Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-13 / 294. szám
4 M Itt-Hon 1994. December 13., Kedd Bükkszentlászlón Fotó: Laczó József Könyv top-lista Cserhalmi Ágnes textiltervező, akinek egyedi tervezésű és kivitelezésű textíliáit megcsodálhattuk a miskolci kiállításon és vásáron, egy-egy szívéhez közel álló darabot nagy ritkán eladásra is bocsát a Kényelem Lakástextil boltban. Nem véletlen, hogy' kedvenc könyvei egyike Frank János: Az elven textil. 1. Károli Gáspár: Bibliafordítása 2. Maria Treben: Egészség Isten patikájából 3. Maupassant: Elbeszélések 4. A világirodalom legszebb versei 5. Margaret Mitchell: Elfújta a szél 6. Alexandra Ripley: Scarlett 7. Claire Kenneth bármelyik könyve 8. Robin Cook: Agymosás 9. Robin Cook: Mutáció 10. Robin Cook: Kóma Az Ifjúsági Ház decemberi programja Ezekben a napokban, hetekben egymást érik a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház rendezvényei, a tanulóifjúság figyelmét vonzó programjai. Nemrég ért véget a karácsonyi iparművészeti vásár, amelyet aztán a síbörze követett. Az elkövetkező napokban ufó- kutatás 1993-ban 94-ben címmel Oláh András kutató tart előadást. Aiket a rendezvény érdekel, december 16-án meghallgathatják a legizgalmasabb témák feldolgozását. A 17 órakor kezdődő előadás keretében szó lesz a következőkről: marsi arcok üzenetei, rémpofák a csempén, egy ufó utasai, a Pi- casso-öböl titka. December 17-én és 18- án diaporáma biennálé lesz a lillafüredi Palotaszállóban. Megnyitó: december 17, tíz óra. Ezt követi a versenyvetítés, majd az eredményhirdetés, a díjkiosztás és a gálaműsor. A díjazott művek nyilvános bemutatója december 18-án 10 órától. Szombatonként aikido-tanfolyam indul az Ifjúsági Házban 8 óra harminctól 11 harmincig Szabó Balázs 2 dános mester vezetésével. Idegtépő napok a Szinva völgyében Balázs József Miskolc (ÉM) - Diósgyőrben 1944. október 23-án délután fél- kettőkor lehetett először hallani a távoli ágyúzások hangját. Az újságok nem tájékoztatták kellő időben a lakosságot, nem közölték, hogy az oroszok már szeptember 6-án elérték Uzonnál hazánk székelyföldi részét és annak polgári kiürítése szeptember 8-án megtörtént. Csak szeptember 20-a után lehetett olvasni, hogy a „székelyföld felé szünetel a postaforgalom”. Diósgyőrben az északi és nyugati hegyvonulatokon német katonaság állomásozott. Borás, hűvös novemberi napon, 17-én fél egykor délkeleti hányból a fenyőfákkal és bokrokkal tűzdelt hegyoldalon tűntek fel a szovjet haderő katonái. A lakóterületre érve az evangélikus templomkertben, valamint a református templom vonalában ásták be magukat. Félóra múlva a németek megnyitották rájuk a tüzet. Megkezdődött a huszonnégy napon át tartó utcai harc. Géppuskák kelepeltek, harckocsik zörögtek, aknagránátok süvítettek, robbanások remegtették, rázták a Szinva völgyének légterét, és működtek a német lövegek a hegyeken kiépített tűzfészkekből. Az oroszok igyekeztek azokat ellencsapásokkal lefogni. Már az első napon megsérült az evangélikus templom, a parókia, betört a református iskola tetőzete, találat érte a majláthi kon- zumot, két helyen is megsérült a majláthi iskola, ablakai kitörtek a detonációtól. Korán sötétség telepedett a községre - villany nem volt -, csak a nyomjelző rakéták és lövedékek világították meg néhány pillanatra a célpontokat. A lakossághoz hűséges lelkipásztor, Moravcsik Sándor napi feljegyzései között olvasható: „November 19-én hallgattak a templomok hívogató harangjai. Fütyülő golyók közt a közeli pincébe mentem istentiszteletet tartani. Egy evangélikus, református és katolikus ének elmondása után, mert minden felekezetű ember volt ott, egy-két igét olvastam bátorításul, vigasztalásul, amit bensőséges ima követett, majd közösen elmondtuk a Miatyánkot - mialatt dörögtek a fegyverek és belső remegéssel, reszkető ajakkal énekeltük „Isten áldd meg a magyart”. Az utcai harcok következtében az alvég többször cserélt gazdát. November-20-án a németek a bányabükki hegyoldalra szorították vissza az oroszokat. Aknavetőik a Szent István utcai házak mögül, a kertekből szórták a tüzet a hegyoldalra. Néhányan - akiket a németbarát nyilasok halálra kerestek, de nem találtak - kapcsolatba léptek az orosz parancsnokkal. Kérésére elkészítették és eljuttatták hozzá a német lövegek elhelyezésének térkép- vázlatát. Azután sikerült december 3-án délelőtt Diósgyőr központi részéből és a hozzá tartozó Majláthról a németeket Nyugat felé kiszorítani. A haTöbbségük sohasem tért vissza Emődi Gyula Miskolc (ÉM) - 1994-et a holocaust évének nyilvánították. Az emlékezés pillanataiban fel- idéződött bennem az egyik - fél évszázaddal korábbi - tavaszi nap néhány képsora. Borsod kicsiny bányatelepülésén éltem akkor gyermekként a szüleimmel. Esős, szeles nap volt. A szobában ültünk meghitten és hallgattuk a rádiót. Éppen a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt énekelték. Egyszer csak kiáltás hallatszott kívülről. - Most viszik őket! - Kiket? Hová? - kiáltottam én is, és ösztönös kíváncsisággal fútottam az ablakhoz. Édesapám utánam jött, s nem sokkal később édesanyám is. Együtt szemléltük az ablakból a kint zajló eseményt. A köves, sáros útról elénk táruló kép lesújtó volt. Térségünk északabbra levő településeiről lovassszekerek- kel vittek deportáltakat a vasútállomásra, majd onnan vonattal a gyűjtőhelyekre. A szekérkaraván lassan haladt. A lovak szőre körül pára keringett. A kocsisnak jól kellett fognia a gyeplőt, nehogy a lovak kirántsák a kezéből. Az első fogaton a hajtó mellett egy csendőr ült, vállán puskával. Hátrahátranézett. Az utolsó szekér után kisebb létszámú hátizsákos férficsoport gyalogolt, ázot- tan. Nekik már nem jutott hely a kocsin. A szekereken gyerekek és idősebb korosztályba tartozók ültek vizes ruhában, szótlanul. Számukra csak néhány esernyő nyújtott némi menedéket az eső elől. Poggyászaik a saroglyákban hevertek. Többen sírtak. Voltak, akik lehajtották fejüket, míg mások felemelt fővel néztek a lógató taktikát folytató németek azonban a Papírgyár felől még tovább lőttek, fedezve a Pereces irányába tartó visszavonulásukat. Csak december 10-én este hallgattak el véglegesen a fegyverek. Sok volt a szovjet halott, főleg a Táncsics téren és környékén. Azokat részben ott a téren, többet a katolikus temető északi végébe, a református temető délnyugati szögletébe temették el közös suba. Voltak azonban még évekig látható katonasírok, sírhantok névtelenül - leszúrt karón a sisak -, oroszoké a bányabükki hegyoldalon, a He- gyeskútnál és névtelenül két német sír a Forrásvölgyön, amit a sisak típusa jelzett. December 11-én román katonaság érkezett. A majláthi iskolát - Árpád u. 126. sz. 1994- ben Máltai Szeretetszolgálat használatában - péküzemnek és konyhának rendezték be. Ők azonban néhány hét után távoztak, de az oroszok maradtak. Parancsnokságuk a mai Kiss tábornok utca 82. számú házban volt. December 13-án szerdai napon délután 4 órakor megkondultak a templomok harangjai. ,A megriasztott, lelkileg kimerült nép egymást átölelve, sírva, zokogva, a megmaradás hálaadó érzésével tekintett az égre, hogy végre csend lett a Szinva völgyében. A következő napokon a község hivatali emberei a szomszédos falvakat járták és gabonáért kilincseltek, hogy kenyeret tudjanak adni Diósgyőr éhező népének. 1994- December 13., Kedd Itt-Hon M 5 Robbanhatnak az autó-gumiabroncsok A szakemberek felhívják a figyelmet a szabályos szerelésre A veszélyt, hogy a radiálgumi szétrobbanhat, nem szabad lekicsinyelni Fotó: Laczó József Nagy József Miskolc (ÉM) - Eddig csak arról volt tudomásunk, hogy nagy melegben, harminefokos kánikulában kell vigyázni különösen az autógumikban lévő légnyomásra, mert a drasztikus hőtágulástól és a gyorshajtásból adódó nagy fokú súrlódás miatt szétrobbanhatnak a gumiabroncsok. Mint arra sajnos volt is néhány példa. Az ilyen esetek többnyire halálos balesetekkel járnak, hiszen nagy a sebesség és a jármű a jelentős súlyeltolódása miatt a gépkocsi szinte kormányozhatat- lanná válik. A korlát sem állhatja az autó úját Ha ez nagy forgalmú utakon esik meg, óriási az ütközés veszélye, míg autópályákon a fé- kezhetetlen, kormányozhatat- lan jármű a szembejövők sávjába is átrepülhet, az élősövény, gyakran a korlát sem állja útját. Tanácsos ilyenkor a légnyomást néhány tizeddel csökkenteni a gumiabroncsokban. Csakhogy most meleg sincs, az időjárási viszonyok miatt a gyorshajtás is ritkábban fordul elő. A szakemberek mégis azzal riasztgatnak minket, hogy a veszély változatlanul fennáll télen is. Feltéve, ha használt nyugati abroncsokkal szereljük fel elegendő pénz hiányában a járművünket. A használt gumi ugyanis futott már eleget, tulajdonképpen nálunk sem szabadna ezeket tovább használni, újra felszerelni. Csakhogy a szegénység nagy úr, sokan folyamodnak tehát az olcsó beszerzéshez. És akkor mindenki féljen, aki így jár el? Eltérő véleményeket is lehet hallani A kérdésre a közelmúltban igennel felelt egy7 közlekedési szakember, mondván a futási iránnyal ellenkezőleg felkerült gumik nagy sebesség mellett egyszerűen szétrobbanhatnak. Azt pedig, nyilatkozta a televízió egyik műsorában az autós szakértő, még a legjobb gumisok sem tudják biztonsággal megállapítani egy elöregedett gumiabroncsról, hogy melyik volt eredetileg a jó futási irány, ahogy először felszerelték. Kérdéssel fordultunk a miskolci, jól ismert Jávori-féle gumiszerelő vállalkozás vezetőjéhez, Jávori Ferenchez, valóban ekkora lenne a veszély? A szakember, aki egy évtized leforgása alatt autógumik ezreit, talán tízezreit szerelte fel, valójában még sohasem találkozott ezzel a problémával. Még sohasem történt meg a műhelyéből kikerült gumikkal, hogy rossz szerelés miatt nagy sebesség mellett felrobbantak volna. Valójában mekkora is ennek a veszélye?- Lekicsinyelni a veszélyt sohasem szabad, válaszolt a műhely vezetője, tehát nincs kizárva az sem, hogy ilyen baleset bekövetkezhet, ám a gumisokat felkészítik annyira a szakmájukra, hogy akkora hibát, mint a radiál fordított szerelése, aligha követnek el. Az ilyen típusú köpenyekben ugyanis minden tévedést kizáróan ott látható a futás irányát jelző nyíl, ami eligazítja a szerelőt. A használt abroncs veszélyesebb Megint más kérdés, hogy nemcsak műhelyekben kerülnek fel a kerékfelnikre akárhonnan vásárolt külsőgumik, de hát ez megint más kérdés, mint ahogy nem veszélytelen kiegyensúlyozatlan kerekekkel járni, mert az út egyhamar „megeszi” az ilyen módon futó abroncsokat, A veszély tehát nem nagyobb, mint eddig bál-mikor volt, a különbség csupán annyi, hogy megszaporodtak a Nyugatról behozott járművek, és azokon már a jobb minőségű radiálgu- mik találhatók. Persze, hogy ezek jellemzőire jobban oda kell figyelni a szakműhelyekben dolgozóknak és a takarékosan élő autósoknak egyaránt. Az Itt-Hon konyhája (ÉM) - Mostani számunkban a széphalmi Kazinczy Múzeum mellett található Múzeumkert vendéglő szakácsainak ívceptjeit közöljük. Az ételek különlegesek, elkészítésükhöz mégsem kell sajnálni a fáradságot. „Luby” sült 1/2 kg sovány felsál pecsenye, 1/2 kg sertéstaija, 1/2 kg boijüfelsál pecsenye. A szeleteket vékonyra klopfoljuk, majd sózzuk, borsozzuk. Egymás tetejére rakjuk úgy, hogy legalul legyen a marhahús, rá a disznóhús. Ezután szorosan összegöngyöljük, és átkötjük az így kapott henger alakú formát. A sima felületeken megtűzdeljük vékony szalonnaszeletekkel. Egy lábasba tegyük a kevés zsírt, majd a pecsenyét a felolvadt zsírba tegyük bele. Vágjunk rá hat fej vöröshagymát (karikára vágva), és öntsünk rá egy pohár gyönge ecetet. A húst fedjük le és addig süssük, míg a leve lesül. A megpuhult hagymát szitán töijük át, tegyünk hozzá egy szem kockacukrot, majd ismét tegyük a húsra. Újra befedjük és gyorsabb tűzön pirosra sütjük. Ezután kiszedjük a lábasból, a fonalat leszedjük róla és szép kerek szeletekre vágjuk. Hosszú tálra rakjuk, és egészben megpirított apró burgonyával tálaljuk. Ananászos szelet Nyitott szelet sertéskarajt befűszere- ziink. Egy szelet gépsonkát, sajtot, egy ananászkarikát közé teszünk. Hústűvel összetűzzük, panírozzuk, majd forró olajban kisütjük. Mazsolás rizzsel tálaljuk. Elkészítése a hozzávalók száma ellenére igen egyszerű, gyors és ami az élvezeti fokát jelenti, csak egy jó tanács: higgyék el, érdemes kipróbálni. messzeségbe. Számomra, a gyermek számára érthetetlen volt ez a látvány. Az arcukon, magatartásukon azt éreztem, mintha valamiért szégyellnék magukat. De miért?!- Kik ők? - kíváncsiskodtam.- Emberek. Olyanok, mint mi - válaszolta édesapám.- Hová viszik őket?- Nem tudom.- Mikor térnek vissza?- Azt sem tudom.- Minket is elvisznek?- Nem.- Ha mi is olyan emberek vagyunk mint ők, akkor minket miért nem visznek el? - kérdezősködtem tovább.- Azért, mert... mert... - el- elcsuklott édesapám hangja. - Te még nem értheted. Ha nagy leszel, talán majd akkor. Az elhurcoltak - kevés kivételével - nem tértek vissza.
