De hát miért is ne találhatna ismét magára a falu ilyen szempontból is? Adottak hozzá a lehetőségek. Talán ahhoz is, hogy azok legyenek ismét a hangadók, azoknak hallatszódjék a szavuk, akiknek ehhez megvan az erkölcsi alapjuk is.
