Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995. Február 9-, Csütörtök APROPÓ Beszélni nehéz... Brackó István A miskolci Nonstop rádió egyik játéka, hogy a telefonáló hallgatónak egy percig kell folyamatosan beszélnie az előre megadott témáról. Például a diósgyőri fociról vagy a moziról... Nem nagy kunszt. Hittem ezt mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a közszereplés és a nyeremény reményében jelentkezők többsége nem bírta hatvan másodpercig szóval. Megakadtak, megálltak, nem jutott eszükbe semmi, megbuktak. Beszélni nehéz. A kudarc okaként felhozhatnám a mikrofonláz bénító hatását, az óra sokkoló ketyegését, a kényszer szorító némaságát. Mentség lehet, hogy politikusok, tanárok, szószékhez szokott szószólók nem jelentkeztek. Parlamenti képviselők sem, pedig ők a siker reményében pályázhatnának ebben a bőbeszédűségi versenyben. A T. Ház ugyanis folytonos időhiánnyal küzd. Nem a rossz órarend, hanem a honatyák olykor oktalan fecsegése miatt. A kétperces reakciók nem férnek be 120 másodpercbe, s az azonnali kérdések és válaszok órájának szabályaira (2+2 illetve I +1 perc) az elnök gyakran figyelmezteti a szószátyár felszólalókat. Sok a szöveg a szép beszédre, vagy éppen a hallgatásra teremtett szájon. Mert ez a kunszt: szólni, ha szólni kell, s csendben maradni, ha nincs mondandó. A bölcs rómaiak egyik szállóigéje így szól: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. A magyar közmondás viszonta kukákatbátorítja: Némagyereknek az anyja sem érti a szavát. Hol az igazságé Beszélni nehéz. Beszélgetni nehezebb, mert az partnerséget tételez föl. A legnehezebb - kínos feszengés és zavar nélkül - együtt hallgatni. Hallgatni a csöndet, a ki nem mondott szavakat; tudva a bölcs bizonyosságot, hogy az oktalan verbal izmusnál gyakran többet ér egy mosoly, egy cinkos összekacsintás, vagy egy szívet-lel- ket melengető simogatás. _MOZI Junior (ÉM - CsM) - Egy férfiba beültetni egy megtermékenyített petesejtet? Abszurd! A férfi kihordja és (némi orvosi segédlettel) megszüli gyermekét? Groteszk! A férfi a terhesség alatt nőies érzelmekre tesz szert, és összeszerelme- sedik egy, a kelleténél férfiasabb lelkületű nővel? Komikus! Ekkor kiálthatott fel Ivan Reit- man rendező a fürdőkádban, heuréka! Ez kell nekünk! Csak hát, Reitman peches ember. Vagy Arkhimédésznek egyszerűen több ideje volt ücsörögni a fürdőkádban. Mindenesetre neki sikerült valami lényegesre rátalálni, a probléma mélyére hatolni és örökérvényűt megfogalmazni. Ha valaki itt elvesztette volna a fonalat és megkérdezné: de mi köze Arkhimédésznek Reitrrtanhoz?, azt megnyugtatom, a fentebb leírtak alapján már semmi. Reitman ugyanis odáig jutott el, hogy talált magának néhány problémát. Etikait (meddig mehet el az orvostudomány?), társadalmit (pénz beszél...) és örökérvényű besorolhatat- lant (férfi és női szerepek). Gondolta, viccesre veszi a figurát, ami olyan színészekkel, mint Arnold Schwarzenegger, Danny DeVito, Emma Thompson és Pamela Reed nem is lesz nehéz. Hiszen ki tud nagyobb poént elképzelni, mint mikor Arnie, a XX. század Férfija elérzé- kenyülve szemléli növekvő pocakját? Tényleg röhejes. Reitman meg peches. Hiszen ha magunk elé képzeljük, hogy a nem éppen fiatal és tökéletes testű Arkhimédész pőrén és csuromvizesen rohangál Athén utcáin, miközben azt üvöltözi „heuréka”, akkor bizony ez a másfél perces jelenet sokkal jobb vígjátéknak találtatok, mint a Junior. Találós kérdés Junior-módra: kettő papa, kettő mama, de csak három felnőttet látunk. Hogy lehet? Unokák a nagyszülők padjában Rendhagyó tanítás a mezőkövesdi Iskolatörténeti Múzeumban A század elejét idéző tanterem iskolapadjaiban valamikor a borsodgeszti gyerekek ültek Fotó: Dobos Klára Mezőkövesd (ÉM - FG) - Ha a Mezőkövesdre látogató idegen meg akar ismerkedni a város nevezetességeivel, ha látni akarja a galéria képzőművészeti alkotásait, nem kerülheti el az Iskolatörténeti Múzeumot sem. A kiállítóterembe vezető folyosóról nyílnak a „tantermek” is. De azoknak van csak igazán szerencséjük, akik ott találják Répászky Zoltánt, a múzeum alapítóját és gondnokát. Répászky tanár úr történeteinek köszönhetően megelevenednek a tárgyak. Szívesen mesél arról, mit hol talált, honnan kerültek ide a padok, a térképek, a katedra, a kályha, a tábla, a számológép, a tintatartó, a palatáblák, a nádpálca. A gyerekek kedvéért - és most kivételesen örömükre - azt is megmutatja, mi a különbség a pacsi, a kormos és a deres között. Az immáron nyugdíjas tanár pályakezdő pedagógusként, valamikor az ’50-es évek elején gondolt először arra, hogy össze kellene gyűjteni a régi tankönyveket. Előbb csak az általa tanított két tantárgy, a biológia- és a földrajzkönyvek egy-egy példányát tette félre, ehhez jöttek aztán a padlásokról előkerült, nyugdíjas pedagógusoktól kapott tankönyvek. Sőt,, a családtagok is sokat segítettek. Édesapja a gimnáziumban tanított, tőle több háború előtti tankönyvet örökölt. De a testvérek - hatan pedagógusok - is hozták a leselejtezett tárgyakat. Hosz- szú évekig szakfelügyelőként, majd pedig szaktanácsadóként járta a környék iskoláit, a látogatások alkalmával félkéredzkedett a padlásokra is. Ami az iskolákban már felesleges kaeatnak számított, az a lassan alakuló múzeumban értékes kordokumentum lett. Gyönyörű betűkkel írt vázlatfüzetek, tanmenetek, értesítők, tanári zsebkönyvek sorakoznak a polcokon. Most a gyerekeknek is megmutatja, milyen könyvből tanultak olvasni a szüleik, milyen jegyet kaptak a nagyszülők. Az egykori titkokat rejtő tanári zsebkönyvek így nyílnak meg az utódok előtt. De nem csak a gyerekek számára érdekes ez a gyűjtemény, az utóbbi időben egyre több kutató keresi fel a múzeumot. Őket nem elsősorban a kiállítás, sokkal inkább a könyvtár vonzza. A régi szakkönyvek, módszertani kiadványok, pedagógiai folyóiratok mellett találunk itt napjainkra vonatkozó irodalmat is. Jó lenne persze, ha valamennyi ma használatos tankönyvet megvehetnének, de erre már végképp nincs pénz. Az Iskolatörténeti Múzeum hivatalosan a Közösségi Házhoz tartozik, de túl nagy segítség tőlük sem várható. Onnan hoztak át ide például szekrényeket, a szakszervezettől kapott pénzből polcok készültek. Kellene még néhány üveges szekrény, esetleg tárló, hogy a jeles kövesdi pedagógusok emlékének szentelhessenek egy-egy kiállítási részt. A múzeum kialakítása még nem íéjeződött be. Répászky tanár úr szerint még nagyon sok idekívánkozó tárgy porosodhat a padlásokon. Váija tehát azoknak a nyugdíjas pedagógusoknak, gyakorló tanároknak, igazgatóknak a jelentkezését, akik tudnának segíteni abban, hogy teljesebb legyen a mezőkövesdi Iskolatörténeti Múzeum. Macskaköröm - lépésváltás a fejekben Gyarmati Béla Nem minden büszkeség nélkül szavalom: - „A semmi ágán ül szívem/ kis teste hangtalan vacog...”- Ez micsoda?- Ezek József Attila metaforái kisfiam, vagy nem azt kérted, hogy mondjak neked metaforákat?- De köznyelvi metaforákat!- Ja, hát akkor vegyük elő Zöldi Laci bácsi könyvét! Nos, a fent vázolt - szinte véletlen — szituációnak köszönhető, mert elég ritkán tanulok az unokámmal, hogy jelenthetem: a Macskaköröm idei kötete sikerrel hasznosítható az oktatásban is. Ezzel a megállapítással persze nem akarom - „ellensúlyként” - senki malmára hajtani a vizet. Bár - miként látható - magam is hatása alatt vagyok a gyűjteménynek. A gyerek pedig, hogy úgy mondjam, komplex ismeretekre tett szert. Ami nem kis dolog tízesztendős korban. Mert nemcsak honunk kiválóságai közül jegyezte meg sok embernek a nevét, de jelentősen gyarapodtak társadalmi és politikai ismeretei is. A szociális érzékenységről, s az anyanyelvi kultúráról már nem is beszélve. Stúdiumunk közben csak egyetlen kínos pillanatot éltem át, mikor azt kérdezte: te miért nem vagy benne a könyvben? Persze megpróbáltam magam kivágni. Imigyen: Hát mert én nem vagyok se zseniális, se híres, se hírhedt, se nagyon okos, se nagyon ostoba...- És a Laci bácsi barátsága? (Vajon honnan veszi ez a kölyök, hogy olykor a barátság okán minden más szempontot mellőznek a felnőttek?)- Tudod, ő nem elfogult - mondám, ami kielégítette az unokámat, aki - metaforáival a füzetében -, magamra hagyott. Egyébként igazat mondtam! Zöldi Lászlóban - miközben válogatta a kötet „köpéseit” - (arany is van közöttük) tényleg nem munkált semmiféle elfogultság. Na jó, némelyik művésznek, vagy közéleti embernek nem lehet mind a két vagy három mondása egyaránt érdekifeszítő, a NEVEK azonban joggal keltenek figyelmet. De szó sincs semmiféle prekoncepcióról, méricskélésről, ilyen-olyan orientációra utaló törekvésről. Más dolog, hogy az arányokra (ez Pataki Judit és Szobosz- lai Margit szerkesztői érdeme is) nagy gond fordíttatik. Hát én persze elfogult vagyok! Mazsolázgatok (édes istenem, most ments meg a képzavartól), itt-ott belecsippentve a nagy tál tészta egy-egy szeletébe. De hát ki szeret mindent, avagy mindenkit? A végeredmény? Bársony Éva bölcsességével válaszolok: „Tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást, erre csak a tehetségesek képesek.” Zöldinek láthatóan megvannak a stabil emberei: a sztárok, akikért érdemes befizetni. Ha nem találtam volna meg Lezsák Sándort a könyvben, nagyon csalódott volnék. „Ha eljön az ideje, akkor humorizálni is fogunk” - közli a mester. Egyelőre mások humorizálnak. Például Orbán Viktor: „Az ellenzék reménykedik, hogy gondolatai becsúsznak a kormányrudat tartók haja alá.” Vagy ezt nem humornak szánta a Fidesz elnöke? Az a helyzet, hogy most még nyersen és nem igazán strukturálva kapjuk az anyagot: a jövő filológiai elemzései majd mindennek mélyebb értelmet adnak. Én különösen arra vagyok kíváncsi, hogy a vitézek szíve (411- et avattak Szegeden az idén) meddig őrzi majd nagymesterük pallosának érintését? Nem akarom elkiabálni, de most születnek a jövő szólásai, szállóigéi is. Például Göncz Árpád megállapítása pillanatnyilag így fest: „Általános beidegződéssé vált, hogy ki-ki a más lelkiismeretét vizsgálja a magáé helyett.” Egy kis tömörítéssel, nyelvi leleménnyel bizony szólást formálhat ebből a magyar. Az igazi szittyának azonban nincs arra szüksége, hogy elméjének szüleményét alakítsa a társadalmi, a nyelvi közeg. Utoljára Zeusz fejéből pattant ki ilyen készen, ilyen tökéletesen egy istennő (Pállasz Athéné), mint eme mondat: „Ne másszon a fára, aki nem tud úszni, mert elüti a vonat.” (Siklósi András szegedi mérnök bravúrja ez - még hallani fogjuk a nevét.) Az ember - ahogy immár szisztematikusan - halad előre a könyvben, egyre inkább megvidámódik. Ebben része van Hernádi Gyulának is, aki ezt mondja: „Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog.” Hol a boldogság mostanában? Minden bizonnyal itt vagyon ebben a kis könyvben is; Egy esztendő legjobb/legrosszabb mondatai között. De azért azt jó volna tudni, hogy melyek (lesznek majd később) az igazán jók és a teljesen rosszak... Úgyhogy jobb, ha „behúzott körmökkel beszél” a recenzens. Az ősi kultúrákról Miskolc (ÉM)-Az ősi ural-altáji né pesség első kultúralkotásai a Közel Keleten címmel P. Pesti József isffle retteijesztő előadását hallhatják : téma iránt érdeklődők február 9-ér csütörtökön este fél 6-tól a miskok Földes Ferenc Gimnáziumban. A előadást a Mandorla Közművelődés Egyesület szervezte. Nyelvtanároknak Budapest (MTI) - A nyelvtanai (eredetileg orosztanár) átképző utolsó beindítási évéhez érkezett, i Művelődési és Közoktatási Minis? térium az 1995/96-os tanévben tá mogatja utoljára a nem nyugat' nyelv-szakos tanárok átképzését. A támogatás összege és rendszer azonos az előző évekével. A felsóok tatási intézmények 40 eze forint/fő/félév, a pedagógusokat al kalmazó iskolák pedig 30 eze forínt/fő/félév átképzési támogatás ban részesülnek. Az átképzése' részt vevő tanárt foglalkoztató isko Iának ebből az összegből kell bizto sítania a heti ötórás munkaidő csökkentésben részesülő pedagogy helyettesítését. . Egy pont kivételével változatta®0* a jelentkezés feltételei is. Ezentu ugyanis csak olyan, pedagogy alapdiplomával rendelkező tanáról jelentkezhetnek átképzésre, akik < választott nyelvből legalább közép fokú „C” típusú nyelvvizsgával rcn delkeznek. Az eredetileg orosztanárok számai kínált programban résztvevő intéz mények listáját, a jelentkezés> es < felvételi vizsga várható határideje vei kapcsolatos tudnivalókat a nü nisztérium márciusban teszi közz a Művelődési Közlönyben. Graded Tests Miskolc (ÉM) - A Londoni Egy® tem magyarországi vizsgakozP jaként működő Quali-School W iskolában május 20-án ren , ( meg a hat tudásfokozatú Gra Tests angol nyelvvizsgákat- A n szerezhető vi zsgabi zonyr W™,, többek között egyenértékűek lami nyelvvizsgák G-típusu^ 1 nyítványaival. Jelentkezési na idő: március 17. Felvilágosítást * előkészítő tanfolyamokról 60/350-637-es és a 46/431-213-as16 lefonszámokon lehet kérni- __ Előnyprogram Tiszaűjváros, Kazincbarcik (ÉM) - Úgynevezett előnypr & mos matematikaoktatási ter^e dolgozott ki, a tiszaújvárosi fc>z „1(5 nyi István Általános Iskola ne . testületé a sárospataki Come Tanítóképző Főiskola szakma1 nyitása mellett. Ezzel a rnódsz tanítják azokat a hatéves gycl , két, akik saját korosztályuk ° pest fejlettebbek a matemati gika terén. így - az óraszám se nélkül - lehetőség nyílik a g készség intenzív fejlesztésere. programot vette át, s alakító ját arculatára a kazincbarcik Kertváros I. Számú Altalanos _ la a nyíregyházi Bessenyei Gy , Tanárképző Főiskola segítség ^ Babaverseny Alsózsolca (ÉM) - A Szemünk F_ nye Alapítvány babakeszi o- senyt hirdet jó kézügyessegu, . tivitásban örömüket lelő em számára. Az egyes babák mérete és 60 centiméter között lene . szülhetnek textilből, műanyag, plüssből, lehetnek porcelán . ak, de öntött testű fi^ák is Bek b, dési hatandó: április 28. í felvilágosítást az alsózsolcai István Óvodában kérhetnek a ieklődők Tel.: 383-605.) ^ Műtárgyaukció Budapest (MTI) - Antik és X* századi alkotók műveit varja a Taléria tavaszi árverésére. Az au ;ióra szánt tárgyakat az V. ke Fáik Miksa utca 30. szám alatt v szik át - február végéig - a gaier szakemberei. A kalapács ala ke nűtárgyakat nyilvános kiálh ,,, tekinthetik majd meg az érdeklődő íprilis derekán. Az aukciós anya» lói színes katalógus is készül. Az a1 /érést a Grand Hotel Corvin Kempinskiben rendezik meg.
