Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarorszag keddi melléklete « 1995. Január 3. A „hajótöröttek” és a szociológia Bódi Ferenc szociológus: „Minden társadalomnak megvannak a maga ha­jótöröttjei..." Fotó: Farkas Maya Ósólyomtemető Kairó (MTI) - Ókori sólyomtemető- re bukkantak egyiptomi régészek a Nílus keleti deltájának vidékén. A ragadozó madárfaj több száz mumi- fikált példányát szabályos temetke­zési szertartások kíséretében he­lyezték örök nyugalomra hozzávető­legesen 2500 évvel ezelőtt. Egyiptomnak nem ez az első ismert ókori sólyomtemetője, a Nílus nyu­gati deltájának környékén már fél­tucatnyi madársírkertet tártak fel. A keleti delta vidékének ókori lako­sai azonban inkább a szent bikák­nak hódoltak - ezeket az állatokat is mumifikálták és eltemették s nem annyira a sólyomistennek. „Ósólyomtemetőből” kétféle is akad: a szegényebb rétegek és a középosz­tálybeliek csupán polcokra helyez­ték a madártetemeket, míg a gazda­gabbak külön kőszarkofágokat csi­náltattak sólymaiknak és madárto­jásokat is temettek a közelükbe. Egyiptomban egyébként léteznek mumifikált macska-, krokodil- és majomtemetők is. Játékok a tengerben Budapest (MTI) - Körülbelül egy éve a Csendes-óceánon nagy vihar­ba került egy hongkongi teherhajó, és fedélzetéről lesodródott, szétnyílt az egyik konténere. Huszonkilenc- ezer műanyagból készült kiskacsa, teknősbéka és más játékállatka sza­badult ki belőle. Első csoportjuk több ezer kilométeres tengeri hányó­dás viszontagságai után, Alaszka parti vizeiben tűnt fel. A tengerku­tatók a hajó helyzetének, a meteoro­lógusok által naponta feljegyzett szélviszonyoknak, a beérkezés idejé­nek alapján rekonstruálták az el­szabadult állatkák útvonalát, és így sikerült azokat az áramlási viszo­nyokat is felderíteniük, amelyekkel útjuk során találkoztak, míg Alasz­kába értek. Azt is ■ kiszámították, hogy a „kis hajótöröttek” nagyobb csoportjai már valahol a Bering-ten- gerben lehetnek. Később majd a sar­ki tengereken bolyonganak, és csak néhány év múlva jutnak el az Atlan­ti-óceán északi vizeire. Haj mínuszban Miskolc (MTI) - Eddig nehéz hely­zetben voltak azok, akik valamilyen környezetkárosító hatás következ­tében betegedtek meg. A bepana­szoltak vonakodtak elismerni fele­lősségüket, a panaszos pedig nem tudta bizonyítani, hogy mikor és ho­gyan mérgeződött meg. Harun Páriát német analitikai ké­mia professzor azzal próbál ezen se­gíteni, hogy egy humán-minta ban­kot hozott létre, amelyben az embe­ri haj- és szövetmintákat mínusz harminc Celsius-fokon megőrzi. El­sősorban olyanok részére lenne elő­nyös ez a szolgáltatás, akik veszé­lyes vegyszerekkel dolgoznak, vagy szemétégető közelében laknak. Amennyiben később egészségükben zavarok mutatkoznának, a szövet­minták alapján bizonyítani tudják, hogyan kerültek szervezetükbe a károsító anyagok. A jogászok sze­rint ez forradalmat okozhat a kör­nyezeti jogban, ami már néhány év múlva jelentkezhet a bíróságokon. Ezután a károkozónak kell majd bi­zonyítani, hogy nem ó a felelős. A hűtőben megőrzött, hézagmentes dokumentációs lánc ellenében ez nem lesz könnyű. Negatív példa Herbert Heckmann, a német Nyelv- tudományi és Költészeti Akadémia elnöke azt ajánlotta, úgy növeljék a gyermekek olvasási kedvét, hogy megtiltják nekik az olvasást. A gyermekek általában azt szeretik csinálni, amit nem szabad. A szülők tehát ezzel a cselfogással éljék el, hogy a gyermekek olvassanak — mondta az akadémiai elnök egy rá­dióelőadásban. Bár általában a gyermekeket pozitív példákkal igyekeznek arra bírni, hogy jól vi­selkedjenek, az olvasási kedv felkel­tésére az olvasási tilalommal meg­próbálhatják az ellenkező módszert alkalmazni - javasolta Heckmann. Miskolc (ÉM - FG) - Február kö­zepén az olaszországi Trentó- ban tanácskozik az a nemzetkö­zi kutatócsoport, amely az egyes országok szociális ellátó- rendszereiről készít felmérést. A magyarországi küldöttség tagja a Miskolcon élő Bódi Fe­renc szociológus, a Magyar Tu­dományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének mun­katársa is. • Legutóbb, az elmúlt év októberé­ben Angliában találkoztunk. De ’94 tavaszán megismerkedtek a nyír­egyházi szociális ellátás helyzetével is az amerikai, angol, finn, német, olasz szakemberek. Amikor itt jár­tak, akkor figyeltek fel arra, hogy milyen jól kiépített nálunk a szociá­lis munkásokat képző iskolarend­szer. Az országban több helyen: Pé­csett, Szegeden, Nyíregyházán, Szekszárdon, Budapesten és Debre­cenben is tanítják ezt a szakmát, így vetődött fel, hogy vegyenek részt magyar kutatók is ebben a nagyszabású felmérésben. □ Nálunk nagyon sokáig nem esett szó a szegénységről... • Pedig létezett. Minden társada­lomnak megvannak a maga hajótö­röttjei. A végeredmény szempontjá­ból majdnem mindegy, hogy valaki a rossz elosztási rendszer, vagy a pi­acgazdaság könyörtelenségei miatt kerül valamilyen szempontból hát­rányos helyzetbe. □ Összehasonlítható-e a magyaror­szági helyzet a nyugati szociális ellátórendszerekkel? • Országonként vannak eltérő sa­játosságok, de nagyon sok a hason­lóság is. Nálunk például létezik a bölcsődei ellátás, de vannak orszá­gok, ahol az óvoda sem ilyen ter­mészetes. Angliában sokkal job­ban építenek az öntevékenységre. A kismamák egymás között szer­vezik meg a gyermekfelügyeletet. Léteznek játszóházak, ahol együtt lehetnek a szülők a gyermekeik­kel, sőt, innen kedvező áron játé­kot is kölcsönözhetnek. Az öregek számára fenntartott intézmények­re is jellemző az önállóság. Nem várják, hogy az állam tolja alájuk a széket. Nálunk - azon túl, hogy kevés pénz jut a szociális ellátásra - nem működik olyan autonóm módon ez a rendszer, mint például az angoloknál... (ÉM - DK) - Bizonyára sokan em­lékeznek a francia rajzfilmsorozat­ra, melynek azt az egyszerű és kife­jező sorozatcímet adták készítői, hogy Az élet. Célja az volt, hogy ért­hetőbbé tegye a gyerekek (és tulaj­donképpen mindenki) számára a bi­ológia világát, szervezetünk műkö­dését. Limfociták helyett rendőrau­tók szaladgáltak a vérben, a vörös- vértestek batyut vettek a hátukra, s abban szállították nagy lihegve az oxigénbuborékokat, a bacilusok szörnykukacokként fenték fogukat a szervezet megrontására, s az egész rendszert egy öregapó irányí­totta egy agyi vezérlóteremből. Ha valamelyik komputer hibát jelzett, az öregapót beosztottjai mindig fel­ébresztették, s már intézkedett is. Hogy ki volt ő, arra nincs okos tip­pem. Hiszen az agy „összedolgozik”, egyelőre nem tudunk róla, hogy len­ne, olyan területe, amely maga A FŐNÖK Bár mondhatnám, hogy Ó az Isten, aki bennünk lakozik, de az nem lenne túl tudományos. Idővel kiderül. Hiszen az utóbbi húsz év a századból a neurobiológu- soké. Legalábbis Arthur Kornberg 1957. évi Nobel-díjas századunk bi­ológiáját húszéves korszakokra osztja. (Friedrich Péter, a Magyar Tudomány legújabb számában megjelent cikkében hivatkozik rá.) Az első húsz év, a mikroba-vadá­szoké (bakteriológusoké), a követ­kező a vitamin-vadászoké (táplálko­zástudomány), majd következnek az enzim-vadászok (biokémikusok, enzimológusok), utánuk a gén-va­dászok (molekulárbiológusok). Az □ Átfordítható mindez az empirikus kutatás nyelvére? • Éppen azért is találkozunk most Trentóban, hogy eldöntsük, milyen paramétereket használjunk a fel­mérés során. Ez a munka nemcsak a szociális ellátó rendszerek szám­bavételére, értékelésére terjed ki, hanem vizsgáljuk az egészségügyet, az oktatást is. Közismert, hogy a szegénység termeli az iskolázatlan­ságot, és az iskolázatlanság a sze­génységet. De nyilvánvaló az összefüggés az egészségüggyel is. Ki kell tehát bontanunk az egész tár­sadalmi-politikai héjat. De a felmé­rés során nemcsak azokat keressük meg, akik bekerültek az adott or­szág szociális ellátó rendszerébe, hanem azokat is, akik rászorultak ugyan, de még nem tudunk róluk. □ Mikorra várható eredmény? • A tervek szerint ’95 tavaszán megkezdődik a felmérés, és ’96 őszére várhatóak az első eredmé­nyek. Itt Magyarországon Nyíregy­házán és a Józsefvárosban végez­zük el az adatgyűjtést. A kutatás­ban résztvevő országok helyzetének felmérése és elemzése után készül majd egy jegyzet, amelyet a szociá­lis munkásokat képző intézmények­ben használhatnak. De a tanul­mányt haszonnal forgathatják a gyakorló szakemberek is. □ És a politikusok... • Nem független a politikától a szo­ciális ellátás helyzete, de ez elsősor­utolsó húsz év pedig döntően a „fej­vadászoké", akik a biológiai társtu­dományok robbanásszem fejlődése révén a siker reményében tehetnek fel kérdéseket a magasabbrendű idegtevékenység mechanizmusáról. De e rövid kitérő után téljünk vissza az átlagemberekhez. Hiszen mi, ha meglátunk egy képletekkel teli ábrát, ezek a jelek szemünkben nem feltétlenül válnak valamilyen szervezett egységgé, így a folyamat, amelyet ábrázol, méginkább követ­hetetlen. De szerencsére a tudósok olykor homo ludensként helyezked­nek fölénk, játszanak, rajzolnak, érthetőbb ábrákkal helyettesítik a nehezen érthetőt. Joshua Leder­berg Nobel-díjas genetikus szerint korunk biológiájában a magyaráza­tok továbbra is a kémia nyelvén íródnak. S a biológia „periódusos rendszerét” az enzimek adják. Ezért valamelyest mindannyiunk­nak ismerni kellene ezt a területet. Ehhez segítenek a kedves rajzok. ban nem politikai, hanem szakmai kérdés. Abban minden politikai rendszernek egyet kell értenie, hogy szükség van a szociális bizton­ságra. Ennek hiánya nagyon sok problémát okozhat. Mondok egy egyszerű példát: ahol nem gondos­kodnak az öregekről, ahol azt lát­ják, hogy megoldatlan az ellátásuk, ott azonnal fellazul a társadalom- biztosítási fegyelem. Ugyanígy, nem csak a pályakezdő fiatalokat érinti hátrányosan a munkanélkü­liség, ennek következményei az egész társadalomra kihatnak. De visszatérve a felmérésre: a nemzet­közi összehasonlítás ellenére is azt kell mondanom, hogy helyi szinten vizsgálódunk, hiszen a szociális el­látórendszereknek is alulról kell építkezniük, onnan kell kiindulni. □ Ki finanszírozza ezt a kutatást? • Ez egy OKTK-munka, tehát or­szágos kiemelésű társadalmi kuta­tásnak minősül, de kérünk támoga­tást az érintett minisztéri­umoktól is. □ Szociológusként ezenkívül milyen munkában vesz még részt? • Nemrégiben fejeztük be a zemplé­ni munkanélküliség vizsgálatát. A Politikai Tudományok Intézetében elkészült a Parlamenti választások 1994 című kötet, ebben a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei tanulmányt készítettem, most az önkormányza­ti választások tapasztalatait ösz- szegzó munkán dolgozunk. Mint Y. Nishizukáé, a protein kináz C felfedezőjéé. A rajzot szintén a már említett cikkben találjuk, alá­írása a következő: „Jelátvitel a sejt­membránon. Az ingerlő (jel)moleku- lát (HALACSKA) a lipid-kettósré- tegbe ágyazott receptor (RÁK) el­kapja és - izgalmában - megcsapja sejten belüli farkával (fehéijedo- mén) - G-fehéije közvetítésével - a foszfolipáz C-t (CÁPA), mire utóbbi leharapja a foszfatidil-inozitol-bisz- foszfát (PIP2 RÁKOCSKA) ollóját (diacilglicerol). Utóbbi kötődik a pro­tein kináz C (POLIP) peptidjéhez és azt aktiválja. A protein kináz C fosz- forilálással módosítja szubsztrátját (ioncsatoma fehérje), ami az intra- celluláris ionviszonyokat megváltoz­tatja (Ca 2+ beáramlás). A PIP2-RÁ- KOCSKA lehasadt teste (inozitol P3) a sejten belüli raktárakból Ca2+- ot szabadít fel. A sejtben a jel - a válaszadási helyekig, pl. sejtmagba- kináz-kaszkádok útján teljed.” Hát nem aranyos? Komoly-komolytalan tudomány Az év molekulája Washington (MTI) - A DNS hibáit javító en­zimek csoportját nevezte ki „Az év molekulái­nak” az amerikai Science tudományos maga­zin decemberi számában. E részecskék ugyan­is jelentős segítséget nyújthatnak a tudósok­nak a környezeti kockázatok felmérésében, és mérhetővé teszik a rákveszélyt. A DNS-javító rendszer megvédelmezi a ge­netikai kódban lévő információ-milliárdokat - tudatja lap. Tudniillik amikor a sejtek osztód­nak - márpedig folyamatosan ezt teszik -, a dezoxiribonukleinsav (DNS) útján összes utódsejtjükre átmásolják az információkat. Ám amikor ebben a folyamatban hiba törté­nik, súlyos elváltozások, rákosodás következ­het be - az év molekulái pedig éppen ez ellen nyújtanak védelmet. A Science főszerkesztője, Dämel Koshland a következő példával illusztrálta az enzimek működését: Képzeljünk el egy gépírót, aki 9 milliárd betűt üt le. Lehet bármily profi is, óhatatlanul lesz néhány hibája. Am ha egy másik ember lemásolja a szöveget, és közben kijavítja a hibákat, a munka tökéletes lesz. Nos, ezt teszik a DNS-javító enzimek is, ame­lyek ráadásul hihetetlenül pontosak: azonnal megtalálják a hibákat, és a helyes információ­val helyettesítik őket. A DNS-sejtek károsodásának és javításuk folyamatának ismeretében a tudósok a rákve­szély felismerésének újabb módozatait dolgoz­hatják ki - mutatott rá Koshland. Kimutat­hatják például a segítségükkel, mely állatfa­jok a legalkalmasabbak annak megállapításá­ra, hogy egy adott anyag rákkeltő-e. - Ha ugyanis meg tudjuk találni például az egér, a patkány és az ember anyagcsere- és javító­rendszerének eltéréseit, magyarázatot tudunk adni a rákveszély lehetőségét kutató kísérle­tekben mutatkozó különbözőségekre. Talán még egy olyan rendszert is elő tudunk állítani, amely pontosan megfelel az emberi szervezet­nek - mondta Koshland. Utalt például az asz­pirinre, amely a nyulaknál születési rendelle­nességet okoz, miközben emberre semmiféle káros hatása nincs. Persze, a DNS-javító rendszer sem tökéle­tes. Egy-egy hiba azon is keresztülmehet. És ennek többek között rákos megbetegedés lehet a következménye. Donana Nemzeti Park Madrid (MTI) - Spanyolország déli részén, Andalúziában, a Guadalquivir folyó torkolatá­nál elterülő nemzeti parkot, a Coto de Dona- nát az emberiség közkincsévé nyilvánította az UNESCO. A Coto de Donana 50 ezer hektáron terül el, a legnagyobb nemzeti park Spanyolor­szágban. A táj változatos, lápos-mocsaras vi­dékek váltakoznak bozótosokkal és mediter­rán fenyőerdókkel, vakítóan fehér homokdű­nék paratölgy ligetekkel, tavakkal, folyókkal. Az Atlanti-óceán hullámai be-betörnek a ho­mokpartra, és „folyosókat” alakítanak ki, me­lyek tavasszal megtelnek vízzel, és olyan lát­ványt nyújtanak, mint a szaharai oázisok. A Coto Donana Európa egyik legjelentősebb vadrezervátuma. Ritka, veszélyeztetett állat­fajok is élnek benne, pl. a parlagi sas és a hiúz. Ősztől tavaszig az egész lápvidék víz alatt áll, és így kialakul Európa legnagyobb mocsárvidé­ke. Több mint 200 féle madár pihen meg itt Észak-Európából Afrikába vonultában: gólyák, kanalas- és szürkegémek, olyan nagy testű madarak, amelyek a tenger átrepülése előtt megpihennek a délspanyol nemzeti parkban. A Coto Donana - amely a spanyol királyok vadászterülete volt - nemrég ünnepelte nem­zeti parkká nyilvánításának 25. évfordulóját. Az UNESCO kitüntetése nagy örömmel töltöt­te el a park igazgatóit. „Olyan ez, mint a kör­nyezetvédelmi Nobel-díj” - nyilatkozták. Az utóbbi években egyre nagyobb problémát je­lent a vízhiány (a mocsár vizét öntözésre, ipa­ri célokra szivattyúzzák le), amely bizonyos te­rületeket kiszáradással fenyeget. Parlagi sas is él itt Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents