Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
Karácsony Görömbölyi László Ha azt mondom karácsony, ő arra gondol: fenyőág, gyertya, vastag, puha hótakaró. És ajándék, éjféli mise, mákosbejgli, szeretet (most végre eljönnek a gyerekek és az unokák), Jánosok, Istvánok, Évák és Ádámok köszöntése, Mennyből az angyal, megint egy kis mákosbejgli a töltött káposzta után, béke, nyugalom, meghittség. Jelképek, díszek, csupa jó és szép - ünneplőbe öltöznek ilyenkor még a gondolatok is. De hol van a karácsony, ha feledjük a kellékeket, ha túlnézünk a fenyőágon égő gyertya imbolygó fényén, ha feledjük az ilyenkor szokásos megszokásainkat? Hol van a karácsony a munkáját vésztőnek, aki második (ötödik) hónapja nem fizeti a számlát, mert tejre, kenyérre kell a segély? Aki boltról boltra jár hetek óta, kutatva olcsóbbnál is olcsóbb ajándékok után, mert neki is van gyereke, ő is ajándékot akar - no nem a méregdrága fa, csak a vázába állított fenyőág alá. Aki nem megy el tüntetni, sztrájkolni, demonstrálni, s választani - mert neki már nincs mit megvédenie, s úgy érzi, a beváltatlan ígéretek után talán választása sincs már. Hol van a karácsony a betegnek, aki halni készül; a betegnek, aki tudja jól, hogy betegsége nyomorúságával kell élnie élete végéig; a betegnek, akit szenvedése megfoszt a gyógyulás hitétől, akinek csak üres beszéd, hazugság a vigasztaló szó? Hoi van a karácsony a fedél nélkül maradóknak, a menhelyen szállást remélőknek, az ingyenkonyha vendégeinek, a fagy elől pályaudvarok várótermeiben, veszteglő vagonok alig fűtött fülkéiben menedéket keresőknek? Az alkohol, a kábítószer rabjainak, akikről nem tudni, hogy szenvedélyük miatt jutottak a poklok poklára, vagy éppen mert oda jutottak, menekülni próbálnak az öntudatlanságba. És hol van a karácsony a jómódúaknak, a régi és újgazdagoknak? Az ezüsfenyőt állítóknak, ajándékot vásárolni Bécsbe utazóknak, akik azt hiszik, pénzért minden megvehető - s akik pénzükért mindent meg is vesznek. Akik nem főznek, csak rendelnek ünnepi ebédet, akik számára a hal csak lazac lehet, az ékszer csak színarany - a legjobb szabók Párizsban vannak, s jut még egy hét az ünnepek előtt Kaliforniára. Az adóhivataltól rettegő nagyvállalkozónak, az örökké rohanó, a vesz- telkilencszázast a fülén szorongató menedzsernek, a BMW-k, Mercedesek és Volvók lovagjainak. Hol van a karácsony a tanítónak, munkásnak, hivatalnoknak, gazdálkodónak? Akiknek van munkájuk, hivatásuk - s van a piacon évről évre kevesebbet érő jövedelmük. Akik könyveket szeretnének venni, színházba, moziba menni, egy ünnepen vendéglőben vacsorázni, s akik évről évre kevesebb könyvet tudnak venni, ritkábban színházba menni. Akik szeretnék jó iskolában taníttatni, szép ruhában járatni okos gyermekeiket - de rettegnek a pénzfaló iskolakezdéstől, s „véletlenül" kikapcsolják a tévét, ha a Nike cipő reklámja következik. (Miközben persze nagyon jól tudják, hogy a jövő hónapban is megspórolják az ebédpénzt, mert az ő gyerekük is van olyan, mint a többi, neki is lesz márkás cipője, s elmegy ötezerért az osztálykirándulásra.) Es hol van a karácsony a politikusnak? A hivatalból szerepjátszónak, a magát mindig jó színben feltüntetni akarónak (vagy tán csak erre kényszerülőnek), aki holnap képes azt mondani, hogy tegnap nem azt mondta, amit mondott, vagy ha mégis azt mondta, azt nem azért mondta, hogy azt gondolják róla, amit ő is gondolna, ha más mondta volna. Aki hatalmat akar mindenáron - ha már megszerezte, akkor meg is tartani azt - s közben tiszta eszméket, tiszta elveket hagy veszni olcsó (szerintük csakis az ország érdekét szolgáló) kompromisszumokért. Hol van a karácsony mindannyiunknak, akiket egy ország határa zár össze, akik mindannyian más és más emberek vagyunk, másként élünk, gondolkodunk és ünnepelünk? Másként választunk pártot és hitet, másként válaszolunk, ha kérdeznek. Hol van hát a karácsony, ha feledjük a kellékeket, az ünnepre terített asztalt, a vastag, puha hótakarót, a mákosbejglit és az ajándékokat, ha túlnézünk a fenyőágon égő gyertya imbolygó fényén, ha feledjük az ilyenkorszokásos megszokásainkat? Elrejthetetlen különbözőségeink más választ nem engednek: a lelkekben van a karácsony. Persze csak annak, akinek a lelkében van karácsony.
