Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-20 / 300. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Hitélet 1994. Ars sacra Sátoraljaújhely (ÉM) - Úgy tartja, hogy nincsen ars sacra, szent művészet, hanem szent maga a művészet. S innentől már nem is kérdés, megengedheti-e magának egy pap, hogy költő, festő is legyen. „1961 augusztus 4-én, 46 és fél éves fejjel, egy álmatlan éj után ellenállhatatlannak tetsző ösztönből festeni kezdtem. Azóta létmódom ez” - írta naplójában Demeter István, aki sajószentpéteri plébánosként halt meg 1977-ben. Költő, közíró, festőművész volt tehát. Termékeny festő. A Képjegyzékek adatai szerint összesen 19 754 darab papírlapra vegyes technikával festett önálló műve született, melyek közül számos alkotást elajándékozott. Hagyatékában műveiből mintegy kétezernyi maradt meg, ezeket a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény őrzi. Jellemző lehet az egykori plébánosra az is, ahogy a megmaradt képeket becsomagolta, s ráírta a burkolópapírra:,Muzeológusoknak vagy egereknek.” Karizmatikus egyéniségnek tartották, a szentpéteri plébánián kis szellemi központot hozott létre. Gyakran találkoztak ott írók, képzőművészek (Kondor Béla, Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Lenkey Zoltán). Születésének 80. évfordulója alkalmából Sátoraljaújhelyen, a Kazinczy Múzeumban látható jelenleg kiállítás munkáiból, s az évfordulóhoz kapcsolódóan - a Szent Gellért Kiadó és a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény közös kiadásában - jelent meg válogatott műveit tartalmazó kötet, Elnevezték prófétának címmel. A szerkesztők azért választották ezt a címet, mert már egyszer „bevált”, hiszen 1986-ban Gulyás János filmes diplomamunkáját róla készítette. „Nekem meg búzavirágkék indítékaim vannak a hitre. Katángkóró: egyik fő istenérvem." A nagy és kis világ, minden fenséges pompájával és kedves bájával az ő alkotása, az Ige ihletének termése. Amit mi csinálunk, akár verbum, akár factum, mind kontárság, bár gyönyörű dolog Isten mellett kontárkodni. „Az ég, a föld és a csillagok ezre” mutatják ujjlenyomatát, a tengerek álmodnak az első napokról, am ikor megmosta kezét bennük, friss alkotásaiban - „egy nap a másnak ezt suttogja át, erre tanítja éj az éjszakát”: itt suhant egykor. Alkotónk, áradt belőle az igazság, a jóság és szépség. Most is itt jár, nagy csendben hallani szavát. Legcsodálatosabb alkotása mi vagyunk. Földből gyúrt test, és lélekből lehelt lélek. Lélek: csak öt betű, de végig tudja száguldani a világot, fogalmat alkot a végtelenről is, olyan lehet, amilyen lenni akar, majdnem mindenható. (Részlet Demeter István Föl, a hegyekre! című kötetéből.) „Arra a kérdésre, hogy mit ábrázol, rendesen azt szoktam kérdezni: hát a bazsarózsa? Meg a törökszegfű? A Niagara, a Vezúv, a nyúl füle?" ÉM-reprók „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk...” János 1,14 Karácsonyi üdvözlet Torontóból Torontó (ÉM) - Hagyomány már, hogy a karácsonyi ünnepek előtt Miklósházy Attila, a külföldön élő magyarok püspöke körlevelet intéz a hívekhez. A miskolci születésű püspök szerkesztőségünkbe is eljutatta írását. Mint azt már a korábbi években is megszokhatták, az idén is közöljük a levelet. Kedves Magyar Testvéreim! Az 1994-es esztendő az egész világon a család éve volt. A szentatya külön levelet intézett ez alkalommal a családokhoz, hogy annak emberi és keresztényi jelentőségét kihangsúlyozza. Nem kétséges, hogy korunk sok baja a családok szétzül- léséből fakad. Tehát a bajok orvoslásának is a családból kell kiindulnia. Keresztény ünnepeink között talán a karácsony az, amelyik leginkább a családhoz kötődik. Ilyenkor nemcsak elámulunk az Isten szere- tetén, aki elküldte hozzánk szent Fiát, hanem szemléljük azt a környezetet is, amelybe a Gyermek Jézus beleszületett, vagyis a Szent Családot. Ha Jézushoz kapcsoltuk életünket a keresztség által, akkor kell, hogy a Szent Család példája is követésre indítson minket. Innen kapja értelmét a mi karácsonyi családi ünneplésünk. A család tagjai egybegyűlnek, mert szeretik egymást és hajlandók áldozatot is hozni az együttlétért. Ilyenkor megbocsátunk egymásnak, mert hiszen egy család vagyunk. Örvendezünk a gyermekek gondtalan örömének és eszünkbe jut, hogy ilyeneké a mennyek országa. Őrülünk a szerény ajándékoknak, mert egyrészt jelképezik a legnagyobb adományt, Jézus Krisztust, másrészt kiérez- zük belőlük a másoknak felénk irányuló szeretetét. Karácsonykor még jobban megértjük, hogy milyen Isten-áldás a gyermek, és talán ilyenkor még jobban megbecsüljük az édesanyák áldozatos szeretetét, valamint az édesapák féltő gondoskodását családjukról. Jó nekünk az, hogy családba születünk bele, mert ott sarjad, és növekszik az élet, melynek célja az örökké tartó boldogság a mennyben. Legyen ez idén a karácsonyunk a család értékének újra felismerése! Tegyünk meg ennek érdekében mindent. Nem az anyagi gazdagság, hanem a család békéje és szere- tete hozza meg majd az igazi boldogságot. Ezért érdemes áldozatokat is hozni, mint ahogy azt az Úr Jézus, Mária és József is tette. A jó Isten azonban nemcsak egy családot biztosított nekünk. Van egy másik családunk is: az Isten családja, az Egyház, ahol Mária az Édesanya, és ahol mindannyian Jézus testvérei vagyunk. Ebben a világot átölelő családban is jól érezzük magunkat, ha megvan bennünk a szeretet és a megbocsátás lelke. Ez az Egyház egészen konkrétan megvalósul a helyi egyházközségekben, amelyikhez tartozunk. Hogy milyen fontos egy ilyen hovatartozás, azt egyre megtapasztalom lelkipásztori körutam során. Azok a magyarok, akik immár több mint száz éve kényszerültek elhagyni hazájukat, szinte első feladatuknak tartották, hogy egyházközösséget alkossanak, és templomot építsenek maguknak az „új világban”, és így tudjanak imádkozni és énekelni is. De az egyházközségeknek nemcsak magyarság megőrző szerepe van, hanem lényeges összekötő, vonzó jellege is: nem hogy bennünket elkallódni a világ zűrzavarában, hanem családi környezetet varázsol számunkra. Enélkül bizony nagyon könnyű elveszni a forgatagban. Az Egyház nagy családjához való tartozásunkat tehát úgy tapasztaljuk meg, ha egy konkrét egyházközségnek vagy -közösségnek tagjai, mégpedig aktív tagjai leszünk. Ahol van magyar egyházközség, természetesen ahhoz csatlakozunk. Ahol pedig nincsen, akkor a helyi plébániában kell helyünket megtalálni, mert hiszen katolikus hitünk nem tesz különbséget fajok, nemzetiségek, nyelvek szerint: mi mindnyájan testvérek vagyunk Krisztusban. Örömmel tapasztaltam, hogy sok helyen II. János Pál pápa és Miklósházy Attila püspök legutóbbi találkozása magyar híveink milyen szépen bealakultak a helyi egyházmegyékbe és egyházközségekbe, ahol aktív szerepet vállalnak és megbecsülést szereznek nemcsak maguknak, hanem ezeréves egyházhú magyarságunknak is. A jó Isten akaratából még egy családunk van: magyar népünk 15 milliós nagy családja. Ha nem is élünk Magyarország határain belül (mert sajnálatosan a történelem viszontagságai miatt a nemzet fogalma nem esik egybe az ország határaival), azért egy családot alkotunk. Ezen családon belül is vannak különböző egyedek, akik nem mindig értenek egyet egymással. De álékor is testvéreink, akikért felelősek vagyunk és szeretnünk is kell őket. Nem szabad lemondanunk róluk. Meg kell találnunk az utat az egységre a különbözőségben. Sajnos, a családnak a válsága magyar családunkra is vonatkozik. Túlságosan sok az önző egyénieskedés, elfeledkezve a közös célról: magyar népünk és hazánk boldogabb jövőjéről. Múltunk kötelez arra, hogy közös munkával és áldozatokkal építsük ezt a jövőt. Sajnos, a magyarság létszáma egyre csökkenő tendenciát mutat. Lesz-e magyar jövő, ha nincsenek gyermekek? Büszkék vagyunk a múltunkra és lehetünk is. Egyik nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. De nem kérkedhetünk azzal, hogy mi mindenkinél feljebbvalók vagyunk és lenézzük vagy elítéljük a többieket. A hamis, túlzó nacionalizmus már egyszer csődöt mondott. Tanulnunk kell a történelemből, s bele kell illeszkednünk a népek, és az Egyház nagy családjába. Éz nem jelenti magyar azonosságunk elvesztését, hanem annak gyümölcsöztetését az emberiség és az Egyház javára. A család éve tehát gondolkoztas- son meg minket, hogyan erősíthetnénk meg saját családunkat a keresztény vallás szellemében, hogyan járulhatnánk hozzá egyház- községünk családi életéhez, és hogyan építhetnénk tovább a magyarság nagy családjának jövőjét. (...) Nagy örömömre szolgál különösen azoknak a közösségeknek az élete, ahol nincsen magyar pap, de a mieink mégis összetartanak, együtt imádkoznak, látogatják az időseket és betegeket, de egyébként szerves tagjaivá válnak a helyi egyházközségeknek, mint ahogy az egy jó katolikushoz illik. Egyházunk, egyházközségeink ügye és sorsa nemcsak a pap gondja, hanem mindannyiunké! - Becsületére váljék magyar híveinknek, hogy ragaszkodnak a Szentatyához és az Egyház püspökeihez, hiszen a mai zűrzavaros világban tőlük kapjuk meg az útbaigazítást. A Szentatya körlevele, „Az Igazság Ragyogása”, az erkölcsi élet keresztény alapjairól ad eligazítást, a „Katolikus Egyház Katekizmusa” pedig szilárd alapot nyújt a modem világban, amikor oly sok téves tanítás kereng a levegőben. Híveink általában megbecsülik és szeretik papjaikat, akiknek bizony nem könnyű a sorsa és a dolga, de minden nehézség ellenére hősiesen látják el feladatukat, amit a Jó Pásztor bízott rájuk. Sajnos, néhány helyen nehézzé teszik életüket a túlzott elvárások, sőt néha alaptalan vádak és gyanúsítgatá- sok is. Amikor úgyis kevesen vannak és ők is érzik már a kor súlyát, igazán illene hálásnak lennünk önfeláldozó munkájukért az Úr szőlőjében. Nagyon kérem híveinket, hogy papjaikat szeressék és becsüljék, minden emberi gyarlóságuk ellenére is, hiszen ők az Úr Jézust hozzák közelebb hozzánk. (...) Mivel mindnyájan szívünkben hordjuk a magyar nép sorsát odahaza, az elmúlt év politikai eseményei sokakat megdöbbentett. Először Antall József miniszterelnök halála rendített meg bennünket, majd a parlamenti választások eredménye gondolkoztatott el minket. Sokaknak ez volt a reakciója: „Hogyan tehettek ilyet magyar testvéreink?” De vigyáznunk kell az ítélkezéssel s főképpen az elítéléssel. Vajon mi idekint jobbak vagyunk? Odahaza, de idekint is, nemde az anyagiasság szelleme a döntő tényező elhatározásainkban? Ha odahaza körülbelül 10-15 százalék éli keresztény hitét és magyar hagyományait, vajon idekint jobb a helyzet közöttünk? Megtelnek-e jobban templomaink, egyházi és magyar rendezvényeink itt, ahol nem kellett elszenvednünk a materialista-marxista rezsim 45 éves befolyását? Vajon családjaink idekint jobban megőrizték az 1000 éves szentistváni hagyományokat? Adtak-e magyar családjaink idekint papi és szerzetesi hivatásokat, hogy a magyar népet erkölcsös, becsületes, dolgos, szellemiekben kiváló néppé neveljék? Ilyen és hasonló kérdések késztessenek minket nagyobb óvatosságra, amikor az otthoniakról ítéletet akarunk mondani. Ha itt a szabadabb körülmények között mi nem tudtunk jobb eredményt felmutatni, akkor szerényebbeknek kell lennünk, meg kell újuljunk itt is, nehogy a történelem és a jó Isten ítélete elmarasztaljon minket. Május első szombatján zarándoklaton vettünk részt Észtergomban Mindszenty hercegprímás atyánk sírjánál. Tőle is kértük, hogy segítsen minket közbenjárásával bennsőleg megerősödni, mert csak így tudjuk a magyar jövőt biztosítani utódaink számára. Ezt kérem tőletek is, a világon szétszórt magyaroktól: imádkozzunk szentjeinkkel együtt a magyarságért, és saját életünkkel adjunk példát a világnak, hogy mit jelent nekünk kereszténységünk és magyarságunk, bárhol is vagyunk. Minden magyar testvéremnek, a nagy magyar család tagjainak benső békét és örömet kérek a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki nem átallotta elvállalni emberi sorsunk viszontagságait, mert annyira szeret minket. Miklósházy Attila SJ püspök December 20-, Kedd Ünnepi Új Misszió Miskolc (ÉM) - Megjelent az Új Misszió című katolikus folyóirat decemberi száma. Néhány cím a tartalomból: Szükségünk van-e kinyilatkoztatásra? Szükségünk van-e Krisztusra?; Találkozásaim a legnagyobb magyar egyházmegye püspökével; Egy „beteg páter” a Szent Péter-bazilikában; Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek Csíksom- lyón; A világ legismertebb karácsonyi dala; New York-i pillanatok. Koncert a Minorban Miskolc (ÉM) - A Forrás kamarakórus és a Fazekas Utcai Általános Iskola énekkara ad karácsonyi hangversenyt ma, kedden este 7 órától Miskolcon a minoriták templomában. A műsorban többek között Britten, Gallus, Gounod, Hauptmann, Kodály, Shubert, Bárdos, Berthier, Praetorius, Walther művei szerepelnek Vezényel: Halmai- né Újvári Mária, Balásné Molnár Ildikó és Kiss Csaba. Zongorán közreműködik Zsignárné Nagy Mária. A belépés díjtalan, az adományokat a templom orgonájának felújítására fordítják. Betlehemi élőkép Miskolc (ÉM) - A miskolci Hősök terén a minorita atyák és a hittanos fiatalok az idén is megrendezik a betlehemes játékot. Az élőképet december 24-én, szombaton és december 25-én, vasárnap délután 2-től 4- ig láthatják az érdeklődők. Pásztorjáték Miskolc (ÉM) - A diósgyőri plébániatemplomban december 24-én délután 5 órától pásztorjáték lesz, este 10 órakor kezdődik az esti mise, majd a ezt követi a hagyományos éjféli mise. Másnap, december 25-én a reggel fél 9-kor kezdődő diákmisén a Diósgyőri Katolikus Óvoda növendékei adnak műsort. A negyedik bölcső Miskolc (ÉM) - A mindszenti templomban december 24-én délután misztériumjáték lesz. Az újdiósgyőri görög katolikus templomban karácsony első napján a reggel fél 9-kor kezdődő szentmise keretében az ifjúsági színjátszócsoport A negyedik bölcső címmel ad elő misztériumjátékot. Mária Közösségi Ház Balassagyarmat (MTI) - Közösségi házat épít Balassagyarmaton a Főplébánia Hivatal a római katolikus hívek kezdeményezésére. Az alkalmanként templomként is szolgáló épületben koncerteket, színjátszó köri előadásokat s más társas összejöveteleket tartanak majd. Egyelőre a várhatóan 15 millió forintos költség előteremtésénél tartanak, december 18-án, vasárnap például egyházzenei jótékonysági gálát tartottak a leendő Mária Közösségi Ház javára. A tervek szerint az építkezés a jövő év tavaszán kezdődik el. Templomszentelés Oroszlány (MTI) - Nagy nap lesz ez év december 21-e az oroszlánja katolikusok életében, amikor a Ha- raszthegyen új templomot szentelnek. Az új létesítmény modem, úgynevezett bazilika stílusban épült, azaz kör alakú. Megvalósítását a Győri Egyházmegyei Hatóság, a hívek és a németországi Mainz püspöksége támogatta, a telket pedig a városi önkormányzat ingyen adta az egyházközösségnek. II. János Pál útja Vatikán (MTI) - II. János Pál pápa januárban tíznapos utat tesz a Csendes-óceán térségében lévő országokban. Január 11-én indul el Rómából a Fülöp-szigetekre. Itt január 15-én Manilában részt vesz az ifjúsági világnapon. Január 16-án Pápua Új-Guineába utazik, ahol két napot tölt. Január 18. és 20. között Ausztrália vendége lesz, majd útját hazafelé megszakítja Sri Lankán. A tervek szerint január 21-én érkezik vissza Rómába II. János Pál. 4.
