Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
6 M Itt-Hon 1995. Január 10., Kedd TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő tulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül.) Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HOM (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1995. Január 10., Kedd Itt-Hon M 3 Önmeghatározás után az áfész Nagy József Miskolc (ÉM) - A hazánkban végbement társadalmi és gazdasági változások nem hagyták érintetlenül a fogyasztási szövetkezeteket sem, pedig az áfé- szek szervezeti felépítése, működési formája állt a legközelebb ahhoz, amit ma a közös érdekek alapján szerveződött kollektíváktól várunk. A tagok a részjegyeiken keresztül is érdekeltek voltak a szövetkezet eredményességének alakulásában, jelentős feladatot vállaltak magukra a termények fölvásárlásával, értékesítésével. A nagyvárosi központú miskolci Unió ÁFÉSZ tevékenységében már kezdettől sajátos, a sok apró, vidéki áfészétől eltérő arányok alakultak ki, nem mindenben követték az általánosnak nevezhető szövetkezeti funkciókat. Az ellátási fehér foltok megléte parancsolóan szabta meg a nyereségcentrikus szövetkezetnek a kiskereskedelmi tevékenység kibővítését. Szinte kezdettől az akkor még forintos napi élelmiszer- cikkek árusítását, a helyi lakosság ellátásának javítását tekintették a legfontosabbnak, mint ahogy ma sem tartanak fenn (legalábbis nagy számban) kizárólag drága iparcikkeket árusító üzleteket, áruházakat. A változások követelte önmeghatározás után, amelyre legutóbb három évvel ezelőtt került sor, hozzáfogott a szövetkezet az elodázhatatlan belső átrendezéshez, amely azonban alapvetően nem borította fel a korábbi struktúrát. Viszont az ésszerűség alapján át kellett gondolni, mit bír el a megújuló áfész és mit nem. Régóta váratott magára például a saját arculat kialakítása is, amit ma már elvárhat egy ekkora formátumú cégtől a vásárló. Azt, hogy hasonlóak legyenek a bolti belsők, a ruházat, az áruk tárolása, a kirakatok, a porták eleganciája. Tegyük hozzá, hogy ebben volt bőven tennivalója az Uniónak, mint ahogy persze úgy általában az egész hazai kereskedelemnek. Annál is inkább, mert közben megjelentek a porondon a nyugati érdekeltségű kereskedelmi cégek is, amelyek ugye már évtizedekkel ezelőtt megkínlódtak ezzel a feladattal, s ennek köszönhetően mára egy teljesen letisztult, az adott cégekre jellemző üzletképpel rendelkeznek. A verseny természetszerűleg megkövetelte a felzárkózást az áfésztől, és az Unió vezetői nem álltak ki e kihívás elöl. Az átalakított miskolci Árucsarnok belső tere Fotók: Laczó József A szövetkezet elnöke Hozzá kellett nyúlni az évtizedeken át beváltnak hitt felépítéshez is, ami létszámcsökkentéssel, belső átcsoportosításokkal is járt. Ekkortájt néhány üzletet is eladtak a szövetkezet pénzügyi stabilizálása érdekében. Áz Unió ÁFÉSZ így is 43 településen tart fenn üzleteket, és ezek árbevétele az év végéig elérte a 2,3 milliárd forintot. Kesznyé- tentől Szirmabesenyőig, Bőcs- től Nyékládházáig, Répáshutától Radostyánig a szövetkezet boltjai jelentik a helyi ellátás alapjait. Ugyanis napjainkban már mind több településen jelen van a konkurencia, hiszen a magánkereskedők is igyekeznek megállni a saját lábukon, és bizony piacot követelnek. A kihívásra jó kereskedelempolitikával, az ismerttől alacsonyabb árakkal, színvonalas eladói munkával válaszolnak az áfészesek Nyáron szabadság- időben már egyszer hazavittek a szövetkezetiek egy havi pluszjövedelmet jutalomként, most pedig megkapták a második, ha úgy tetszik a tizennegyedik havi fizetésüket. Közben a profil is bővült, Szirmán a harmadik negyedévben befüthették a saját kemencéjüket. A kitűnő kenyérből azóta alig győznek eleget küldeni a megrendelőknek, elsősorban természetesen a saját élelmiszerüzleteiknek. Annak érdekében, hogy az alapellátás mindig zökkenőmentes legyen, résztulajdonossá lettek a Szerencsi Malom Kft.-ben. Amiről nem feledkezhettek meg az Unió Áfész vezetői: az utóbbi évek, évtizedek alatt igen sok üzletük állapota alaposan leromlott, így azok sürgős felújításra, átalakításra szorulnak. Ez a program, mint azt a szövetkezet elnöke Tóth László elmondta, évekre munkát ad még a számukra. A fiatal vezető, az Unió elnöke, aki régi szövetkezetis, kezdettől hisz e mozgalom életrevalóságában, az összefogás erejében, amelyet a fejlett nyugati országokban szerzett tapasztalatai is megerősítenek. Az átalakulás idején is jó gazdasági helyzetben lévő Unió ÁFÉSZ vezetői folyamatosan azon fáradoznak, miként járulhatnának hozzá e tekintélyes ellátási terület lakói életszínvonalának javításához. _HETI ICGYZFT Tankolás Nagy József Feltartóztathatatlanul kúsznak felfelé az árak, igen sokak számára már követhetetlenül. Nincs az a fizetés, amivel ezt az alkalmazottak fedezni tudnák, de hát ezt a felfedezést ne vindikáljuk magunknak, ott van erre a célra a hivatalos statisztika, az átlagfizetésekkel és a létminimum-számításokkal, jóllehet ez utóbbit állandó kritika éri, elsősorban a mindenkori kormányok részéről, megkérdőjelezve annak valóságtartalmát. Pedig abban egy pengevékony szelet sonka nem sok, annyi sem fér bele, ha meg az embert meggyötri egy nátha, ha gyengélkedik a szíve, vagy fáj a lába és ezért gyógyszerekre is kénytelen pénzt kiadni, még a kifli és a tej is csak nehezen. A közép-kelet európai fogsorjavítás luxusáról már ne is szóljunk, a pótlások fél évi bruttó jövedelmet is el vinnének, és a végén a dolog értelmét is veszítené, hiszen nem tudnánk mire használni, nem lenne mit enni vele. Éhezni, naponta egyszer enni viszont rossz fogakkal, fogatlanul is lehet. Lakás, fűtés, világítás, meleg vízben való megmártózás, lassan ezek is a luxusélet kategóriájába tartoznak nálunk. Igaz, vannak akik mindezt magukhoz veszik azzal a nem titkolt bűntudattal, hogy úgysem tudnak fizetni, mert nem lesz miből. A következő áremelés így már csak az egyre szűkülő, szűkölő rétegnek szól. Majd kunyerálnak szociális segélyt, várják a kompenzációt, meg a világon sehol másutt nem ismert léleknyomorító támogatásokat, és élnek napról napra kilátástalanabbul. Hajdanán a benzináremelések idején az új tarifa bevezetése előtti napokon még kilométeres sorok álltak a kutak előtt, hogy tele tankkal indulhassanak másnap reggel. Eleinte fillérekről volt szó, később forint, forinthúsz is előfordult már, de olyan is, hogy a taxisok nem bírták cérnával. Azóta a taxisokat sok ezer forintos vizsgára bocsátották, persze fontos volt a vizsga is, ki merné vitatni, ám azóta már a négyforintos emelést is úgy fogadja az autóstársadalom, mintha be sem jelentették volna. Nincsenek sorok a kutaknál, az utolsó „olcsónap" estéjén jó, ha hárman voltunk ott egyszerre. „Az árak mennek, menetelnek, s családok, életek süllyednek" morogja maga elé a trabantos a benzinkútnál, de senki sem figyel rá. Csak akkor, amikor odaadja az ezresét és megkérdi, „hol lehet itt üzenni fölfelé?" Ha lehet, üzenjen helyettem is, hozza a szél a másik sorból egy lánynak sem fiatal, de kocsinak már ugyancsak öregecske, olyan húsz év körüli Ford tulajdonosának hangját. Mért, maga mit üzen, kérdi a trabantos. Amit, gondolom, maga is. Mire a viszontválasz: Kötve hiszem, mert uraságod olyat még gondolni sem tud.
