Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

A SZELLEM VILÁGA G KEDDI MELLÉKLETE * 1994. DECEMBER 20. Tudomány Minitranzisztor Tokió (MTI) - A Nippon Telegraph and Telephone Corp. (NTT), Japán és egyben a világ legnagyobb táv­közlési vállalata bejelentette, hogy laboratóriumainak sikerült olyan, egyetlen elektronnyi méretű tran­zisztort kifejleszteniük, amely szo­bahőmérsékleten is működik. A vívmány forradalmasíthatja a számítógépek integrált áramköreit hordozó chipek további „evolú­cióját”, s ezzel az egész információ- technikát. Az egyelektronos tranzisztor ugyanis olyan sűrűségű integrált áramkörök kialakítását teszi lehe­tővé, amelyek felhasználása nagy­ságrendekkel csökkentheti a számí­tógépek méretét és növelheti egy­idejűleg teljesítményüket. Az NTT kutatói szerint a most kifejlesztett technológia ipari méretű alkalma­zásával a jelenlegi szuperszámító­gépeket az asztali gépek méretére lehet majd zsugorítani. Egyelektronos tranzisztorok eddig is léteztek, de működésükhöz az ab­szolút zérus (-273 Celsius) fokhoz közeli hőmérséklet kellett. Az NTT laboratóriumaiban kidolgozott „szu- perminiatúr” eljárással készített tranzisztorok azonban 27 Celsius- fokon is vezérelhetők. Sziámi ikrek Magdeburg (MTI) - A magdeburgi egyetemi klinikán sziámi ikreket választottak szét. A két újszülött hasán és mellén volt összenő­ve. Az egyik leány életét megmen­tették. A másik súlyos agykároso­dással született, s nem volt önálló­an működő szíve, sem tüdeje. A két újszülöttet négy nappal szüle­tésük után választották szét. Az ötórás műtét, amelyen Németor­szág más részeiből érkezett specia­listák is részt vettek, bonyodalom nélkül ment végbe. Az életben maradt újszülött leányt jelenleg egy kórház intenzív osztá­lyán ápolják. Állapota már stabili­zálódott. A koraszülött sziámi ik­rek együttes súlya 4100 gramm volt. Az egyetem becslése szerint sziámi ikrek 300 ezer terhesség közül egy esetben születnek. Ez akkor törté­nik, ha a petesejt a megtermékenyí­tés utáni első napokban nem osztó­dik teljes mértékben. Zsold a tengerben Haifa (MTI) - Izraeli régészek érté­kes leletet hoztak felszínre Haifá­nál a tenger mélyéről. A negyven ki­logramm - részben ezüst - érme re­kordnak számit az országban. A tet- radrachmaként ismert pénzérmé­ket Kr.e. 145-ben verték Paphposz- ban, VI. Ptolemaiosz uralkodása idején. A pénzek elülső oldalán az ő portré­ja van, míg a hátsó oldalát a király szimbóluma - egy nagy sas díszíti. Yalakov Sharvit tengerrégész a kin­cset elsüllyedt egyiptomi hajó rako­mányának tartja. Az érmékkel va­lószínűleg olajért, borért, gabonáért vagy rabszolgákért akartak fizetni, de az is lehet, hogy katonák zsoldjá- nak szánták. Hadrendből rend Budapest (MTI) - A hidegháború megszűntével feleslegessé váltak a támadó atom-tengeralattjárók. Mi­előtt azonban kivonnák a hadrend­ből és szétszerelnék a Sturgeon osz­tályba tartozó egységeket, az ameri­kai tengerkutatók legalább egy pél­dányi: meg akarnak menteni közü­lük, hogy polgári célokra használ­ják fel. Kutató hajóvá akaiják át­alakítani, és olyan mostoha viszo­nyok között bevetni, ahol a civil ku­tató-tengeralattjárók nem, vagy csak nagy nehezen boldogulnak. Elsősorban az Északi- és a Déli­sark zord vizeiben dolgoznak, mivel az itt lezajló folyamatok vezérlik föl­dünkön a globális klímaviszonyo­kat. Ezért az itt gyűjtött vízhómér- sékleti, tengermélységi és egyéb adatok minél pontosabb ismerete nagyban segítené a meteorológusok munkáját. Aludni márpedig szükséges... A krónikus kialvatlanság betegség okozója lehet Fotó: Dobos Klára Budapest (MTI) - Sok ember nem alszik jól, és ennek súlyos következményei lehetnek. Nemrégiben egy svéd kutató az­zal a megállapítással állt elő, hogy áld korán kel, az korán is hal meg. Halász Péter neuroló­gust kérdeztük, igaz-e ez a meg­hökkentő kijelentés? • Az alvás szabályozásában két el­választható tényező van. Az egyik az úgynevezett cirkadián, vagy nap körüli tényező. Itt arról van szó, hogy van egy bioritmus, aminek meg kell felelnünk. Ez szabályozza, hogy mikor jó valakinek elaludni, pacsirta- vagy bagoly-típus-e. Van egy másik szabályozás is, az úgyne­vezett homeosztatikus-szabályozás. Ez azt jelenti, hogy minél több éb­renlétet „teljesítünk”, annál jobban szükségünk van az alvásra, és an­nál mélyebb az alvás. □ És a mélyebb alvás többet éri • Általában az alvás mélysége cik­lusokon keresztül csökken. A mély alvás, ami lassú hullámú alvás, nem álomfázis elsősorban. Sok más testi működés kapcsolódik hozzá. Például bizonyos hormonok impul- zusszerűen kiáramlanak a vérbe, így a növekedési hormon kizárólag csak a mély, lassú hullámú alvás­ban mutat csúcsot. □ Azt szokták mondani, hogy a déli népek általában kevesebbet alsza­nak, mint az északiak. • Nem egészen így van. A déli né­peiméi ugyanis az alvásszükségle­tet egy közbeiktatott ebéd utáni szunyókálás, szieszta egészíti ki. Na, most a szieszta a napközi éb­renlétnek egy egyébként is meglévő megrendülésével kapcsolatos. Ki­mutatták, hogy többé-kevésbé min­denkinek van egy úgynevezett nyu­galom-aktivitás ciklusa. Körülbelül másfél óránként váltakozik a nyu­galom és az aktivitás. Ez tulajdon­képpen olyan, mintha az alvásbeli ciklicitást követnénk éber állapot­ban is. Alvásban a lassú hullámú, mély alvás és a gyors szemmozgá­sok szakasza váltakozik egymással. Ez utóbbi szakasz egyik jellemzője, hogy nincs nyugalomban a sze­münk, ahogy az alvás többi részé­ben, hanem gyorsan mozog. Ez az álmok időszaka. Az alvás elején ke­vésbé hosszan tartózkodunk ebben a szakaszban, és ahogy közeledik a reggel, egyre hosszabb perióduso­kat töltünk ebben az alvássza­kaszban. Jól ismert az is, hogy pél­dául a halálozásoknak az időpontja nagyon gyakran a hajnal. Ez azért van így, mert a mély alvás és a gyors szemmozgású szakasz válta­kozásában a vegetatív idegrend­szernek nagy átállásra van szüksé­ge. Az átállás pedig nehéz. Például szívbetegség esetén nagy pulzustor­na történik az átállásokban, s ezál­tal beugorhatnak ritmuszavarok. □ Van-e összefüggés az alvási szoká­sok és az egészséges vagy a hosszú élet közötti • Ezek igenis összefüggnek, mert ha valaki krónikusan kialvatlan, könnyebben léphetnek fel különféle múködészavarok, s ez egészségká­rosodáshoz, végül az élet megrövi­düléséhez vezethet. □ Van-e olyan összefüggés, hogy aki hajrudban kel, vagy aki sokáig marad fenn, az hajlamosabb a betegségnél • Én inkább azt mondanám, rizikó­tényező az, ha valaki például több- műszakos munkát végez, és olyan alkatú, hogy nehezen tud alkalmaz­kodni az átállásokra. A „betlehemi csillag” Németh Csaba A Máté evangéliumának 2.1-12 be­kezdésében szereplő csillagot Giotto óta hosszan megnyúló fényes csóvá- jú üstökösként ábrázolják, amely Jézusnak, a Messiásnak, a zsidók királyának születését hirdette. A három napkeleti bölcs, voltaképpen babiloni csillagászok, azonban nem üstökösről, hanem fényes csillagról beszélnek. Napjaink csillagászai már biztosak abban, hogy az égi tü­nemény nem üstökös és nem csillag, nem más, mint két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt. A páduai Santa Maria Arena ká­polnát 1303 óta díszíti a trecento legjelentősebb itáliai festőjének, Gi­otto de Bondonénak A Háromkirá­lyok imádsága című freskója, mely a bibliai jelenet talán legszebb ábrá­zolása a művészettörténetben. Giot­to a „betlehemi csillagot” hosszú, fé­nyes csóvájú üstökösként ábrázolta. Ezt azonban már az 1500-as évek második felében élt híres dán csilla­gász, Tycho Brahe sem találta he­lyénvalónak, mivel egy, az időszá­mításunk kezdetén feltűnt üstököst sem saját számításaiban, sem az igen gondosan vezetett és pontos kí­nai csillagászati feljegyzésekben nem talált. (Giotto feltehetőleg az 1301 őszén Itália egén is feltűnt Halley üstököst festette meg.) Tycho Brahe egy váratlanul fel­tűnt, igen fényes novára gondolt. Nóva jelenséget olyan csillag kelt, amely hirtelen sokszorosára (akár több százezerszeresére) növeli fé­nyességét, majd lassan, néhány év vagy hónap alatt újra elhalványo­dik. Előfordul, hogy egy halvány, szabad szemmel nem is látható csil­lag ily módon feltűnővé, jól látható­vá válik, s ezért tűnik úgy, mintha új csillag jelent volna meg az égen - innen a latin nova elnevezés. No- vákról szóló feljegyzéseket sokszor olvashatunk régi krónikákban, ám Brahe - akárcsak az üstökösről - időszámításunk kezdete körül erről sem talált leírást. Mindemellett kétségtelen, hogy a Biblia számos leírása, így a Jézus születéséről szóló mögött is csillagá­szati esemény húzódik meg, ha még­oly elferdített és eltúlzott formá­ban is. Csillagászati szempontból ugyanis egy „csillag alatti” istállót megtalálni teljességgel lehetetlen! A „betlehemi csillag” rejtélyének megfejtéséhez viszont jól használ­hatók az olyan leírások, mint példá­ul Húsz János ítélőbírájának, Pet­rus de Alliaco bíborosnak azon kije­lentése, hogy Jézus „in gloria Satur- ni”, azaz a Szaturnusz dicsfényében született. Tudniillik a zsidó asztro­lógia a Szaturnusz bolygót, mint a zsidók oltalmazó „csillagját” tartja számon. Hasonlóképpen a Halak (Pisces) csillagképet pedig a Messi­ás jel- és csillagképének tartották, ugyanakkor a babiloni és az egész igazsága keleti tudomány számára pedig a nyugati földrésznek a Szíriát, Föní­ciát és Júdeát magába foglaló úgy­nevezett Amurra ország csillagké­pét jelentette. A fényes Jupiter bolygót a babiloniakkal egyetértés­ben a kor valamennyi asztrológusa „királyi csillagnak” minősítette, s a hiúságukról egyébként is híres uralkodók égi jelképének tartotta. Johannes Kepler, német csilla­gászt az 1603-ban bekövetkezett bolygó együttállás és az 1604-es szupernóva robbanás inspirálta a „betlehemi csillag” rejtélyének ku­tatására, s csakhamar kiszámítot­ta, hogy i.e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállásban volt látható a Halak csillagképben. A zsidó asztrológia elképzelései és szabályai szerint kézenfekvő, sőt valójában szükséges volt az akkori bolygó konstellációt, mely a mon­dott évben háromszor is bekövetke­zett, az alábbi formában magyaráz­ni. Á Halak, a Messiás csillagképé­ben feltűnik a Jupiter, a királyi csil­lag, s konstellációt alkot a Szatur- nusszal, a zsidó csillaggal - tehát egy zsidó királyról van szó, aki Amurra országban született. Á Ju­piter és a Szaturnusz eme ritka, mondhatni egyedi konstellációja a fenti értelmezés kapcsán érthető módon nagy hatást gyakorolt a zsi­dó népre egy olyan történelmi idő­szakban, amikor Heródes király zsarnoki uralma sanyargatta. Az időszámításunk kezdete kö­rüli néhány századból való, vala­mely nép történetében jelentős sze­repet betöltő személyek születésé­nek körülményeit leíró legendák­ban egyébként visszatérő motívuma a - betlehemihez hasonló - „különös csillag”. Például Eupator (vagy VI.) Mithridatész (i.e. 132 k.- 63.), Pontusz királyának vagy Mar­cus Aurelius római császár, alias Severus Alexander-nek (208-235) a születését a legendák szerint szin­tén „csillagok” jelezték. Karácsony táján világszerte egy- milliárdnál is több keresztény hité­nek erejével látja egyre fényesebben ragyogni Jézus születésének égi hírnökét, a „betlehemi csillagot”, melynek természettudományos ma­gyarázata a Biblia ködös leírásából kétezer év múltán már élesen kiraj­zolódik. A betlehemi csillagot a gyerekek ilyennek ismerik ÉM-reprók Veszélyes földsugárzás Korompai Viktor A geopatikus, másként nevezve földsugárzás É-D és K-Ny irányú zónákkal hálózza be föl­dünket. A sávok nálunk egymástól 2,8 méter távolságban mérhetők ki szigorú szabályos­sággal ott, ahol nincs föld alatti vízáramlás. A vízerek, mozgó vízfolyások a hálót deformál­ják, és a sugárzás hatóerejét felfokozzák, de víz­erek felett is ugyanaz a Földsugárzás érvénye­sül, mint máshol, tehát nincs külön „vízér su­gárzás”. Alacsony tartományú mikrohullámú sugárzásról van szó, nem pedig mágneses me­zőkről. Mai műszereinkkel a földsugárzás nem mérhető, de testünk érzékeli, és agyun­kon keresztül hatva izomrendszerünket tu­dat alatt megremegteti, így mozdítva meg a kézben tartott, ezen hatást kimutató esz­közt. így tudja a radiesztéta megkeresni az egészségkárosító földsugárzást. A sugárzás zónái is okozhatnak kellemet­lenségeket, de igazi veszélyt a kereszteződé­sek jelentenek, az úgynevezett Hartmann csomópontok, különösen akkor, ha valaki tartósan benne van, sávkeresztezódésben al­szik éveken keresztül. Ezért kell a hálószo­bákat úgy berendezni, hogy a fekvőhelyet le­hetőleg zóna se keresztezze, csomópont pedig semmi esetre sem lehet alatta. Ha az áthelyezés lehetetlen, az ágy alatt a zónára, csomópontra elhelyezett néhány természetes anyag, például bárányszórme vagy irhabunda a sugárzást hatástalanítja, nem szabad azonban megfeledkezni ezek időnkénti napfényben történő felfrissítésé­ről. A fekvőhely ilyen védelmét ajánlatos megtenni alvászavar, különösen kisgyerek nyugtalansága esetén a lakás felmérése nél­kül is. A földsugárzás tehát nem misztikus, ha­nem valóságos fizikai, hatását tekintve fizioló­giai jelenség. Úgy eredetének, mint hatásme­chanizmusának konkrét bizonyítása még a jö­vő század tudományára vár. Mai ismereteink szerint az izzó magmából indul ki, szerveze­tünkre gyakorolt hatása pedig a nyirokrend­szer megremegtetésén alapul, ami rákos folya­matok előidézője lehet. Ez a körülmény a su­gárzási gócokat kereső részére is veszélyt je­lent. Az emberi aura mint testünket körülvevő bioenergia mező, a földsugárzási zónától is ká­rosodik, tartósan felette fekve testünk ott véd­telenné válik. A történelem előtti időben élt emberek és napjaink ősi kultúrában élő népei érzékel­ték, és ma is elkerülik a földsugárzási zóná­kat, miként háziállataink teszik. Mi azonban „sugárözönben élünk” elvesztettük ezt a ké­pességünket. Pedig a földsugárzás egészség­károsító hatásának kivédése fontos felada­tunk lenne! (Cikkünk szerzője mérnök, radiesztéta) Majomevő majmok Kelet- illetve Nyugat-Afrika meghatározott térségeiben évek óta figyelik a csimpánzok ét­kezési szokásait. A közhiedelem szerint a majmok, így az emberszabásúak is, főként növényi táplálékon élnek, ám a szakemberek már régóta tudják azt, hogy a csimpánzok va­dásznak, ráadásul bandákba verődve, s legkedvesebb csemegéjük egy másik majom­faj, a kolobusz. A csoportos vadászatot korábban azzal ma­gyarázták, hogy a sűrű őserdőben a csimpán­zok könnyebben fogják el a prédát együtt, mint egyénileg. Ám közben kiderült, hogy a kelet-afrikai nyílt szavannán élő csimpánzok is előszeretettel hajkurásszák csoportosan le­endő áldozatukat. Egy-egy „vadászidény" - mely főként a növényi táplálék megfogyatko­zásával járó száraz évszakra esik - akár több hétig is eltarthat, s ilyenkor a csimpánzban­dák végig együtt maradnak.

Next

/
Thumbnails
Contents