Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
II ÉM-karácsony December 24., Szombat Karácsonyi üzenet ’94 Hörcsik Richard Nehéz feladatra vállalkozik az, aki 1994 karácsonyán Magyar- országon szeretetről, örömről akar írni. Az emberek gondjaitól, egyre nehezedő körülményeitől valahogy megkopott a fenyő csillogása, az ünnep varázsa. Vajon figyel-é még valaki a szeretet szavára, amikor ebben az évben is a sok-sok csalódás fásulttá keményítette a szíveket? A nagy rohanásban mégis megmaradt valami, bármennyire is szegényes, olcsó és kopott: ez az ajándék. Megható, hogy ilyenkor szinte nincs olyan ember, akiben ne mozdulna meg egy kis szeretet, és ne igyekezne valami aprósággal kedveskedni a másiknak. Tavaly mutatta a BBC, hogy még a boszniai harcmezőkön is elhallgattak egy pillanatra a fegyverek, és az állig felfegyverzett katonák megajándékozták egymást! Hát nem furcsa? Ezen a napon szinte az egész földkerekségen végigcsap valami különös „sze- retethullám". De vajon eszünkbe jut-e az, hogy miért éppen karácsonykor? Hiszen annyi más ünnep kínál még alkalmat a szeretet kinyilvánítására. Mégis, az igazi csak a karácsonyi ajándék! Meg vagyok győződve arról, hogy ez az általános karácsonyi ajándékozás valójában egy tudat alatti utalás és emlékezés arra a szeretetre, mellyel Isten ajándékozta meg a földet az első karácsony alkalmával. Azóta is az igazi karácsonyi ajándék valójában nem az, amit ott találunk selyempapírban becsomagolva a fenyőfa alatt, hanem az a valaki, akiről azóta is minden más egyéb ajándék utal és mutat: jézus. P?rsze van úgy, hogy valaki mégsem tud örülni annak az ajándéknak, amit kapott. El tudom képzelni, hogy karácsonyeste vannak olyanok, akik kibontva az ajándékot felsóhajtanak: én nem ezt vártam! Valami mást szerettem volna, valami másra lett volna szükségem. Aztán megpróbál mosolyogni, hogy ne vegyék észre arcán a csalódást. - De azt is el tudom képzelni, hogy valaki hallva a karácsonyi történetet, vagy olvassa ezeket a sorokat, az elutasítás fogalmazódik meg benne. Hát az Isten legnagyobb ajándéka jézus? Én valami mást várnék! Nekem most sokkal konkrétabb dologra lenne szükségem! Talán jobb egészségre, kiegyensúlyozottabb családi életre. Talán éppen egy munkahelyre, vagy az anyagi terhektől való megkönnyebbülésre. Valami ilyesmire. Pedig karácsony estéjén - akarva vagy akaratlanul - az ajándékok átnyújtásával magunk is részesei leszünk az első karácsony csodájának: az Isten szeretetének. Ha homályosan is, de felidézzük azt az ajándékozást, amellyel Isten „beleszerette" Jézust ebbe a reményt vesztett rideg világba. Lehetőséget adva ezzel, hogy a nehéz körülmények ellenére is tudjunk szeretni hitvest, gyermeket, szülőt. Hogy az ajándékozás pillanatában a másik szívébe belopjunk egy kis örömöt, s ajkára csaljunk egy apró mosolyt. Olyan borzasztó, hogy egyre többen vannak körülöttünk, akiknek csak a pár óra erejéig tart ez az érzés. Mert talán a múlt akadályozza ebben. Ismerek embereket, akik azért nem tudnak örülni a mindennapoknak, mert tudat alatt nyomja valami a lelkűket. Az egyik legszörnyűbb félelem a múlttól való rettegés. Sőt, a saját múlttól való félelem. Az ember már azt hiszi, hogy vége van valaminek. El van temetve jó mélyre. Azt hiszi, már régen halott a múltja. S egyszer csak megelevenedik, mintegy kísértet szemben áll velünk. Feltámad a lel ki ismeret, elkezd beszélni, és hangjában benne kiált az egész múlt. De sokan szeretnének szabadulni a múltjuktól! Az első karácsony ebben is segít. Megszületett valaki, aki átveszi a múlt terhes batyuját, és megszabadít az állandó nyomástól. Merd felszámolni a múltadat, mert az Isten már leszámolt vele Jézus halálával! Karácsony igazi ajándéka: a bűnbocsánat! Aki képes kinyújtani a kezét ez isteni ajándék után, esélye van arra, hogy az elrontott múlt emléke ne keserítse tovább mindennapjait! De a jelennek is van olyan problémája, ami beárnyékolja a „karácsonyi szeretetünket". Egyre többet hallunk a „kozmikus magány" érzéséről. A tudomány mai állása szerint a mérhetetlen világmindenségben a Föld csak egy apró porszem, amit még évszázadokkal ezelőtt az univerzum középpontjának tartottak. A végtelen idő távlatában a ma embere kezd elbizonytalanodni, és egyre jobban érzi, hogy a maga 50, 60,80 évnyi élete csak egy múló pillanat. És ha még hisz Istenben, akkor is felmerül benne a kétség, hogy ebben a végtelenben egyáltalán észre lehet-e venni azt a parányi magányos lényt, ami én vagyok! Vajon Isten törődik-e a földön lévő egyes emberrel? Ez az érzés akkor szorítja igazán bensőnket, ha magánosán élünk. Ráadásul létbizonytalanság, félelem és erőszak feszíti mindennapjainkat. Nem csoda, ha nem tudunk igazán örülni és felszabadultnak lenni 1994 karácsonyán. A karácsonyi történet másik nagy üzenete, hogy Isten számon tartja ezt a kicsinyke Földet, és nagyon is gondja van a rajta élő emberekre. Mert ezen a bolygón, egy földrajzilag meghatározható ponton, a judeai Betlehemben 2000 évvel ezelőtt tette ki Isten a szívét. A jászolbölcső és a golgotái kereszt mind azt kiáltja felénk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged..." Hát éppen ezért nem kedvezett Isten az Ő egyszülött fiának, és éppen ezért adta bele ebbe a világba jézust, hogy érezzed rajta keresztül az Ő isteni gondoskodását. Úgy gondolj magadra, mint akit az Isten számon tart és szeret mint gyermekét! Halld meg a betlehemi pásztorokkal együtt az üzenetet: „Ne félj!" A magános pásztorok a biztató hangra elindultak a jászolbölcső felé, és rátaláltak életük legnagyobb ajándékára. Körülöttük nem változott semmi, de ők igen. Megtanultak igazán örülni. A jövőt szemlélve is sokan vannak, akik nem tudnak igazán karácsonykor örülni. Mert érzik, mindenre ráborul a halál árnyéka. Van-e valami értelme annak, ami jó ebben az életben? Érdemes-e becsületesen élni és küzdeni, ha egyszer mindennek könyörtelenül véget vet a halál? A halál árnyékában nincs távlata az életnek, leszűkül a horizont. Az útnak csak azt a kis szakaszát látja, amin éppen halad. De nem tudja hová vezet. Nyomasztóvá, kilátástalanná válik így az egész élet. Úgy érzi, hogy amit lát vagy amit megél, az minden. De sokan vannak körülöttünk '94 karácsonyán is, akik nem tudnak szabadulni a halál, a betegség félelmétől! /A karácsonyi jászolbölcső harmadik üzenete: éppen ezért adta Isten az Ő tulajdon fiát ebbe a világba, hogy az O személye mintegy összekösse ezt a világot a láthatatlannal. Nemcsak annyi az élet, amennyit látsz belőle, amennyi a bölcső és a koporsó közötti szakaszba belefér! Az életnek van egy másik része és formája. Egy örökkévaló formája, s ez a kettő összetartozik egymással. Ugyanaz az élet, amit itt és most megélünk, teljesedik ki ott és akkor, a halálon túl. A karácsonyi történetet olvasva, ebben a perspektívában próbáld látni az életed. így merj belenézni a jövőbe és túllátni a halálon! Az örökkévalóságnak ezt a távlatát Isten éppen karácsonykor ajándékozta nekünk. Hát kell ennél több? Ugye magad sem remélted, hogy amikor karácsonykor ajándékot nyújtasz át, valójában Te vagy a megajándékozott! „Nem fotómodellnek szerződtem...” Karácsonyi beszélgetés Kobold Tamással, Miskolc polgármesterével Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - A városnak az a legfontosabb érdeke, hogy a fejlődőképességét sikerüljön megteremteni. így véli ezt a megyeszékhely MDF-es és Fide- szes támogatással megválasztott kereszténydemokrata polgármestere. Kobold Tamás szerint hivatali ideje alatt a költségvetés reformjának végrehajtása adja majd számára a legnehezebb feladatot. □ A választás éjszakáján telefonon nyilatkozott lapunknak, s én hitetlenkedést éreztem, a hangjában. Meglepte, amikor a Gallup azt állapította meg, hogy ön lett a megyeszékhely polgármestere? • Amíg nem végleges egy eredmény, minden embernek ismernie kell a mértéket. Bennem is egy ilyen fajta mértéktartás volt a közvélemény-kutató adataival szemben. Bizonyos szempontból persze meg is lepett, amit állítottak, mert a polgármester-választást háromesélyesnek tartottam. Kellemes meglepetés volt a számomra, hogy a három közül éppen én nyertem. □ Mi volt az első gondolata? • Az, hogy nem lesz ez olyan könnyű dolog. A kprábbi négy évben alpolgármesterként itt dolgoztam a városházán, úgyhogy nem alaptalanul futott át ez az agyamon. A képviselő-testület összetételét látva egyből azon kellett tömöm a fejemet, hogy miként próbálom meg a közgyűlésben a stabil többség kialakítását elérni. □ Az első interjúiban arról beszélt, hogy valószínűleg az erőteljes lokálpatrióta kampányának köszönheti a győzelmét. Azóta eltelt néhány nap, volt alkalma alaposan végiggondolni a dolgot. Hogyan látja ma: melyek voltak azok a további momentumok, amelyek sikerre vitték? • Úgy építettük fel a kampányt, hogy olyan polgármesteijelöltet ismerjenek meg az emberek, aki határozott és akinek határozott elképzelései vannak a várossal kapcsolatban is. Bizonyos személyi kvalitásokat hangsúlyoztunk. Régóta mondom, hogy egy polgármesterjelöltnek nem csak a saját táborában kell elfogadottnak lenni. Úgy érzem, ezen a választáson rám olyanok is szavaztak, akik nem közvetlenül ahhoz a szellemi körhöz tartoznak, amelyet én is képviselek. Talán azért sikerült ezt elérni, mert igyekeztem nyitott lenni mindenki iránt. □ Vannak, akik azt mondják: a többletszavazatokat annak a ténynek köszönheti, hogy az SZDSZ és az MSZP polgármesterjelöltje megosztotta a kormánypárti szavazóbázist, amelynek bizonytalan tagjai önt választották. Lehet ebben valami? • Igen, lehet. És abban is lehet, hogy megkopott a kormánypártok népszerűsége. Es más dolgok is hozzájárulhattak a győzelmemhez. □ A Gallup kutatása azt mutatta ki, hogy a választók megítélése szerint az öné esett legközelebb az ideális polgármester profdjához. Csavaros eszű, Megállapodott, célratörő, tiszteletre méltó, tekintélyes polgárként írták le. Ilyennek ismeri magát? • Azért én is eléggé gyarló és esendő ember vagyok. Biztos, hogy vannak olyan tulajdonságaim, amelyeknek korábbi szakmámban, külkereskedőként nagy hasznát vettem, hiszen emberekkel kellett foglalkoznom és az akaratomat, az elgondolásaimat valahogy el kellett fogadtatnom a másik féllel, ha jó üzleteket akartam kötni. Biztos, hogy a több évtizedes ilyen jellegű tapasztalatom formálta a személyiségemet. De hát ennyire jó nem vagyok. □ Mit tart a legfontosabb személyes tulajdonságának? • Talán a kommunikációs és kompromisszumkötő készségemet és az egyfajta határozottságomat. ÜÉs ezen tulajdonságai közül polgármesterként melyiknek veszi majd a legnagyobb hasznát? • Mindegyiknek. Minderre szükségem lesz. □ Egy társadalomtudós szerint a magyarországi demokrácia médiademokrácia. Magyarán a közélet szereplőinek olyanokká kell válniuk, mint amilyennek a választók látni akarják őket. Mit gondol: mi az, amiben ön a következő négy évben a leginkább át fog alakulni? • Ha a most bennem élő tulajdonságaimat megőrzőm, nagy átalakulásra nincs szükségem. Az más kérdés, hogy az ember a népszerűségéből veszíteni fog. Ilyesmikről beszélgetve az elődeimnek is elmondtam, hogy a város hosszú távú érdekét nem lehet a népszerűség oltárán feláldozni. Lesznek olyan kemény és népszerűtlen lépések, amelyeket a város felemelkedése érdekében mindenképpen meg kell majd tennünk. □ Mielőtt ennek részleteiről kérdezném, hadd térjek vissza a médiademokrácia témaköréhez. Az ön eddigi politikusi működése valahol arra példázat, hogy egy közéleti ember arculatának formálásában a tömegközlésnek nem feltétlenül jut hallatlanul nagy szerep. On a sajtó hathatós támogatása nélkül is polgármester lett, miközben az eddigi kapcsolatát a sajtóval a korrektség mellett a hűvös távolságtartás jellemezte. Kívánja-e ezt kommentálni? ® Annyit akarok hozzátenni, hogy nem fotómodellnek szerződtem ehhez a városhoz négy évvel ezelőtt sem és most sem. Hagyni akarom önöket dolgozni és nem akarom magam a sajtóra ráerőltetni. Természetesen lesznek olyan dolgok, amelyekben egy polgármesternek meg kell nyilvánulnia, s lesz, hogy az újságírók hívás nélkül is érdeklődnek majd. Nyilván szerepelek majd a sajtóban, de az a határozott elgondolásom, hogy nem akarok „csorogni” a lapokból. □ Az első nyilatkozataiból tudjuk, hogy a költségvetés reformját tartja a legsürgetőbb feladatának. Ezzel az elmúlt négy évben - nem igazán átütő sikerrel - a most leköszönt közgyűlés is megpróbálkozott: a költségvetés szerkezetének átalakításához szükséges intézkedéseket a hivatalban volt szenátoroknak nem sikerült meghozniuk. Milyen feltételeknek kellene ahhoz teljesülni, hogy polgármesterként ne valljon kudarcot ezzel az elképzelésével? ® Olyan partnereket kell választani az ön- kormányzatban, a közgyűlésben, akik ezzel egyetértenek. A pártok frakcióinak összetétele ebből a szemszögből nézve jobbnak mondható, mert nem annyira a pénzköltő szférák képviselői jutottak mandátumhoz, hanem talán azok, akik a racionálisabb gazdálkodás felé hajlanak. Tudomásul kell venni, hogy nincs is más választási lehetőségünk, mint a költségvetési reform. Mert ha nem ezt az utat választjuk, akkor fel fogják oszlatni a közgyűlést, menesztik a tisztség- viselőket, jön egy köztársasági biztos az ön- kormányzat élére, és az majd nem fogja tőlünk megkérdezni, hogy „hogyan gondoljátok ti ezt a dolgot?”. Ezt nekünk kell megoldani. Nem könnyű, de megoldható. □ Nézzük talán a részleteket. Azt már most is tudni lehet, hogy az ország költségvetéséből jövőre sem kapnak annyi pénzt az önkormányzatok, mint amennyi a működésük finanszírozásához kellene. Milyen forrásból kívánja előteremteni a különbözetet? • Valóban nem lehet abban gondolkodni, hogy a központi forgások - a normatívák - jelentős mértékben növekednének. Természetesen továbbra is részt kívánunk venni a különböző címzett- és céltámogatásokra kiírt pályázatokban. Ezen túlmenően itt van a város vagyona, amelyből csak egy minimális részt magánosítottunk. Amit én mindig is mondtam: mivel saját forrásokat nem tudunk biztosítani a város fejlődéséhez, a magántőkét kellene bevonnunk. Eddig nem alakult ki ebben a városban ilyen célból tudatos együttműködés a befektetői réteggel. □ Úgy gondolja, hogy ebben lesznek kedvező változások? Arra célzok, hogy az elemzők szerint az ön kampányát a helyi befektetők egy része támogatta, tehát önnek személyes jó kapcsolatai vannak ezekkel a körökkel. • Igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatokat teremtem, így velük is. Ezt tudatosan felvállaltam, és erről nyíltan szeretek beszélni, mert ha ez suskusban történik, akkor felmerülhet a korrupció gyanúja. Az ilyen kapcsolatokat szükségesnek és természetesnek tartom. Természetesnek, mert olyan társadalmat építünk, ahol a magántőke a meghatározó. Szükségesnek, mivel nincs a városnak elegendő saját forrása, ezért rákényszerül, hogy külső forrásból vonjon be pénzeket a város fejlesztésébe. Elsősorban a helyi vállalkozókra kívánok támaszkodni, mert azt vallom, hogy a Miskolc kínálta lehetőségekkel elsősorban a miskolciak éljenek. Mindent el fogok követni azért, hogy az itt élő befektetők számára ezt a lehetőséget megteremtsem. □ A költségvetési reformhoz elkerülhetetlen az intézményhálózat átalakítása. Ennek alpolgármesterként. is következetes híve volt. Melyek lesznek azok a területek, amelyeken polgármesterként az átalakulást a leginkább szorgalmazza majd? • Nem akarok a, dolgok elébe menni. Először is fel kell mérnünk, a kötelező feladatokon kívül mit vállalhat magára az önkormányzat. Ha ez megvan, meg kell néznünk: mibe kerül nekünk és azt is meg kell vizsgálni, hogy honnan és mennyi pénzünk lenne erre. Ha e három kérdésre tudjuk a választ, arról is beszélhetünk, hogy ezeket a feladatokat milyen intézményi és gazdasági formákban lássuk el. □ Nem gondolja, hogy az intézményhálózat átalakítása nem túl népszerű program? Hiszen a város a legnagyobb helyi munkáltató. És valahányszor szóba kerül az intézmény- hálózat átalakítása az emberek rögtön azt érzik: félteniük kell az állásukat. Milyen garanciákat tart elképzelhetőnek arra, hogy a struktúraváltás teljes nyilvánosság mellett történjék? • Be kell látni, hogy nem vagyunk mindenben profik: a szakmákkal, a szakmai érdek- képviseletekkel, a szakszervezetekkel tárgyalva kell ezt megoldani. Mellesleg soha nem voltam a híve annak, hogy intézményeket bezárjunk. Legfeljebb az önkormányzati működtetés szűnik meg és ezeket a feladatokat oda lehet adni alapítványoknak, magánszemélyeknek, sok - ebben a városban már létező - társadalmi szervezetnek. □ Pontosan ezt szeretném tisztázni: hiszen ha odaadnak egy önkormányzati intézményt, az új munkáltató dönti el, hogy hány emberrel akarja hatékonyan működtetni a céget. • Természetesen. Azért nyilván törekszünk rá, hogy bizonyos munkahelyi foglalkoztatási kötelezettséget előírjunk. Emellett arra kell koncentrálnunk, hogy megkeressük: az esetleg felszabaduló munkaerőt milyen más önkormányzati intézményben tudjuk elhelyezni. Nyilván lesz egy minimális réteg, amelyik ténylegesen munkanélkülivé válik. □ Egy korábbi interjúban azt fejtegette, hogy a keresztényszociális eszmék híve. Mit kíván tenni hivatali ideje alatt a rászorulók érdekében? • Miskolc öregedő város, hétezerrel csökkent az elmúlt öt évben az itt lakók száma. Nemcsak öregszik a helyi társadalom, hanem szegényedik is. Mindebből az következik, hogy az igény a szociális juttatások iránt egyre erőteljesebb lesz. Tehát valószínű, hogy arra kényszerülünk: erre az oldalra csoportosítsunk át erőforrásokat. Ez persze a költségvetési reformmal összefüggő dolog. Jelenleg körülbelül kétmilliárd forintot költ ez a város a szociális célokra. Azt szeretném, ha lényegesen hatékonyabban osztanánk el ezt a pénzt. Ma segélyek formájában hatszázmillió forintot fizetünk ki. Szerintem nagyon lényeges, hogy ezt az elosztási rendszert’áttekinthetőbbé tegyük, mert a mai nem az. És szigorú ellenőrzést kell bevezetnünk ezen a területen. Az is nagyon lényege, hogy ezeket a juttatásokat hozzáférhetőbbé tegyük a valóban rászorultak részére. □ Az előbb ön is azt állította, amit az elemzők: a polgármester felelőssége abban is tetten érhető, hogy tud-e a programja véghezviteléhez megfelelő támogatásról gondoskodni a közgyűlésben. Amikor ez az interjú készül, még nem kezdődtek el Miskolcon a koalíciós tárgyalások, amikor viszont megjelenik, már kiderül, hogy kikkel lépett szövetségre. Így én csak azt kérdezhetem: kikkel szeretne koalícióra lépni? • A város érdekét tekintem elsőrangú szempontnak és nem a Kereszténydemokrata Néppárt, vagy akármelyik más párt érdekét. En azt akarom majd, amit a város érdeke is megkíván. □ A város érdekére hivatkozik: a kampányban és azóta is sokan tették ezt, anélkül, hogy definiálták volna, mit tekintenek a város érdekének. Ön mit tekint annak? • A városnak az a legfontosabb érdeke, hogy a fejlődőképességét megteremtsük. □ Mit gondol: a következő négy évben mi lesz a legkönnyebb és a legnehezebb feladata? • A legkönnyebb? Erre nagyon nehéz válaszolni. A legnehezebb feladat a költségvetés reformjának végrehajtása. □ Mi az, amit hivatali ideje alatt a leginkább el szeretne kerülni? 0 Az olyan jellegű konfrontációkat, amelyekre nem lehet megoldást találni. □ Tegyük fel, hogy karácsonyeste két dolgot kívánhatna: egyet magának, egyet a városnak. Mit kérne? • Magunknak azt kívánom, hogy a családom békességben és egészségben élje meg ezt a négy évet. A város polgárainak pedig azt, hogy olyan környezetben élhessenek a következő négy évben, ami a számukra szintén garantálja a békességet. Kobold Tamás: A legnehezebb feladat a költségvetés reformjának végrehajtása lesz... Fotó: Fojtán László-k
