Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1995. Ianuár 12♦, Csütörtök _M023 Veszélyes vizeken (ÉM - CsM) - Ha az ember megnézi ezt a filmet, valószínűleg elkezd vágyakozni. Ha nem is oly merész, hogy a vadvízi evezésbe szeressen bele, azért egy kiadós túrát biztosan beiktat a hétvégi programjába. Mert a Veszélyes vizeken lenyűgöző helyszíneken játszódik. Csodálatos hegyvidék, sűrű, érintetlen erdővel, a völgyben pedig a folyó. A folyó, amit akár nagybetűvel is írhatnánk, mert szinte él. Emberpróbáló és emberformáló, ha valaki nekivág a csónakján. Önmagában is torokszo- rítóan izgalmas. Persze, ha egy rendező úgy dönt, hogy ezen a fantasztikus tájon játszódó történetet még megspékeli egy családi konfliktussal, az egymástól elhidegüló szülők, és az apjától egyre távolabb kerülő gyerek szinte észrevétlen változásaival - szíve joga. De a „krimi” már nem kellene bele. Az már csak pótizgalom lehet. Illetve lehetne, ha nem tudnánk előre, hogy ez a rosszfiús történet is ugyanolyan lesz, mint az összes többi. De tudjuk. És miután tisztázódik, hogy a családhoz csapódó idegenek rablógyilkosok, tudjuk azt is, hogy itt nem eshet a jó túrázóknak semmi baja, és attól a pillanattól kezdve biztosak vagyunk abban is, hogy a főszereplő, a régi evezős anya véghezviszi a lehetetlent: épségben átjutnak a halálos és tilos folyószakaszon, a Katlanon is. Veszélyes vizekre hajózott a rendező, és nem jutott át rajtuk. Aminek izgalmassá kellene tennie, az lapítja el az egész filmet. Ami azért így is nézhető. Köszönhetjük ezt Meryl Streepnek és, Kevin Baconnek, meg a többi szereplőnek. És kiváltképp a zúgókkal teli, de tiszta, erős folyónak. A szereplők javarészt maguk eveztek A primadonna sikere Kriston Béla Korábbi években egy Taps Magazin-számban írta egy fővárosi riporter: „...Kecskemétre kell utazni, hogy felfedezzük az ország legszebb, legjobb primadonnáját, Seres Ildikó személyében.” A miskolci operettrajongók berzenkedtek ezen nyilatkozat miatt, amikor is ők a miskolci Nagy Ibolyát voksolták országos elsőnek! És milyen az élet, valóságos forgószínpad. Az ominózus cikk megjelenését követő évadban a kecskeméti kedvenc Miskolcra szerződött, Nagy Ibolyával felváltva játszva a Csárdáskirálynő főszerepét, alkalmat adva arra, hogy a miskolci publikum szíve szerint eldöntse: ki a szebb, ki a jobb, ki a kedvesebb! Ezen évad elején ismét fordult a szín, amikor is a kecskeméti Katona József Színház Nagy Ibolyát szerződtette Huszka Lili bárónőjének címszerepére vendégművészként. Jól tették, nem jártak vele rosszul, mert Ibolya „hozta magát”! A tőle megszokott hevülettel, csupaszív játékával, tökéletes illúziót keltő megjelenésével, óriási sikert aratva bűvölte al a „hírős város” hálás publikumát. A sorozatnak vége szakadt, Nagy Ibolya hazatért kedves színházába, hogy szeretett miskolci közönsége előtt ismét eljátssza a Cigánybáró Szaffi szerepét, felváltva Seres Ildikóval, Pirisi Edittel, hogy folytatódjon a „primadonna-vetélkedő”, melynek igazi nyertese a miskolci operettrajongók széles tábora. Nagy Ibolya Fotó: Jármay György Akik örökre gyerekek maradnak Látogatóban az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában Miskolc (ÉM - M.L.) - Ha az utcán jönnek szemben, vagy fel- szállnak a buszra, villamosra - persze nem egyedül, hiszen nem mindegyikük képes az önállóságra - megnézik őket. Az még a jobbik eset, ha szó nélkül mennek el mellettük. Vannak azonban olyanok, akik azért gúnyolódnak rajtuk, mert mások, mint az átlag. És ez letörölhetet- Ienül rájuk is van írva. Ok azoic, akik szüleik örök gyermekei maradnak: értelmi fogyatékosok. Állapotuk talán nem is nevezhető betegségnek, hiszen ebből, az értelmi gyengeségből soha nem gyógyulhatnak fel. Önálló életvitelre soha nem lesznek képesek, hiszen ez a „baj” az értelmi központ, az agy elváltozásai miatt nem csak beszédfogyatékossággal vagy -képtelenséggel, hanem mozgáskorlátozottsággal, a manuális képességek csökkenésével is együtt jár. Az a tudat azonban, hogy ők fogyatékosok lennének, elkerüli őket. Nem érzik, nem tudják. A közösséget, saját közösségüket viszont mindennél jobban szeretik, hiszen hol máshol találnának barátokra, jó ismerősökre, esetleg „szerelmekre”, mint egymás között? Szüleiknek hasonlóan egyéni a sorsuk. Ahová egy ilyen, sérült gyermek születik, ott mindenkorra megváltozik a család élete. Ha éppen nem gyökeresen, hiszen hulltak már szét családok ilyen gyerekek miatt, egyedül maradtak anyák, akik ragaszkodtak saját gyermekükhöz, és nem akarták őket intézetbe adni. De mi lesz a sorsuk azoknak a középsúlyosán értelmi fogyatékosoknak, akik 14-16 éves korukra elvégzik az úgynevezett foglalkoztatási intézetet? Lassan felnőttkorúvá válnak, értelmi szintjüknek megfelelő munkát azonban nemigen találnak, dolgozni nem tudnak. Tizennyolc éves körülitől rokkantsági nyugállományba veszik őket. De nem mondanak le róluk. Szülői kezdeményezésre és közbenjárásra tíz évvel ezelőtt alakult az a szakmailag önálló, gazdaságilag viszont az idősek napközi otthonához tartozó Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona (az ÉNO), amely a felnőttkoré középsúlyos értelmi fogyatékosok nappali intézete. Ez a Meggyesalja utcai otthon a nyitottságot és zártságot egyaránt képviseli. Nyitott, hiszen bárkit maguk közé fogadnak, aki látogatóként vagy betegként érkezik hozzájuk. Zárt viszont a közösség, mert azok, akik idejárnak, máshol aligha találnának megértésre. Aligha állíthatnánk, hogy kíváncsiak lennének rájuk. Pedig akár saját éltünkből is irigyelhetnénk azt a boldogságot, békességet és barátságosságot, amely jellemző rájuk. És talán nem is olyan tudatlan ez a szeretet...- Számunkra az a legfontosabb - mondja Pogorisky Anikó, az ÉNO vezetője hogy a gyerekek (itt mindenkit, az idősebbeket is gyereknek nevezik) érezzék, valami hasznos munkát végezhetnek, és nem éri őket kudarc. Elenyésző kivétellel nehezen tanulnak, viszont hamar felejtenek. Meglévő ismereteiket állandóan szinten kell tartani. A napi foglalkozási programban ezért szerepel a manuális készségek - tépés, gyurmázás, ragasztás - fejlesztése, a mozgás, ritmusérzék javítása és a beszédfejlesztés is. Jár hozzánk logopédus, aki felmérte, melyik gyerek hajlandó és képes vele közösen dolgozni, így azokkal intenzívebben is foglalkozhatunk. Hitoktatónk elemi szinten, képekkel, rajzokkal mesél nekik bibliai történeteket. Nagyon hiányzik viszont körünkből egy gyógytornász, aki igazán szakszerűen tudná megmozgatni őket. Bármennyit is törődnek azonban gondozóik a rájuk bízottakkal, ők soha nem válhatnak igazi, önálló felnőttekké. Ellenben ragaszkodásuk és szeretetük sok mindenért pótolja a fáradságot. Csak egyvalami árnyékolja be örömeiket, ünnepeiket, amelyre úgy készülnek, mint mások: mi lesz ezekkel a gyerekekkel, ha szüleikkel történik valami? Kiszakítva a közösségből, marad az intézet, a szeretetotthon vagy az ideg- és elmeosztály... Talán nem. A szülők álma, hogy a jelenlegi napközi otthont bentlakásossá bővíthessék ki, és akkor megszokott környezetükben, barátaik között maradhatnának a gyerekek. Ha a sors úgy hozná... Az éjszaka horizontja - Kassán A Felsőmagyarország Kiadónál megjelent Gál Sándor-kötetről Miskolc (ÉM - FG) - Az ember szeme megszokja a sötétséget. A kilátástalanságban is észre lehet venni a távlatokat. Hogy milyen is ez a kép? És hogyan él egy magyar író Szlovákiában? Erről is szól Gál Sándor - a miskolci székhelyű Felsőmagyarország Kiadónál megjelent - Az éjszaka horizontja című kötete. Gál Sándor több műfajú író. Számtalan verses- és novelláskötete jelent meg, írt szociográfiákat, riportokat, mesejátékot, - meseregényt. Az éjszaka horizontja című kötete is mutatja ezt a sokszínűséget. Verseket ugyan nem tartalmaz az összeállítás, de a prózai művek is magukban hordozzák a költőiséget. Metaforikus tömörséggel beszél a lehető leghétköznapibbnak tűnő eseményekről, a mindennapok történéseiről is. Áz ablaka előtt elrepülő varjak kapcsán úja például a következő sorokat. „Távolról - távolról az időben is - nézve és hallgatva ezt a monotóniát, folytonosan arra kellett és arra kell gondolnom, hogy az én hangom is - a mi hangunk is - valahogy így verdes e tájban s e táj felett: rekedten, megfeketedett tónusaival - magányosan és magára hagyatottan. Ä volt-idő fehérsége és feketesége. Egy síkság. Vagy maga a síkság, az érintetlen; a gyermekkor síksága. Az em- beremlékezet-őrizte kettős belső végtelenség. Ami a verdeső, fekete szárnyak alatt elsuhan...” De a varjak röpte, a napfelkelte, az aratás, a kétkezi munka vagy a kivágott szőlőlugas látványa tulajdonképpen csak ürügy, kiinduló pont a nagyobb távlatok bejárásához. „... Nekem eszem ágában sincs új szőlőt ültetni az imént kivágott helyére. A meglévőt azért irtottam ki, mert egyrészt nem tetszett, másrészt, mert értéktelen volt, harmadrészt pedig mert nekem; tér kell, tágasság, hogy olykor-olykor szabadnak erezhessem magamat. Aztán arra kellett gondolnom, hogy a forradalmak - forradalmaink - is valahogy így zajlanak. A meglévőt egy nekirugaszkodással elpusztítjuk, de helyére jobbat, hasznosabbat, értékesebbet, nemesebbet már alig is tudunk teremteni. Mintha a forradalmak felszippantanák a bennünk lévő teremtő erőket, Mintha a rombolás élménye erősebb lenne az alkotás élményénél...” Gál Sándor - mint a vadászatokon - írásaiban is a távolba néz. Kémleli a horizontot: délelőtt, éjszaka, reggel, vagy csak úgy egy délután a két diófa között. Térben és időben messze elkalandozik, hogy aztán újra odaérkezzen a jelenhez. Éppen a műfaji sokszínűségnek köszönhetően naplójegyzeteiből értesülhetünk saját hétköznapjairól, publicisztikáiból pedig a szlovákiai magyarság mindennapjairól. ír a helységnévadás következetlenségeiről, a magyar tannyelvű oktatás visszaszorításáról, a szlovák népességgyarapítás évtizedeiről, a béklyóba szorított anyanyelvről. A kötetben helyet kapott egy in- teijű is. Kövedi Károly irodalmi munkásságáról, a szlovákiai magyar irodalom helyzetéről, jellemzőiről kérdezte az írót. ,A mi középnemzedékünknek végig kellett szenvednie az alapozást, hogy a következő generáció ezen túl tudjon lépni, tehát egyetemesebb irányzatok felé tudjon haladni. Ez utóbbinak viszont van egy buktatója: nem lehet annyira eltávolodni egy közösségtől, hogy semlegessé váljanak a dolgok. Ä H20 New Yorkban és Moszkvában is H20, csakhogy a H20 ihatatlan, nincs otthon-íze. A mi búcsi kutunk vizének tudom, milyen az íze, meg ennek a kassai vízcsapnak is ismerem a vacak, ldóros ízét. Ez is H20. Szóval azt szeretném mondani, hogy az irodalomban létfontosságú a visszakapcsolás, hogy a közösség, amelyről írok, használni tudja-e a szavamat? Gál Sándornak - kortársaival együtt - vállalnia kellett tehát az alapozást, és vállalkoznia kellett az irodalmon kívüli feladatokra is. Ebben a kötetében is olvashatunk arról, hogy rengeteg az elvégzendő munka : meg kellene írni a csehszlovákiai magyarság történelemkönyvét, feldolgozni a gazdaság- történetét, felmérni, milyen károkat okozott az elmúlt hetven év nemzetiségi politikája, nagyon hiányzik egy nemzetiségkutató vagy magyarságkutató intézet. Ehhez viszont emberek kellenének, felkészült történészek, közgazdászok, szociológusok. De a háború, a szétszóródás, a kitelepítések után nagyon megfogyatkozott azokon a tájakon az értelmiség. Akik maradtak, és használni akartak, óhatatlanul mindenesek lettek. Pedig Gál Sándornak is be kellene már fejeznie a lassan tíz éve készülő regényét... 12 millió tankönyv Budapest (MTI) - A közoktatás tankönyveinek nagyobb részét, azaz 58 százalékát megjelentető Nemzeti Tankönyvkiadó elindította az 1995/96-ra megrendelt 12 millió darab könyv nyomtatását. Idén 40 új tankönyvlistás kiadvánnyal jelennek meg a piacon. A nyomtatást július végéig szeretnék befejezni - mondta Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója szerdai sajtótájékoztatóján. Elmondta azt is, hogy az 1995. évi tankönyvgyártási hiteligényük 1,1 milliárd forint, s azt kereskedelmi kamatra kapják. Ez azt jelenti, hogy minden tankönyvre 15 forint kamatteher jut. A kormánygaranciával működő hitelrendszert két éve vezették be. A tankönyvek átlagára az 1994/95-ös tanévben 173 forint. Jövőre a tervezett inflációnál valamivel kisebb lesz az áremelés, annak ellenére, hogy a papír- és energiaárak növekedtek. A papírár egyébként a tankönyvár 18-20 százalékát teszi ki. Ábrahám István szólt arról is, hogy gondok vannak a tankönyvek kifizetésével. Az iskolafenntartók ugyanis visszatartják a pénzt, vagy az iskolák nem fizetnek addig, amíg minden megrendelt könyvet meg nem kapnak. A kiadó kinnlevősége jelenleg 20 millió forint. A vezérigazgató szerint a tankönyv- készítőknek és az oktatásirányítóknak szorosabban kellene együttműködniük, mert nem valósíthatók meg az oktatáspolitika tervei, ha a fejlesztés irányai eltérőek. Pályaválasztóknak Miskolc (ÉM) - Az Eötvös József Szakmunkásképző- és Szakközépiskola (Miskolc, Gagarin út 54.) január 17-én és 18-án délután 3 órától várja azokat a nyolcadik osztályos tanulókat és szüleiket tájékoztató értekezletre, akik az iskolában oktatott húsz építőipari szakma valamelyikére jelentkeznek, illetve gázipari, építőanyagipari vagy famegmunkáló technikusi szakon szeretnék tanulmányaikat folytatni, valamint a művészeti szak keramikus, textilrajzoló, bútorműves- és intarziakészítő, tárgyrestaurátor ágazatot kívánják választani. Mikrofotók Miskolc (ÉM) - Herendi Péter fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás január 13-án, pétiteken délután 5 órakor a Miskolci Fotógalériában (Győri kapu 27.). Az autodidakta művész a széles látószöggel szemben a ráközelítést részesíti előnyben. A dolgok ismeretlen vagy alig észrevehető részleteire koncentrál. Mikromotívumokat gyűjt. Az egyes látványelemeket néha monumentálissá változtatja. Elgondolásait mindig tiszta, határozott kompozíciókba rendezi. Összegyűjtött motívumait folyamatosan használja, keresve azok látványbasűrítésének újabb lehetőségeit, s az így létrejövő sokféleségben található érintkezési pontokat. Herendi konceptuális-konst- ruktív nyelvezete kitérők nélküli következetességgel uralja minden munkáját, s egyben össze is kapcsolja egyiket a másikkal. Miskolci tárlata február 10-ig tekinthető meg. „A” Galériában Debrecen (ÉM) - Urbán Tibor, Szikszón élő képzőművész alkotásaiból nyűik kiállítás január 13-án, pénteken este 6 órakor Debrecenben a Simonyi úti ,A” Galériában. A tárlatot Éles Csaba esztéta ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyitó műsorában közreműködik Vass Tibor költő, Both Gabi énekesnő és Darvas Ferenc zongorista. Szülői gondok Miskolc (ÉM) - A TIT Borsod-Aba- új-Zemplén megyei szervezetének székházában (Miskolc, Széchenyi u. 14.) január közepétől péntekenként este 6-tól 8-ig Szülői gondok válás előtt és után címmel szakemberrel beszélhetik meg problémáikat az érintettek. Az első alkalommal, január 13-án este 6 órától várja az érdeklődőket Sasvári Józsefné pszichológus. Január 14-én, szombaton délelőtt 10 órától A homeopátia szerepe a mai világban címmel tart tájékoztató előadást ugyanitt Zöld Károly. Elmélyült munka és kézügyesség-fejlesztés Fotó: Fojtán László
