Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

4 B Itt-Ron 1995. Február 21., Kedd _MQZIMŰSQROK Február 21-től 28-ig Kazincbarcika 23- án: Született gyilkosok. Színes ame­rikai film. (Kezdés: 18 óra) 24- én: Született gyilkosok. Színes ame­rikai film. (Kezdés: 16 és 18 óra) 25- én: Timecop - Időzsaru. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. (Kez­dés: 16 és 18 óra) 26- án: Szabadnapos baba. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16 és 18 óra) 27- 28-án: Dugi pénz. Színes szinkro­nizált amerikai film vígjáték. (Kezdés: 18 és 20 óra) Mezőkövesd 24- 25-én: Hegylakó III. Színes ameri­kai sci-fi. (Kezdés: 19 óra) 26- án: Dugi pénz. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19 óra) Ózd 21-én: Az éj színe. Színes amerikai film. (Kezdés: 17 és 19 óra) 23-án: Megint tanú. Színes magyar film. (Kezdés: 17 és 19 óra) 25- én: Megint tanú. Színes magyar film. (Kezdés: 17 és 19 óra) 27- 28-án: Hegylakó III. Színes ame­rikai sci-fi. (Kezdés: 17 és 19 óra) • Tiszaújváros 23-24-én: Junior. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17.30 óra) 26- 27-én: Édeshármas. Színes ameri­kai film. (Kezdés: 17.30 óra) Amatőr poéták Gondolkodom Gondolkodom csöndben csak egyes egyedül, s hallom, hogy a kertben csak egy tücsök hegedül. Dobd el hegedűdet te kis réti bogár! Én is eldobom szívem, nem kell az már tovább! Vérzik csalfa szívein, szorítja a bánat. Elhagytalak téged, s most vágyódom utánad. Boldog vagy nélkülem, könnyebb lett életed. Tarka virágok színeivel, rajzolhatnám képedet. Nekem, nem maradt más, csak a kicsi zene. Irigyellek tücsök ég veled is örökre! Ferenczi Beáta Sajóvámos Tisztelgő kiállítás a bölcsőnél Két évtized sem feledtette a művésszel a régi barátokat Tiszaújváros (ÉM) - Ezen a tavaszt hívogató febraári es­tén, megtelt a Derkovits Gyu­la Művelődési Központ kisga- lériája. Barátokat, egykori munkatársakat, ismerősöket és utódjaikat tisztelte meg al­kotásainak bemutatásával a Szentendrén alkotó Munkácsy- díjas képzőművész, Bukta Im­re. Hajdan itt élt Tiszaújváros- ban, és dekoratőrként dolgo­zott a Tiszai Vegyi Kombinát­ban. Ez időre tehető, hogy szunnyadó tehetsége felszínre került, s elindult ezen a görön­gyös pályán, hogy alkotásaival meghódítsa a szűkebb és a tá- gabb világot. A mezőszemerei szülői házból hozta embersé­gét, a szerénységet, s ebben a városban bontakozott ki a mindig újat kereső egyénisége. Eddigi alkotásait, bemutatko­zását, kritikusai vegyes jelzők­kel illették. Egyben azonban minden esetben megegyeztek: merőben másfajta, eddig szo­katlan látásmódja meghökken­tően lenyűgöző. Semmi sem idegen tőle. Legyen az ecset, vászon, tus, vagy grafit, de ha érzelmi világa úgy kívánja, az elnyűtt gumicsizma, szög, vagy rozsdás doboz, újra élet­re kell keze alatt, más dimen­zióban látatva magát. Húsz évvel ezelőtt párhuzamosan is­merkedett meg a fényképező­gép csodatevő lehetőségeivel, vagy Pataki János festőmű­vész sajátos egyéniségével, akiről a mai napig vallja: er­kölcsi és szellemi magatartást, művészet iránti tiszta elköte­lezettséget kapott útravalóra. Nem restelli, hogy autodi­dakta, de csendesen eltűrte a népies művész nevet is, amihez ő maga hozzátapasztotta a me­zőgazdasági jelzőt. A vele szü­letett művészi ösztön apró meg­nyilatkozásai szűkebb környe­zetéhez kötődtek, a szülői ház gazdasági udvarához, az istál­lóhoz, az agyonnyútt mezőgaz­dasági gépekhez, eszközökhöz, a tágabb világhoz, Mezőszeme- réhez. Ez inspirálja, motiválja alkotás közben, ezzel válnak teljessé és tökéletessé új és újabb kompozíciói. Kora elle­nére nagy utat bejárt. 1978 óta lehetőség adatott számára, hogy Budapesttől Kecskemétig, Stuttgarttól Helsinkiig embe­rek százaival megismertesse képességeit. Néhány alkotását már egyaránt birtokolja jó né­hány hazai és külhoni múze­um, s eddigi munkáját több íz­ben elismerték magas díjakkal, közöttük az 1989-ben kapott Munkácsyval. Február 10-én újra eljött Ti- szaújvárosba tisztelegni, bará­tok, egykori munkatársak előtt, újra felkereste azt a bölcsőt, amelytől indíttatását számon tartja. Maradandó emlék az utókor számára (ÉM - SZK) - A Barcikai His- tóriás helytörténeti újság jubi­leumi száma Kazincbarcika vá­rossá nyilvánítása 40. évfordu­lójára, 1994 májusában jelent meg - s ez volt az V. évfolyam 12. száma. Akkor, Takács Ist­ván, az újság szerkesztője és ki­adója, sajtótájékoztatót tartott, ahol közölte: újabb helytörténe­ti újságot nem szándékozik ki­adni. Egy későbbi beszélgetés során a szerkesztő-kiadó bőveb­ben szólt jövőbeli terveiről.- A jubileumi Históriást a közvélemény rendkívül kedve­zően fogadta, hiszen hézagpót­ló munka volt. A tervezett 1500 helyet 1600 példány készült, s iránta megnőtt az igény az ol­vasók körében. Akkor még úgy tűnt, hogy részben pénzügyi, részben a szerkesztő egészségi problémái miatt újabb kiad­vány megjelenttetésére nem lát lehetőséget. Azonban az olva­sóktól sok biztatást kapott. így a gondolat tovább foglalkoztat­ta és a gyűjtő munkát folytat­ta. Ám úgy ítélte meg, hogy a negyedévenkénti helytörténeti témák már „kimerültek”, s ez az út nem járható. Olyan jel­leggel lehet illetve kell a város és az azt alkotó ősi települések múltjával foglalkozni, hogy a régmúlt már kevésbé, a közel­múlt viszont hangsúlyosabban kerüljön előtérbe. Egy évkönyv­szerű kiadvány részletesebben foglalhatja össze az előző év je­lentősebb eseményeit. Amikor az újabb elképzelés kialakult, Takács István benyújtott egy pályázatot, amiben az illetékes kuratórium kedvezően döntött. A kéziratok február végére ren­delkezésre állnak. A nyomdai munkák, a tördelés, a lektorá­lás márciusban befejeződhet, és úgy tűnik, hogy az 1994-es évet összefoglaló kiadvány május­ban az utcára kerülhet. Alig­ha kell bizonyítani, hogy a ki­adványt - miként az előzőeket is - mind a tanuló ifjúság, mind az érdeklődők, a helytörténet­tel foglalkozó kutatók célszerű­en forgathatják. .sem adomádért. sem barátságért, sím félelemért hamisat le nem írtam. AZ Ml KÉVÉSÉT ÍRTAM, IGAZAT ÍRTAM: Tmxf Lantos Sebestyén Ara: 60 forint ARCIKAI ISIÓRIÁS Helytörténeti Újság V. évi. I. (12.) síim, 199-1. május A jubileumi számmal egy időszak lezárult 1995. Február 21., Kedd Itt-Hon B 5 A népi állatgyógyítás és fortélyai Olykor ráspolyt dugtak a csikó szájába rágóként Szepesi Sándor Mezőkövesd (ÉM) - A föld­művelő nép legfontosabb há­ziállata a tehén, az ökör és a ló volt, de a juhot és a disznót kevesebbre becsülték. S mivel a haszonállatok egyre nélkü­lözhetetlenebbé váltak, nagy gondot fordítottak gondozá­sukra, gyógyításukra. Ha a ló vagy a tehén megbetegedett, hamarább fordultak orvoshoz, mint bármelyik családtag megbetegedésekor. Mivel azonban állatorvos kevés volt - és drága a bajbajutott gazda legtöbbször a saját gyógymódjait volt kénytelen használni, amelyek sokszor nemzedékeken át, apáról fiú­ra öröklődtek. A legfontosabb és a legtöbb­re becsült háziállata - majd­hogynem munkatársa - mindig is a ló volt a gazdaembemek, ezért ennek gyógyítására, ápo­lására dolgozták ki a legtöbb el­járást, gyógymódot. Igen gyakori betegség volt a lovaknál a „tályog” (rosszindu­latú daganat, vízhólyag). Ilyen­kor szárított tályoggyökeret fűztek a daganaton keresztül, amely nem engedte a lyukat összeforrni, s így a gennyes víz kifolyhatott a daganatból. (A tályoggyökér sárga virágú, kes­keny levelű növény, leginkább útszélen terem.) Torokgyulladás esetén szé­namorvát, szénaaprólékot for­raltak, zsákba tették, a zsákot pedig a ló fejére húzták, hogy beszívja a párát. Igen gyakori volt a melegített gabonával, vagy a galambtrágyával törté­nő „páráztatás” is. Ha emésztési zavar mutat­kozott, s nem tudott az állat ké- rődzni, akkor olajat öntöttek a szájába, s így oldották fel a „szélzsákot” a gyomorban. Ilyen esetben egy másféle „orvosság” is használatos volt: borba vö­röshagymát vágtak, lótrágyát szórtak bele, s ezzel a keverék­kel itatták meg az állatot. Esős, sáros időben a ló hát­só lábai, patái gyakran kisebe­sedtek. Ilyenkor először kimos­ták a sebet somkóró és nadály- fu összefőzött levével, majd timsóval, méhviasszal és faggyúval kenték be. Áz istállóban egymás mellé kötött lovak gyakran össze­rugdosták egymást. Az itt kép­ződött daganatokra, állatvize­lettel kevert anyagot tapasz­tottak. Tavasszal a ló szájának al­só vagy felső része a sok pely­vaevéstől megkeményedik, ezenkívül a pelyva berakódik a fogak előtti részbe is, és ez a berakodás kisebesíti a száj­részt, a ló nem tud enni. Ilyen­kor a szájat kitisztították a be­rakódott pelyvától, majd házi sóval jól bedörzsölték. Ha nagy volt a ló foga, a gazda ráspolyt erősített rá, s ezt a ló szájával ide-oda moz­gatva, ledörzsölte a fölösleges „agyarat”. Különösen csikóknál fordult elő, hogy ráspolyt rágat- tak velük. Gyakori betegség volt a has- csikarás, hasgörcs. A gyógyítás úgy történt, hogy a lovat ki­pányvázták, majd jobbra-bal- ra hajtogatták, vagy ráültek. Ha a betegség nem szűnt, ak­kor két ember hámfával nyom­kodta, húzkodta az állat hasát. Ha a ló megcsömörlött a zöld fűtől, vizet öntöttek a fülébe. Hályog esetén, pipában le­rakodott kátrányos-ragadós anyaggal kenték meg az állat szemét. Ez „leette” róla a há­lyogot. Ha a ló patája nagyon ke­mény volt, akkor patkoíás előtt trágyával vagy agyaggal kö­rülágyazva puhították meg, hogy a kovács könnyebben bol­doguljon vele. A szarvasmarhának gyak­ran előforduló betegsége a fel­fúvódás. Ebben az esetben a következő gyógymódokat alkal­mazták: egy záptojást öntöttek az állat szájába, s ennek követ­keztében rendszerint, 3-5 órán belül megindult a kérődzés vagy: erős, leveles dohányból 4-5 levelet összecsavargattak, s ezt bedugták az állat torkán át. Gödörbe állították a tehenet, fejjel lefelé. Egy körülbelül 50 cm-es meggyfa botot tettek az állat szájába, amit spárgával a szar­vakhoz erősítettek. A tehén rágta a keserű botot, annak nedve a nyállal együtt bejutott a belekbe, s meghozta a kérő- dzést. A friss, zöld fűtől könnyen kap a szarvasmarha hasme­nést. Ilyenkor szárazkorpa ete­tésével szüntették meg a bajt. Ha a sertés orbáncot kapott, zöld barack és alma etetésévei próbálták orvosolni, de ez csak kevés esetben sikerült. Ha a malac hányt, szódabikarbónát itattak vele. Tüdőgyulladás esetén vizes homoktarisznyát kötöttek az állat hasára, s ez rendszerint használt. ■ légére értünk az év máso­ld ik hónapjának, a jeles inapokban bővelkedő feb­ruárnak. Ezt mind közönsége­sen böjtelő havának a zodiákus naptár szerint halak vagy ép­pen a kos jegyében valónak is mondják. Ä népi időjóslá­sokban hívők csakúgy, mint a tavaszvárók szá­mos olyan névnapot tarta­nak számon, melyek alap­ján következtetnek a vár­ható időjárásra. Mindjárt a hónap elején a Gyertyaszentelő Boldog- asszony napját az elkövetkező negyven nap rámutatójának tartják. Mégpedig ellentétes ér­telemben. Mondják, ha enyhe az idő - hideg lesz, ha pedig zi- mankós, akkor hamar véget ér a tél. Ami azt illeti, olyan iga­zi tél nemigen örvendeztetett meg bennünket, sem hideggel, sem pedig hóval. S most, a hó­nap utolján is inkább a ta­vaszt, mint a télutót idézi az időjárás. S bár a farsangról is híres-hírhedté vált Dorottya sem igazán szorította, így az­tán Juliannának sem volt mit Mátyás __________i_ t ágítani, ahogy a szólásmon­dás tartja, hogy „ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja” mármint a fagyot. Ami azt il­leti, Zsuzsanna sem jeleskedett, mert bár nem idéz telet és iga­zi tavaszt sem az időjárás, Zsuzsanna sem szólaltatta meg a pacsirtákat. Ez most a Mátyásokra vár, akiknek a februári nevenapján, 24-én tisztük szerint meg kell törniük a jeget, már ha talál­nak, vagy ha nem találnak, ak­kor csinálniuk kell. Amilyen szeszélyes, változékony az idő­járás, lehet, hogy azok­nak lesz igazuk, akik úgy tartják, hogy a „kutya még nem ette meg a te­let”. A jelek azonban mást mutatnak. Jégtörő Mátyásnak nemigen lesz dolga, hacsak az nem, hogy Zsuzsanna helyett most majd ő ereszti ki a szűre ujjából a pacsirtákat. |MM|o meg a sporthalászok- mSmhorgászok várják különös érdeklődéssel ezt a napot, hogy kifogják „Mátyás csukáját”, ami aztán egész évben szeren­csés fogást biztosít. Az Itt-Hon konyhája Ezen a héten a Palotaszálló főszaká­csa Kovács Tibor ajánl elkészítésre né­hány kitűnő, a farsangi vigalmak ide­jére illő ételt. Pácolt pulykamell mandulás brokkoli mártásban A pulykamellet hat-tizenkét dekás sze­letekre vágjuk, és két napra nedves pácba helyezzük. A pác: kockára vágott sárga- és fehérrépa, vöröshagyma, fok­hagyma, babérlevél, só, bors, citrom és vörösbor. Ezt felforraljuk, és mire a zöldségek megpuhultak, lehűtjük, így tesszük bele a szeleteket. Két nap múlva a pulykát pirosra sütjük és félretesszük. Elkészítjük a mártást a következőképpen. A felol­vasztott vajhoz lisztet teszünk, és ami­kor megpirult, tejszínnel felengedjük. Közben a főtt brokkolit turmixgéppel pépesítjük és ezt belekeverjük, sózzuk, borsozzuk (fehérborssal) szerecsendió­val ízesítjük. Körete vajas zöldség és burgonyakrokett. Tálaláskor mandulá­val pergetjük meg a mártást. Aperitif: vilmoskörte-pálinka. Kí­sérő itala a félszáraz vörösbor. Tűzdelt szűzsült tejszínes gombával A leszeletelt szűzérméket szalonnával megtűzdeljük, sózzuk, borsozzuk, zsí­ron elősütjük. Ebből a zsírból vala­mennyit kiveszünk, és ezen vöröshagy­mát pirítunk, majd ehhez kockára vá­gott sampinyongombát teszünk, azt petrezselyemmel megszórjuk, sózzuk, borsozzuk. Amikor a gomba félig megpuhult, hozzáadjuk a mirelit zöldborsót és kel­bimbót, ezt delikáttal ízesítjük, és tej­színnel fölengedjük. Ezt követően az egészet összeforraljuk. A félretett alaplével a húst puhára pároljuk. Aperitif: háromcsillagos konyak. Kísérőital: félédes furmint. Felelevenednek a régmúlt idők eseményei Fotó: Bartók 1st-

Next

/
Thumbnails
Contents