Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
8 B Itt-Hon 1995. Február 21., Kedd (borsodi portré Gyula bácsi Cserépfalu (ÉM - Dl) - A Hór völgye kovácsa, Pintér Gyula kovácsmester hetvenhét évvel ezelőtt született Bükkzsércen. A kovácsmesterséget édesapjától tanulta. Tizennégy éves volt, amikor édesapja meghalt. A tehetséges és szorgalmas fiút nagybátyja, Pintér Rudolf vette maga mellé. Ott tanulta tovább a mesterséget. 1935-ben tett szakmunkásvizsgát. Ezután még két évig dolgozott Bükkzsércen, majd Egerben egy kiváló mesterhez szegődött el, ahol több „szakival”, segéddel dolgozott az egri érsekségnek. Egy évig sem tudott ott maradni, pedig jó fizetése - 11 pengő, ebéd, szállás, hetente - kiváló szakmai környezete volt, ő azt az életformát nem tudta megszokni, és hazatért Bükkzsércre. Közben 39-ben behívták katonának. A tüzérséghez került. 41-ben leszerelt, de egy évre továbbszolgáló maradt. 1942- ben, éppen születésnapján, június 8- án letette a mestervizsgát. Aztán a háború. Negyvenháromban megkapta a behívót. Egy év múlva, amikor leszerelt, semmije sem volt. Még ruhát is a nagybátyja adott rá, hogy dolgozni tudjon. 1947 óta cserépfalui lakos. Ide nősült. Feleségül vette Kovács Piroskát, akiben nagyon jó társra talált. Sokszor volt „segéde” is Gyula bácsinak. Csak játszott egy dallamot az üllőn, és Piroska szaladt, ott hagyva a főzést is, hogy ráüssön a vasra. Pintér Gyula 65 éve emelgeti a kalapácsot, készíti a patkót, vaskerítést, szerszámot, a falu lakosságának a sokféle hasznos eszközt. A műhelyben patkolásnál felcsendül a „zene”, cseng az üllő. Bár a mester szerint „egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács”. Vagyis három kovács tud igazán szép „zenét” kiverni az üllőből. O már csak egy tanulót foglalkoztatott, pedig régebben 80-90 pár fogatnak dolgozott. Ma csak 9-10 pár ló van. - Azért van munka, mondja. A kovácsmunkát mindig igénylik a faluban. Az egész környéknek egyedül dolgozik. A többiek átmentek más szakmába. Nehéz a vassal bánni. Ehhez a munkához kitartás és szeretet szükséges. Hetvennyolc éves Cserépfalu Gyula bácsija, és most is dolgozik. így mondja: - Amíg a kezem fel tudom emelni, nem hagyom abba, mert addig boldog az ember, amíg dolgozik. Nekem a kovácsmesterség az életem. Fotók: Fekete Béla Befejeződött a pisztrángok násza (ÉM - KL) - Tél van, de nincs holtszezon a garadnai pisztrángos telepen. Mint arról Hoitsy György a telep üzemeltetője tájékoztatott, befejeződött a mesterséges termékenyítés. Több mint 160 anyahal ikráját termékenyítették meg a hímek tejével. A szakszerűen végzett termékenyítés eredményeként a kelési arány jó volt. így aztán a korábbi kelésekből mintegy 120 ezer sebes, valamint negyedmilliónyi kaploops ivadék növekszik a keltetőházban, a mintegy 200 ezernyi szivárványos ivadékkal együtt. Ezeknek egy része már a keltető edényekből, a nevelőkádakba kerül. A megfelelő fejlettség elérésével innen kerülnek aztán a szabadban lévő nevelőtavakba. Milliónyi ivadék növekszik a keltető- házakban Fotó: fojtán László A korábbi napok enyhülése a festői környezetben lévő pisztrángos telepen is éreztette hatását - megszűnt a tavak jegesedése. Ám az újabb fagy hullám ismét jégkéreggel vonta be a Garadna-patak táplálta tavakat. Ezeket naponta kétszer rendszeresen lékelik, hogy az ott lévő állomány oxigénhez jusson. Mert a tavak vízellátása ismét gondot okoz. Annyira kevés csapadék hullott, hogy a tavak vízellátását csak szivattyúzással, visszaforgatással tudják megfelelően megoldani. A gondokat valamelyest enyhíti, hogy a tóban az elmúlt karácsonyi halvásár után kevesebb pisztrángot tartanak, megszűnt a zsúfoltság. A füzek még jégben alszanak (ÉM - PT) - Folyópartok, kiöntések, holtágak... A vízi élet sokadalmának őrzői, bölcsői, új- rateremtői, vigyázói. Csiborok, halak, békák, szitakötők, partjaikon annyiféle fű, annyi színű virág, hogy csak ámulunk láttukon, és ismét tudatosíthatjuk magunkban, miszerint Salamon minden pompájában sem volt annyira díszes, mint ezek közül egy is. Ott alszanak, várakoznak, most megvédve minden hidegtől, fagytól valahol a nádasok, a bokrok alatt, az öreg füzek takarásában. A füzek! Bírják a füzek is a ki tudja mily öregek, mily sokat látottak. Hol erős szél csavargatja, hívja bírókra őket, hol villám csap beléjük, végig égetve törzsüket, belsejüket, közben a mindennél csendesebb, nyugodtabb idő rágja, porlasztja őket kivédhetetlenül. Mégis ott állnak. Most éppen jégben állnak, a kiöntött víz megfagyott köröttük, de bizonyos, hogy nem lesz ártalmukra. A megodvasodott belső köré újabb kemény kéreg rakódik, a gyökerek még mélyebbre ereszkednek, még jobban kapaszkodnak. Az ágakban hamarosan indul a nedv, a végeken megjelennek az első dudorok, kipattannak a rügyek, friss, zöld levelek csodálkoznak rá a kék égre, a fényes Napra. Akkor már elolvad kö- rülük a jég, csakis tavasszal látható, különös zöld gyep teríti a megpuhult talajt, és már valamennyien csak arra várnak, hogy kibújjon az első gólyahír. Öreg füzek. Csak ne adjátok fel most sem! Gyerekek honi rajzasztala Királylány és a pillangók Domonkos Anita 6 éves, Rurlolftelep _A TARTALOMBÓL Tizenkét alkotás, amelyek figyelmeztetnek, csöndet parancsoló elmélyülésre késztetnek. Bakó Ilona Ferency-díjas textilművész tiszaújvárosi kiállítását ezúttal is élénk érdeklődés kíséri. A látogatókat a városi kiállítóterem előcsarnokában a Barbár menyasszony című alkotás fogadja, rájuk erőszakolva régmúlt idők felidézését, mintegy érzelmi alapot adva a további, a Tangó, a Hatalom, a Behívó, a Visszajáró, vagy a Lélekmadár nevű alkotásoknak, Bakó Ilona 1956-tól napjainkig több mint félszáz hazai és külföldi kiállításon kápráztatta el tisztelőit, amelyekért hét ízben kapott magas elismerést. Fotó: Bartók István A vegyipar válthatja fel a kohászatot Ózd (ÉM) - Előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy - akár egy éven belül - új vegyipari üzem épülhet Ózd külterületén, amely a város 14 ezer munkanélkülijéből eleinte 1500-2000, később akár 4-5 ezer embert foglalkoztathat. G. Edward Someus magyar származású svéd környezetvédelmi mérnök és feltaláló, valamint Martin Péter üzletember néhány hónapja felkereste a Környezetvédelmi Minisztériumot egy merőben újszerű találmánnyal, amely lényege, hogy az autóbontásból származó műanyag hulladékot a környezetet szennyező égetési eljárás helyett redukcióval, légmentesen zárt térben lefolyó bontással elemeire tudja szedni, és mint nyersanyagból a világpiacon jól eladható aktív szenet állít elő belőle. Az ENSZ szakhivatalaiból, valamint a Magyarországon elvégzett alapos vizsgálatokból a minisztérium olyan tényanyaghoz jutott, amely alapján komolynak és megvalósítandónak ítélték a tervet. Benedek Mihály ózdi országgyűlési képviselő azóta is mindent elkövet, hogy a gyárat Ózdon építsék fel, amire minden esély megvan. Ekkora építkezéshez tőke kell, márpedig ebből van ma a legkevesebb. Am a terv legizgalmasabb eleme, honnan vegyék a szükséges milliárdokat. Németországban az e fajta bontási hulladékot tonnánkét 1300 márkás költséggel elégetik, és ott megéri, ha valaki ettől olcsóbban megszabadítja őket a műanyagtól - minden egyes tonna után -, 500 márkát fizetnek az átvételért. Kétmillió tonna műanyag esetében a végösszeg egymilliárd márkái!). Horribilis pénz, amiből nemcsak a gyár épülhet fel, hanem a válsággal küzdő terület infrastruktúrája is jelentősen fejleszthető. Amint Münchhausen báró a saját hajánál fogva kihúzta magát a mocsárból, ugyanúgy fel lehet építeni a pénzből azt a gyárat, amely megszabadít bennünket a műanyaghegyektől, amelyek eltűréséért kaphatunk. Nagy súllyal esnek latba a környezetvédelmi kérdések, hiszen senki sem akar szemétdombon élni. A Tudományos Akadémia, a Műszaki Egyetem és más fórumok szakértői egybehangzóan állítják: a műanyagok tonnái sem a talajt, a vizeket, a levegőt nem fogják szennyezni, a gyár üzemelése pedig a szigorú nyugateurópai szabványoknak is eleget tesz. A helybéliek a kezdeti ellenérzéssel felhagyva mindinkább türelmetlenkednek, s várják az új, modern munkahelyeket. Az olaszok több fát vásárolnak A külföldi piacokon megalapozta hírnevét, megbízhatóságát az Északerdő Rt. Az idei szállításra eddigi lekötött 15 ezer köbméter fáról van megállapodása, de egy olasz cég ennek többszörösét is hajlandó megvásárolni. Am az exportlehetőségek kihasználása mellett a belföldi fogyasztók igényeit is maradéktalanul kielégítik. (2. oldal) Bajorországi cég Kazincbarcikán A Johann Heinzler bajorországi gépgyártó kft. üzeme négy éve működik Kazincbarcikán. A német cég tevékenységét 12 dolgozóval kezdte, s ez a szám már elérte a negyvennégyet. A magyarok teljesítményével és európai normák szerinti minőségével a cégtulajdonos elégedett. Johann Heinzler az ipari termelésen túl segíti az olyan kezdeményezéseket, amelyek a helyi társadalmi és kulturális életet előbbre viszik. (2. oldal) Tisztelgés a bölcsőnél Ezen a tavaszt hívogató februári estén megtelt a Derkovits Gyula Művelődési Központ kisgalériája. Barátait, egykori munkatársait, az ismerősöket és azok utódait tisztelte meg festményeinek bemutatásával a Szentendrén alkotó Munkácsy-díjas képzőművész, Bukta Imre. Nem restelli, hogy autodidaktának titulálják, és csendesen eltűrte, amikor a népies művész nevet kapta, amihez ő maga hozzátapasztotta a mezőgazdasági jelzőt. (4, oldal) Népi állatgyógyítás Ha a ló vagy a tehén megbetegedett, hamarább fordultak orvoshoz a népek, mint bármelyik családtag megbetegedésekor. Mivel azonban állatorvos kevés és drága volt, a bajbajutott gazda legtöbbször a saját gyógymódjait volt kénytelen használni, amelyek sokszor nemzedékeken át, apáról fiúra öröklődtek. A legtöbbre becsült háziállata - majdhogynem munkatársa - mindig is a ló volt a gazdaembernek, ezért ennek gyógyítására, ápolására, dolgozták ki a legtöbb eljárást, gyógymódot. (5. oldal) A bűnüldözésben élen járnak az ózdiak Az erőszakos cselekmények e térségben is növekednek (3. oldal)
