Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995» Tanuár 3., Kedd „APROPÓ Operettgála Filip Gabriella Aki látta az újévi operettgálát, elégedetten állapíthatta meg: operettben nagyon jók vagyunk. Meg egyébként is: az operett nagyon jó műfaj. Persze ezt is lehet rosszul csinálni. Sőt, itt tűnik fel csak igazán, ha valaki vét a szabályok ellen. Az operettben biztos a happy end. Csillognak a ruhák, szárnyal a muzsika, gyönyörűek a primadonnák, délcegek a bonvivánok. Mi meg csak mosolygunk a sok szépség láttán. Van ugyan némi konfliktus, egy kis félreértés, nézeteltérés, de erre is csak azért van szükség, hogy végül minden jóra forduljon. Az operettnél már csak az operettgála lehet jobb. Itt már holmi műellentétekkel sem izgatják a nézőt. Csak a nagybelépők vannak, népszerű kettősök, világslágerek. A Kovács József által szerkesztett, rendezett újévi gála valóban tökéletes volt. Hatalmas virágköltemények, látványos ruhák, nagyszerű előadóművészek (köztük Várkonyi Szilvia, a Miskolci Nemzeti Színház tagja), kiváló zenészek, profi táncosok. Senki sem botlott meg, senki sem tévesztette el a lépést, semmi baki, semmi esetlenkedés. És semmi izgalom. Ez persze így túlzás. Mert például a közönségről készült első felvételen jól látszott, hogy üresen maradt két hely. De az operatőrök ettől kezdve görcsösen vigyáztak arra, hogy éppen az üres székek előtt legyen a képkivágás széle. Az est fényét emelte, hogy a kamera többször mutatta, hogy a koalíciós miniszterhelyettesünk is ott szórakozott, láthattuk közelről, minttanulmá- nyozza a műsorrendet Csehák Judit, micsoda rezzenéstelen arccal figyeli az eseményeket Békési László. Mindezek után törhette a fejét a tévénéző, hol lehet a miniszter, és hol a többi kormánytag. Elbújtak a sárga gerberák mögé, vagy nem mutatta őket a kamera, esetleg el sem jöttek. Es kiké lehetett a két üres szék?! Hogy ezek nem túl izgalmas kérdések?! ’ - igaz, de ennyivel szolgált a műsor. „TÉKA Az ókor hagyatéka Miskolc (ÉM-E.M.) - Kétségtelen tény, hogy az emberiség nem tud betelni avval a csodálatos és gazdag hagyatékkal, amit az ókoriak hagytak rá. Nemcsak az épületek, szobrok, de az irodalmi alkotások is az antik világát dicsőítik. S ezt a világot a mai kor emberének mindenképpen meg kell ismerni. Ehhez segít hozzá Huszti Vilmos most megjelent könyve. A szerző olyan összefoglalást készített az érdeklődőknek, de elsősorban bölcsészhallgatóknak, amely bízvást fog népszerűségnek örvendeni. Huszti Vilmos könyve elején kiemeli, hogy az európai művelődés három forrása a keleti népek, a görögség és a római művelődés kincsei, három csatornája pedig a keleti nyelvek, a görög és a latin nyelv. Erre a tényezőre épül az egész könyv, hiszen először az ókori kelet világát, majd a görögség és a rómaiak kulturális örökségét ismerteti meg velünk. Az eddig megjelent szakkönyveknél például jóval több teret szentel a Biblia megismertetésének. Újszerű vonása e könyvnek, hogy részletesen szól azokról a későbbi korokban élt művészekről, írókról, bölcselkedőkről, akik az antik hagyományokhoz nyúltak vissza. így megtudhatjuk, hogy a fiatal leányként elhunyt Hegeso síremléke Babits Mihályt ihlette meg, vagy hogy Anakreón követője Csokonai Vitéz Mihály volt. De az ókori technika világába is bepillantást nyerünk, így elolvashatjuk, hogy II. Dionysos, Szirakuza uralkodója Delphoiban automobilon jelent meg. ,A szerkezet neve is innen öröklődött az utókorra (hamaxion automaton = magától mozgó kocsi). Szerkezeti elve olyan volt, amint a mostani gyermekjátékoké; fogaskerekek, áttételek, súlyok, kifeszített huzalok mozgatták. Egy beindítással (=felhúzással) körülbelül 200-400 métert tudott megtenni.” Természetesen nemcsak a fentebb felsoroltak adják Huszti Vilmos könyvének különös értékét. Hanem az, hogy jelen munka egy életmű összefoglalása. Huszti Vilmos Budapesten és Bécsben végezte egyetemi tanulmányait, Bécs- ben doktorált, majd évtizedeken keresztül tanított nyelveket (görög, latin, német, orosz) miskolci középiskolákban, de emellett jelentős kutatómunkát is folytatott és folytat. Közel nyolcvanesztendősen is aktív pedagógus, a Miskolci Egyetem Jogtörténeti Intézetében oktat, illetve a Miskolci Bölcsész Egyesület Ókortudományi Tanszékén. Hatalmas tudását, nagy tapasztalatát, óriási olvasottságát most ekképpen is megosztja velünk, ezt jelképezi könyve. (Huszti Vilmos: Bölcselettörténet. - Miskolc: Bölcsész Egyesület, 1994.) Fekete, sárga falak között Koncertek, kiállítások, irodalmi estek a Vian-klubban Csángó táncok a Vian-klub táncházában Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - M.L.) - Négy évvel ezelőtt, amikor megnyitották a Vian-klubot, fiataloknak szóló kulturális rendezvényeivel, sajátos réteget célzó programjaival egyedülálló színfoltja volt a városnak. A klub - mivel nem egy zárt közösségért jött létre - nyitottságát mindmáig megőrizte. Rendezvényei ma is azoknak szólnak, akik a művelődés lehetőségeit önállóan keresik a nagyváros nem túl széles kulturális választékában. A Vian-klub fennállásának évei alatt sokat változott, főként belülről. Az elmúlt év októberének végéig szokásos „nyári álmát” aludta. Azok, akik előző „arcát” ismerték, bizonyára meglepődtek, hogy az a mostani nyitásra ismét átalakult. De megváltozott a klub vezetése is: a programok szervezése visszakerült a klubalapító Vian (korábban Balkán) Kulturális Egyesülethez, amely azt ismét eredeti célkitűzéseinek megfelelően szeretné működtetni. Kezdetben a klub önerőből próbált fennmaradni, ez azonban a szervezők időhiánya és a pénzhiány miatt nem sikerült. Később vállalkozásba adták, ami megintcsak nem vált be.- A mostani változat egy fúziós megoldás, vagyis: a fenntartáshoz Forog a Vian szükséges összeg egy részét a büfé bevételeiből fedezzük — mondja Hatvani Viktor, a jelenlegi megbízott vezető, majd így folytatja: - Komolyabb programok szervezése az anyagiaktól függ, hiszen nekünk is elsősorban a jegybevételekből kell gazdálkodnunk. Rendezvényeink egy része azonban így is fedezetlen. Ezért pályáztunk támogatásért a városi Mecénás Alaphoz, de a Miskolci Fiatalokért Kulturális Alapítványhoz is. A Vianban évekkel ezelőtt volt még filmklub, irodalmi est...- Ez utóbbi szerepel terveink között - állítja a klubvezető -, de filmek vetítéséhez ma már nincsenek meg a feltételeink. Talán a helyi Cinemissel sikerül egy közös filmklubot létrehozni, igaz nem nálunk, hanem valamelyik városi moziban. A klub keretében viszont meg szeretnénk nyitni a művészeti értékkel bíró filmek videotékáját. Ennek létrehozásáért pályázatot írtunk a Nemzeti Alapítványhoz. Képzőművészeti kiállításokat is láthattak, de láthatnak ma is a klub látogatói...- Ezek a festmények, grafikák a mi erkölcsi és anyagi felelősségvállalásunk mellett kerülhetnek hozzánk. Jelenleg a miskolci Mission Art Galéria képeiből származó válogatott anyagot mutatunk be a falakon. Szívesen látnánk azonban alkotásokat a kezdő vagy műkedvelő művészektől is. A könnyűzenei koncertek azonban csak egy-egy hétvégi alkalomhoz kötődnek, és aligha alkalmasak arra, hogy klubéletet alakítsanak ki. A kiállítások sem igen marasztalják a látogatót, még ha havonta változnak is a képek. Ezek mellett kellenek olyan események, történések, amelyek a látogatókat újra és újra visszacsalják. Emlékkönyv a vidéki zsidóságról Fazekas Csaba A magyarországi zsidóság második világháborús szenvedéseinek ötvenedik évfordulóját számtalan konferencia, rádió és tv-műsor, visszaemlékezés és közéleti szereplők által tett nyilatkozat kísérte. Sajátos helyet foglalt el ezek sorában a Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ) által számos vidéki városban szervezett konferenciasorozat, melynek teljes anyagát karácsony előtt nagyalakú, reprezentatív kötetté szerkesztették. (Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Szerk.: Králl Csaba. Bp. 1994. 427 old. 960.-) „Európa innenső felén még az őszinte számvetés is várat magára” - úja bevezetőjében Göncz Árpád köztársasági elnök. A keresztény fiatalokból álló szervezet is éppen erre a számvetésre tett kísérletet, s vállalkozásuk sajátosságai mind mennyiségi, mind minőségi szempontból figyelemre méltóak. Ami az előbbit illeti, márciustól októberig az ország tizenöt pontján, nagy- és kisvárosokban (Sopron, Veszprém, Zirc, Hatvan, Eger, Mezőkövesd stb.) szervezetek emléküléseket, amelyek nemcsak neves személyek egymás után elhangzó előadásait jelentették, hanem a szomorú évfordulóhoz kapcsolódó egyéb kulturális rendezvényeket (képzőművészeti kiállítások, zenei előadások, színházi bemutatók), továbbá kegyeleti akciókat (koszorúzások, elhagyott zsidótemetők rendbetétele stb.) is. Felvették a kapcsolatot önkormányzati, politikai, egyházi szervekkel és munkájuk eredményeként sikerült egy-egy helyi közösség figyelmét 1944 tavaszának tragikus napjaira ráirányítani. Arról ugyanis, hogy a vidéki zsidóság gettósítása és német megsemmisítő táborokba való elhurcolása döbbenetesen rövid idő - mintegy hat hét - alatt végbement, az átlag magyar tv-néző tudomást szerezhetett a soha vissza nem tértek száraz statisztikáival és a szögesdróttal kerített marhavagonok megrendítően szuggesztív képsoraival együtt. Ugyanakkor talán paradox, de arról kevesebb információ juthatott el hozzá, hogy hogyan zajlott minden azon a helyen, ahol ő él. A vállalkozást reprezentáló kötet több szempontból is figyelemre méltóan . sokszínűre sikeredett. Mindez már a szponzorok népes táborának felsorolásából is szembetűnő: nagybankok és ismert vállalkozók, politikai pártok és önkormányzati szervek, közalapítványok és ismeretlen magánszemélyek, jól menő vidéki éttermek, cukrászdák, bútorboltok, a Hit Gyülekezet helyi csoportjai egyaránt megtalálhatók közöttük. A kötet az egyes konferenciák sorrendjében tartalmaz valameny- nyi elhangzott előadást, melyeknek puszta átlapozása is a műfaji lehetőségek teljes kimerítésének benyomását kelti. Egymást követik országosan ismert történészek szakavatottan lábjegyzeteit tanulmányai, buzgó helyi kutatók (kissé talán kiforratlan, de lelkes és alapos) adatgyűjtései, túlélők megrázó személyes élményektől sem mentes visszaemlékezései, versek és egyéb irodalmi alkotások. A felszólalók nemcsak a holocaustról beszéltek, hanem annak kapcsán ismertették egyes hitközségek évszázados múltját (pl. egy mezőkövesdi egyetemista az ottani zsidóság történetének vázlatát), de olvashatunk az antiszemitizmus társadalomlélektanáról, fajtáiról, kereszténység és zsidóság vallástörténeti párhuzamairól és feszültségeiről, a magyarországi rendszerváltás és a szélsőjobb vonatkozó megnyilatkozásairól stb. A teijedelmes kötet tartalmas, olvasmányos, szinte kivétel nélkül az újdonság erejével ható szövegek mellett az egyes fejezetek után kitűnően válogatott - az illusztrációs igényeket messze meghaladó - képanyag is található. Több száz levéltári iratot és archív felvételt publikáltak, amelyek so- katmondóan vagy éppen tragikus szűkszavúsággal dokumentálják az elhangzott előadásokat. Ez a könyv valóban emlékkönyv. A szerteágazó műfaji-szerkezeti- tartalmi sokszínűségből ugyanis a legkülönfélébb hátterű, műveltségű olvasó számára is könnyen, érthetően rajzolódik ki egy tömör, egységes kép arról, amit a konferenciák szervezői és az emlékkönyv készítői bemutatni kívántak: a magyarországi zsidóság múltjáról, jelenéről, arról, hogy a népirtás tragédiájára emlékezni és emlékeztetni - egyszerűen kötelességünk. Az ismertetett könyv megrendelhető: Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség, Budapest, Pf. 219. -1443 (A írás szerzője, Fazekas Csaba a Miskolci Egyetem oktatója) Szereplőkereső Miskolc (ÉM) - A Pécsi Sándor Guruló Színház tagfelvételt hirdet A. Milne: Mici mackó című mesejátékának, és G. Dénes György - Lionel Bart: Oliver című musicaljének bemutatásához. Jelentkezni lehet személyesen - hétfőn, szerdán, pénteken délután 3-tól este 6 óráig - a Vasas Művelődési Központban (Miskolc, Andrássy u. 36.), vagy telefonon a 322-534-es és a 331-443- as telefonszámon. Félévi értesítő Budapest (MTI) - Az általános és középiskolákban január 3-án befejeződik a téli szünet. Az első félév január 31-én zárul. A diákok tanulmányi eredményeiről - a jogszabály szerint - az iskolák február 7-ig kötelesek értesíteni a szülőket, gondozókat - mondta Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője az MTI-nek. Jelenleg - az óvodásokat is beszámítva - közel 2 millió gyermek részesül a közoktatásban. Ebből 400 ezernél többen középfokú iskolákban tanulnak. Az általános iskolát idén várhatóan 128 ezren fejezik be. A gimnáziumokban 33 ezer, a szak- középiskolákban és technikumokban 56 ezer, a szakmunkásképzőkben 55 ezer, a gép- és gyorsíró iskolákban és speciális szakiskolákban 13 ezer végzős diák tanul. A tavaszi szünet március 31-tól kezdődik és április 7-ig tart. Filmtörténet Párizs (MTI) - 1995-ben világszerte megemlékeznek három évfordulóról, amely a hetedik művészet, a filmművészet 100. születésnapjával függ össze. 1895. február 13-án a Lumiere fivérek, akik a fényképészeti iparban szereztek hírnevet, szabadalmaztatták a mozifilmet. Első filmjüket március 19-én Lyonban mutatták be, december 28-án pedig egy párizsi kávéházban sor került az első olyan bemutatóra, amelyen fizető közönség vett részt. Franciaország már régóta készül az évfordulóra. A France 2 televízió társaság januárban naponta kettőt vetít a Lumiere fivérek 1425 filmjéből. A Gaumont Filmstúdió szintén idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Január 10-től kezdve bemutatják az első tíz francia filmet. Az UNESCO akciót indított a régi filmek megmentésére. A 2,2 milliárd méternyi filmszalagok legalább 10 százalékát sürgősen restaurálni kívánják. Ennek az eljárásnak a költsége 1,8 milliárd dollárt tesz ki. Az UNESCO már alapítványt létesített erre a célra. Az alapítvány két elnöke, Catherine Deneuve és Clint Eastwood. Az évfordulóhoz kapcsolódva az idén az UNESCO nemzetközi filmfesztivált rendez, amelynek témája a tolerancia lesz. * Budapest (MTI) - A Magyar Filmintézet az Örökmozgó filmszínházban január elejétől filmtörténeti sorozatot indít a film születésének 100. évfordulója alkalmából. Az új évben naponta mutatnak be alkotásokat a Filmarchívum gyűjteményéből. Kronologikus sorrendben tűzik műsorra az egyetemes film- történet különböző műfajú, stílusú darabjait, restaurált, máshol és máskor nem látható kópiáit. Januárban az 1895-1920 között készült filmeket vetítik. Műsorra tűzik a filmtörténet első krimijét, A nagy vonatrablás című 3 perces alkotást, a Sztyenka Razin, az orosz betyár című első orosz műfilmet és néhány ős sci-fit. David W. Griffith amerikai rendező több munkáját is bemutatják. Az első fennmaradt magyar film, A Pufi cipőt vásárol. Az 1914-es alkotás rendezője nem ismert. A közönség láthatja még a Simon Judit, a Sulamith, az Elnémult harangok, a Mire megvénülünk, Az obsitos, a Jön az öcsém, A bánya titka és Az aranyember című magyar alkotásokat is. A programban szerepel „minden idők legjobb filmjeinek” egyike, a Dr. Caligari című német film. Á némafilmek vetítésekor a mozi korhű zenét szolgáltat, esetenként szöveges magyarázatot ad, ahogy az szokás volt a század első évtizedeiben. Az Örökmozgó egyébként folytatja az 1993 januárjában megkezdett „filmemlékezet” sorozatát is, amelynek keretében a felújított magyar filmeket vetítik.
