Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1995. Január 10., Kedd 4 M Itt-Hon _KÖNYV TOP-10 Deres Péter kedvenc könyvei: 1. Tamási Áron: Ábel a rengetegben 2. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa 3. Karinthy Frigyes: így írtok ti ‘ és a Tanár úr kérem 4. Golding: A legyek ura 5. Hollós Korvin Lajos: A vörös torony kincse 6. Örkény István: Egyperces novellák 7. Hasek: Svejk a derék katona 8. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember 9. Rostand: Cyrano de Bergerac 10. Örsi Ferenc: A tenkes kapitánya Sárga iszalagcsokrok a barna fákon Elszívja az erőt a fák ágaitól (ÉM - K.L.) - Furcsa jelenségre figyelhetnek fel a lombjavesztett erdőben a gépkocsival közlekedők, vagy a gyalogösvényen járók. Akár a Garadna völgyében igyekeznek Ómassa felé, akár pedig az Eger felé vezető műúton haladnak Hollóstető-Bükkszentkeresztre, olyan fehér-sárgás pamacsokat láthatnak a csupasz faágakon, mintha azok kivirágoztak volna. Csokrosan díszítik az ágakat, mint tavasszal a meggyfák, vagy a cseresznyék virágai. Ez a csalóka természeti tünemény, amely megtöri a fák egyhangú barnasötét tónusát, s a decemberi hó helyett megtelepszik a fák csupasz ágain, nem más, mint az erdőben egyre inkább terjedő iszalag termése. Szaknyelven szólva bozontos szőrű, ostoros bibeszálakból álló termése ennek a kúszónövénynek. A fák ágain megtelepedve, egész télen át megmarad. A zúzmaralepte, vagy a hóval borított erdőségekben nem feltűnőek, mert beleolvadnak a táj fehérségébe. Most azonban, amikor kopaszak á barna-fekete fák, messzire világítanak és feltűnnek ezek a nem is ritka, egyes helyeken tömegesen található fehér csokrocskák. Az erdészek egyáltalán nem örülnek elteijedésüknek, mert a tapasztalatuk szerint évről évre egyre több helyen futnak fel és maradnak meg a fák ágain. Valamikor csak az erdőszéleken, az utak mentén élt meg ez a gyorsan terjedő, szívós kúszónövény, ám mióta nem tisztítják rendszeresen a közutak mentén az árkokat, bozótosokat, egyre inkább „behúzódik" az erdőkbe is. Felkúszik a fákra, s szinte megfojtja azokat, elszívja az éltető nedvet, elszárítja az ágakat. Sajnos, egyes erdőrészeken annyira elterjedt, hogy irtani szinte nem is tudják. Valamikor, amikor még nem burjánzott el ennyire, hasznosnak is tartották, mert háziiparosok kosárfonásnál, kötéseknél erős szálait felhasználták. Csodaváró miskolci bábszínház (I.) Bíró István Miskolc (ÉM) - A gyerekek számára szép és izgalmas előadások: a János vitéz, a Toldi, a Hófehérke és a hét törpe, vagy az Aladdin és az ő csodalámpája. Ezek a gyermekek körében valóban csodát tettek, de elég pénzhez nem juttatták a bábszínházát, további életben maradásához nem sokkal járultak hozzá. Korzsé- nyi Tibor művészeti vezető elég pesszimistán nyilatkozik: e Kezdjük az elején. 1986 szeptemberében kezdtünk el egy öttagú tái’sulattal bábszínházát csinálni, pontosan azért, meid a hatvanas évek óta nem voltak Miskolcon rendszeres bábelőadások. Az Állami Bábszínház szétesése után sorra alakultak meg vidéki városainkban bábszínházak. Nyugodtan ki merem jelenteni, az itteni volt a legjobban prosperáló. Az évi 350-370 előadás kétharmad részét Miskolcon tartjuk, egyharmadát vidéken, megye- szerte - szép sikerrel. Mi játszók, jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a pedagógusoknak és a gyerekeknek kell ez az intézmény, csak úgy tűnik a városunk vezetésének nem. □ Ez miben mutatkozott meg? • Kezdetben nagyobb figyelmet és anyagi támogatást kaptunk, főleg azután, hogy elnyertük az Ifjúság a városért díjat, valamint ez évben a város NívódíKorzsényj Tibor az oroszlánnal ját, de országos, Gyermekekért elismerés és az MSZOSZ országos díjával is dicsekedhettünk. Elfogadtak hivatásos színháznak bennünket, a támogatási összeg 1,4 millió forint körül volt, az éves bevételi kötelezettség (kényszer) viszont 2,3 millió forint. Tessék kiszámolni, a hatvanforintos belépti díjakból hány előadást és hány zsúfolt házat kell csinálnunk, ha ezt ki akarjuk „termelni”! □ Nem lehetne felemelni a belépőjegyek árait? • Ezt már javasolták az önkormányzat illetékesei, de kérdezem én, ha egy családanyának egy liter tejet vagy egy kiló kenyeret kell megvenni ezért a pénzért, biztos, hogy bábszínházi előadásunkat választja majd? □ Beszéljünk - nem elhallgatva a problémát - repertoárjukról. ® Közel harminc produkciót tartanánk műsoron - igény lenne rá, közönség is -, a már említett János vitézt, Toldit, vagy Jézust, az ember fiát említsem, de próbálkoztunk a felnőtt közönség meghódításával is. Februárban mutattuk be Muszorgszkij: Egy kiállítás képei és Ravel Bolerójának báb-pantomim előadását szép sikerrel. Elismeréssel, sőt szuperlatívu- szokban nyilatkozott produkciónkról az egyik helybéli, hozzáértő újságíró-kritikus. Eddig harminc előadást tartottunk meg, míg a budapestiek csupán tizenegyet produkáltak például az Egy kiállítás képeiből. Emlékezés regényes, igazi telekre (ÉM - KL) - Régi kalendáriumokat lapozgatva, múltszázadi vadásztörténeteket olvasva szinte el sem hiszi az ember, hogy azokban az időkben milyen kemény telek voltak. Ha összevetjük a leírásokat napjainkkal, amikor az év végén is csak mutatóba találni egyes helyeken, a Bükk tetején vagy a zempléni hegyekben, a Putnok melletti Szömyűvölgy északi oldalában ujjnyi, úgynevezett „poroszka” havat hihető: nem csak az ember, a szokások, de a természet, az időjárás is változik. Megítélések szerint hazánkban azt nevezhetjük megfelelő télnek, amikor a három téli hónap - december, január és február - középhőmérséklete a plusz egy és a mínusz egy fok közé esik. Enyhe a tél, ha a középhőmérséklet egy foknál melegebb - és meleg, ha plusz két fok fölé emelkedik. Persze lehet más osztályozás is — de ez elfogadott. Nos, mi itt Észak- Magyarországon az idén eddig igencsak közepes, de inkább enyhe télről beszélhetünk. Igazi tél szikrázó jégkristályokkal, mínusz 5-8 fokos hőmérséklettel egyedül talán a zempléni részeken, Telkibánya határában lévő jegesbarlangban található. Befagyott ugyan, jégtakaró borítja a lillafüredi Hámori-tavat is, de a folyókon, a Sajón, Hef- nádon, Bodrogon és a Tiszán is legfeljebb csak parti jég keletkezett. Hiába no! Furcsa ez a tél, mint ahogy rendhagyónak tekinthető az egész évi időjárásunk is. Az igazi tél ilyen lenne Fotók: Laczó József 1995. Január 10., Kedd Itt-Hon M 5 Sötétnek éreztük a fehér karácsonyt Balázs József Miskolc (ÉM) - Télen, amikor a hó már belepte a sok-sok fenyőt és a napfény szikrázó sugarával beterítette a Hargitát, a természetnek fenséges'látványa, a végtelen csend azt sugallták számomra, hogy itt örök karácsony van. 1944 decemberében azonban már messze volt tőlem a Hargita. Messze a város Székelyudvarhely is, ahol a 27. székely honvéd gyalogezred II. zászló- alja állomásozott. Ott, a római castrum helyén állott a laktanyánk. Előzőleg az történt, hogy' az előnyomuló szovjet haderő 1944. szeptember 6-án elérte a háromszéki, majd a csíki medencét, és pótzászlóaljunkat szeptember 11-én délután bevetésre szállították a Görgényi havasokba. Csapattisztként akkor a zászlóalj anyagitisztje voltam és egy szakasszal visszahagytak a városban. Idegtépő éjszakám volt a rám nehezedő felelősség súlya miatt. Másnap reggel már kelepeitek a hegyoldalon a géppuskák. Szeptember 12-én katonáimmal elhagyni kényszerültünk a várost éppen azon a napon, amikor négy évvel azelőtt - 1940. szeptember 12-én - a miskolci katonák bevonultak Székelyudvarhelyre a lakosság nagy ünneplése közepette. Most félelem és idegesség uralta a várost, és aki tudott menekült. A szeretfalvai vasútállomáson öt vonatszerelvényt; láttam megrakva menekülő családokkal; Háromszékből, Csíkból és Gyergyóból jöttek. Ismét szóródott a székelység. Katonai vonalon nem volt már összeköttetés, nem működtek a telefonok. Eligazítást csak Füzesabonyban kaptunk, hogy irány Veszprém, majd onnan a Balaton északi részén Vörös- berény. Október 10-én érkeztünk oda kiegészülve közben az irodai, a gazdasági egységeinkkel és néhány tiszti családtaggal. Veszprém bejáratánál később többször kellett forgalomellenőrzési szolgálatot ellátnom az állomásparancsnokság intézkedése szerint. Autók, szekerek hosszú sora mind Nyugat felé igyekezett, menekült akinek lehetősége volt. December 5-én, amikor régi szokás szerint otthon a gyerekek a Mikulást várták, mi kaptuk az eligazítást, hogy az oroszok a Balaton túlsó oldalán elérték Siófokot. A sötétedés beálltakor indulás Veszprémbe. Reggel pedig tovább Város- lőd, Devecser, Rum stb. Közben pihenő é§ beszállásolás, éjszakázás. Az ellenséges repülők akkor már az országúton haladó szekerekre is géppuskáztak. Csípett a hideg szél, hordta és arcunkba csapkodta a havat. Végállomásunk Rábaková- csi. Elhelyezés a házaknál, családoknál, és étkezés a mozgókonyháról. Ott hallottam, hogy Diósgyőrben utcai harcok vannak németek és oroszok között már november 17-től. Aggódtam szüleim és ismerőseim miatt. Utolsó - tizenöt perces - találkozásunk alkalmával meghagytam szüleimnek, hogy nincs értelme a menekülésnek. Valahol a pincékben át kell vészelni a nehéz napokat. Rábakovácsin elért bennünket a karácsony. Hó borította a végtelennek látszó síkságot. Nem volt fenyőfánk, nem volt ajándékozás, csak a sötét jövő, a bizonytalanság és a töprengés azon, hogyan lehet az életünket még meghosszabbítani, akár néhány hónappal is. Elmentünk az éjféli misére a templomba, vallásfelekezeti különbség nélkül. Magunkba mé- lyedve, remegő ajakkal énekeltük népünk fohászát: „Isten álld meg a magyart!” Szállásunkra térve elmerengtem gyermekkorom karácsonyt emlékein. Amikor még cserkész voltam, közösen adtuk össze pénzünket az ajándékozáshoz, mert a 3. törvényünk szerint a cserkész ahol tud, segít. Karácsony előtti napon 5-6 szegény, népes családnak vittük a csomagot; benne szalonna, kolbász, kenyér és szaloncukor. így cselekedtünk a keresztyén Ifjúsági Egyesületben is, mert ott azt tanultuk, hogy az ember életét három tényező határozza meg: a hit, a remény és a szeretet. Ezek közül legnagyobb a szeretet, amit embertársainkkal szemben mindig gyakorolnunk kell. Az ünnep után kaptuk a parancsot, hogy december 28-án jelentkezzünk további szolgálatra a szombat- helyi lovassági laktanyában. Látogatókkal a városi vadasparkban A komor kedvű medve Fotó: Laczó József A gyermekeknek és a felnőtteknek évek óta közkedvelt kirándulóhelye Miskolcon a csanyi-- ki városi vadaspark, amelynek létesítményei és állatállománya folyamatosan gyarapodik. December 23-án a főemlősház egy tucat új lakót kapott. Ezen - a komoly témájú mondandók és érdekes látnivalók mellett - tréfálkoztak is az esemény résztvevői. A fekete-fehér (afrikai) medvemajom ketrecénél az egyik nézelődő ekképpen fordult a másikhoz: Mondd! Hogy megy be a barna medve a majom házába? Úgy, ahogy a nagy elefánt az oroszlán barlangjába - hangzott a szellemes válasz. Mindezek hallatán eszembe jutott ifjúkorom egyik népszerű slágerének szövege: „Apu, hogy’ megy be a nagy’ elefánt az oroszlán barlangjába...?” S az is, hogy mily vidám hangulatot keltett, amikor énekelve kérdezgettük egymástól a „rejtélyes” dolgot. A választ természetesen tudtuk. Azok, akik a városi vadasparkba látogatnak, szép élményben részesülhetnek. A sokszínű állatvilág lenyűgöző látványától ugyanakkor képzeletük talán egy kicsit elkalandozhat, s azt is megkérdezhetik: Hogyan repül be az őzike a madárkalitkába? Az Itt-Hon konyhája Mostani számunkban a szikszói Park Étterem vezetője, Kecskés Lászlóné ajánlja a következő ételeket otthoni elkészítésre, kimondottan „haspártiaknak”. A vendéglő szakácsainak receptjeit közöljük. Park szelet (6 személyre) Hozzávalók: 72 dkg sertéscomb, 1/2 liter zöldborsó, 10 dkg vaj, 1 pohár tejföl, 6-8 szelet sonka, 1,5 kg burgonya, fűszerek ízlés szerint. A combhúsból szeleteket vágunk és óvatosan klopfoljuk. Enyhén fűszerezzük sóval, borssal, majd forró zsíron jól átsütjük. A zöldborsót vajban puhára pároljuk. Burgonyapürét készítünk, amelybe egy kicsivel több vajat és tejfölt teszünk. Teljesen csomómentesen dolgozzuk ki. Tűzálló edényt kivajázunk, az aljára tesszük a sült húsokat, majd rátesszük a vajon párolt zöldborsót. Az egészet sonkaszeletekkel fedjük be. Habzsákba tesszük a burgonyapürét és felspicceljük vele a sonkaszeleteket. Ezzel tetszés szerint formázhatjuk, díszíthetjük az ételt. Tálalás előtt forró sütőbe helyezzük és amikor a burgonyapüré enyhén megpirult, akkor tálaljuk. Szikszói tekercs (6 személyre) Hozzávalók: 72 dkg sertéscomb, 6 tojás, 1,5 kg burgonya, só, bors, liszt, tojás, zsemlemorzsa, olaj. A combhúsból szeleteket vágunk, sóval, borssal fűszerezzük, majd ki- klopfoljuk. A tojásokból fűszerezett rántottát készítünk, amit a hússzeletekre halmozunk. Ezzel a töltelékkel a húst kifli formájúra összegöngyöljük. Bepanírozzuk és forró olajban kisütjük. Pirított burgonyával tálaljuk. Végül egy kedvelt sörkorcsolya Párizsi szalámiszeleteket tegyünk forró zsírba, vagy olajba és azokat kellő időben forgassuk meg, hogy egyenlete- - sen süljenek, piruljanak. Mivel a szalámikarikák kiteknősödnek, azokba egy-egy tojás tartalmát helyezzük el óvatosan, nehogy a forró zsír ránk fröccsenjen. Amikor elkészült, tegyünk rá sót, origánót, piros paprikát.
