Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
Február 11., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III A két Bocs emlékei - és amnéziája Lévay Györgyi ""Hogy Belsőbőcsön hogyan történt, nem tu- ,0in. Én akkor még nem voltam egészen 18 eVes. Egyedül voltam itthon, mert az édesem és a kisöcsém az oroszoknak fuvarozott, édesanyánk pedig tejet vitt a miskolci P'acra. Bejött két polic. A policok magyarok v°ltak, sőt, bőcsiek. Nem, nem viseltek e§yenruhát, de mindenki tudta róluk, hogy Policok. Szóval bejöttek, keresték anyámat, aPámat, és mivel csak engem találtak, hát Jokern mondták, hogy menjek el most rög- l°n a bíróhoz, mert egy kis munkára viszek. Elaszaladtam a bíróhoz, ott azt mondok, szedjek össze gyorsan néhány ruhát élelmet, mert kell az útra. Összekaptam hát ehérneműt, meleg holmit, szalonnát, meg «mi volt, és rohantam vissza a bíróhoz. Egy J° barátnőm elkapott útközben, sírva búcsúzott tőlem, én meg szinte vidám voltam, azt Mondtam neki, minek itt sírni, legalább vi- í*S°t látok, eddig úgysem igen mozdultam ,a faluból. Tizenheten gyűltünk össze a bí- m udvarában, legtöbben lányok voltunk. ^z°n nyomban elindítottak bennünket Ti- Szalúcra. Mert hideg volt, hosszúnak tűnt gyalog az a 15 kilométer. Lúcon már sokan oltunk. Pár napot töltöttünk ott, eljöttek hozzánk a szüléink, a hozzátartozóink. Soon sírtak, én akkor sem igen értettem mi- y • Voltak, akiket kiváltottak a szüleik. fa8y pénzzel, vagy úgy, hogy más családból 'Zettek meg embereket, akik elmentek he- yettük. Az én szüleimnek nem sikerült kioltaniuk, vigasztalgattam őket, ne síija- , ak, dolgozom egy kicsit idegenben, a mun- atól nem félek, aztán majd három hónap jbuva, tavaszra visszajövök. Onnan Székesre gyalogoltunk polic és orosz kíséret- j, ' No, ott aztán kibújt a szög a zsákból. Roptam egy levelet, amit egy részeges le- pny írt. Ez a legény szemet vetett rám vasúikor régebben, de én rá sem hederítet- m. Bosszúból felvetette a családomat a Qevsorba. A levélben azt írta, nem kell , r°szországba mennem, ha , °Zzámegyek feleségül. Mert- °§y ő el tudja intézni, ’19-ben jogtanuk egy kicsit oroszul. _0, hát inkább Oroszország! n ’buséli virágos kis házában Sdor Piroska, akit már 47 r.e Szabó Bertalannénak Siak, négy gyermek és hét sioka szeretett mamikája. ^oska a bányában , °8yan válogatták ki az em- bßket málenkij robotra 1945 elején? Né- e . s hangzású nevet nem igen találtak, '«aztán úgy, hogy akinek a neve „r”-re n Szodik, mint Hitleré. Boncsér, Bodnár, lyi W°r’ ^uszár> Péter... Erre jutottak a he- kei . tatók, de ez az állítás sem állja meg a g yet, mert a bocsi 46 között volt Vécsei, °gedi, Rajczi, Oláh - sőt Orosz is. Sértett, inVKk^t udvarIó sem lehetett sok. A leg- nC az az állítás állja meg a helyét, hogy p. úgy”. A létszám az nagyon fontos volt. Úrv Mróska néni férje gyermekkori jópajtása iakt C ^ az°kat az időket: - Mi Szirmán gjg, Urdc> szép jegenyefák voltak a házunk dóm Ezek a jegenyék okozták az én csalá- az , ragédiáját. Célpontja volt a facsoport heCt.l0Sznaú *s' a németnek is. Egy délután tn-bPédoU egy lövedék a verandánkra és sZom ^ anyámat, apámat és két fiatal kük-^asszonyt. Anyám idevalósi volt, jötte0 ÖCSÍ’ sok 'dat töltöttem itt azelőtt. Elte^ 01 a nagy bánatommal, és megkeres- az 0 a kedves kis pajtásnőm családját. Sírt r0sk •,sz,csalacli akkor tudtam meg, hogy Pi- elhurcolták az oroszok, támf , anyában dolgoztam Dombaszban, Volt a ‘at építettünk, szenet lapátoltunk. Én be0m] ,a láger legfiatalabb lakója. Többször bio it a bánya, sokan meghaltak. Én azt ha]no arn> ha Isten úgy rendelte, meg kell •latok K,-I11ieg,lalok’ ha meS úgy, hogy haza- mentőn hazajutok. Talán ez a beletörődés kettőm^,ITIeg' ^01't 33 hónap után hazajö- Pedirr ^ szeptemberében. Február 4-én 6 megtartottuk az esküvőt. előtt gyerekeid k?0*’ kcsz,dd az elhurcolásáról a- Nem szoktunk beszélni róla. Sem a családban, sem a faluban. Még a sorstársakkal sem. Soha, senki sem emlegette a lágereket.- Megtiltották maguknak, hogy beszéljenek róla?-Nem emlékszem rá, de benne volt a levegőben. A belsőbőcsieket a templom melletti református iskolában gyülekeztették. Köztül volt a lelkipásztor, Kalmár András is. Többen is fölajánlották, elmennek a tiszteletes úr helyett. Még ha a policok bele is egyeztek volna, a pap nem. A nyájnak azzal a csoportjával akart maradnia, amelyre nagyobb megpróbáltatások várnak. Lerobotolta valahol a csaknem három esztendőt, és hazaBocs valamikor két falu volt, úgymint Belsőbőcs és Kiilsőbőcs. Egészen pikáns, hogy a két falurész között megyehatár húzódott, a külső Zemplén, a belső Abaúj vármegyéhez tartozott. Az 1860-as években aztán Aszalót adta az egyikért Abaúj. Azóta 130-nál is több év telt el, de a régi bőcsiek még mindig „külsőről” és „belsőről” beszélnek. Most egy különös napra 1945. január 23-ára emlékeznek. $»»5» tért velük. Betegesen, soványan. Pár évet tölthetett csöndben, amikor éles rágalomhadjárat indult ellene. Akkor már nem oroszok, magyarok bántották. Egy dramatizált, hazug újságcikkel iwhjjt a támadás 1954. július 29-én. Hogy ajfttalmas testű, félőrült kifejezésű pap” kuíyakorbáccsal verte meg a kis, bocsi úttörőket, akik tűzfi- gyelő szolgálatot teljesítettek a toronyban.- Két évig tartott az egyházi bírósági tárgyalás. Hiába jelentkeztek tanúnak a fiúk szülei a lelkész úr védelmében. Kalmár András bűnösnek ugyan nem találtatott, de el kellett hagynia kedves gyülekezetét, a bö- csieket. Vásárosnaményban élt nyugdíjazásáig. Rehabilitációja azon napon történt meg, amikor a szovjet csapatok utolsó egysége is elhagyta Magyarországot, 1992- ben. Lippai Lajos polgármester úrral együtt hívtuk meg: prédikáljon újra a templomunkban. Mindenki meghatódott, „az oroszok elmentek, Kalmár András visszajött”, mondogatták az emberek. Egy év múlva még úrvacsorát osztott nálunk. Tavaly, május 18-án, ismét Bocs felé tartva gépkocsiján, karambolozott és meghalt. Rengetegen utaztunk el a temetésére. Azóta mégegyszer megállt egy kiránduló csoport vásárosnaményi templom előtt, hogy elhelyezze a bécsiek emlékező csokrát az Úrasztalón - mondja Szónyi Tamás bocsi lelkész. Dósa József 1945. június 22-én született. Édesanyját január 23-án szintén berendelték a bíró udvarába. Ó, a magzat mentette meg anyját a málenkij robottól. A kétgyermekes, állapotos asszony elhurcolása ellen hangosan tiltakoztak az emberek, és ez valahogyan hatott a policokra és az oroszokra is. •.>? V <5 p. fontos s/’.crrU’Jyi okmányt t> hat óságok ti imm vchttík és Yi*»ra nem tarthatják. Twlai* érdckcfccn ar Hápióféti Minisztérium HariífcpíygcndEzé Kirendeltsége tOij - A,tn. Igruzolvány , regére. .... . j (jj, /L meri pótolni nem leket ~ ................................................................. r ... ........' «81 év, V. XMpy&fy. ríf h'étZ A / ' ti;.......v-------y t'u.&yö................«vJJ^ ■ xd temm«. *.» e-vi SíiiSefé , Izidor Pirosk, a hadilogoly igazolványa Fotók: Farkas Maya A kis pogány- Apám ragaszkodott hozzá, hogy Kalmár András legyen a keresztapám. Alikor kereszteltek, amikor ó megérkezett, már csaknem hároméves voltam. Ha közben meghalok, pogányként temettek volna el. Ennyire szerették az emberek a lelkipásztorukat. Keresztapám gyakran meglátogatott bennünket. Nem akart másoknak kellemetlenséget, nem ment el senkihez, de mindenkiről érdeklődött. Mindig tudta, kivel, mi történik a faluban. Kurucz Eszter és édesanyja Budapesten jártak ’47 szeptemberében. Menyasszonyi ruháért mentek, közelgett az esküvő napja. Hazafelé jöttek a vonaton, amikor egy fiatal nő nyitott a kupéjukba. Időbe telt, míg az elgyötört, sovány nőben ráismertek Péter Terézre.- Hívott, menjek vele, amott vannak a többiek is. Ott voltak, a nagy útról hazatartó falubéli lányok. Sajnos nem mindegyik. Mondták, meghalt odakint Ballók Esz- terke, a többiekről, Idáról, Lídiáról, Éváról meg nem tudnak semmit. Sírtunk és nevettünk egyszerre - emlékezik most Dudás Lászlóné, Eszter néni. — Odaveszett a fiú is, aki a vőlegényem volt, akit szerettem - suttogja, mikor félje kilép a szobából. - Álmatlan éjszakákon próbáltam összeszámolni az ujjaimon, hogy hányán nem tértek vissza a háborúból, később meg azt, hogy hányat hurcoltak el. Azok közül hányán fekszenek idegen földben, és hányán haltak meg hazatértük után az ott szerzett betegségekben? Egyedül nem boldogultam, kértem az uramat, segítsen. Maradjunk csöndben- Együtt számolgattunk napokig, hetekig, aztán csak összeállt a névsor. Amikor elkészültünk, szóltam a honismereti szakkör vezetőjének, hogy íme, itt ez a névsor, elérkezett az ideje, hogy kőbe véssük. „Hogyan képzeli maga ezt, szó sem lehet róla!” A feleségem bölcs volt, mert azt mondta, figyeld meg, pár év múlva még kérik a mi névsorunkat. Nemsokára így is lett. 1984-ben előállt a honismereti szakkör azzal, hogy emléktábla kell. Jó kezekbe került az ügy, Zarka Gyula tanító úr igen sokat fáradozott érte. Nem bántuk mi, hogy elcsenték az ötletet, örültünk inkább. Meg kell, hogy emlékezzünk arról a sok fiatalról. Egyébként köztük van Eszter néni vőlegénye is, aki először megkérte a kezét - súgja most meg Laci bácsi. Úgy szerették volna, hogy a templom mellett álló első világháborús szobor poszta- mensére kerüljön a második világháború mártírjainak emléktáblája is. No, hát erről szó sem lehetett akkor, 1985-ben. A külső- bócsi ravatalozó falán sikerült csak elhelyezniük, és állítólag ezért is megdorgálták az akkori tanácselnököt. Pár év múlva aztán minden külsőség nélkül, nagy csendben mégiscsak a szobortalapzatra „lopták fel” a bronztáblát.- Voltunk ott azért páran asszonyok. Mondtam, énekeljük el legalább a Himnuszt. Leintettek. Azt mondták, maradjunk inkább csöndben, nehogy még valaki közbelépjen. Az odalopott emléktábla alatt azóta mindig van virág. Gyertyák lobognak, ha élforduló van. Január 23-án, az elhurcolás 50. évfordulóján 15 percig szólt a református templom harangja az elhurcolt és soha vissza nem tért belsőbőcsi és külsőbőcsi lányokért, fiúkért. És azokért, akik hazatértek ugyan, de már nincsenek közöttük. És azokért, akik kitörölhetetlen emlékeikkel élnek. Akik legfeljebb gondolni mertek évtizedekig a borzalmakra, mert panaszkodniuk nem volt szabad. Megyénk jelesebb évfordulói Kiss Gyula Talán egy fél évtizede már, hogy így esztendő élőn e lap hasábjain megkíséreljük megyénk történelmi múltja számottevőbb eseményeinek évfordulóit fölidézni. íme, az idei „kínálat”: 50 éve: Diósgyőrt közigazgatásilag Miskolchoz csatolják. 75 éve: Miskolcon helyezik el az Epeijesról menekült evangélikus tanítóképzőt. 100 éve: A Miskolcon született Szalóczy Bertalan református lelkész Böcsön elhu.nyt. Jelentős irodalmi munkásságot is fejtett ki. Szülővárosában két elbeszéléskötete jelent meg, s Örmény című színművét szép sikerrel mutatták be.- Sajószögeden született Szegedi Boris ifjúsági író, az író Nagy Lajos felesége. Az írónő meséi, elbeszélései az ifjúság körében igen olvasottak voltak. 125 éve: nyitották meg s adták át a forgalomnak a hatvan-miskolci vasutat.-A neves író, Gárdonyi Géza Hejőcsabán jár iskolába.- Miskolc lélekszáma ekkor mindössze 21 535 fő. Az ok és magyarázat: Az 1831-es kolerajárványnak a megyében tízezer ember esett áldozatul, s ezzel a szaporodó népesség száma nagyban lecsökkent. 150 éve: Petőfi Sándor Szemere Miklós társaságában rövid ideig Miskolcon tartózkodik, majd továbbutazva, a költő meglátogatja a sárospataki kollégiumot. 170 éve: született Sajószentpéteren Lévay József, a kitűnő költő, - „mellesleg” - Borsod vármegye hajdani „aranytollú főjegyzője”. 175 éve: fogott hozzá Kazinczy Ferenc a sátoraljaújhelyi levéltár rendezéséhez. Haláláig foglalkozott e munkálkodással.- Egressy Béni a miskolci református gimnázium tanulója. 200 éve: Csokonai Vitéz Mihály Kövy Sándor professzor jog- tudományi előadásait hallgatja a sárospataki kollégiumban.- Martinovics Ignác filozófus, természettudós, a magyar jakobinus mozgalom szervezője - minden bizonnyal e minőségében - egy ideig Sátoraljaújhelyen tartózkodik.- Ekkor épült a megye legrégibb, ma is álló mádi zsinagóga. 300 éve: Csécsy János, a sárospataki kollégium tudós tanára az ősi scholából elűzött diákjaival Göncre menekül s itt nyolc éven át az ifjak tanítója, istápolója.- Debreceni Ember Pál, a protestáns történetírás kimagasló alakja ekkor Makkoshotyka prédikátora. 350 éve: Tolnai Dali János hittudós és egyházi író, miután a németalföldi egyetemeket sorra végig tanulta, majd egy fél évtizeden át az angol puritanizmus „forradalmi törekvéseit” a helyszínen, azaz a szigetországban tanulmányozta - hazájába visszaérkezett. Tokaj város espereseként kezdte meg itthoni működését. Hitbéli merész elvei miatt állandó üldöztetésben volt része, mígnem elnyerte Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond pártfogását, mentesült a zaklatásoktól. 450 éve: a kitűnő hittudós, Batizi András, a wittenbergi egyetem elvégzése után első szolgálat-helyén, Tokaj protestáns prédikátora lett. 720 éve: Mczew-Kewesd (Mezőkövesd) helység neve oklevélben először kerül fölemlítésre. Vértanúk és szerelmesek Mezey István rajza Kivégzése előtt üzenetet küldött egy rab a börtönőr vak lányának. De ezt megelőzően olyan meggyőző erővel tolmácsolta a hitet, hogy a vak lány látóvá vált. Az üzenet végén ez állt: ,A te Valentinod.” Persze, ez az üzenet nem a szerelemről szólt, inkább a keresztény mártír hitéről. Merthogy a történet a harmadik században esett meg, amikor is Valentin, a későbbi Szent Valentin II. Claudius császár börtönében sínylődött. 270. február 14-ét írtak, amikor a kei-esztényüldözés során mártírhalált halt. A látóvá lett lánynak küldött üzenete azonban mindinkább ismertté vált. A szerelmesek küldték hasonló aláírással egymásnak leveleiket. A Valentin-napi ünneplések azonban még ennél is régebbi eredetűek, s egy ősi pogány szokásból alakultak ki. Az ókori Rómában Lupercalia napja, amelyet Junó istenasszony tiszteletének szenteltek, február 15-re esett. Ez a nap volt egyben a madarak nászának és a tavasz kezdetének, s később a fiatal szerelmeseknek az ünnepe. 496-ban aztán Gelasius pápa úgy rendelkezett, hogy a pogány ünnepet Szent Valentin napjával helyettesítsék. S hogy minden kétséget kizárjanak, egy nappal korábban, a vértanúhalál dátumán. így aztán az összes járulékos ünnepelni való, de különösen a szerelmesek és a virágok összekapcsolódtak a Valentin-nappal. Van egy másik börtöntörténetünk is, igaz ez már jóval későbbi keletű, de ugyanúgy Valentin-naphoz kötődik, mint a hagyományteremtő. Charles orleansi herceg küldte Valentin- napi üdvözletét feleségének a londoni Towerből, raboskodása idejéből, 1415-ben. Ez a legrégebbi írásos emléke az ünnepnek a szigetországban. Széles körben megülték e napot 1446-tól az angolok, a lányok szív alakú papírra vésték jövendőbelijük nevét, s a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Megjelentek a Valentin-verseskötetek - mondanunk sem kell, szerelmes szövegekkel. A múlt században Valentin-napi üdvözlő kártyákat küldözgettek egymásnak a szerelmesek, meg azok, akik szerették, tisztelték egymást. A gyerekek a szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek közeli hozzátartozóiknak, barátaiknak. Magyarországi hívei is vannak a Valentin-napnak, a virágküldésnek. Virágkötők pedig 1990 óta immár hatodszor rendeznek kiállítást, virágkötészeti bemutatót, ezúttal az Iparművészeti Múzeumban. A háborús árva fiú és a lágerjárta lány - negyvenhét éve boldog házasságban
