Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-11 / 9. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995- Tanuár 1L, Szerda _APROPQ Marci Dobos Klára Marci hármast kapott. Testnevelésből. Pedig Marci nem szokott hármast kapni. Hatéves korában elvégezte az általános is­kola második és harmadik osztályát, most hétéves és negyedikes. És mindenből ötös. Sőt... Mikor hallottunk, felháborodtunk. Hi­szen ez a testnevelés hármas az oktatá­sunk csődje. Talán arról szól, hogy a sző­rösszívű tanerő, akit zavar a kisfiú 156-os IQ-ja, bebizonyítja, hogy mégsem olyan jó, távolugrani például nem tud-úgy, mint az „igazi" negyedikesek. Ahelyett, hogy saját magához mérte volna, az osztálytár­sai teljesítményéhez mérte a teljesítményt, így születhetett a hármas. Szerencsére a kisfiú nem vette túlzottan a lelkére a rossz osztályzatot. De a kérdé­sek mégis felvetődnek: hogyan működik ez a mi oktatási rendszerünkben? Hogyan kellene működnie? Mi van olyankor, ha a kitűnő tanuló nem tud szépen rajzolni? Mi van olyankor,, ha a kitűnő tanuló olyan osztályban kitűnő, ahol már nem az ő élet­korának megfelelő, hanem annál maga­sabb szintű ismereteket tanítanak, és ott nem tud olyan távolra ugrani, mint a ná­la idősebbek? Hogyan lehetne kiküszöböl­ni az ilyen történéseket? Végeredményben kinek a feladata a tehetséggondozás, és mennyire van már kitalálva a hogyanja? A kérdések mindannak ellenére felme­rülnek, hogy - mint kiderült - Marci jogosan kapott hármast. Elfutott a gö­dör mellett... _ÉM-portré A tanszéki mérnök Miskolc (ÉM - DK) - Mondja, úgy is be lehet kerülni egy tanszékre, hogy éppen keresnek valakit, de ez a ritkább. Viszont, ha valakinek szimpatikus egy tanszék, „rámozdulhat” már hallgatóként. Edelényi Csaba éppen ezt tette. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának szervezői szakán tanult, és már harmadéves korától kereste az ismeretségeket a Szervezési és Vezetési Tanszék munkatársaival, ahol most - egy évvel az egyetem befejezése után - tanszéki mérnökként dolgozik. Az érdeklődési köre széles, természetesen érdeklik a műszaki dolgok, az elektronika, és nagyon szereti a zenét. Általános iskolás korá­ban öt évig hegedülni tanult. - Akkor az nagy nyűg volt - mondja, de most már sajnálnám, ha lamaradt volna az életemből. Minden zene érdekel, HIFI-rajongó vagyok. Régebben volt HIFI-kör is az egyetemen, ezt jó lenne felújíta­ni. Lehet, hogy rá vár ez a feladat, csak már nem úgy gondolkodik, mint régebben. - Az egyik negatív jellemzőm az volt, hogy minden­re rá tudtak venni. Azóta rájöttem: nem lehet túl sok dolgot csinálni egyszerre, inkább keve­sebbet, de azt jól... Amit jól szeretne csinálni, az egyrészt a Fi­atal Üzletemberek Kamarájának helyi szerve-. zetében elvállalt elnökhelyettesi funkciója, másrészt pedig a tanszéki munkája. Az egye­temen az oktatási feladatokba (óraadás, vizs­gáztatás) is bevonják.- Nem könnyű a szinte velem egyidős hall­gatókkal megtalálni a hangot. Van, aki ezt úgy próbálja „megoldani”, hogy tekintélye fenntar­tása érdekében keménykedni kezd. Én nem vagyok ilyen, bár túl laza sem. Tegezve vizs­gáztatok, eleinte beszélgetek a hallgatóval, azt szeretném kideríteni, mit gondol egy fogalom­ról, hiszen a szervezéstan szemléletalakító tárgy. Nevetségesnek tartanám, ha félnének tőlem a diákok. Elég közvetlen a kapcsola­tunk, és bár ez nem jó, de még nem érzem annyira a tekintély fontosságát, nem érzem igazán a határt... Rutinszerű társadalmi esemény A Miskolci Szimfonikus Zenekar újévi koncertjéről Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Az idei év első hangversenyét játszotta el hét­főn este a Miskolci Nemzeti Színházban a Kovács László ve­zette Miskolci Szimfonikus Ze­nekar. Az immár hagyományos­sá vált újévi koncert két szólis­tája Kertesi Ingrid (szoprán) és Miller Lajos (bariton), a hang­verseny házigazdája pedig ez alkalommal Radnóti László, a Magyar Rádió munkatársa volt. A Miskolci Szimfonikus Zenekar karmestere, Kovács László a minap éppen lapunk hasábjain jelentette ki, hogy az újévi koncert Bécs után - úgy tűnik - Miskolcon is társadal­mi eseménnyé vált. A társadalmi eseményeknek pedig sok egyéb mel­lett van egy olyan tulajdonságuk is, hogy többé-kevésbé egyformán zaj­lanak. Precíz, kidolgozott a menet­rend, általában hiányzik-a változa­tosság, a meglepetés. A miskolci újévi hangversenyeknek pedig az a hagyománya, hogy eltér ugyan á bé­csitől, de nagyjában-egészében igencsak hasonlít önmagára. Ezút­tal sem hiányoztak a nyitányok (Suppé: Szép Galathea, Lehár: Ci­gánybáró), az opera- és operettáriák olyan avatott szerzőktől, mint Ver­di, Offenbach, Lehár, Johann Stra­uss és Rossini, a Strauss-fivérek ke- ringői és polkái, a ragtime-ok és az elmaradhatatlan Radetzky induló. Két szembetűnő változás azon­ban mégis akadt. Az egyik a „házigazda” személye: Radnóti Lászlóról már megjelenése pillana­tában sem lehetett feltételezni, hogy tovább folytatja a Kovács P. Józseftől már-már megszokott ki­csit terjengős és patetikus műsorve­zetői stílust. Nem is folytatta, ha­nem megtalálva helyét a hangver­seny légkörében, lazábbra fogta a gyeplőt, mint azt elődje tette. Ez a fajta lazaság azonban kísértetiesen hasonlított az Antal Imre által kép­viselt vonulatra, azzal a különbség­gel, hogy míg Antal Imre tréfáin ak­kor is tudunk nevetni, ha már előre tudjuk a poént, addig Radnóti Lász­ló esetében egy idő után majdhogy­nem idegesítő volt a begyakorolt- ság, a kiszámíthatóság. A másik változás pedig az volt, hogy a kon­cert folyamán ritkán volt érzékelhe­tő az emelkedett hangulat. Egy szinte rutinból lejátszott koncert­nek lehettünk szem- és fültanúi, ahol előfordulhatott az, hogy a Mil­ler Lajos által előadott Jágó-áriá- nak nagyrészét szinte teljesen el­nyomta a zenekar, és ahol megtör­ténhetett az, hogy Kertesi Ingrid és a zenészek egymástól eltérő tempót választottak. Igazán csak a ragti- me-összeállításért, annak is a má­sodik betétéért dicsérhető fenntar­tás nélkül a zenekar, bár a zenészek néha szemmel láthatóan élvezték az előadást. A szólisták közül Kertesi Ingrid hatalmas lendülettel kezdett. A Hoffman meséi bravúráriája és a Tavaszi keringő énekváltozata azonban annyira igénybe vehette a rekeszizmait, hogy a Sevillai bor­bély kettősére elfogyott az ereje, és már csak asszisztált partnere mel­lett. Miller Lajos ennek az átválto­zásnak a fordítottját mutatta be, mind a Verdi-áriában mind pedig a Lehár-dalbetétben meglehetősen visszafogottan énekelt, Figaróként pedig - erre nincs jobb kifejezés - egyszerűen „leénekelte” partnerét. Az est egyetlen egyenletesen jó, helyenként kiemelkedő teljesítmé­nyét a karmestertől, Kovács László­tól láttuk-hallottuk, aki ez alkalom­mal is bizonyította, hogy a rend­kívül koncentrált dirigáláson túl a humor sem áll tőle távol, és mindezek mellett képes arra, hogy igazi kontaktust teremtsen a közönséggel. Könyvet - akár orvosi javaslatra is Érdekességek Európa legnagyobb tankönyvgyűjteményéből Budapest (MTI - P.K.I.) - A tan­könyv: találkozás a kultúrával, ezáltal a tudás forrása minden gyerek számára. Még ma, az elektronikus információáradat időszakában is. Talán kevesen tudják, hogy Európa legna­gyobb tankönyvtára Magyaror­szágon található. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) a különféle tankönyvek gyűjtésének és megőr­zésének központja. Mostani hatal­mas állományának alapját egy 1958-as miniszteri rendelet vetette meg, ugyanis ekkor került hozzájuk a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a Művelődési Minisztérium gyűjte­ménye, valamint az Országos Szé­chényi Könyvtárban összegyűlt anyag jelentős része. Az állomány 1958 óta folyamatosan gyarapodik a kiadói köteles példányok révén; ebben az évben elérte a 110 ezres példányszámot. Ilyen óriási tan­kon yvgyűjtemény Éurópa egyetlen országában, de talán sehol a világon sincsen. A toplista második helyén álló franciák gyűjteménye nem éri el a százezer kötetet. A nyolcvanas évek derekán már oly mértékben vált elviselhetetlen­né a zsúfoltság az OPKM központi épületében, hogy az a könyvtár használatát is komolyan veszélyez­tette. 1987-ben egy kelenföldi ház tágas és száraz pincéjében találtak helyet a hatalmas kollekciónak, amely zömmel az 1867 után Ma­gyarországon kiadott népiskolai, majd általános iskolai, valamint a középiskolai tankönyveket tartal­mazza. Minden nyelven abc Megtalálhatók itt az Osztrák- Magyar Monarchia területén élt nemzetiségek anyanyelvükön írott tankönyvei is; nem is kevés van, il­letve volt belőlük. Mindezeken kívül többezres gyűjteményük van külföl­di (japán, kínai, angol, amerikai, német, olasz stb.) tankönyvekből is.- Mennyire tekinthető teljesnek ez a nem mindennapi tankönyvállo­mány? A kérdést Horváth László­nak, a tankönyvtár vezetőjének tet­tük fel, aki szerint a valaha is kia­dott, illetve most is érvényes tan­könyveknek mintegy kilencven szá­zaléka található meg náluk. Rajta kívül egyetlen raktáros dolgozik a száztízezer kötetes tankönyvtár­ban; íme, a „gazdagság” ellenpontja, több munkatárs foglalkoztatására nincs anyagi fedezet. De azért ket­ten is zavartalanul kiszolgálják az ide betérő „bibliofdokat”, akik egye­lőre nincsenek sokan, lévén a tan­könyvtár meglehetősen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt. Sláger: a történelemkönyv Itt minden érdeklődőt szívesen és udvariasan kiszolgálnak, akár bu­dapesti, akár vidéki az illető. Olvas­ni csak helyben lehet. A zömmel rit­kaságszámba menő könyveket ért­hető okokból elvitelre nem adják ki. De ha valaki másolatot kér a kivá­lasztott könyvből, készségesen elké­szítik neki; akár postán is megren­delhető ez a szolgáltatás. Többnyire diplomázó tanáijelöl- tek fordulnak meg itt, akik szakdol­gozatuk elkészítéséhez keresnek, gyűjtenek anyagot. Aztán a kutat- gató tanárok, illetve tudományos dolgozók következnek a gyakorisági listán. Legnagyobb keletjük az 1945 utáni időszakkal foglalkozó történe­lemkönyveknek van. Az utóbbi két- három évben emelkedik a „nosztal­giázó” laikus olvasók száma. Főleg idős emberek kopogtatnak be ide, akik elérvén a nyugdí­jaskort, egyre szívesebben elidőz­nek diákkoruk iskolás emlékeinél. Horváth László jó néhány különle­ges kérésre is emlékezik. Legutóbb például egy nagyon idős férfi keres­te föl őket a következő kéréssel: „Iskoláskoromban, ezerkileneszáz- jajderégen, volt nekünk egy kedves olvasókönyvünk. Abban volt egy szép vers, amely a Magyarországtól elszakított országrészeket siratta el. Nekem most erre az iskolás­könyvre és arra a bizonyos irreden­ta versre lenne szükségem, de sem a könyv, sem a vers címét nem tu­dom.” Az évszám behatárolása után hamar megtalálták a kért könyvet s benne a Három könnycsepp című verset. Gyógyító irodalom Mostanában néhány olyan olvasó­juk is akadt, aki orvosi javaslat nyo­mán nyitott be a tankönyvtárba. Olyan emberekről van szó, akik ide­gi eredetű bajokkal küszködnek, és az orvosok szerint gyógyulásukhoz egyenesen kívánatos a gyerekkori élmények felidézése, elfelejtett vagy elfojtott emlékek fólfrissítése. Rend­szerint csak homályos emlékképe­ket tudnak felidézni, például a hat- van-hetven évvel ezelőtti elemista olvasókönyvből. („Volt az én köny­vemben, úgy középtájon, egy igen olvasmányos útleírás Amerikáról, és egy óriási medve képe illusztrál­ta az elbeszélést, a lap bal oldalán.”) Horváth László és segítője, Csősz Atti­la ilyen kevés adatból is megtalálja a „gyógyulást hozó” olvasókönyvet. időnként a határon túlról is ér­keznek kérések a tankönyvtárba. Jobbára pedagógusoknak van szük­ségük fénymásolatra régi tankönyvi részletekről. Erdélyi és felvidéki pe­dagógusok személyesen is fól-fólke- resik a könyvtárat; nemegyszer húsz-harminc személyes turistacso­port is betoppan a Tornavár utcába. Őket is ugyanolyan szívélyesen fo­gadják, mint a hazai kutatókat, vendégeket. Közoktatásügyek Budapest (MTI) - Várhatóan mind a közoktatási törvény módosítása, mind pedig a Nemzeti alaptanterv megszületik a következő tanév megkezdéséig. Erről Báthory Zol­tán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitká­ra beszélt a közoktatási törvény mó­dosítását tárgyaló Közoktatáspoliti­kai Tanács keddi ülésén. Mint elmondta: a módosítással kap­csolatos társadalmi észrevételek be­érkezésének határideje lejárt. Ja­nuár végéig a javaslatok alapján el­készítik azt a tervezetet, amelyet a miniszteri értekezlet hagy jóvá, majd a dokumentum a tervek szerint március harmadik hetében kerül a kormány elé. Sivák József, a Pénz­ügyminisztérium főosztályvezetője a még nem egyeztetett módosító tervezetet finanszírozási oldalról ki­dolgozatlannak minősítette. Véle­ménye szerint a probléma a jelenle­gi paragrafusok „simogatásával” nem oldható meg. Arról is szólt: a tervezetben tisztázatlanok a vizsga- követelmények költségvetési vonat­kozásai. Hozzátette: a törvény mó­dosítása csak az önkormányzati tör­vénnyel együtt kerülhet a parla­ment elé. A Közoktatáspolitikai Tanács szak­mai, szakszervezeti, önkormányzati és nem önkormányzati fenntartói is kifogásolták a törvény finanszíro­zásra vonatkozó pontjait. A szak­mai oldal nehezményezte, hogy a törvény nem foglalkozik a pedagó­gus-továbbképzéssel. A pedagógu­sok és a nem önkormányzati fenn­tartók az iskolaszéki kötelezettség megszüntetését javasolták. Az ön- kormányzatok képviselői pénzügyi garanciát kértek arra, hogy több kistelepülésen ne kényszerüljenek az iskolák bezárására. 100 éves a mozi Párizs (MTI) - A mozi megszületé­sének 100. évfordulója alkalmából nemzetközi filmfesztivál kezdődött Párizsban az ENSZ Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális Szerve­zete, az UNESCO szervezésében. A január 22-ig tartó rendezvényen olyan alkotásokat mutatnak be, amelyeket már eltűntnek hittek, vagy éppen restaurálással mentet­tek meg az enyészettől. 1895. december 28-án a francia Lu- miere testvérek egy párizsi kávéház alagsori szalonjában első ízben vetí­tettek filmet fizető nézők előtt. Ettől számítják a mozi megszületését. Kern, a pályadíjas Budapest (MTI) - Kern András színész nyerte a HBO/Harlley-Mer- rill forgatókönyvírói pályázatot és az azzal járó 300 ezer forintos díjat. A kedden megtartott eredményhir­detésen elhangzott, hogy az öttagú szakmai zsűri - amelynek Vámos Miklós író, Koltai Lajos operatőr, Zsombolyai János operatőr, Prekop Gabriella dramaturg és Havas Ág­nes, a HBO filmvásárlási igazgatója volt a tagja - 62 jeligés pályamű kö­zül egyöntetűen választotta ki az is­mert színész „Capella” jeligéjű munkáját. A forgatókönyvet jelenleg angol nyelvre fordítják, majd február 15- ig eljuttatják a Robert Redford ve­zette nemzetközi zsűrihez Ameriká­ba. A nemzetközi forgatókönyvírói pályázat győztese - ösztöndíjasként - vezető amerikai forgatókönyvírók segítségével véglegesítheti pálya­munkáját. Kern András a sajtó képviselőinek elmondta, hogy írása - amely Pata­ki Éva dramaturg segítségével jött létre - egy pesti karmester humoros mindennapjairól szól. A film forga­tását ez év nyarára tervezik, a fő­szereplő és a rendező Kern András lenne egy személyben. Operatőrnek Ragályi Elemért, további szereplők­nek pedig többek között Udvaros Dorottyát és Eszenyi Enikőt szeret­nék felkérni. Egy század eltérés Miskolc (ÉM) - A tegnapi lapszá­munkban Az elfeledett színésznő le­velei címmel megjelent írás (amely a Déryné levelei című könyvről szólt) tévesen egy századdal ko­rábbra tette a művésznő első szín­padra lépésének éveit. Mivel Szép­pataki Róza a 18. század végén szü­letett (1793-ban), ezért csak a 19. század elején (az 1810-es években) léphetett először közönség elé. A koncert szólistái: Kertesi Ingrid és Miller Lajos Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents