Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
s z ItT'Hon 1995. Február 21., Kedd LZEMPLÉNI PORTRÉ Juhász István Sátoraljaújhely (ÉM - M.I.) - Ha meglátják a sportpályán, mindig örömmel üdvözlik. Juhász István gyermekkora óta a sport szerelmese: 1932-ben kezdett el Miskolcon az MVSC-nél focizni. Játszott az ifiben majd a felnőtt csapatban is. Egyszer, mikor hazament Újhelybe, nagyon akart játszani a hazai csapatban, de nem engedték. Akkor makacsolta meg magát, s azt mondta: ha most nem focizhatok, akkor abbahagyom a labdarúgást. Úgy is lett, visszatérve Miskolcra nem is járt az edzésekre. Ám a főnöke néhány nap elteltével hívatta: az nem lehet, hogy ne sportolj valamit, mondta neki. így kezdte el az atlétikát, a súlylökést. A fiatal géplakatos aztán mozdony- vezető lett. Kiskorában is erre a pályára készült, ezért nem ment a kereskedelmi iskolába, ahová pedig szülei akarták. Ám miután megismerte a mozdonyvezetői munkával járó óriási lekötöttséget, azt mondta, hogy márpedig ő nem lesz rabszolga. Másfél évi mozdonyvezetői szolgálat után kocsivizsgáló lett - 1942-ben. E munka révén bejárta az egész megyét, sok emberrel megismerkedett. Negyvennégy és fél évet húzott le a vasútnál. A sport terén is voltak változások. Mivel sokat járt a mérkőzésekre, többször dühöngött a játékvezetők ténykedése miatt. Aztán mondta neki valaki, hogy legyen ő is játékvezető. A sípot 1955-ben kezdte el fújni, s még ötvenéves korában is partjelzősködött az NB II-ben. Megyei szinten 56 éves koráig vezetett meccseket, a járásiban pedig egészen két évvel ezelőttig, azaz hetvenhat éves koráig! Újhelyben a játékvezetői bizottság vezetőjeként több mint három évtizede tevékenykedik. Mindig is kiegyensúlyozott családi életet élt, gyermeke, unokái szépen haladnak előre az életben. Aki nem ismeri, s úgy találkozik vele, nem mondja meg, hogy már 78 éves. Mindez köszönhető talán a rendszeres mozgásnak, Juhász István még ma is úgy van vele, ha csak teheti gyalog jár mindenhová. Pedig már a buszra is ingyen szállhatna fel... Menedék erdei énekeseknek Fotó: Fojtán László (ÉM - K.L.) - Azt, hogy hány fajta dalosmadár, szőrmés ragadozó él megyénk erdőségeiben, talán meg lehet határozni. De hogy darab szerint mennyien vannak? Ki tudja! Most, mindenesetre kevesebben, mint nyáron. A zimankós, ködös, szeles vidéket nagy számban hagyták el az erdők madarai. Az erdei énekesek részben a hegyi falvak oltalmat nyújtó fedezékébe, a házak ereszei alá, a pajták, ólak védelmébe húzódtak. Á hegyközi falvakban, a zempléni Hutákban csakúgy, mint a Szuha-völgyében, a borsodi dombvidéken, Aggtelek környékén, a déli Bükk falvaiban ingyen kosztosként lakmá- roznak a baromfiudvarra kiszórt eledelből. De megnőtt számuk a városi parkokban is, ahol többek között a szénfejű cinkék, a feketerigók - na és hívatlan vendégként a feketetollú vaijak népes serege keres és talál védelmet a tél zordsága ellen. Am a madarak nagy része hűséges maradt a téli erdőhöz is. Legtöbbjük a fenyők lehajtó ágai között keres és talál védelmet. Jávorkúton, a Be- kényben, a zempléni részeken pedig a kőkapui, lászlótanyái fenyvesek nyújtanak menedéket. Ezek az örökzöldek a nekünk már didergető hidegben óvják többek között a társaságot kedvelő és csapatosan rep- deső madarakat, melyek táplálékok után kutatnak. Kedveli a zempléni részek évszázados od- vas fáit például a csúszka és a meggyvágó, de feltűnik a fáról fára ugrándozó erdei mókus is, keresve éléskamráját, amelyet az őszön töltött meg magvakkal, mogyoróval. Régi házakat vesznek Komlóska (ÉM) - A jó levegőjű kis települést Erdőhorvá- tin keresztül lehet megközelíteni. Ám innen már nincs tovább, vagyis hogy nem vezet út semerre. Talán éppen ez vonzza azokat, akik az Alföldről jönnek ide régi házat venni. Éz a vásárlási folyamat tíz évvel ezelőtt kezdődött meg, melyet követett egy hosszabb szünet. Az utóbbi két évben azonban ismét sorra jelentkeztek és jelentkeznek azok a legtöbbnyi- re értelmiségi alföldi emberek, akik itt szeretnék kipihenni egész évi fáradságaikat. S nem csupán öreg házakat vesznek, hanem telkeket is, melyeken felépítik kis hétvégi házaikat, íly módón aztán valóságos kis falu alakult ki a nagy faluban. Ajándék gép Megyaszó (ÉM) - Az Agrárszövetség nemrégiben megajándékozta a Mészáros Lőrinc Általános Iskola diákjait egy DX-386 típusú számítógéppel. A145 ezer forint értékű gépben benne foglaltatik még egy monitor, valamint egy operációs rendszer és szövegszerkesztő szoftver is. Ezzel a berendezéssel már nyolcra emelkedett az iskola számítógépeinek a száma. Gyerekek honi rajzasztala Tavasz közeleg Kovács Eszter, Négy évszak Karnizs Klaudia, Megyaszó 1. b. oszt. tanuló Megyaszó 1. b. oszt. tanuló rajza Pácini határnyitás - talán márciusban A szlovák polgármester már csak akkor hisz, ha látja is... A pácini átkelőnél már többször szabad utat adtak a két ország állampolgárainak - igaz, csak ideiglenesen, mindig csak néhány napra nyílhattak fel a sorompók Fotó: Laczó József Pácin (ÉM - M.I.) - A pácini- ak és a környéken élők már eleve kételkedve fogadnak minden olyan információt, mely a pácini (meg a sátoraljaújhelyi régi, kis) határátkelőhely megnyitásával kapcsolatos. Erre jó okuk van, hiszen ígéretekben, szép szavakban igazán nem volt hiány. Példaként említhető több eset is, de talán egy ezek közül: még tavaly tavasszal járt Pácinban az akkori külügyminiszter, aki úgy nyilatkozott a helyszínen, hogy reméli még ő fogja átadni rendeltetésének a már régen elkészült pácini határátkelőt. Nos, azóta ismét eltelt lassan egy esztendő, s a sorompók még mindig zárva vannak, s a volt külügyminiszter reménykedéséből sem lett valóság.... Biztató előjelek most is mutatkoznak: nemrégiben például a magyar és a szlovák vámfőnök találkozott a bodrogközi településen. A tárgyalások utáni sajtótájékoztatón Arnold Mihály vezérőrnagy elmondotta: az egyeztetés szívélyes légkörű volt, ám arról most sem született döntés, hogy mikor emelkedik majd fel a Pácin és a Nagykövesd (Velky Kamenec) közti sorompó. Igaz, ennek eldöntése nem is az ő feladatuk, erről a politikusoknak keli dönteni. Mindenesetre a jelenlévők megtudhatták: a magyar fél szóbeli jegyzéket küldött el a szlovák külügyminisztériumhoz a határnyitásokkal kapcsolatosan. Válasz még nincs. A határátkelők megnyitása a legújabb állás szerint március valamelyik napján várható. A sajtótájékoztatón jelenlévő Jakus Péter, a szlovák Nagykövesd polgármestere mindenesetre - leginkább eddigi tapasztalatai alapján - kinyilvánította: a sok ígéret után csak akkor lesz nyugodt és elégedett, ha az elkészült határátkelőnél átvágják a szalagot, s felemelkedik végre a sorompó... Ahol még a Nap is másképp süt Már valóságos alföldi „kolónia” alakult ki a faluban (3. oldal) A TARTALOMBÓL Rendbe hozzák a kastély tetőzetét A monoki Andrássy-kastély - melyben évtizedek óta az általános iskola működik - tetőzete ugyancsak felújításra szorul. Az önkormányzat még korábban benyújtott egy pályázatot a kivitelezés pénzügyi támogatására, melyhez azonban helyi erőt is biztosítani kell. (2. oldal) Felújítás előtt az újhelyi színház Újhelyben 1883-tól kezdve működött állandó színháztársulat, s 1929-ben épült fel az új színházépület. Az eltelt időben azonban jelentősen leromlott az állaga, most a rekonstrukcióján gondolkodnak. (2. oldal) Gyakorlat harminc hektár földön A tokaji mezőgazdasági szakmunkás- képzőben új képzési profilt alakítottak ki. Jelenleg 220 tanulója van az intézetnek, akik növénytermesztő gépész és gazdaképző és gazdasszonyképző szakra járnak. A jövő tervei közt szerepel a vincellérképzés is. (4. oldal) A huszárság története — festményen Van egy festménye Vágó Pál festőművésznek, mely az 1900-as párizsi világ- kiállításra készült, s a magyar történelmi épület huszártermét díszítette. A monumentális kép a lovasság 400 éves történetét mutatja be Mátyás király korától. Sajnos, 1944-től méltatlan körülmények közt váija a festmény a restaurálást. (5. oldal) Újhelyi iskolai sakkverseny Február elején tartották meg Sátoraljaújhelyen az általános iskolások egyéni sakkbajnokságát. Közöljük az eredményeket. (7. oldal)
