Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Ismét Atlantiszról A különféle hipotézisek közül, melyek Atlan­tisz totális pusztulására és szinte nyomtalan eltűnésére próbálnak magyarázatot adni, ket­tő különösen nagy népszerűségre tett szert. E két elmélet megegyezik abban, hogy a „katasztrófának” földönkívüli eredetet tulaj­donít, de míg az egyik egy kisbolygó (vagy üs­tökös) becsapódását, addig a másik a Hold „foglyul ejtését” teszi felelőssé a titokzatos bi­rodalom pusztulásáért. Az első hipotézis ismertetésére legutóbb M. Wissing vállalkozott. 1979-ben, Hamburgban megjelent könyvében - mely elsősorban a sok­oldalú német tudós, Otto H. Muck kutatásain alapul - Atlantisz pusztulását az i. e. 9. évez­red tájékára teszi, s ez nagyjából megegyezik a Platón által megadott időponttal is. Az elmélet szerint a katasztrófát egy több mint kétmillió tonnás aszteroida okozta, mely összeütközött a Földdel, és a jelenlegi Bermuda-háromszög térségében az óceánba zuhant. A légkörbe be­lépő kisbolygó a súrlódástól felizzott, s még a levegőben két nagyobb, valamint számtalan kisebb részre szakadt. A becsapódások helyén támadt repedésekből nagy erővel tört a fel­színre az izzó magma, amely az óceán vizével keveredve hatalmas mennyiségű gőz és pára keletkezéséhez vezetett. Ez a nagy mennyi­ségű gőz a légkörbe került vulkáni hamuval együtt özönvízszerű szennyes esőket és az eget hosszú időre elsötétítő, sűrű, fekete felhőtaka­rót eredményezett. A becsapódás következté­ben feltomyosuló több kilométer magas szökő­ár többször megkerülte a Földet, virágzó váro­sokat és birodalmakat pusztítva el, szinte nyomtalanul. Talán ezekre az eseményekre emlékeznek azok a világ szinte valamennyi népénél fellel­hető ősi mítoszok, melyek az eget elborító feke­teséget, és az özönvizet mesélik el, a legkülön­félébb formákban és változatokban. Egy maja mítoszgyűjtemény, a „Chilam Bálám” könyv például így ír erről: „...És a tizenhárom istent megragadta a kilenc isten. És nagy, zivatar hullott, és sziklák és fák zuhantak. És az ég nyilai lecsaptak az árvákra, az öregekre és az özvegyekre, kiknek már nem volt erejük to­vább élni. És eltemette őket a partok homokja és a tenger habja. És a vizek föltornyosultak, és a vizek kiáradtak. És amikor a nagy kígyó elragadtatott, az ég lehullt, és a szárazföld el- nyeletett.” A másik népszerű elmélet a Hold megjele­nésével hozza összefüggésbe Atlantisz pusztu­lását. A századforduló táján a legtöbb tudós még úgy vélte, hogy a Hold a Földből szakadt ki év­milliárdokkal ezelőtt, amikor bolygónk még jó­val gyorsabban forgott a tengelye körül, mint jelenleg. Ez az elmélet ma már elavultnak te­kinthető, ugyanis a Holdról származó kőzet­minták elemzése kimutatta, hogy égi kísérőnk - bár egyidős a Földdel, vagyis 4,5-4,6 milliárd éves - tőle függetlenül jött létre. Vagyis a Hold valaha önálló bolygó volt és a Földhöz közeli pályán keringett a Nap körül, egészen addig, amíg egy kozmikus katasztrófa le nem térítet­te pályájáról és a Föld „fogságába” nem került. MacDonald amerikai csillagász számításai szerint a két égitest közötti távolságnak 64 000 km-re kellett lecsökkennie ahhoz, hogy a Föld kaptálja (elragadja) a Holdat. A két égi­test távolsága még a foglyul ejtést követően is tovább csökkent, mindaddig, míg a Hold 17 000 km-nyire meg nem közelítette a Földet. Ezután a távolság növekedni kezdett, s ez - bár igen kis mértékben - máig is tart. A Hold közepes távolsága tőlünk jelenleg 384 400 km. Elérkezik majd az idő, amikor a Hold újból kö­zeledni fog felénk, s végül annyira megközelíti bolygónkat, hogy a Föld által keltett árapálye­rők hatására szétrobban, és darabjaiból gyűrű képződik a Föld körül, hasonlóan a Szatur­nusz gyűrűihez. Addig azonban még évmilliár­doknak kell eltelniük, mint ahogy a Hold fog­lyul ejtése óta is 1750 millió év telt el a csilla­gászok szerint. Az elmélet szerint, miután a vészesen köze­ledő Hold elérte az ún. „Roche-Darwin”-féle határt, újból eltávolodott a Földtől és ráállt je­lenlegi pályájára. Akkor a felduzzadt egyenlí­tői tengerek újból szétáramlottak, de nem annyira, hogy az elöntött földrészek előbuk­kanhattak volna. Misztika i zz: 1995. Tanuár 3«, Kedd Ötzi, a kőkorszak késel követe Ötzi - premier plánban. Még a szemgolyók és a fülkagylók is teljesen épek maradtak. Fotó: ÉM-repró Szepesi Sándor A tudósok által „Ötzi”-nek elke­resztelt ősember múmiája mindmáig az egyetlen teljes egészében megmaradt korona­tanú az emberi fejlődés utolsó szakaszából, a kő- és bronzkor­szak között átmenetből. Ötzi időszámításunk előtt körülbe­lül 2700 évvel mászhatott föl az Ötz-völgyi Alpokba, s ott - eddig még ismeretlen okból - meg­halt. A test a hegyi levegőben mumifiká- lódott, kiszáradt, majd hó födte be, és gleccserbe záródott. A jég mint­egy ötezer éven át őrizte „vendégét”, mígnem a közelmúltban - a törté­nelem egy töredék másodpercére - előtűnt a múmia feje. Egy német hegyi turista megpillantotta..., s et­től a perctől kezdve öt zavaros, el­lentmondásos jelenetekkel teli nap telt el a hivatalos, szakértők által végrehajtott leletmentésig. A láto­gatók hol álló, hol fekvő helyzetben találták a tetemet, néha csak a feje volt látható, máskor előtűnt a teljes felsőtest. A múmia többször belefa­gyott a jeges vízbe, ilyenkor - óvat­lanul és el-elmozdítva - csákánnyal szabadították ki. „Megtalálásakor nem bántak vele elég óvatosan” - összegezte Markus Egg, a mainzi Német-római Központi Múzeum restaurátora, aki — Ötzi fegyverei­nek, szerszámainak és ruházatá­nak viseli gondját. Egg még hozzá­tette: -„Csodába illő véletlen volt, hogy egyáltalán fölfedezték őt, na­pokkal később ismét eltűnt volna a hó alatt - talán örökre.” A múmiát egy elektronikusan el­lenőrzött hűtőkamrában helyezték el, melyben a hőmérsékletet mínusz hat Celsius-fokon, a levegő nedves­ségtartalmát pedig állandó hetven százalékon tartják. (Ilyen módon próbálják „szimulálni a gleccser biz­tosította körülményeket.) Előre nem látható események, illetve vészhelyzet esetére egy másik hűtő- box is készenlétben áll, az áthelye­zés körülbelül tíz percet venne igénybe. Eddig több mint húsz tu­dóscsoportot hívtak meg, s kértek fel az Ötzi titkainak megfejtésében való közreműködésre. A nehézfémvizsgálatokat Zü­richben folytatták, a tetoválásokat Rotterdamban vették nagyító alá, a biostatisztikát Stockholmban vé­gezték, a táplálékmaradványok iránt pedig olasz tudósok érdeklőd­nek. A régészeti kormeghatározást többek között Oxfordban kivitelez­ték, a tartósítási módszereket Dáni­ában dolgozták ki, a klasszikus ant­ropológiát Bécsben rendszerezik, a ruhák és a szerszámok restauráció­ja pedig Mainzban történik. Ötzi koponyájáról például komputerto­Kétségtelenül, a legizgatóbb kérdés a repülőcsészealjakkal kapcsolatban az, hogy távolról úgynevezett remote-controllal irányítják-e azokat, vagy élőlé­nyek ülnek-e bennük? Erre a kérdésre nehéz tárgyilagos vá­laszt adni. Sok olyan jelentés van, amely szerint robotembe­reket, tehát gépeket láttak mo­zogni a földre szállt ufók köpül. Egyes jelentések viszont élőlé­nyeket véltek felfedezni ben­nük. A legtöbb észlelés azonban semmiféle lényt nem említ. Hermann Oberth, az erdélyi szár­mazású, világhírű tudós, aki a raké­ta elvet felfedezte és a V-l és V-2 esetében gyakorlati tökéletesítésé­hez vezetett - a legnagyobb szakér­tőnek számított az űrbéli repülője­lenségek tekintetében - kijelentette és kijelentését szó szerint idézzük: „Ezeket a repülő tárgyakat igen ma­gas rendű, intelligens lények alkot­ták meg és irányítják. Valószínűleg nem a mi Naprendszerünkből, ta­lán nem is a mi Galaxisunkról (a Tejút) származnak.” Ez a nyilatkozat az ,irányítás” kifejezést használja, ez viszont le­het távoli is. A legbőségesebb anyagot átta­nulmányozva — természetes emberi hitetlenséggel nem tudtuk rávenni magunkat az űrlények személyes vezetésének elfogadására. Miután nem vagyunk szakértők, tehát ez kizárólag és hangsúlyozottan érzés csupán. Azt hisszük ez az a kérdés, mográf (CT) segítségével képmet­szeteket készítettek, s ezekből a számítógép egy háromdimenziós alakzatot hozott létre. Ezt szemlél­ve a tudósok a koponya homlokré­szén felfedezték két - szabad szem­mel nem érzékelhető - lyukat, me­lyeknek ismeretlen eredete s külö­nös formája ismét jó néhánnyal gaz­dagította az Ötzivel kapcsolatos, megválaszolatlan kérdések sokasá­gát. Ugyancsak a komputertomográf által készített képmetszetek megte­kintése adhat kiindulási pontot ah­hoz is, hogy milyen vizsgálatokat le­hetséges és érdemes elvégezni a múmia többé-kevésbé épen maradt belső szerveit illetően. „A lehető leg­kevesebb mintából a lehető legtöb­bet megtudni” elv alapján több tu­dósnak sokszor egyetlen mintán kell osztozkodnia. Itt éppen a gyo­mortartalom vizsgálata adhat sok kérdésre választ. Információk sze­rezhetők a kőkorszaki ember táplál­kozásáról, s ezen keresztül növényi, állati környezetéről. Markus Egg restaurátor - aki Ötzi felszerelését vallatja - az aláb­bi tárgyak fölött rendelkezik: egy íj, egy bőrtegez 14 nyíllal (ezek közül csak kettőnek van hegye) egy tűzkő­ből készült tőr, egy fanyeles rézbal­ta, egy hordfelszerelés maradvá­nyai, fűszálakból font zsinórok, és a ruházat foszlányai, egy „tűzgyújtó” és egy bőrből készült lábbeli. A vizsgálatok kezdetekor min­den egyes tárgyat lemosatnak desz­tillált vízzel. A visszamaradó amelyben a legtöbb hallucináció, ér­zéki csalódás, sőt kifejezett csalás is előfordulhat az állítólagos szemta­núk részéről. A magunk részéről csupán azt hisszük el az áttanulmányozott adatok és tudományos valószínűsé­gek alapján, hogy a Földünkre láto­gató ufókat minden valószínűség szerint távolból irányítják. Lehet­nek rajta robot-emberek, azaz gé­pek, mert ez technikailag még álta­lunk is megvalósítható, de nem tu­dunk hinni abban, hogy szerves élő­lények ülnek bennük. Bármennyire előrehaladott is le­gyen tudásuk, az idegen égitestek­ről esetleg idevetődött lényeknek - a földi légkör és gravitáció hatásá­val szemben nem lehetnek ellent ál­lók. Bár minden lehetséges, mégis azt hisszük, hogy kizárólag távolról irányított repülőtestekről van szó, amelyeknek anyahajója valahol kö­zel van hozzánk az űrben. Lehet ez a Holdon, esetleg Ids valószínűség szerint Naprendszerünk más, boly­góján, de lehet magában az Űrben is. Ez utóbbi a legvalószínűbb, hi­szen ilyen űrállomásokat már ré­gebben szándékoztak felállítani, sőt azóta már meg is valósultak. Közben egymás után jeleztek ufo-leszállásokat a Föld minden ré­széről. Különösen 1950 és 54 között igen sűrű volt az ufók észlelése. Ezek közül az első, talán legponto­sabb, leírás 1950-ből származik. Egy kanadai bányaigazgató-mér- nök feleségével egy tó menti sziklás telepen szikláktól jól eltakartan ­szennyeződést többszörösen átenge­dik szitákon és szűrőkön, hogy még a legutolsó pollenszemet is fölfog­hassák. Az eddigi zsákmány: leve­lek nyomai, fenyőtűlevelek és gabo­naszemek, ezek kiértékelése folya­matban van. A bőr esetén a lemosó­vizet alkohollal elegyítik, mert így később - a tartósítás előtt - egy semleges zsiradékkal vissza lehet azt „zsírosítani”. Ötzi felszerelésének vizsgálatá­nál az egyik legérdekesebb feladat a ruházat összerakosgatása, rekonst­rukciója. Annyi már bizonyos, hogy az öltözet sok irhadarabból lett összevarrva, s ezt nem bőrcsíkok­kal, hanem összefont fűszálakkal végezték. Ötzi nyílvesszői közül mindössze kettő volt használható állapotban. Ezek fölhelyezett nyíl­véggel és madártollakkal voltak el­látva, míg a többit csupán félkész állapotban vitte magával. Épp így nem volt kész az egysze­rű íj sem, amin jól láthatóak a - be nem fejezett-faragás nyomai. Mar­kus Egg restaurátor ezzel kapcso­latban így vélekedik: „Ez az ember semmi esetre sem érezhette magát különösebben fenyegetve, másképp jobban fölfegyverezte volna magát. Útját biztosan csak egy rövid távú expedíciónak szánta a fagyos vidék­re, s mielőbb vissza akart térni.” Mit akarhatott Ötzi annak ide­jén az életet nem tűrő, 3200 méte­res magasságban? Egyedül volt, vagy esetleg társakkal? Hogyan halt meg? Vajon meg tudja fejteni a tudomány a jégember titkát? több mint félóráig figyeltek egy víz­re leszállt ufót és pontosan leírták azt a tíz lényt, aki a csészealj körül szorgoskodott. Valamennyien ra­gyogó sisakot viseltek és vala­mennyien mintegy 120-140 centi­méter magasságú törpék voltak. A leírás szerint vizet szivattyúztak a tóból és egy másik csövön ugyanazt visszaengedték a tóba. Feltehetően vízmintát vettek. A legfeltűnőbb azonban az volt a dologban, a szem­lélők előtt, hogy ezek a lények gép- szerűen mozogtak, nem tudtak em­beri lény módjára megfordulni saját tengelyük körül, hanem ügyetlenül, mereven ütemesnek látszó mozdu­lattal tették ezt. A szemtanúk sze­rint automata robotgépeknek lát­szottak. Ez az alapos megfigyelés azért különösen jelentős, mert egy képzett mérnök és jó ítélőképesség­gel rendelkező, hideg fővel gondol­kodó vezető tisztviselő hosszú időn át folyamatosan figyelte őket felesé­gével együtt. Körülbelül majdnem azonos lé­nyekkel találkozott más földrészen — egy sereg szemtanú is. 1951-ben Ausztráliában tanulatlan primitív bennszülöttek láttak ugyanilyen öl- tözékű és magasságú lényeket, két- a sivatagban leszállt ufó körül. Ennek jelentősége pontosan abban van, aminek az ellenkezőjére gondol először az ember, hogy tudniillik pont olyanok látták, akik az ufókról soha sem hallottak, tehát nem le­hettek egy terjedő hisztérikus láto­más áldozatai. (A Kanadai. Magyar Szó nyomán.) A NASA szerint valóban léteznek James Fletcher, az amerikai űruta­zásokat és űrkutatást irányító NA­SA (National Aeronautics and Spa­ce Administration) igazgatója mon­dotta egy interjú alkalmával a kö­vetkezőket:- Szinte teljesen bizonyos, hogy a világűr más bolygóin létezik szerves élet, és rendkívül valószínű, hogy egyes bolygókon a civilizáció fejlődé­si foka nemcsak elérte a földi civili­zációját, hanem azt jelentős mér­tékben felül is múlja. A Földre látogató titokzatos űrem­berek valódisága tehát egyáltalá­ban nem tartozik a lehetetlen felté­telezések közé.- Amerikának jelenleg egyetlen olyan rádióteleszkópja van, amely képes arra, hogy a világűrben való­színűleg létező egyéb civilizációkkal felvegye a közvetlen kapcsolatot. Eimek a rádióteleszkópnak a kód­jelzése olyan, hogy bármilyen nyel­ven, bármilyen civilizációban kö­nnyen érthető, a NASA szakértői azonban úgy vélik, hogy ez a „világűrbeli” kódjelzés egyelőre nem hozható nyilvánosságra, nem­zetbiztonsági és nemzetközi tudo­mányos érdekek miatt. Véleményem viszont az, hogy az Egyesült Államoknak legalább 8 billió dollárt kellene fordítania arra, hogy több ilyen rádióteleszkópot he­lyezzen üzembe. Érre vonatkozó javaslatunk a kong­resszus előtt van, a hangulat egyál­talában nem kedvező.- Mi, a NASA szakértői úgy véljük, hogy a más bolygókon létező, a mi­enknél fejlettebb civilizációkkal va­ló kapcsolat mindenképpen előnyös lehetne számunkra. Ne feledjük el: a világűr egyéb bolygóin létező civi­lizációk sok millió esztendővel le­hetnek idősebbek, mint a földi civili­záció. Egyetlen dolog bizonyos: a régi el­képzelés, amely szerint szerves élet nem létezhet oxigén nélkül, ma már a múlté. Az igazság az, hogy valójában nem tudjuk, mi szükséges a szerves élet fenntartásához.- S ha valaki azt kérdezné tőlem: lé­teznek-e a titokzatos, Földre látoga­tó űremberek, kénytelen volnék így válaszolni:-Egyáltalában nem lehetetlen... * (A kanadai Magyar Szó nyomán.) Könyvismertetés: Nálam nincs! Ennek a magas színvonalú tudomá- nyos-oknyomozó műnek a szerzője arról híres, hogy mániákusan és megszállottan szeretne földönkívü­liekkel találkozni. Sajnos - noha kb. 40 éve kitartóan és a legváltozato­sabb módszerekkel kísérletezik - ez eddig még nem sikerült neki. Illet­ve... dehogynem! Merész fantáziájú toliforgatónk leg­újabb könyvében hiteles okfejtések tömkelegével bizonyítja, hogy ige­nis, ő már ezer-, sőt százezerszámra találkozott földönkívüliekkel, s je­lenleg is nap mint nap tanulmá­nyozza őket, azon egyszerű oknál fogva... mivelhogy közöttük él! „Mert tulajdonképpen mitől Föld a Föld?” - teszi fel a kérdést könyve elején az író. Azért mert valakik valamikor így nevezték el ezt a boldogtalan boly­gót? „Ez egyáltalán nem elégséges ok!” - érvel a szerző, áld szerint egy defektes bicikliből sem lesz Yamaha motorkerékpár csak azért, mert va­laki annak nevezi. Ebből a briliáns példából is látható tehát, hogy - az elnevezés ellenére - semmi garan­cia sincs rá, hogy a Föld valóban a Föld. Ha viszont a Föld nem a Föld, akkor a lakói sem földlakók, hanem nyil­vánvalóan földönkívüliek! Ilyenfor­mán elég, ha az átlagember regge­lenként belenéz a tükörbe, és máris egy földönkívüli gyűrött fizimiská­ját látja maga előtt. Ha köszön a szomszédnak, akkor már. kapcsolatba lépett egy földön­kívülivel, s ha esténként megnézi a TV Híradót, akkor tulajdonképpen egy földönkívüli civilizációt tanul­mányoz. Igen ám - merülhet fel az olvasók­ban - csakhopr ahhoz, hogy földön­kívüliek egyáltalán létezhessenek, valahol lennie kell egy Földnek is! S ha ez a bolygó nem az, akkor hol van, hová lett a Föld? „Nálam nincs!” — állítja az író a mű címében, s hogy végképp elterelje magáról a gyanút, kifordított zsebekkel áll a könyv címlapfotóján. Valakiknek ülniük kell az ufókban Ufó-láz Rajz: Sajdik Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents